Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-15 / 113. szám

1058. május 15., csütörtök «EKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Méltó elismerést kapott a fiatalok munkája a Füzesgyarma ti Vörös Csillag Tsz-ben Nem kiszolgáltatottak többé Négyszázötven tag. Négyezeröt- s/.áz hnld told. Növekvő jószúgál- lomány, Több milliós szövetkezeti vagyon. Szorgalom és megkétsze­reződött igyekezet. Eet vallja ma­gáénak újra, az ellenforradalom erőszakaként szét szaggatott orszá­gos hírű füzesgyarmatd Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet. A tavaly még szétdarabolt birtok ma újra a régi valóságában él és a koráb­ban külön vált, más utakat kere­ső tagok ma, az egy évi küiönlét tanulságait levonva nagy szorga­lommal és megbonthatatlan egy­ségben dolgoznak. Száz holdas táblákat forgat újra 32 eke vasa, végeláthatatlan sorokban dugja ki tteiét az elvetett mag zöld hajtása, taint hamgyaboly özönlik el az em­berek • .cukorrépa táblákat és rm~»rvu,!r!t"qn ousztul a gaz. Az egy- ’-■öri m “?w ábas cselédgyerek, Kon ma eivtárs. az egyébként kü­lön szövetkezetnek is beillő ezer holdas tábla brigád vezető je és o többiek talpraesett utasításokkal látják el a munkacsapat vezető­ket és mint jól olajozott gép jön mozgásba már a kora reggeli ó- rá'kban az egész szövetkezet. És most menjünk még közelebb hozzájuk Nézzük a szántó-vető, kapát, vil­lát, pásztorfcotot szorongató embe­reket. Egy rész ük idős, az élet már mély barázdákat húzott a homlo­kukra, de a sorok között mint briHiáns, csillognak a fiatal szempárok, sok, meglepően sok az élettől duzzadó fiatal ebben a szövetkezetben. Dolgoznak szeré­nyen, tisztelettudóan, apjukkal, anyjukkal vagy más idős emberek­kel egysorban, s ahol az öreg de­rék már nehezen hajlik, segít a fi­atal. Azt mondtam, meglepően sok a fiatal. íme a rövid statisztika: a négyszázötven tag egyharmada 20 éven aluli fiatal. A szövetkezet a- ramy tartaléka. Igaz, többen is mondhatják: volt már a Vörös Csillagban ennyi fiatal. De arról keveset beszélnek, hogy milyen volt akkor a munkalendületük és milyen ma. A szövetkezet veze­tői és az idős emberek ezt a kü­lönbséget röviden így foglalják össze: ég és föld. És ha túloznak is, közel járnak az igazsághoz. Ré­gebben, a felelőtlen munka a hebe-hurgya viselkedés, a dolog­kerülés nem ritka jelenség volt ebben a szövetkezetben és gorom­ba hang, gúnyos megvetés volt az osztályrészük a fiataloknak. Az öregek úgy mondják: egy-egy munkára kötéllel kellett fogni a fiatalokat, s egy részük jóformán meg sem melegedett a szövetke­zetben, hanem tovább állt és más megélhetést keresett. De mi hozta ezt apálfordulást a Vörös Csillag tsz-ben ? Miért ragaszkodnak most annyi­ra a szövetkezethez és miért az eddig nem tapasztalt szorgalom és ennek méltó elismerése? Ennek több oka van. Ahogy az idősebb emberek elmondták, a legfonto­sabbat említem. Hosszú vita volt azon, hogy a fiatalok a korábbi évekhez hasonlóan külön brigád­ban dolgozzanak-e vagy sem, s az egyik párttaggyűlésen a szövetke­zeti tagok megelégedésére úgy döntöttek, hogy ahol csak lehetsé­ges. egymás mellett dolgozzon a szülő és a gyermek. A döntésnél a oérttagok abból az elgondolásból indultak ki, hogy a szülői fegye­lem az egyik legnagyobb erő, a- meiv munkára, becsületre, az idő­sek iránti segwségre és tiszteletre neveli a fiatalokat, s ha ez megfe­lelő módon jut kifejezésre, jobban dolgozik: a fiatal ,több lesz a csa­lád jövedelme és valóban otthon érzik magukat a szövetkezetben az emberek. S hogy nem volt hiába­való N ez az elhatározás, ezt most az élet igazolja a legjobban, öz­vegy Füzesi La jómé a korábbi években csak névleg volt tagja a szövetkezetnek, most negyed, sok­szor ötödmagával dolgozik és nem küldi más munkára gyermekeit, hanem a szárnya alatt dolgoznak valamennyien. És mennyivel ma­sabb most, hogy a fiatalok a ko­rábbi gúnyos megvetés és szitko- zódás helyett elismerést, s ha kell jóindulatú figyelmeztetést kapnak. És milyen megnyugtató érzéssel vesznek búcsút most a szövetkezet tagjai a munkában elfáradt nyug­díjasoktól, a szövetkezet bölcsőjét ringató öregektől, mert van után­pótlás, becsületes dologra kész ifjúság a szövetkezetben. mely felveszi és méltóan forgatja he­Megyénb termetű- szövetkezeteiben az idén tizenötezer pulykát nevelnek A múlt évben megyénk több ál­lami gazdaságában eredményesen foglalkoztak pülykatenyésztéssel. Az állami gazdaságok példájára megyénk több termelőszövetkeze­te az idén mintegy tizenötezer da­rab napospulykát igényelt a me­gyei tanács keltetőállomásaitól, melyek leszállítását az elmúlt he­tekben kezdték meg. A Telekge­rendás! Baromfitenyésztő Célgaz­daság, a F elsőnyomási Állami Gazdaság, valamint a Mezőhegye- si Torzsái 1 aitenyésztő Állami Gaz­daság összesen tizenötezer pulyka­tojást ajánlott fel a tanácsi keltető- állomásoknak. A tojásokból kikelt kis pulykákat a kelés után nyom­ban átadják a termelőszövetkeze­teknek. Eddig 3600 napos-pulykát szállítottak megyénk termelőszö­vetkezeteibe. A megyei mezőgazdasági kiállítás elmarad, helyette megyénk a debreceni kiállításon vesz részt A napokban határozatot hozott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága, mely szerint az augusz­tusra tervezett 'megyei me­zőgazdasági kiállítást nem tartják meg, hanem ehelyett június 21-től 29-ig a Debrecenben megrende­zendő Békés, Csongrád, Szolnok, Hajdú és Szabolcs megyék mező- gazdasági kiállításán vesznek részt megyénk termelői. A megyei ta­nács állatenyésztő szakemberei összeállították a kiállításra kerülő állatok jegyzékét, ahol 13 tehén, egy törzsbika (Mörser), ivadék beni | mutatóhoz húsz Mörser-utód női ivarú szarvasmarha, tizenkét nö­vendék-bika, tíz növendék-üsző (szűz és hasas), 40 különböző ivarú sertés, húsz juh, és húsz baromfi szerepel. Résztvesznek a kiállítá­son a megye kisállaittenyésztői is (nyúl, gálám, kutya). A kiállításra kerülő állatokat főként a termelő- szövetkezetekből küldik a tájjel­leggel bíró debreceni mezőgazda­sági kiállításra. lyettük a szerszám nyelét. Sok vita, sok érv kellett, amíg a párttagok megálljt intettek a fia­talokat minden vonatkozásban el- j ítélő nézeteknek. Sok eszmecserét kellett megvívni a gyermekeiket más munkára küldő szülőkkel, és az ebédidőben, vagy munka után előkerült a papír, a ceruza. Szám­vetést csináltak és az eszmecserék után váltott az agy, s most az egyik kezükben is megszámlálhat­ják, kinek a gyermeke nem dol­gozik a termelőszövetkezetben. Becsülettel tettek eleget a kom­munisták a pár: taggyűlés határo­zatának és a szülőkkel, az idősebt szövetkezeti emberekkel öszefog- va, dolgos fiatalokat neveltek. De még egy dologgal adósak marad­ták a párttaggyűlés határozatá­nak, mert hónapok óta nem tettek jóformán semmit sem azért, hogy a lelkes, munkára, teitrekész fia­talokból megalakítsák az ifjúsági szervezetet, a KISZ-t. Pedig meg­érné a fáradozást, mert e nagy­szerű szülői nevelés csak akkor éli el a célját igazán, ha nap mint nap politikailag is érettebbé vál­nak a fiúk és lányok ebben a megújhódott szövetkezetben. Deák Gyula Terjeszd a Népújságot! Kalapálás, gépek berregése szű­rődött ki a csendes utcába, ami­kor Füzesgyarmaton, a Cipész Ktsz sarki épülete elé értem. Ho­moki János tanácselnök útbaiga­zítása után könnyen idetaláltam. Persze nemcsak az utat magya­rázta el, hanem közben meg is dicsérte a szövetkezetieket, mond­ván: jól dolgoznak, szép csizmá­kat csinálnak. Szó se róla, valóban ügyesek a szövetkezet tagjai. A műhelyekben annyi sok szép csizma sorakozott, hogy bizony ítéletnapig sem szag­gatnám el azokat. No, de még az a szerencse, hogy nem nekem ké­szültek. •Szabó Lajossal, a szövetkezet i egyikatagjóval elegyedtem beszéd­be. Haját már jól megszűrkítette az idő, ha — nem tévedek —, nem sokkal múlhatott negyven. — Én 1949 óta dolgozom a szö­vetkezetben. Nem bántam meg, hogy beléptem, mert jól érzem magam itt Megvan a biztos meg­élhetés, kell ennél több? Még mondta volna tovább, de Hugyák György, aki melkt te ült, szólt közbe: Jó szövetkezet ez 1948-ban Budapestre kerültem, a- hol szintén szövetkezetben dol­goztam. Négy év múlva kértem áthelyezésem, mert hazavágytam. Azóta itt dolgozom. Nem is men­nék máshová... Később Gyáni Lajossal, a szö­vetkezet raktárosával találkoztam, ö azok a kevesek közül való, akik IPARI HÍRADÓNK Elkészült a takarékossági intézkedési terv A Békéscsabai Ruhagyárban a műszaki vezetőktől, a gyár dolgozóitól összegyűjtött javaslatok alapján egy háromtagú brigád kidolgozta a takarékossági intézkedési tervet Ez a leg­fontosabb tennivalókat tartalmazza: a bérrel, anyaggal, kellék­kel, energiával való fokozottabb takarékosságot. A kötbér ki­fizetésének elkerülésére a tervezet előírja, hogy a gyár a kereskedelemmel kötött szerződéseknek időben eleget tesz. Az elkészült takarékossági tervet a hangos bemondón is­mertetik. Ugyanekkor a dolgozóknak azt is tudomására hoz­zák, hogy az idén csak abban az esetben számíthatnak nyere­ségrészesedésre, ha a minőségileg kifogástalan munka mellett szigorúan takarékoskodnak is. / Új nagyteljesítményű gépet kaptak Az Orosházi Húsipari Vállalat új, elektromos, olajnyomá­sos hydraulikus töltőgépet kapott Ez a nagy teljesítményű univerzális töltőgép egy műszak alatt — az árufajtától füg­gően — 30—40 mázsa termelésre képes. A gép kezeléséhez egy ember elegendő. A jövőben is becsületesen dolgoznak A Gyulai Harisnyagyárból írja Kiss László: „Gyárunk dol­gozói mind az ellenforradalom előtt, mind az azóta eltelt időben a legjobb tudásuk szerint igyekeztek kivenni részüket a termelésből. Ezért van az, hogy üzemünk már ötször, az el­lenforradalom után pedig első ízben az idén ismét elnyerte az élüzem címet Jó munkánk alapján 19 napi átlagkeresetnek megfelelő nyereségrészesedést kaptunk, 22 kiváló dolgozó pedig okle­vélben és egyheti pénzjutalomban részesült. Az idei élüzem- avatást az előző időszakhoz képest az első negyedéves terv túlteljesítésével ünnepeltük meg. Most is legjobb tudásunk szerint arra törekszünk, hogy a magunk munkájával erősít­sük népi rendünket, növeljük eredményeinket s hozzájárul­junk a jelenlegi életszínvonal megtartásához.” Újíazonú. csuháiból készült strandcipőket küldenek a Budapesti Ipari Vásárra Az Orosházi Háziipari Szövtekezetben csuhából űjfazonú strandcipőket készítenek, s ebből a május 23-án megnyíló Bu­dapesti Ipari Vásárra is küldenek. A strand cipőkből egy nyu­gat-német cég négyezer, az NDK pedig nyolcezer párat ren­delt. A tetszetős orosházi csuhéjkészitményekből már eddig is jelentős srzállítmányok kerültek külföldre. a szövetkezete: alakították. Mikor is volt ez? — Tulajdonképpen 1946-ban a- lakítottük meg heten. Hivatalosan azonban csak rá két évre, 1048 őszén kezdtük el közösen a mun­kát. Azóta nagyra nőtt szövetke­zetünk. Jelenleg negyven ketten vagyunk. Az:án van öt tanulónk is, akiket a szakmára tanítunk. De nemcsak a taglétszám szaporodott, hanem szövetkezetünk is gyarapodott időközben Amikor tíz évvel ezelőtt szövet­keztünk, a legszükségesebb szer­számokon kívül nem volt egye­bünk. •— És most? — Hát ez a ház is a sajátunk. 1955-ben vettük 120 ezerért. De nézzünk talán körül. — Az bizony jő lesz! — egyez­tem bele a szíves meghívásba. Nem vagyok cipész-szakértő, de azt azért mindjárt láttam, hogy egy csomó gép, egyike-másíka viL lanyme^hajtású, könnyíti a tagok munkáját .Miiből vették ezt? — erre találóan adta meg a választ Szabó Lajos. Mindazt, amink van, mi kalapáltuk össze Jól „kalapáltak!” Tavaly a ja­vításon, a mérték utáni rendelé­sen kívül nem kevesebb, mint 6 ezer pór csizmát „kalapáltak ősz­sze”. — Nincs Füzesgyarmaton annyi 'bén. disznó,, meg juh, ameny- yinek bőrét egy év alatt felszab­daltam — jegyezte meg tréfósa’fi >oraa'lrare, a szövetkezet ügyes- ezű szabásza, ö is már hé: éve agja a közösségnek, azóta, hogy aúcsút mondott kis műhelyének. Nem hagyná el most már sémmi pénzért a közösséget, mert, mint megjegyezte: „A cipészeket öez- szetartja a kaptafa”. Hogy mennyire így van, azt az ellenforradalmi események alatt bizonyították be, amikor őket is fenyegette a veszély. De csak fe­nyegette, mert ellenálltak minden bomlasztási kísérletnek. Egyetlen tag nem hagyta cserben a szövet­kezetét, egyetlen deka bőrt nem vittek el tőlük. Esténként — azok­ban a nehéz időkben — nyolcán —tízen sztrázsáltak a szövetke­zetben, védték azt a kincset, amit együtt szereztek. Amikor néhány hónap múlva megünneplik közösségük fennállá­sának 10. évfordulóját, nyugodtan elmondhatják: Hűek maradtunk a szövet­kezeti mozgalomhoz a közösséghez, amelyben bár nem volt minden fenékig tejfel, de mégis a mienk — mindannyiunké. Igen, s nem vagyunk kitéve töb­bé Moskowitz, az egykori Alföldi Cipőüzem ura kénye-kedvének, a- kivel akkoriban annyiszor szem­beszálltunk, hogy néhány fillér munkabér-javítást kicsikarjunk. Mert a tagok közül többen, így Huszár István, aki nemrég ment nyugdíjba a szövetkezetből, „csak” 16, K. Tóth Sándor, a szövetkezet mostani részlegvezetője 10, Gyáni Lajos 12 esztendőt „húzott le” Moskowitz úr üzemében. Ök is, meg a többiek is tíz év óta közösen „kalapálják” saját boldogulásukat- Nem kiszolgáltatottak többé a tő­kés kénye-kedvénék... Podina Péter

Next

/
Thumbnails
Contents