Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-09 / 108. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. május 9., péntek Szabadságának 13. évfordulóját ünnepli Csehszlovákia Reichstag kupoláján már az új életet hirdette a győzelmes szovjet hadsereg vörös zászlaja. A haladó emberiség már a fa' »izmus feletti győzelem megünneplésére készült, de Prága még vérzett, harcolt a szabadságért. A prágai felkelők a számbelileg nagyobb és jobban felfegyverzett fasiszta csapatokkal vívott e- gyenlőtlen harcokban rádión a szovjet hadsereg segítségét kér ték. A felhívásra a szovjet csapatok nehéz és sok vériádoza- tot követelő hadművelettel május 9-én felszabadították Prágát, s ezzel sokszázezer csehszlovák embert megmentettek a kiirtástól, a várost pedig a pusztulástól. A csehszlovák nép e nagy ünnepe hű kifejezője annak, hogy a Szovjetunióval és a baráti népi demokráciákkal eredményesem haladnak az új társadalom, a szocializmus építsenek útján. Az elmúlt tizenhárom év fényes bizonyságul szolgált, hogy a több nemzetiségű állam, a kommunista párt vezetésével sikeresen halad a lenini úton. A kommunista párt biztoskezű vezetése és a csehszlovák nép törhetetlen egysége különösen megmutatkozott a nemzetközi munkásmozgalomban az elmúlt években lezajlott heves viták során, de még inkább a magyarországi ellenforradalmi események idején. A csehszlovák népnek e nagy ünnep alkalmából további sikereket kívánunk a szocializmus építésében és köszönetét mondunk azért az önzetlen segítségért, melyet az ellenforradalom napjaiban és utána- is adtak a magyar dolgozóknak. A TASZSZ a NATO tanácsának záróüléséről A NATO tanácsának kedd esti és szerdai záróüléseit külömlel ges titkosság jellemezte. Újságíró körökben ismeretessé vált, hogy a miniszterek még egymást is kötelezték, hogy semmit sem közölnek az újsáírókkal a vitáról. Egyébként könnyen magyaráz, ható a külügyminiszterek -„hall- gatagsága”. Az ülésszak résztvevői ugyaie olyan kérdésekről tárgyaltak, amelyeknek megvitatása elkerülhetetlenül felfedné a NATO sok tagállamának gyarmatosító arculatát, másrészt az egész világ elé tárná ezeknek az országoknak ellentéteit, és viszonyúik igen kedvezőtlen színben tűnnék fel. A sajtó jelentéseiből ítélve, tárgyaltak Indonéziáról (a beszámolót nem más tartotta, mint Hollandia képviselője!), az Egyesült Arab Köztársaságról, Észak-Afrikáról, az izlandi—angol viszályról, az izlandi felségvizek kiterjedéséről stb. A szerdai dán és norvég lapok adatai arról tanúskodnak, hogy egyes kis országoknak az amerikai külügyminisztérium hivatalos politikájával, azaz a NATO hiszekegyével szemben tanúsított ellenzéki magatartása elég komoly és konkrét volt. A lapok szerint Dánia és Nor. yégia képviselője az ülésszakon elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok tüntetőén elutasította az európai atomfegyvermentes övezet lengyel tervét. Ezek az országok helyeselték a csúcstalálkozó feltétel méküli megtartását. Közük továbbá, hogy Kanada képviselje egyes kérdésekben támogatta az északi országokat. Ezekből a jelentésekből ítélve, a szenvedélyek különösen magasra csaptak az egyik fő kérdés, a nyugat és a kelet viszonyának, valamint a csúcstalálkozó kérdésének vitájában. A NATO tanács ülésszakának szerdán délelőtt kellett volna végetémie. De a záróközlemény .megszövegezésében mutatkozó ellentétek miatt újabb és újabb kiegészítő tanácskozásokat hívtak össze. Ezek az ellentétek — mint jelentik — főleg a csúcs- találkozóval kapcsolatban támadtak. A NATO vezetőknek az volt a véleménye, hogy a záróközleménynek összhangban kell lennie a NATO agresszív céljaival, de egyúttal formálisan a tömegek véleményével és követelé- esivel is! Valóban megoldhatat. lan feladat. „A közlemény megadja a tiszteletet a csúcstalálkozó eszméjének. A miniszterek közül senki sem akarja, hogy ennek az eszmének a megsemmisítésével vádolják” —• írta szerdán a Daily Express című angol lap. Űjságírókörökben megállapítják, hogy a szovjet kormány emlékirata, amelyet a napokban adtak át a nyugati nagyköveteknek, megakadályozta a NATO ülésszak résztvevőinek azt a törekvését, hogy a Szovjetunióra hárítsák a felelősséget a csúcstalálkozóval kapcsolatos végnélküli halogatásáért: A hivatalos záróközlemény szövegétől eltekintve, egy világos: a NATO tanács májusi ülésszaka nem ígéri a nyugati hatalmak népeinek azt, amit any- nyira kívánnak: a békét és a nemzetközi feszültség enyhülését. A szocialista országok biztonságának tartós alapja Irta: Sz. Lesznyevszkij ezredes Három évvel ezelőtt — 1955 május 14-én — nyolc szocialista ország — Albánia, Bulgária, Magyarország, NDK, Lengyelország, Románia, Szovjetunió és Csehszlovákia — képviselői Varsóban szerződést írtak alá, amelyben lefektették a fenti országok közti barátság, együttműködés és kölcsönös segélynyújtás legfontosabb a- lapelveit. Az európai szocialista országok célja az volt, hogy a varsói szerződést az európai béke és biztonság biztosítékává fejlesszék. Ennek érdekében hozták létre védelmi szervezetüket és fegyveres erőik egyesített parancsnokságát. Rendkívül jelentős az a tény, hogy a varsói szerződés célkitűzéseit teljes egészében támogatja a Kínai Népköz- társaság. A varsói értekezleten megjelent kínai megfigyelő hangoztatta: „A béke oszthatatlan. Ha az imperialista agresszorok háborút indítanának az európai békeszerető országok ellen, akkor kormányunk és hatszáz milliós népünk haladéktalanul a testvérnépek segítségére sietne és együtt küzdene velük a végső győzelemig.” Három év távaltából megállapíthatjuk, hogy a tagállamok elérték céljukat, s a varsói szerződés valóban az európai biztonság jelképévé vált. Jelentősége különösen megnőtt napjainkban, amikor a nyugati hatalmak ú- jabb jelét adják agresszió terveiknek. A nyugati hatalmak egymásután utasítják el a Szovjetunió javaslatait az európai kollektív biztonságról, az atom- és hidrogénfegyverek betiltásáról, valamennyi vitás kérdés békés megoldásáról, s ezzel egyidejűleg hatalmas összegeket fordítanak a nyugatnémet militarizmus felélesztésére, A győzelem ünnepe Irta: P. Konyev alezredes, a Szovjetunió Hőse Szerte a világon május 9-én ünneplik tizenharmadszor a fasiszta Németország feletti győzelem napját. 1945. májusában, néhány nappal Berlin eleste után befejeződött a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja. A Szovjet Hadsereg útját a szovjet nép hősiességének és áldozatvállalásának nagyszerű példái övezik. Hiszen ismeretes, hogy a szovjet katonák évekig egyedül küzdöttek az állig felfegyverzett fasiszta betolakodók ellen, akiket viszont csaknem az egész leigázott Európa támogatott. A mi gárdalövész ezredünk Sztálingrád védelmében forrt egybe, hogy onnan — az ellenséges támadásokat visz- szaverve — eljusson a német fővárosig. A szovjet hősök Moszkva és Sztálingrád alatt, a kurszki és a bjelgorodi csatában, a Visztulánál és az Oderánál, Budapest és Bécs külvárosában, majd Berlin utcáin ontották vérüket a győzelemért. 1945. április 16-án az Odera mentén húzódó front teljes hosszában megszólalt a szovjet tüzérség. Huszonkétezer különféle kaliberű tűzfegyver mintegy fél órán keresztül küldte pusztító lövedékeit az ellenséges állások felé. Ezzel egyldőben az égen megjelentek a vöröscsillagos bombázók, amelyek szintén halálos csapásokat mértek az ellenséges védelemre. S ezen a napon a szovjet katonák megkapták a harci jelszót: „Előre, a végső győzelemért, Berlin elfoglalásáért!“ A szovjet csapatok a páncélosok ezreinek védelme alatt döntő támadásra indultak. Engem a Frankfurt-Stefi in vasútvonalmenti harcokban tüntettek ki a Szovjetunió Hőse címmel. A fasiszták elkeseredetten védekeztek. Az I. bjelorussz front csapatai csaknem félmilliós hitlerista hadsereggel találták szembe magukat, amelyet ötezer különféle tűzfegyver és sokszáz páncélkocsi támogatott. Ügyes manőverekkel, állhatatos és bátor harcmodorunkkal azonban felőröltük az ellenség erejét. Katonáink között » • ' W T W » w » i » i WTwnTT^TT^fT’fT^Bfr^MfTlBfT^Bn iffazi hősök születtek. Medvegyev gárdista például Berlin alatt sebesült meg tizenharmadszor, de továbbra is a fronton maradt, s kérte, hogy a rohamosztagba osszák be. Gárdaezredünk bátor magatartását a legfelső parancsnokság is értékelte, s az ezredet a Vörös Zászló érdeméremmel és a Kutuzov-renddel tüntették ki. Április 25-én összezárult a szovjet csapatok Berlin köré vont gyűrűje. Megkezdődtek az ádáz utcai harcok. Lövészeink előtt nagy cél libegett: eljutni a város központjába, kitűzni a Reichstagra a győzelem zászlaját. Mihail Jegorov és Meliton Kantarija őrmesterek, a leghevesebb harc füzében kúsztak fel a Reichstag tornyára s meglengették a fasiszták feletti diadalt hirdető vörös lobogót. Május elsejére virradó éjszaka hadseregünk parancsnokságához érkezett Krebs tábornok, a fasiszta szárazföldi csapatok vezérkari főnöke, aki a még meglévő náci vezetők nevében közölte, hogy április 30-án Hitler végzett magával. A fasiszta tábornok tárgyalási' j tűzszünetet kért. Csujkov vezérezredes határozottan kijelentette, hogy kizárólag a szövetségesek előtti feltételnélküli kapitulációról lehet szó. Krebs eltávozott és május 2-án, reggel 6 órakor három náci tábornok közölte velünk, hogy a berlini helyőrség leteszi a fegyvert. Május 9-re virradó éjjel került sor a fasiszta Németország feltételnélküli kapitulációjáról szóló megállapodás aláírására. Azóta ezen a napon minden évben arra a győzelemre emlékeznek, amely óriási hatást gyakorolt az egész világtörténelem menetére. Az európai és ázsiai népi demokráciák úgy tekintenek erre a győzelemre, mint egy bimbóra, amelyből új, szabad életük virága fakadt. Tizenhárom év távlatából jóleső érzéssel gondolunk vissza arra a napra, amikor a szabadság és a haladás győzedelmeskedett a nácizmus sötét erői felett. A Győzelem Napjának ünnepélyes perceiben a világ szabadságszerető népei még szorosabbra zárják soraikat, hogy egységes erővel védjék e nap gyümölcsét: a szabadságot, a függetlenséget, a békét! Nyugat-Németország atomfelfegyverzésére. Szerte a világon szaporodnak a háborús célt szolgáló nyugati katonai támaszpontok, rakétakilövő helyek. Ilyen körülmények között a szocializmus országainak létfontosságú érdeke, hogy megvédjék alkotó munkájukat és tartós akadályokat emeljenek az egyre tevékenyebb agresszív erők útjába. A varsói szerződést aláíró államok az ENSZ alapkomá- nyában lefektetett elvekkel teljes egyetértésben vállalták, hogy tartózkodnak az e- rőszak alkalmazásától és kitartanak a békés egymás mellett élés elve mellett. Kijelentették, hogy készek részt venni minden olyan nemzetközi megmozdulásban, amelynek célja a béke és a biztonság megteremtése. Az európai szocialista országok a fenti alapelveket külpolitikájuk gyakorlatában valósítják meg. Ezzel együtt egymás után csökkentették hadseregük létszámát is, bizonyítva, hogy a szocialista népek nem pusztító háborá.;^^t hanem a tereintő béke meg^^l valósítására készülnek. Napjainkban különösen szemléltetően mutatkozik meg a varsói szerződés és a NATO közti lényeges különbség. A NATO főtitkárának, katonai paranesnokának és tagállamai képviselőinek legutóbbi nyilatkozatai semmi kétséget sem hagynak aziránt, hogy a nyugatiak nem hajlandók letérni az erőpolitika útjáról. A NATO zárt katonai csoportosulás, amely az agresszív erőket egyesíti. Ugyanakkor a varsói szerződés a békeszerető államok védelmi céljait szolgálja és a béke biztosítása érdekébe^ bármely országgal hajland(B^ együttműködni. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt három év alatt a varsói szerződés olyan erővé vált, a- mellyel az imperialistáknak akarva-akaratlanul számolni- ok kell. S napjainkban a szerződés ereje méginkább növekszik. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának nyilatkozata világosan kimondja, hogy a szocialista tábor biztonságának érdekében tovább kell erősíteni a varsói szerződést, annál is inkább, mert a nyugati hatalmak elutasítanak minden, a katonai tömbök felszámolására vonatkozó javaslatot. A varsói szerződés tagállamai teljes egyenjogúságot élveznek, s a szerződés céljai megfelenek mind a világbéke, mind pedig az egyes nemezetek sajátos érdekeinek. Ezt támasztják alá azok a megállapodások is, amelyeket a különböző tagállamokban a területeiken állomásozó szovjet csapatok jogi státuszáról aláírtak. A szocializmus európai országai bátran támaszkodnak egyesített erőikre. Építőmunkájuk közben érzik a proletár internacionalizmus szellemében létrehozott var- *í sói szerződés erejét, amely útját állja az agresszív erőknek és biztosítja a tartós világbékét.
