Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-17 / 115. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. május 1?., szombat Feszült a helyzet Franciaországban Összehívták a nemzetgyűlést Az MTI párizsi tudósítója jelenti A Szovjetunió én az EAK kormányának közös nyilatkozata Franciaországban rendkívül feszült a helyzet de Gaulle nyilatkozata után. A kommunista képviselő csoport az esti órákban nyi. latkozatot adott ki: „De Gaulle megnyilvánulása a köztársaság intézményeinek, a nemzeti szuverénitásnak nagyon súlyos fenyegetését jelenti. A kommunista képviselőcsoport a legnagyobb állhatatossággal megismétli javaslatát, hogy a nemzetgyűlés köztársasági pártjai azonnal találkozzanak és hozzák meg a katonai diktatúra és a fasizmus útjának eltorlaszolásához szükséges intézkedéseket a veszélyben lévő köztársaág védelmére.“ Megnyilatkozott a Szocialista Párt is: „A köztársaság fenyegetett helyzetben van: az algériai polgári és katonai felkelés, továbbá de Gaulle manifeszturna azt bizonyítja, hogy megindult a támadás a köztársasági rendszer ellen” f— hangzik a Szocialista Párt országos vezető bizottságának és parlamenti csoportjának közös nyilatkozata. A szocialisták kapcsolatot keresnek a szakszervezetekkel, a köztársasági politikai szervezetekkel, — hangoztatják, de ugyanakkor a szocialista pártvezetés még e nehéz órákban is kivételt tesz és a CGT-t s a Kom. munista Pártot 'kirekeszti azok közül a szervezetek közül, amelyekkel a szocialista pártvezetés'iözos fikcióra hajlandó. A jobboldali függetlenek" veze- tősége 21 szavazattal tíz ellenében úgy döntött, nem engedi, hogy Antoine Pinay tagja legyen a 1-flim- lm-kormánynak. A jelenlegi kormány tervezett kibővítését a jobboldali függetlenek nem tartják elegendőnek arra, hogy megvédje a francia Algériát és a köztársaság intézményeit. A jobboldali függetlenek kijelentették: folytatják akciójukat azért, hogy haladéktalanul a „nemzeti üdv" széleskörű kormánya jöjjön létre. Csütörtök este a francia kommunista képviselőcsoport tagjai is összeültek, hogy megvitassák, mi a teendő a jelenlegi helyzetben. A CGT nyilatkozatot adott ki De Gaulle tábornok fedezi a lázadó tábornokokat és a személyes hatalom jelöltjeként lép fel a törvényes kormány ellen — mondja a CGT nyilatkozata. A köztársasági intézmények ellenében történő minden hatalomátvételi kísérlet a munkásosztály erőteljes válaszába ütközik, a munkásosztály általános sztrájkra kapna az esetben utasítást. Algírból Párizsba érkezett hírek szerint az algíri közüdv-bizottság szóvivője csütörtök este sajtóértekezleten kijelentette: csütörtök délután Algírba érkezett Picard, Soustelle kabinetfőnöke. Az algíri közüdv- bizottság szóvivője de Gaulle nyilatkozatával összefüggésben közölte, Coty elnök előtt nyitva áll az út, hogy gyors fejlődést adjon a helyzetnek.” Az algíri köztársasági szocialisták nyilatkozatot adtak ki és ebben teljes támogatásukról és bizalmukról biztosítják de Gaulle és Salon tábornokot és kijelentik: „A mozgósítás állapotában állnak a haza szolgálatában.“ A nemzetgyűlést pénteken 11 órára összehívták. A l’Humaniié különkiadása A l’Humanité, a Kommunista Párt lapja csütörtökön este különkiadást adott ki az első oldalon átfuttatott cím alatt: A békéért, a nyomor ellen, éljen a köztársaság! Torlaszoljátok el de Gaulle útját! A köztársaság minden pártállású dolgozói egyesüljetek, cselekedjetek, szervezkedjetek, hogy megtörjetek minden államcsíny-kísérletet ! Hogy elzárjuk de Gaulle útját — hangzik a vezércikk — szervezzétek meg egységesen minden ü- zemben, minden városban, minden negyedben a tömegek válaszát minden fasiszta megnyilvánulásra. Ezrekre sokszorozzátok a kötársasági elnöknél a tiltakozásokat, hogy megmentsétek a köztársaságot. Sokszorozzátok meg a küldöttségek számát a munkabeszüntetéseket és tüntetéseket — hangzik a l’Humanité felhívása. St. Eíienne-ben gránátot hasítottak a Francia Kommunista Párt helyi szervezetének székháza elé Párizs. (MTI) Csütörtökre virradó hajnalban St. Etienneben motorkerékpáros támadók gránátot hajítottak a helyi kommunista pártház elé. A gránát robbanása csak anyagi károkat okozott. A merénylet elkövetése után a támadók motorkerékpárjukon eltűntek. (MTI) Csütörtökön aláírták a Szovjetunió és az EAK kormányának tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozatban a két kormány teljes elégedettségét fejezi ki a tárgyalások eredményei felett. A tárgyalásokon megbeszélték azokat a kérdéseket, amelyek mindkét országot érdeklik, valamint azokat a nemzetközi problémákat és eseményeket, amelyek ma a világ közvéleményét leginkább foglalkoztatják. A nyilatkozat hangoztatja: mindkét kormány törekedni fog a két ország szoros és állandóan fejlődő kapcsolatainak további fejlesztésztésére. E tekintetben a két kormány vezérelvei a következők: minden állam szuve- rénátásának és területi sérthetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása, a be nem avatkozás más államok belü gyeibe, a nemzetközi kérdéseknek kizárólag békés rendezése, a politikai vagy a gazdasági nyomás elutasítása, az államok és a népek egyenjogúsága kölcsönös kapcsolataiban. Mindkét kormány vallja az államok békés együttélésének elvét, társadalmi rendszerüktől függetlenül. A nyilatkozat elítéli a gyarmatosítás minden megnyilatkozási formáját és állást foglal a népek önrendelkezési joga mellett. A két ország megvizsgálta a Palesztina! arabok Jogainak és szülőföldjükről való elűzésének kérdését. Megerősítettek azt az elhatározásukat, hogy maradéktalanul támogatják a Palesztina! arabok törvényes jogait. Mindkét kormány elítéli a Jemen elleni agressziót s azokat a kísérleteket, amelyek a Jemen ügyeibe való beavatkozásra irányulnak, támogatja Jemen függetlenségét, szuverénitását és területi sérthetetlenségét. A közös nyilatkozat elítéli azt a barbár háborút, amelyet Franciaország az algériai nép ellen folytat. A két kormány határozottan állást foglal az algériai kérdés békés megoldása mellett. A két kormány kijelenti, hogy véget kell vetni egyes külföldi államok beavatkozásának Indonézia belügyeibe. Tiszteletben kell tartani Indonézia függetlenségét és szuverénitását. Mindkét kormánynak az a véleménye, hogy a Kínai Nép- köztársaságnak képviselethez kell jutnia az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy minden államnak meg keli szüntetnie az atom- és hidro- génfegyver-kísérleteket. Az a- tom- és hidrogénenergiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. A közös nyilatkozatban az EAK kormánya háláját fejezi ki a Szovjetunió kormánya iránt azért, mert a Szovjetunió fontos részt vállalt az EAK iparosítási programjában. A két kormány úgy véli, hogy a legmagasabb szintű értekezlet, amelynek munkájában részt vennének a nagyhatalmak és más államok is, elsőrendű fontosságú, s összehívását meg kell gyorsítani. Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Miniszter- tekezlet, amelynek munkájá- Nasszer elnök meghívását, hogy látogassanak el az Egyesült Arab Köztársaságba, (MTI) BALLABÁS LÁSZLÓ: Csabaiok Dél-Amerikában — Szobek Pál emlékezése tengerentúli útjáról — Aí 57 éves Szobek Pál, a békéscsabai Micsurin Tsz tagja, abból az alkalom, bói, hogy testvére: Szobek András, a magyar kormányküldöttség vezetőjeként Argentínában tartózkodott, visszaemlékszik saját, 35 évvel ezelőtti délamerikai útjára. Egy emberöltővel ezelőtti megfakult fényképek, képeslapok Is a régi, kalandos emlékeket idézik: egy keménykötésű munkásfiú, Békéscsaba egyik legkiválóbb labdarúgója, kezébe vette a vándorbotot, bejárta Európa egy részét, majd francia kikötőben hajóra szállt, hogy elinduljon a messzi Idegenbe, exotlkus távoli tájakra. Erről közlünk részleteket és arról, hogy miért vándorolt ki, miért tért haza végül. I. Az első hajóút — 1920-ban Horthy sorozása e- lől Gyulavárinál átszöktem a határon, Romániában dolgoztam jó ideig, majd újra visszatértem Magyarországra. Pestre mentem, ahol a/. akkori belügyminisztérium e- gyiik tisatviselőjétől „feketén", tíz dollárért európai útlevelet szereztem. Ezután Kolozsváron, Bukaresten, Szófián, Belgrádom keresztül Párizsba vándoroltam. Jobb megélhetésre vágytam, s onnan Kanadába akartam kimenni, de a pénzem nem kaptam meg idejében, ezért Cherbourg kikötőjében egy Dél-Amerika felé induló hatalmas óceánjárö fedélzetére szálltam. Első hajóutamon Portugália, Madeira, a Canári-szdgetek érintésével jutottam el a tengerentúlra. Az Amazonas folyamtól délre, Pemambucobari kötött ki a hajó először a Dél-amerikai partokon. Valószínűleg én voltam az első csabai, aki ott partra lépett — gondolkozott Szobek Pál, majd így folytatta: — Bahia, mad Rio de Janeiro következett ezután. Riói első benyomásom lehangoló volt, megdöbbentett, hogy a négerekkel milyen emberfeletti, valósággal baromi munkát végeztettek a dokkokiban. Egy szál pallón járva a mélység fölött, hordták hátukon a szénnel megrakott súlyos zsákokat a hajók gyomrába. — Természetesen már akkor is voltak modern hajók, amelyekbe emelődarúkkal rakodták. Számomra nagyon látványos volt, a- mikor Santosiha értünk, a legnagyobb kávérakodó kikötőbe, ahol a földkerekség minden tájáról jött hajókat szemlélhettük. Ott is sok négert, szmesbőrűt és félvért láttunk. 1932. december 7-én az u- ruguayi Montevideobam, hajónk végállomásán szálltam ki a szintén csabai Bednár Jánossal együtt. Montevideo ban, mint kőműves, majd munkavezetőként az ottani felhőkarcolók építésében sokáig dolgoztam számos honfitársammal együtt. Pumavadász indiánok között a Gran Chaco vadonjaiban Tekintetem az asztalon levő e- gyik képeslapra esik. A tengerparton halászó, sötétbőrű embereket ábrázol. — Indiánok? — kérdezem. — Nem! Félvérék — hangzik a válasz. — Olvassa él a hátlapját! Elolvasom a harminc évnél régebben, valahol a tengerentúlon rótt sorokat, amelyeket Szobek Pál írt haza Békéscsabára hozzátartozóinak: „Az itt született emberek így néznek ki. Nem gondolkoznak, de nem is dolgoznak, hal, van a tengerben, bort kerítenek, s azzal mennek halászni. A külsőre ők semmit sem adnak. Nagy kést dugnak az övükbe, mert ez nemzeti szokásuk. Máskülönben jobb szívű emberek, mint az európaiak, az idegent nem képesek megcsalni.” így jellemezte a „bennszülötteket” — nagyon találóan és tömören — egy csabai ember. Mint mellékesen megjegyezte: a hatalmas kés az övükben első látásra igen félelmetes volt,, de egyszer sem látta, hogy használták volna. Nem „bicskáztak”, még „becsípett” állapotban sem. — Ügy az indiánok, mint a négerek általában jó lelkű emberek. De, hogy el ne felejtsem, időközben bejártam Argentína nagyvárosait, jártam Buenos Airesben s más helyeken, sőt Chilében is. 1924 tavaszán négyen indultunk el Montevideoból a Rio Parana és a Rio Uruguay folyók mentén Asuncionig. Három hónapig csavarogtunk a pampákon. Ott találkoztunk a „Gua de la Chara” (Vigyázz az arcodra) nevű estan- zia (major) előtt a marhaterelő pásztorokkal, a gaucsókkal. Naplemente volt éppen és nagy sáskajárás. Ezek a pusztító rovarok mintegy 12 centiméter vastagon leptek el mindent a környéken. A gaucsók dal- és zeneszerető emberek. Ezért nagy sikere volt köztük a velem levő földimnek, Bednár Jánosnak, aki hegedűvel a hóna alatt követett bennünket. — Jártak az őserdőben is? — Igen. Két hónapig éltünk a Gran Chaco vadonjaiban vadászó indiánok között. Végignéztük az amerikai őserdők oroszlánjának, a pumának, vagy másképpen e- züstoroszlánnak a vadászatát. Az elejtett állatok kikészített bőrét az indiánok csónakon szállították le a La Plata folyamon Buenos Airesbe. Akkoriban, tudomásom szerint mintegy 1 300 000 indián élt ezen a vidéken. Két élményteljes találkozás Szobek Pál emlékeinek tarsolyában bőven található érdekesség. Meg is kérdeztem: — Mi volt a legnagyobb élménye távoli útján? — Számomra két váratlan találkozás volt a legélményteljesebb. Az egyik Belgrádban történt, mielőtt Párizsba indultam. Az ottani válogatott labdarúgócsapat mérkőzését néztem, amikor észrevettem, hogy a válogatott kapujában egyik honfitársam, régi kedvenc cimborám véd. Ő is megismert. Azonnal a pályára rohantam és ott, a hatalmas nézősereg előtt öleltük meg egymást, mi, idegenbeszakadt földiek. A másik nagy meglepetés Uruguay- ban, Montevideoban ért. Az építkezésen dolgoztam, amikor nagyon ismerős hangon kiáltották a nevemet. Majd leestem az állványokról, amikor megláttam a hang gazdáját, aki nem volt más, mint Török Lajos kispesti munkás, akivel Romániában dolgoztam együtt. Sorstársak, igen jó barátok voltunk. Eredetileg mindketten úgy terveztük, hogy Kanadába vándorlunk ki, közben a- zonban elszakadtunk egymástól. Török Lajos kiment Kanadába, majd amikor megtudta, hogy én Uruguayban vagyok, (néha leveleztünk) egyik nap fogta magát, felkerkedett és váratlanul beállított hozzám Montevideoba. Török barátom azonban később megunta az állandó nagy hőséget Uruguayban s azt javasolta, hogy inkább Kanadába, vagy Auszráliába menjünk. így aztán újból hajóra szálltunk. Egyelőre hazajöttünk Európába. Villámházasság idehaza Londonra szóló átutazó vízumom volt, csak a 3000 dollár letét, amit a partraszálláshoz megköveteltek, hiányzott. Ezért Hamburgba vittek át bennünket, ahol két hónapig munka nélkül tengődtünk. Ekkor gondoltam egy nagyot — és 1926 májusában hirtelen hazajöttem Békéscsabára özvegy é- desanyám, szeretteim meglátogatására. Hét napig voltam csak idehaza, de amikor újra elindultam, már nem egyedül, hanem feleségemmel együtt vágtam neki a nagyvilágnak. Mert közben disz- penyációval megnősültem. )Folytatjuk.)
