Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-26 / 149. szám
Üé58: június 26., csütörtök BÉRES MEGYEI NÉPÜJSÁ6 A békéscsabai tartalékos tisztek tanácskozásáról Az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, az MHS megyei elnöksége, valamiint a megyei kiegészítő parancsnokság tanácskozásra hívta egybe Békéscsaba tartalékos tisztjeit június 22-én, vasárnap délelőtt a váró« tanácsháza dísztermébe. A tanácskozáson jelent Volt Kovács János alezredes elvtárs, a tartalékos tiszti tagozat országos vezetője is. A nagytermet betöltő hallgatóság előtt Irházi Lajos őrnagy elvtárs, az MHS megyei elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának és a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség IV. országos konferenciájának a tartalékos tisztekre vonatkozó határozatairól beszélt. Arról, hogy az MHS feladatai közé tartozik a tartalékos tisztek szervezeti összefogása. Ebből a célból hozták létre a szövetségen belül — már az ellenforradalmi eseményeket megelőzően is — a tartalékos tiszti tagozatot. A tanfolyamot végzett, vagy a Néphadsereg hivatásos állományából kikerült tartalékos tisztek ennek keretében fejleszthetik tovább katonai tudásukat, lépést tartva • rohamosan fejlődő haditechni- val. De ez a szervezet azt is lehetővé teszi számukra, hogy tudásukat, ismeretüket gy ümölcsoz- tetve fokozottabb mértékben bekapcsolódhassanak a honvédelmi teenegmunkába. Ancsái Pál elvtárs, a tartalékos tiszti tagozat megyei vezetője a tartalékos tiszteket érintő általános problémákról szól, a vétóik szemben megnyilvánuló megbecsülésről, majd a rövidesen beinduló kiképzés tematikáját ismertette. Ez lényegében egy előkészítő lesz, melynek során matematika, algebra, szilárdságtan, me- Jfehanika és más általános művelt- iteget fejlesztő előadásokat fognak tartani. A harmadik — egyben utolsó — előadó Vágási László őrnagy elv- társ, -a békési járási kiegészítő parancsnok volt A tartalékos tisztek nemrégiben lezajlott felülvizsgálásának eredményeiről adott tájékoztatást. A három órán át tartó tanácskozás zömét a vita tette ki, A felszólalók — egy-két formai maghatározástól eltekintve — helyeselték az MHS országos elnökségének határozatát a továbbképzést illetően, majd a tartalékos —- különösen a volt hivatásos — tisztek megbecsülésére terelődött a szó. Vári István elvtárs, a békéscsabai Vörös Október Termelőszövetkezet kovácsa, aki csaknem tíz é- vet töltött tisztként a néphadseregben, megállapította: Pártunk annak idején, amikor a néphadsereget szervezte, munkás és paraszt fiatalokból képzett tiszteket. De miután ott eleget tettek és visszakerültek a polgári életbe, ne vegyék lebecsülésnek, ha korábbi helyükre kerülnek vissza — a fizikai munkába. Társadalmunkban •ugyanis minden feladatkör, minden beosztás egyformám. megbecsült. Ha becsülettel helytáBunk, mindannyian egyformán Járulunk hozzá jólétünk növeléséhez, szocialista hazánk építéséhez. Tízperces beszélgetés a Jókai Színház új igazgatójával Városunk, megyénk színház- kedvelő közönségének nagy többsége — elsősorban azok, a- kik valóban a kuítúrálódás, a művelődés kútfejének tekintik a színházat, — hónapok óta némi aggódással, de annál nagyobb érdeklődéssel figyelték mindazt, ami színházunkban történt Sokak előtt jólismert az az időszak, amikor a színház tagjainak egy része nem a művészi játékot a még jobb alakítást tartotta főcélnak, ez a becsvágy valahová igen mélyre süllyedt és felváltotta az intrika, az egymás elleni hajsza, ilyen vagy olyan módon, de ritkán azzal a céllal, hogy a még művészibb, a realista, sőt: a szocialista-realista színjátszás erősödjön. A városban már nem a színészek kitűnő alakításairól beszélgettek az emberek, hanem egészen másról, közszájon forogtak az épületesebbnél épületesebb pletykák, és így állandóan, mintha sohasem szakadna vége. Nos, végeszakadt! Ha nem is varázsütésre, de gyors megszüntetésük biztosítékai ma már lényegesen erősebbek, mint voltak bármikor. Erről beszélgettünk a napokban a Jókai Színház igazgatói irodájában Szilágyi Bertalan elvtórssal, a színház új igazgatójával. Mondanunk sem kell, hogy néhánynapoe ittléte alatt már kiderült: szinte hegynyi az a pótolni való mulasztás, probléma, — akár művészeti, a-' kár szervezeti, akár személyi —, melyeket körültekintő módon, viszont egy percig sem késlekedve meg. kell oldani, hogy színházunk a kővetkező évadban -----------—--------vég re valóban azt nyújthassa, a- mit a többség vár és elvár tőle. — Az októberi évadnyitást Jókai: „A kőszívű ember fiai” című drámájával kezdjük, — mondotta Szilágyi Bertalan. Azt akarom, hogy már az új évad elején kiderüljön: a Békés megyei színházban sok minden megváltozott, megváltozott az igény, a hivatástudat és felelősség is. Mi lehet az ezután következő lépés? Csak az, hogy a színház tagjainak színészi munkával kell bebizonyítaniuk, hogy eljutottak feladatuk, helyük felismeréséig a nép színházában, hogy keresik azt az utat, amely a szc.ialis.ta realizmushoz vezet. Ez pedig esaik úgy teljesedhet ki igazán, ha az intrikáló, felelőtlenül pletykáló légkört az egymást önzet.enül segít6 társulati szellem váltja fel. — így van! — állapítja meg határozottan Szilágyi elvtárs. — Azt akar juk, hogy a színpadon látott művészi munkák, alakítások adjanak sokáig emlékezetes beszédtémát közönségünknek, és nem más, ami csak zavart o- koz és hátráltatja a fejlődést, a színházi élet eredményesebb kibontakozását További tervekről, a problémák megoldásának részleteiről, az új évad műsorterveiről még nem esett szó, — erről majd legközelebb. Ügy véljük, színházunk új igazgatójának e rövid megnyilatkozása már bizonyítja azt, hogy a sok próbálkozás után most már révbe ér a megye színházi élete. Sasé Ervin Apróhirdetések Aratézsineg mindem mennyiségben kaphat* a lúlömteesszövetkezet vas- üzletétoem, Szent István tér 28. Szappan csere napot tartunk június n-*m és július *-én Békés községben a községi mázsaháznál. Mindenféle } Aiztartási hulladékzsírt príma házi- szappanra cserélitek be. Szegedi Szappanfőző Xtsz. A sarkad! Lenin Tsz kőműves szakmunkásokat keres 7 Ft feletti órabérrel. Jelentkezés a Tsz irodájában. Vadászkutya szegődött r liém Csor- váson. Tulajdonosa átveheti: Békéscsabán, Dózsa út 36. Gyulán beköltözhető kisház eladó. Érdeklődni Kéz József u. t (Krínoün) Eladó kettős kirakat 0.75x1.50x2.3(1 méteres, középen üvegajtóval. Ugyanéit! méhcsaládok, söpröttrajok eladók. í Balogh László, Tarhos» vasútállomással szemben. Érettségizett mezőgazdász (1951) elhelyezkedne „Havi fizetéses” jeligére, Gyulai hirdetőbe. Eladó Gyulán 1 és fél hold szántóföld Szanatórium mellett. Érdeklődni Kossuth tér 22. A Szenek-szikla titka Mint a világítótorony a tengerből, úgy emelkedik ki a Sze- nek-szikla a kazahsztáni Mangjsiak- félsziget sztyeppéjából. Megközelítése nagyon nehéz: szinte járhataian köves talaj, mély szakadékok veszik körül. Csak a legbátrabb hegymászók jutottak el a Szenek csúcsára. A- kik ott jártak, elmesélték, hogy a szikla olyan meredek, mint a fal. Egyik oldalán a magasban egy barlang-bejárat látszik. A barlang szájához emberi kéz alkotta lépcsők vezetnek. A lépcsősor helyenként annyira tönkrement, hogy a barlangba lehetetlen bejutni. A helybeli lakosság sok legendát fűzött a Szenek-szikla barlangjához. Egyesek szerint sok-sok évvel ezelőtt a türk- mének ide rejtették kincseiket a támadó ellenség elől..-. A szikla lábánál nemrég egy ősi kézírásos könyvet találtak, amelyet átadtak a Seí'csénkö-kerüléti pártbizottságnak. Mázán Halelov párttitkárnak ekkor támadt az a gondolata, hogy a barlangban valószínűleg ősi könyvek rejlenek. Halelov nem véletlenül jutott erre a gondolatra. Az elmúlt két évben a M angislak-f él szigeten sok, gondosan elrejtett régi könyvet találtak. A legértékesebbet tavaly lelték meg. Az eset így történt: Szabitaj Tyurebekov kolhozparaszt a környékbeli hegységben vadászott. Az egyik helyen hirtelen beszakadt a föld a lába a- íatt, s Tyurebekov egy barlangba esett. Amikor a szeme hozzászokott a sötétséghez, körülnézett, hová is került. A barlang alja fehér kövekkel volt kirakva, a bejárat közelében pedig vaskeretes ládákat pillantott meg. Valamennyi zárva volt, Tyurebekov vadásztőrével felnyitotta az egyik ládát, amelyben masszív bőrkötésű könyvek voltak. Tyurebekov az egyik könyvet elküldte Halelov párttitkárnak, aki sokat foglalkozott régi írásokkal. Halelov megállapította, hogy a könyvet kölesből készült tintával írták, amely évszázadokon át nem halványul el. De arra már nem tudqtj. ráj,öni^.v hogy milyen nyelvű a szöveg. . < K 'kőrtijFfck- ' beli pedagógusok véleménye szerint leginkább ó-perzsa nyelv jöhetett simításba. Halelov expedíciót szervezett és a könyveket elvitték a barlangból, majd elküldték a Kazah SZSZK Tudományos Akadémiájának. Az értékes leletek tanulmányozása még nem fejeződött be, de máris ér* dekes könyveket ta* láltak a ládákban: régi keleti költők mű- vetit, perzsa enciklopédikus szótárt, esik lagásza'.i, filozófiai és esztétikai tankönyveket, amelyeket Buha- rában, Taskemtben. és Sztambulban adtak ki a XII—XIII. században. Néhány kéziratos könyv gyönyörű bőrkötésbe vám foglalva. Halelov ezért gondolta, hogy a Szenek- szikla titokzatos barlangja is könyveket rejt magában. Egy- sáfer aztán a kerületi lap szerkesztőjével e- gyütt elindult, hogy megfejtse, a barlang titkát. Nem volt köny- nyű eljutni a barlangig. Halelov és társa vadak csapásain, szakadékokon és kőhalmazokon keresztül feljutott a szikla csúcsára, ahonnan kötelekkel ereszkedtek le a barlangihoz. A barlang aránylag kicsi, ovális alakú volt. A két barlang« kutató alaposan megvizsgálta minden 2é- gét-zugát. Csak egyetlen, szélein megper-* zselődött könyvet találtak. Más semmi nem volt a barlangban. Nyilván villám csapott a barlangba, s a többi könyv mind elégett. Csak hamu maradt a barlang mé> lyén. Az épen maradt könyvet ó-perzsa nyelven írták. Frissensülf szúrás Hát kedves Szilt—Kálmán! Ha én a helyedben lennék, szavamra, istenemre megszűr- hálnám az illetőket! Képzeld el, mi történi a minap! A Gyulai úti tanyasi iskolában vacsorával egybekötött évzáró ünnepséget hirdettek. Azt mondták, jó vacsora lesz, frissen vágott disznópörkölt, kitűnő felszolgálás, nagyszerű zene, meg aztán tánc is, hogyhát akinek kedve van táncoljon, mulassa ki magát igazábul. Nagyon készültünk a nagyhanggal, begygyet hirdetett vacsorára, hiszen ilyesmi ritkán adatik a tanyavilágban. Készültünk veszettül: a feleségem, én is, a szomszédok, meg az egész tanyavilág. Megjelentünk valahányon, akik nem ellenségei a jő disznópör- k<nek, a tüzes zenének, meg a roppos csárdásnak. És uram fia, mi történt? Megtudtuk, hogy vacsorához csak úgy juthatunk, ha — az egyik rendezöféle szavaival élve — megfelelő evő eszeájgot biztosítunk. Lett sürgés-forgás; ki haza szoiadt tányérért, késért, meg a többi dolgokért, ki pedig átugrott a szomszédikhoz kunyerálni, kölcsönkérni, hogy valahogyan elfogyassza a 18 forintos pörköltet, Magam hazaszaladtam a fölszerelésért, gondoltán, hogy egy jó sertéspörkölt — nem ezért, vagy azért, — de hát annyit mégis esak megér! Asztalhoz ültünk s aztán jött csak a meglepetés! De még .milyen! A pörköltben egy fikarcnyi húst nem talált senki, pedig voltunk jónéhá- gyan.Tiszta vagdalt szalonna vált az, bőre,. meg esontdarabok. Hát ez volt a kitűnő pörkölt! Nem kellett sokáig találgatnunk, hogy mi lett a hússal, mert a konyhából kiszűrődő incselgő friss sültkolbászillat rádöbbentett, hogy kolbászt is készítettek, jő fűszeresen, de a borsot az árához csapták oda. Kitűnő vendéglátás volt. Savanyúságot is felszolgáltak: egy kis dohos káposztából és egy nagyon-na- gyon puha paprikából állott,, söröspohárban felszolgált savanyú savanyúságot, s nem kellett érte fizetni, csak egy forintot. Már-már fogyasztani akartam a szalonnapörköltet, amikor megszólalt egy bölcs hang az asztal végén. — Felhívjuk a tisztelt jelenlévőket, hogy szíveskedjenek a zene részére néhány forintot adni... előre is köszönjük. S valaki — gondolom a rendezőség tagjai közül — egy tányérral körbejárt az asztaloknál. (Nem tudom, azt a tányért is úgy kölcsönözték?) Beledobtam én is vagy két forintot. Valaki mellettem odavágta « kanalat az asztalra! Csak úgy csörömpölt. Szólni nem tudott, csak fájdalomtól vonagló hi- ányérzetes arckifejezéséről állapítottam meg, hogy nincs kenyér. És nem is volt. Én is elkeseredtem. Felálltam az asztaltól és szó nélkül elindultam hazafelé, de nem kenyérért. Otthon leszeltem a kenyeret, jóízűen befalatoztam és elkeseredve gondoltam az asztalon hagyott szalonnapörköltre, miközben e- szembe jutott: a tányér! Ott felejtettem a tányéromat. Gyerünk csak érte. Visszavánszorogtam, de a tányérnak és a pörköltnek már hűlt helye volt, Ennyi az egész kedves Szúr Kálmán! S most, most szürküld meg őket jól, a mindenit annak a pörköltnek! . Sz. J., Békéscsaba Az én szúrásom tűszúrás lenn« a te szúrásodhoz képest. így hát nem szúrok, csak a te szúrásodat segítem beljebb, » SZ. Ki
