Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-22 / 146. szám
Í&58. június 22„ v&sámap BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSÁG 7 Mit csinálnak a gyulai népi ellenőrző bizottság tagjai Azóta, hogy szerte a megyében j megalakultak a népi ellenőrző bi-' .zotteágok, nem sokat hallottunk 1 működésükről. Amikor egy-egy községben érdeklődtünk munkájukról, leginkább olyan válaszokat kaptunk, hogy még nem sok tapasztalatuk van, még csak most alakultak. Ezért örömmel jegyeztem lel azt a beszélgetést, mely pénteken a déli órákban a gyulai népi ellenőrző bizottság irodájában zajlott le. Voltak ott bizottsági tagok és népi ellenőrök, akiket mondhatnám a véletlen, de pontosabb, ha azt mondom: felelősség- érzet hozott össze. Aztán, hogy megindult a beszélgetés, megtudtam, nem könnyű a munkájuk. Eseténként úgy érezzük félnek tőlünk — mondotta Stifter elvtárs, majd hozzátette: — Igaz, hogy csak azok, akiknek van miért. A becsületes emberek — és nyilvánvaló mindenütt ők vannak többen •— örömmel figyelik, igényelik a á iunkánkat. Itt-ott közöttük is Innak ugyan, akik még tartanak, hogy ha hathatósan segítenek, a szabálytalanságot elkövetők esetleg később éreztetik velük. Hasonló problémát említett Ge- rebenits elvtárs, a bizottság elnöke, hozzátéve, hogy ez a jelenség nem általános és csupán a kezdeti •nehézségek' közé tartozik. Ha mindenki megismeri majd a népi ellenőrök munkáját és azt talpas ztalják, hogy a vizsgálatokon éles különbséggel ítélik meg a tudatos kártevést a tapasztalatlanságból, képzetlenségből eredő szabálytalanságoktól, és nem tűjük, hogy a jiekik segítő munkáso- ^Pt bármi hátrány érje, akkor az ilyen problémák megszűnnek és még eredményesebbé válik a munka. A népi ellenőrök jól dolgoztak. Május elsejétől, amikor a bizottság 148 népi ellenőrrel megkezdte munkáját már több eredményes vizsgálatot folytattak le. Első alkalommal a tanintézetek és a gyermekkórház állományon- kívüii béralapját vizsgálták felül. Hozzá nem értésből adódó szabálytalanságokat fedeztek fel, melyeket kioktatással szüntettek meg. A biztonság okáért később visszatérő ellenőrzéssel meggyőződtek arról, hogy az észlelt szabálytalanságok megszüntek-e. Ebben a munkában három vizsgáló csoportban és az értékelő munka- csoportban több, mint 20 népi ellenőr vett részt. Ezt követte a kiskereskedelem ellenőrzése, melyben próbavásárlásokra és szúrópróbákra is sor kerül. Itt is hozzá nem értésből fakadó hibák kerültek napvilágra. Ezért ismét kioktatást alkalmaztak. Ezután a Petőfi Termelőszövetkezet működését vizsgálták, ahol segítséget nyújtottak a könyveléshez. Jártak a Tenyészállatforgalmi Vállalatnál és a Háziipari Szövetkezetnél és még néhány helyen. Ahol nem láttak rossz szándékot, ott segítettek Az ellenőrzésekben eddig hatvanöt népi ellenőr tevékenykedett. Ezek a munkások, szakemberek lelkesen, nagy felelősséggel dolgoznak és hamarosan így dolgozik valamennyi népi ellenőr — mondották. — Nagy szükség van arra — hangsúlyozta Tarkó elvtársnő, a bizottság ügyintézője —, hogy a népi ellenőrök munkáját a munkások mindenütt bátran támogassák. Bejelentéseikkel észrevételeik közlésével minden esetben hívják fel a figyelmet a szabálytalanságokra, esetleges visszaélésekre, mert ezek megszüntetése népgazdaságunk, mindnyájunk közvetlen és közvetett érdeke. B. Z. , Kasza periek a „Honvédelem Háza“ építésénél A maga nemében egyedülálló létesítmény, a Békéscsabán épülő „Honvédelem Háza" iránt egyre jobban fokozódik az érdeklődés. Napr ól-napra mind többen és többen „tévednek" ide, hogy megnézzék: mire mentek már vele, hogyan emelkednek a falak. Közben a látogatók is téglát ragadnak, habarcsot merítenek és segédkeznek az ott szorgoskodóknak. így tették ezt a Békéscsabai Vásárhelyi Pál Híd- és Vízműépítési Technikum diákjai, a békéscsabai tűzoltók, a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói és megyei repülősklub tagjai is. A hét közepén, szerdán Kaszaperről, a Lenin Termelőszövetkezetből mentek oda, hogy eleget tegyenek a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége felhívására tett felajánlásuknak, Méghozzá tízen — a teljes építési brigád, vezetőjével, Bánfi András elvtárssal, a szövetkezet párttitkárával. A kaszaperiek két napra készültek és három napra maradtak itt, s rakták a falat. Pedig odahaza is van jócskán mit tenniük. Egy istálló építését hagyták félben. De — amint büszkén újságolták — azzal is meglesznek augusztus- 1-re, a vállalt határidőre. Sőt akkorára még két 50 méteres dohánypajtát is felépítenek. Mégpedig úgy, hogy hazamenve, naponként egy órával többet dolgoznak majd. Boldogan viselik a többlet- munka fáradalmait, mert — mint mondják — a kész „Honvédelem Házá“-t nézve májé büszkeséggel tölti el őket az tudat, hogy építésénél ők is közreműködtek. Tovább kell fejleszteni a& állattenyésztést a termelőszövetkezetekben Megyénk termelőszövetkezeteiben az állattenyésztés az utóbbi időben fejlődést ért el. Nőtt az állatállomány, fokozódott az állati termékek termelése. Nem kis eredmény, hogy az egy tehénre eső évi átlagos tejhozam 1957-ban a termelőszövetkezeteknél mintegy 200 literre nőtt. A tehenészetek istálló átlaga a legutolsó évnegyedben is* jóllehet ez a három hónap a téli takarmányozás legnehezebb időszaka, újból emelkedett másfél literrel a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Számos termelő- szövetkezetünknél nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre, mint a megelőző években. Kondoroson, a Dolgozók Termelőszövetkezetben az állattenyésztésből az elmúlt évben 1 millió 101 ezer forint volt a jövedelem, a növény- termelésből viszont ennek csak fele. Hasonló a helyzet a nagyszé- nási Dózsa Termelőszövetkezetinél is, ahol a növénytermelésből származó jövedelem jóval kevesebb az állattenyésztésétől. Említésre érdemes a sarkadi Dózsa Termelőszövetkezet jó sertéstenyészete is. Ebben a törzstenyé- szetben a felnevelt malacok száma 699 darab volt_egy év alatt. Az egy kocára eső felnevelt malacszaporulat meghaladta a 18 darabot. Mindezek a példák mutatják, hogy a termelőszövetkezetek az állattenyésztésben a lehetőségek kihasználásával jó eredményeket értek el. Nem kielégítő azonban még a közös állatállomány létszámalakulása. Feladat, hegy az elkövetkező hónapokban a ferme-’ lőszöyetkezetek az állatállomány j- megfelelő arányban növeljék. A közös állattenyésztés kialakítására az alapfeltételek általában biztosítva vannak. A termelőszövetkezetek többsége ehhez kellő adottsággal rendelkezik és pártunk messzemenő segítséget nyújt. A 3004/1958. kormányhatározat alapján a termelőszövetkezeti gazdaságoknak jelentős kedvezménynyel 11 ezer tenyész-szarvasmar- ha, 10 ezer tenyész-kocasüldő, 30 ezer nőivarú tényész-juh, 1000 kiváló minőségű anyajuh és 500 tenyészkos beszerzésére van lehetőség. Ugyancsak állami támogatást kapnak a termelőszövetkezetek a közös baromfi tövzsállomály kialakításához. A 3004-es határozat nyomán a termelőszövetkezetek felkészültek a közös állatállomány megerősítésére. Az igénylések azt mutatják, hogy az előirányzat meghaladja az eredetileg szétosztásra tervezett darabszámot. Nagyon fontos az, hogy a termelőszövetkezetek a kapott tenyészállatokkal valóban a törzs- állományokat növeljék és ügyeljenek arra, hogy a tenyésztés számára egyetlen arra alkalmas tenyészállat el ne vesszen. El kell érni, hogy az állami támogatással beszerzett tenyészállattal valóban az állatállomány erősödjön és az utánpótlás megfelelő arányban biztosítva legyen. örvendetesen gyarapszik a termelőszövetkezetek baromfiállománya is. Mind több termelőszövetkezet tér át a közös baromfi beállítására. Egyes helyeken azonban nem fordítottak kellő gondot a naposcsibék nevelésére. Nagyon sok az elhullás. Más helyen viszont mintaszerűen felkészültek s eredményesen nevelik a csibéket. Az örménykúti Petőfi Termelőszövetkezetben például, ahol több, mint 8 ezer csibét nevelnek, az el- hullási százalék a minimálisra csökkent. A baromfi törzsállomány nevelésénél „sjpkségszerű, hogy időben készüljenek fel a vándorólazásra. A leglényegesebb, hogy egyszerű házilagos eszközök felhasználásával készítsük el a vándor ólakat.- Ügyelni kell az ólak befedésére, és megfelelő zárására, hogy a kártevők az állományban ne pusztít- hasanak. A felsorolt feladatok közül tehát legfontosabb az elkövetkezendő hónapokban, ebben az évben, hogy a termelőszövetkezeteink kialakítsák az állandó törzsállományukat és az, hogy minél előbb javítsák meg a közös állatállomány létszámét. Egy anya segítségért kiált em írta meg a nevét, csak azt, hogy Mezőberényben él. Él? Nem is annyira él, mint. gyötrődik és a hosszú napokon ét — amikor senki nem látja — keservesen sír. Siratja gyermekeit, mert a szívétől szakadtak és érzi további sorsukért az anyai felelősséget. Siratja férjét, aki nap mint nap süllyed lefelé az alkohol örvényében, mely előbb- utóbb az egykor boldog, meghitt családi élet kettétöréséhez vezet; És csak harmadsorban gondol saját magára, arra, hogy miért jutott neki ilyen élet. Éjjel-nappal a keserűség emészti, mert látja és érzi, hogy maholnap teljesen felborítja családi életüket az alkohol. S éz az édesanya már nem bírta .továb magában tartani a családi békétlenség megannyi fájdalmát. Ügy érezte, ha megírja a Szerkesztőségnek — még ha névtelenül is — könnyebb lesz anyai szive. De olvassunk bele a me- zöberényi édesanya levelébe. — Férjem — írja — hosszú hónapok óta nem adja haza a fizetését. Az utolsó két hónapban pe— Levél nyomán — dig egy fillért sem láttam keresetéből. Részeges és állandóan civakodik. És amivel szinte ütést mér a szívemre — nemcsak szidja a gyerekeket, hanem üti is; Pedig a 15 éves fiam már állami gazdaságban dolgozik — keres. Én meg varrogatok és így élünk. Kislányom még nem tud dolgozni. Ma, amikor ezt a levelet írom, ugyancsak részegen jött haza a férjem és azért illetett trágár szavakkal, mert a kanál és a villa nem volt közvetlenül a tányérja mellé téve. S amikor azt mondtam neki, miért szekíroz, miért üldöz, ha keresetét elissza, elővette zsebkését, hogy belém szúrja és csak nagynehezen tudtam előle megmenekülni. És mindez a gyerekek szemeláttára történt. — Úgy érzem, már nem bírom tovább — írja levele utolsó részében. — Segítsenek rajtam az elvtársak. Maguknak biztosan van erre lehetőségük. Érzem, hogy férjem már nem tér vissza a józan élet útjára. Már büntetve is volt. S amit a napokban véletlenül tudtam meg: mukahelyén most kapott fegyelmit. Állami házban lakunk. Egy héttel ezelőtt, amikor férjem ugyancsak nagyon berúgott, a szabaajtót összetörte, mely azóta is úgy van. Engem gyerekeimmel éjszakánként az utcára zavar. Válni nem akar. De én nem bírom tovább ezt a borzalmas életet. Féltem gyermekeimet, hogy egyszer valami kegyetlenséget csinál velük. JVem folytatjuk tovább az é- desanya levelét, hisz’ elég ebből ennyi is. S mindez az alkohol miatt. Szomorú történet, mely sajnos, nem egyedülálló, mint a- hogyan ez a levél sem az első, mely szerkesztőségünkhöz érkezett. Nem első alkalom, hogy több gyermekes édesanya kitárja szívét és papírlapra írjia szíve minden bánatát, összes keserűségét, a békétlenséget, amit az el-- vakult és az alkohol rabjává lett apa okozott. Sajnos, társadalmi probléma ez. S az egész társadalom összefogása szükséges, hogy csökkentsük és később teljesen megszüntessük az alkohol okozta tragédiákat. De bízzunk abban, hogy hamarosan megjelenik egy olyan rendelet, mely megfékezi, észhez téríti a züllött életű apákat. Gyermekeik sorsáért, a jövő nemzedék megmentéséért szükséges elsősorban is egy hatásosabb rendszabály. Mert szomorúan tapasztaljuk, hogy a züllött életű apa példáját sok esetben követik serdülő gyermekeik is. S ha betekintünk a bírósági berkekbe, könnyen megállapítható, hogy a bűncselekmények elkövetőinek egy része — sokszor a nagyobbik része — megrögzött alkoholista. És ami az alkohol okozta tragédiának egy része: a züllött életet élő apát követi a gyermekek többsége, — akik születésüktől kezdve semmi jót nem láttak a szülői háznál. jjVre gondol és azért írja levelében keserű ízzel ez a me- zőberényi édesanya is, hogy mi lesz gyermekeivel. Mert ő is becsületes embert akar nevelni fiából, leányából, nem olyat, mint apjuk. És az ilyen esetekben nehéz, sőt sokszor lehetetlen tanácsot adni. Mert könnyű kimondani, hogy váljanak el azok, akik e- gyüttélése már lehetetlenné vált. De ott vannak a gyerekek, azokat fel kell nevelni s az élet útjára bocsátani. És ez szülői felelősség, mert nem mindegy, hogy kik váltanak fel bennünket, ha kezünkből kihull a szerszám, és nem mindegy, hogy kik és miképpen irányítják az ország sorsát. De van egy másik lehetőség is;. Kimondani kategórikusan: éljenek a szülők együtt gyermekeik érdekében, még akkor is, ha kölcsönösen gyűlölik egymást, ha a gyerekek jelenlétében állandóan veszekednek, civakodnak is. De vajon hasznos lesz-e ez az együttélés a serdülő gyermekek számára? A válasz egyértelmű: egyáltalán nem. Ilyen „családi otthonokból” koravén, életunt, elfásult, az élettel mit sem törődő, de ugyanakkor minden rosszra hajlamos fiatalok kerülnek ki, kiknek egy része mögött előbb-utóbb bezárul a börtön ajtaja, hosszabb, rövidebb időre. jyTelyik utat válassza hát ez a mezőberényi édesanya — és rajta kívül sokan mások —, a- hol már egy életre szóló ellentétek vannak? És melyik lesz hasznosabb a gyermekek számára? Nehéz erre választ adni. De úgy érezzük, olyan apától, mint amilyen a mezőberényi édesanya férje, valóban jobb távol élni és gyermekeit tőle távoltartani, hogy züllött életével, emberi formájából kivetkőzött cselekedeteivel ne fertőzhesse a fiatal életeket. Balkus Imre
