Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-26 / 149. szám

Üé58: június 26., csütörtök BÉRES MEGYEI NÉPÜJSÁ6 A békéscsabai tartalékos tisztek tanácskozásáról Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, az MHS megyei elnök­sége, valamiint a megyei kiegészítő parancsnokság tanácskozásra hív­ta egybe Békéscsaba tartalékos tisztjeit június 22-én, vasárnap délelőtt a váró« tanácsháza dísz­termébe. A tanácskozáson jelent Volt Kovács János alezredes elv­társ, a tartalékos tiszti tagozat országos vezetője is. A nagytermet betöltő hallga­tóság előtt Irházi Lajos őrnagy elvtárs, az MHS megyei elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának és a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség IV. országos konferen­ciájának a tartalékos tisztekre vo­natkozó határozatairól beszélt. Arról, hogy az MHS feladatai kö­zé tartozik a tartalékos tisztek szervezeti összefogása. Ebből a célból hozták létre a szövetségen belül — már az ellenforradalmi eseményeket megelőzően is — a tartalékos tiszti tagozatot. A tan­folyamot végzett, vagy a Néphad­sereg hivatásos állományából ki­került tartalékos tisztek ennek keretében fejleszthetik tovább katonai tudásukat, lépést tartva • rohamosan fejlődő haditechni- val. De ez a szervezet azt is le­hetővé teszi számukra, hogy tu­dásukat, ismeretüket gy ümölcsoz- tetve fokozottabb mértékben be­kapcsolódhassanak a honvédelmi teenegmunkába. Ancsái Pál elvtárs, a tartalékos tiszti tagozat megyei vezetője a tartalékos tiszteket érintő általá­nos problémákról szól, a vétóik szemben megnyilvánuló megbe­csülésről, majd a rövidesen bein­duló kiképzés tematikáját ismer­tette. Ez lényegében egy előké­szítő lesz, melynek során matema­tika, algebra, szilárdságtan, me- Jfehanika és más általános művelt- iteget fejlesztő előadásokat fognak tartani. A harmadik — egyben utolsó — előadó Vágási László őrnagy elv- társ, -a békési járási kiegészítő pa­rancsnok volt A tartalékos tisz­tek nemrégiben lezajlott felülvizs­gálásának eredményeiről adott tá­jékoztatást. A három órán át tartó tanács­kozás zömét a vita tette ki, A fel­szólalók — egy-két formai magha­tározástól eltekintve — helyesel­ték az MHS országos elnökségé­nek határozatát a továbbképzést illetően, majd a tartalékos —- kü­lönösen a volt hivatásos — tisztek megbecsülésére terelődött a szó. Vári István elvtárs, a békéscsa­bai Vörös Október Termelőszövet­kezet kovácsa, aki csaknem tíz é- vet töltött tisztként a néphadse­regben, megállapította: Pártunk annak idején, amikor a néphadse­reget szervezte, munkás és paraszt fiatalokból képzett tiszteket. De miután ott eleget tettek és vissza­kerültek a polgári életbe, ne ve­gyék lebecsülésnek, ha korábbi helyükre kerülnek vissza — a fi­zikai munkába. Társadalmunkban •ugyanis minden feladatkör, min­den beosztás egyformám. megbe­csült. Ha becsülettel helytáBunk, mindannyian egyformán Járulunk hozzá jólétünk növeléséhez, szo­cialista hazánk építéséhez. Tízperces beszélgetés a Jókai Színház új igazgatójával Városunk, megyénk színház- kedvelő közönségének nagy többsége — elsősorban azok, a- kik valóban a kuítúrálódás, a művelődés kútfejének tekintik a színházat, — hónapok óta né­mi aggódással, de annál na­gyobb érdeklődéssel figyelték mindazt, ami színházunkban tör­tént Sokak előtt jólismert az az időszak, amikor a színház tagjainak egy része nem a mű­vészi játékot a még jobb alakí­tást tartotta főcélnak, ez a becs­vágy valahová igen mélyre süllyedt és felváltotta az intri­ka, az egymás elleni hajsza, ilyen vagy olyan módon, de ritkán az­zal a céllal, hogy a még művé­szibb, a realista, sőt: a szocia­lista-realista színjátszás erősöd­jön. A városban már nem a szí­nészek kitűnő alakításairól be­szélgettek az emberek, hanem egészen másról, közszájon forog­tak az épületesebbnél épülete­sebb pletykák, és így állandóan, mintha sohasem szakadna vége. Nos, végeszakadt! Ha nem is varázsütésre, de gyors megszün­tetésük biztosítékai ma már lé­nyegesen erősebbek, mint vol­tak bármikor. Erről beszélgettünk a napok­ban a Jókai Színház igazgatói irodájában Szilágyi Bertalan elvtórssal, a színház új igazgató­jával. Mondanunk sem kell, hogy néhánynapoe ittléte alatt már kiderült: szinte hegynyi az a pótolni való mulasztás, probléma, — akár művészeti, a-' kár szervezeti, akár személyi —, melyeket körültekintő módon, viszont egy percig sem késleked­ve meg. kell oldani, hogy szín­házunk a kővetkező évadban -----------—--------­vég re valóban azt nyújthassa, a- mit a többség vár és elvár tőle. — Az októberi évadnyitást Jó­kai: „A kőszívű ember fiai” cí­mű drámájával kezdjük, — mondotta Szilágyi Bertalan. Azt akarom, hogy már az új évad elején kiderüljön: a Békés me­gyei színházban sok minden megváltozott, megváltozott az igény, a hivatástudat és felelős­ség is. Mi lehet az ezután következő lépés? Csak az, hogy a színház tagjainak színészi munkával kell bebizonyítaniuk, hogy el­jutottak feladatuk, helyük felis­meréséig a nép színházában, hogy keresik azt az utat, amely a szc.ialis.ta realizmushoz ve­zet. Ez pedig esaik úgy teljesed­het ki igazán, ha az intrikáló, felelőtlenül pletykáló légkört az egymást önzet.enül segít6 társu­lati szellem váltja fel. — így van! — állapítja meg határozottan Szilágyi elvtárs. — Azt akar juk, hogy a színpadon látott művészi munkák, alakítá­sok adjanak sokáig emlékezetes beszédtémát közönségünknek, és nem más, ami csak zavart o- koz és hátráltatja a fejlődést, a színházi élet eredményesebb ki­bontakozását További tervekről, a problé­mák megoldásának részleteiről, az új évad műsorterveiről még nem esett szó, — erről majd leg­közelebb. Ügy véljük, színhá­zunk új igazgatójának e rövid megnyilatkozása már bizonyítja azt, hogy a sok próbálkozás után most már révbe ér a megye színházi élete. Sasé Ervin Apróhirdetések Aratézsineg mindem mennyiségben kaphat* a lúlömteesszövetkezet vas- üzletétoem, Szent István tér 28. Szappan csere napot tartunk június n-*m és július *-én Békés községben a községi mázsaháznál. Mindenféle } Aiztartási hulladékzsírt príma házi- szappanra cserélitek be. Szegedi Szap­panfőző Xtsz. A sarkad! Lenin Tsz kőműves szak­munkásokat keres 7 Ft feletti órabér­rel. Jelentkezés a Tsz irodájában. Vadászkutya szegődött r liém Csor- váson. Tulajdonosa átveheti: Békéscsa­bán, Dózsa út 36. Gyulán beköltözhető kisház eladó. Ér­deklődni Kéz József u. t (Krínoün) Eladó kettős kirakat 0.75x1.50x2.3(1 méteres, középen üvegajtóval. Ugyan­éit! méhcsaládok, söpröttrajok eladók. í Balogh László, Tarhos» vasútállomás­sal szemben. Érettségizett mezőgazdász (1951) elhe­lyezkedne „Havi fizetéses” jeligére, Gyulai hirdetőbe. Eladó Gyulán 1 és fél hold szántóföld Szanatórium mellett. Érdeklődni Kossuth tér 22. A Szenek-szikla titka Mint a világítóto­rony a tengerből, úgy emelkedik ki a Sze- nek-szikla a kazah­sztáni Mangjsiak- félsziget sztyeppéjá­ból. Megközelítése nagyon nehéz: szinte járhataian köves ta­laj, mély szakadékok veszik körül. Csak a legbátrabb hegymá­szók jutottak el a Szenek csúcsára. A- kik ott jártak, elme­sélték, hogy a szikla olyan meredek, mint a fal. Egyik oldalán a magasban egy bar­lang-bejárat látszik. A barlang szájához emberi kéz alkotta lépcsők vezetnek. A lépcsősor helyenként annyira tönkrement, hogy a barlangba le­hetetlen bejutni. A helybeli lakos­ság sok legendát fű­zött a Szenek-szikla barlangjához. Egye­sek szerint sok-sok évvel ezelőtt a türk- mének ide rejtették kincseiket a támadó ellenség elől..-. A szikla lábánál nemrég egy ősi kéz­írásos könyvet talál­tak, amelyet átadtak a Seí'csénkö-kerüléti pártbizottságnak. Má­zán Halelov párttit­kárnak ekkor támadt az a gondolata, hogy a barlangban való­színűleg ősi könyvek rejlenek. Halelov nem véletlenül jutott erre a gondolatra. Az el­múlt két évben a M angislak-f él szigeten sok, gondosan elrej­tett régi könyvet ta­láltak. A legértéke­sebbet tavaly lelték meg. Az eset így történt: Szabitaj Tyurebekov kolhozparaszt a kör­nyékbeli hegységben vadászott. Az egyik helyen hirtelen besza­kadt a föld a lába a- íatt, s Tyurebekov egy barlangba esett. Amikor a szeme hoz­zászokott a sötétség­hez, körülnézett, hová is került. A barlang alja fehér kövekkel volt kirakva, a bejá­rat közelében pedig vaskeretes ládákat pillantott meg. Vala­mennyi zárva volt, Tyurebekov vadász­tőrével felnyitotta az egyik ládát, amely­ben masszív bőrköté­sű könyvek voltak. Tyurebekov az egyik könyvet elküldte Ha­lelov párttitkárnak, aki sokat foglalkozott régi írásokkal. Hale­lov megállapította, hogy a könyvet köles­ből készült tintával írták, amely évszáza­dokon át nem halvá­nyul el. De arra már nem tudqtj. ráj,öni^.v hogy milyen nyelvű a szöveg. . < K 'kőrtijFfck- ' beli pedagógusok vé­leménye szerint leg­inkább ó-perzsa nyelv jöhetett simításba. Halelov expedíciót szervezett és a köny­veket elvitték a bar­langból, majd elküld­ték a Kazah SZSZK Tudományos Akadé­miájának. Az értékes leletek tanulmányozá­sa még nem fejező­dött be, de máris ér* dekes könyveket ta* láltak a ládákban: ré­gi keleti költők mű- vetit, perzsa enciklo­pédikus szótárt, esik lagásza'.i, filozófiai és esztétikai tankönyve­ket, amelyeket Buha- rában, Taskemtben. és Sztambulban adtak ki a XII—XIII. század­ban. Néhány kézira­tos könyv gyönyörű bőrkötésbe vám fog­lalva. Halelov ezért gon­dolta, hogy a Szenek- szikla titokzatos bar­langja is könyveket rejt magában. Egy- sáfer aztán a kerületi lap szerkesztőjével e- gyütt elindult, hogy megfejtse, a barlang titkát. Nem volt köny- nyű eljutni a bar­langig. Halelov és társa vadak csapá­sain, szakadékokon és kőhalmazokon keresz­tül feljutott a szikla csúcsára, ahonnan kö­telekkel ereszkedtek le a barlangihoz. A barlang arány­lag kicsi, ovális alakú volt. A két barlang« kutató alaposan meg­vizsgálta minden 2é- gét-zugát. Csak egyet­len, szélein megper-* zselődött könyvet ta­láltak. Más semmi nem volt a barlang­ban. Nyilván villám csapott a barlangba, s a többi könyv mind elégett. Csak hamu maradt a barlang mé> lyén. Az épen maradt könyvet ó-perzsa nyelven írták. Frissensülf szúrás Hát kedves Szilt—Kálmán! Ha én a helyedben lennék, szavamra, istenemre megszűr- hálnám az illetőket! Képzeld el, mi történi a minap! A Gyulai úti tanyasi iskolában vacsorá­val egybekötött évzáró ünnep­séget hirdettek. Azt mondták, jó vacsora lesz, frissen vágott disznópörkölt, kitűnő felszolgá­lás, nagyszerű zene, meg aztán tánc is, hogyhát akinek kedve van táncoljon, mulassa ki magát igazábul. Nagyon ké­szültünk a nagyhanggal, begy­gyet hirdetett vacsorára, hiszen ilyesmi ritkán adatik a tanya­világban. Készültünk veszettül: a feleségem, én is, a szomszé­dok, meg az egész tanyavilág. Megjelentünk valahányon, akik nem ellenségei a jő disznópör- k&ltnek, a tüzes zenének, meg a roppos csárdásnak. És uram fia, mi történt? Megtudtuk, hogy vacsorához csak úgy juthatunk, ha — az egyik rendezöféle sza­vaival élve — megfelelő evő eszeájgot biztosítunk. Lett sür­gés-forgás; ki haza szoiadt tá­nyérért, késért, meg a többi dol­gokért, ki pedig átugrott a szomszédikhoz kunyerálni, köl­csönkérni, hogy valahogyan el­fogyassza a 18 forintos pörköltet, Magam hazaszaladtam a fölsze­relésért, gondoltán, hogy egy jó sertéspörkölt — nem ezért, vagy azért, — de hát annyit mégis esak megér! Asztalhoz ültünk s aztán jött csak a meglepetés! De még .milyen! A pörköltben egy fikarcnyi húst nem talált senki, pedig voltunk jónéhá- gyan.Tiszta vagdalt szalonna vált az, bőre,. meg esontdarabok. Hát ez volt a kitűnő pörkölt! Nem kellett sokáig találgatnunk, hogy mi lett a hússal, mert a konyhából kiszűrődő incselgő friss sültkolbászillat rádöbben­tett, hogy kolbászt is készítet­tek, jő fűszeresen, de a borsot az árához csapták oda. Kitűnő vendéglátás volt. Savanyúságot is felszolgáltak: egy kis dohos káposztából és egy nagyon-na- gyon puha paprikából állott,, söröspohárban felszolgált sava­nyú savanyúságot, s nem kel­lett érte fizetni, csak egy forin­tot. Már-már fogyasztani akar­tam a szalonnapörköltet, amikor megszólalt egy bölcs hang az asztal végén. — Felhívjuk a tisztelt jelenlévőket, hogy szí­veskedjenek a zene részére né­hány forintot adni... előre is kö­szönjük. S valaki — gondolom a rendezőség tagjai közül — egy tányérral körbejárt az aszta­loknál. (Nem tudom, azt a tá­nyért is úgy kölcsönözték?) Be­ledobtam én is vagy két forin­tot. Valaki mellettem odavágta « kanalat az asztalra! Csak úgy csörömpölt. Szólni nem tudott, csak fájdalomtól vonagló hi- ányérzetes arckifejezéséről álla­pítottam meg, hogy nincs ke­nyér. És nem is volt. Én is el­keseredtem. Felálltam az asz­taltól és szó nélkül elindultam hazafelé, de nem kenyérért. Ott­hon leszeltem a kenyeret, jóízű­en befalatoztam és elkeseredve gondoltam az asztalon hagyott szalonnapörköltre, miközben e- szembe jutott: a tányér! Ott felejtettem a tányéromat. Gye­rünk csak érte. Visszavánszo­rogtam, de a tányérnak és a pörköltnek már hűlt helye volt, Ennyi az egész kedves Szúr Kálmán! S most, most szürküld meg őket jól, a mindenit annak a pörköltnek! . Sz. J., Békéscsaba Az én szúrásom tűszúrás lenn« a te szúrásodhoz képest. így hát nem szúrok, csak a te szúrásodat segítem beljebb, » SZ. Ki

Next

/
Thumbnails
Contents