Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-07 / 106. szám

195«. máj«« 7., scerd* BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG A 60 éves Földi Mihály most akar hontalanná lenni Törődjünk többet a termelési szakcsoportokkal Hontalanság! Óh mennyire isme­rős ma már ez a szó. Százak és ez­rek érzik öt, tíz ezer kilométerre, vagy éppen Afrika messzeségében, hazánktól 15 ezer kilométerre e szó valódi értelmét. Kádár, Mu­nich, Biszku elvtársikhoz, roko­nok százához, ezréhez érkeznek napomként Ausztriából, Angsából, Svájcból és az Egyesült Államok ezernyi rej tekéből a könnyel ázta­tott & könyörgő hangon megírt leveleik. ..Haza akarok menni, mert el­emészt a honvágy. Látni aka­rom hazám kicsiny falvait, hallani szép Budapest zaját, a magyar zenét, a magyar szót. Már ezerszer megbántam, a- mit tettem, hisz’ ez nem az én hazám, soha nem is lesz az. És akik e sorokat írják, nem­csak fiatalok, hanem sokan idősek (lásd a vasárnapi Népszabadság e- gyik cikkét), akik 4—5 nap alatt szinte magukon kívüli ■ állapotban adták el egy egész életen át ve­rejtékezve megszerzett bútoraikat — melynek minden darabját nem­rég még olyan gondossággal és féltve ápoltak — és hagyták el ^feép hazánkat azért, hogy le ne viruljon előttük a határsorompó, hogy akár semmivel is kijus­sanak Nyugat országaiba, az „ígé­ret földjére”. S csak hazánk hatá­rán túl értették meg sokan, hogy maguk ellen vétettek. Ma már e- zek a mindenáron „szabadságot”, vagy ki tudja mit kereső, mire vá­gyó emberek leveleikben könyö­rögnék, vissza vágynak oda, abba „ az országba, melyet az ellenforra­dalom napjaiban talán rabszolga földnek tartottak. De vajon mindenki ígY gondolkozik-e, vajon mindenki megértette-e, • Oigy a hontalanság valami ször- yű dolog? Mondjuk, akik itt él­nek hazánkban, vagy szőkébb ha­záinkban, itt a megyében? * — Földi Mihály vagyok Kun- ágotáról — mutatkozott be sze­rényen a napokban a szerkesztő­ségben egy alacsony termetű, de­resedé hajú ember. És kissé tar­tózkodóan, bizonytalanul foglalt helyet unszolásomra az asztal mel­letti széken. — Köszönöm . a szerkesztőség­nek, amiért az utóbbi hónapokban két panaszom is elintézte... S e szavak után elhallgatott lá­togatóm s érezni lehetett hangjá­ból, hogy valami nyomja szívét, hogy valami olyat akar mondani, ami számára végtelenül nagy do­log. Arcizmai meg-megrándították ráncos arcbőrét. Majd nagyot só­hajtott, fejét kicsit, felemelte. Mindenáron kezdeni akarta mon- dókáját, de sihogyan sem jött hang bensőjéből. — Mondja már mi járatban van Földi bácsi? — próbáltam segíteni, utat nyitni a mellkasát és agyát feszítő nehéz gondolatoknak. — Hát, csak megmondom mit a- karok... Tanácsot kérek... Ki aka­rok vándorolni... S e szavak súllyá nehéz kőként nehezedett reá — de reárn is. — Nem értem. Hogy-hogy kd akar vándorolni Földi bácsi? És hová, minek? — kérdeztem értel­metlenül. — Afrikáiba... — Afrikáiba? — Igen... Ott van a fiam... Már meg is nősült. És el lenóUha ta (fanul kérdeztem tovább az Izzadságtól gyöngyöző hamlokű Földi Mihályt. Most akar kivándorolni és végleg? — Igen... Azt írta a fiam, hogy egy angol nőt vett el feleségül, van már szép háza, motorkerék­párja, meg még autója is... Ne­kem már dolgozni sem kell — azt írta. — Hány éves Földi bácsi? — Hamarosan hatvan. — A felesége is magával megy? — ö is. — Mikor ment ki a fia? — fű­tött a kíváncsiság, hogy a részle­teket is megtudjam. — Az ellenforradalom idején. Pesten dolgozott a MÁV-nál, most meg Afrikában egy repülőgyár­ban. — Jól meggondolta ezt Földi bá­csi? Néhány másodperces vívódás u- tán kaptam kérdésemre választ. — Tudom is én. Régóta töpren­günk már feleségemmel ezen. De mégis így határoztunk. Eladunk mindenünket és kimegyünk a fi­amhoz.... Nem bírtam szó nélkül elhall­gatná a maholnap 60 éves Földi Mihály szavait, melyek a beszél­getés kezdetén is valósággal be­lém hasítottak. Nem gondolja, - hogy megbánhatja még keservesen e tettét? Hazájától több, mint 15 ezer tan- re, a távoli Afrikában bármennyi, re is jó lesz életmódja, higgye el, hazája sosem lesz. Hontalan­ná lesz, mint sokezren, akik már visszajöttek volna régen — de nem lehet, nem tudnak. És az életből sok-sok példával próbáltam bizonygatni a csaknem 60 éves Földi Mihálynak a honta­lanság szörnyű érzéseit s azt, hogy az ellenforradalom idején kiván­doroltak közül — akik egy része hasonló karriert futott be né­hány hónap alatt, mint az ő fia — tokán megátkozták már magukat és a nyomorba süllyedve könyö­rögnek hazatérésért. De a kunégo- tai Földi Mihály — bár látszott, hogy vívódik — próbált kitartani elhatározása mellett. Látszott ar­cán, hogy nem bírja tovább ezt a beszélgetést. Amikor részletesen megmagyaráztam a kivándorlás lehetőségét, lehajtott fejjel kezet- nyújtott és gyorsan behúzta ma­ga mögött az ajtót. * Sokáig nem bírtam szabadulni Földi Mihály szavaitól, elhatározá­sától, Eszembe jutott, hogy az el­lenforradalom előtt ő is tagja volt a pártnak. Két hold saját földje van, kettőt pedig bérel hozzá. Van rendes családi háza, meleg, barát­ságos otthona, amit hazájában igazán a sajátjának mondhat. Megbecsülik, szeretik községében a vezetők, a szomszédok. Itt élnek rokonai, barátai. Itt született, itt élte le az életét. Ki tudja, talán néhány éve van még hátra az é- letébői s ez az ember most min­dent feláldozva vándorbotot akar venni a kezébe, száműzött akar lenni. Amint modta fiáért teszi — akit űzött, hajtott a kalandvágy, a karrier Afrikába hogy motorke­rékpárt, autót és nyugati „kényel­met" szerezzen magának. Mintha hazánkban jó néhány tsz-tag, — de más is — nem értek volna már el odóig, hogy motorkerékpárt, vagy autót vegyenek?! De vajon hány disszidált dicse­kedhet ezzel a nyugati „kámaán- ban" kint rekedték közsül? Gomdolt- e már érre idős Földi Mihály és íeleségi&YlÉs' hány fíatáí irtTiásön- ló tejjel-mézzei folyó életről szü­leinek — fényes autóról, nagysze­rű hozományt jelentő házasságról — és egy hónap múlva meg sírva könyörgött a hazautazáshoz szük­séges magyar forintokért. Jól gondolja hét meg Földi Mi­hály, hogy mit cselekszik. Nehogy keserű bánat legyen néhány hónap múlva belőle. És ne okolja később a magyar kormányt, ha visszajön­ne és nem lesz rá lehetőség. És ne feledje: hazáját soha sehol nem találja meg a magyar határon túl, még Afrika leggyönyörűbb vidéke­in sem. Balkus Imre Gyulán, a járási íöldműves- szövetkezet, a járási tanács és a pártbizottság illetékes vezetői tanácskozást folytattak a terme­lési szakcsoportok vezetőivel. Sajnos, a meghívott huszon­hét elnök közül csak nyolcán je­lentek meg és ez a tény mind­járt az értekezlet elején a szak­csoportok eddigi elhanyagoltsá­gáról tanúskodott. Erre mutatott az is, hogy a meghívottaknak annyi kérdé­sük, alapvető problémájuk volt, hogy alig győzték megvi­tatni. Az értekezleten az alap­szabály szerinti gazdálkodás módjai, ezen belül elsősorban a közös alap megteremtése volt a vita fő tárgya. Mogyorósi elvtárs, a kétegy- házi méhész-szakcsoport veze­tője és az egyik juhtenyésztő szakcsoport elnöke elmondották, hogy náluk a tagok félnek a kö­zös alaptól, mert attól tartanak, hogy mindent be kell vinniük. Az ilyen és hasonló kérdésekre az értekezlet résztvevői az alap­szabály értelmében megnyugta­tó választ és hasznos tanácsokat kaptak. Igen érdekes és na­gyon tanulságos volt a gyu­lai zöldség- és primőr-termelők szakcsoportjának terve. O mon­dották, hogyan szeretnének gaz­dálkodni, hogy jobban megta­lálják számításaikat. Kiderült, hogy terveik túlnőt­ték a szakcsoportok működésé­nek kereteit és lényegében az e- gyes típusú termelőcsoport alap­szabálya szerint akarnak gaz­dálkodni. Elképzeléseik megvalósításá­hoz azonban földre van szüksé­gük, mert jelenleg bérelt földe­ken gazdálkodnak, és hitelt is igényelnének. A tanácskozáson világos választ kaptak az ilyen kérdésekre is. Ezzel kapcsolat­ban^ felszólalók egyike a spe­kuláció kiküszöböléséről és le­leplezéséről beszélt. Hangsúlyoz­ta, hogy az állam hitellel és eset­leg földdel csak az olyan szak­csoportokat vagy szövetkezete­ket segíti, melynek tagjai becsü­lettel és felelősséggel dolgoznak, a közöst nem tekintik csákiszal- májának. Mint mondotta, nemrég egyik szakcsoport 90 katasztrális hold földet kapott az állami tarta­lékból. A csoport tagjai azonban ahelyett, hogy a kapott földet becsülettel művelték volna, ki­adták bérbe. Az ilyen spekulá­ciót mindenütt meg kell akadá­lyozni, le kell leplezni — hang­súlyozta többek között a felszó­laló. Ezután a tanácskozáson a já­rású vezetők javasolták az el­nöknek, hogy tartsanak minde­nütt közgyűléseket és a szakcso­portok és társulások tagjaival beszéljék meg az alapszabály szerinti gazdálkodás módjait. Ezen túl pedig elhatározták, — mivel az ilyen tanácskozás az elnökökkel szükségesnek s hasz­nosnak bizonyult —, hogy ké­sőbbi időpontban Imiét szervez­nek hasonló megbeszéléseket. B. Z. RÁDIÓMŰSOR Ins T.r szerda.--« « Kosuth Rádió 8.10 Népszerű operanészletek. 9.00 Rádióegyetem. 9.30 Magyar népdalok. 10.30 Hamgszerszólóik. 11.00 Könnyűzene háziasszonyok szórakoztatására. 11.40 Csehszlo­vák zenei hét 11.57 Technikai szü­net. 12.10 Tánczene. 13.00 Lányok, asszonyok... 13.15 Részletek Mi‘lpu_ tyűn Nyugtalan boldogság és Scserlbacsov Dohányon vett kapi­tány c. operettjéből. 13.40 Gyer­meki szív. 14.00 Szendlay László és zenekara játszik. 14.40' Orosz nyelvlecke az általános Iskolások­nak. 15.00 Diáktarisznya. 15.25 Magyar szerzőik szórakoztató ze­néje. 15.45 Válaszolunk hallgató­r HÍVOGATÓ „GULYÁ Békéscsabán, a Sztá­lin út és a Jókai utca sarkán frissen mázolt, díszes kulaccsal és ka­rikás ostorral díszített tábla vonja magára a figyelmet. „Gulyáscsár­da”: maga a címszó is vonzó, csalogató, hisz ős­idők óta egyik legked­veltebb eledele a ma­gyarnak a gulyás. Ha kíváncsiságunk nem hagy nyugton és bemegyünk, ízlésesen berendezett, tágas, vilá­gos, kellemes vendéglő fogad. Elsőnek mindjárt a szemközti falra festett cifraszűrös gulyást vesz- szük észre, akinek a szabadban főzött bog­rácsgulyását bőszoknyás, helyre menyecske kós­tolgatja. A falon díszes karikás ostor, kulacs és 99 a magyar konyha jelleg­zetessége, számtalan cse­réptányér ékeskedik. Az ablakokon száda füg­göny és palóc szőttes drapéria. Az asztalokat vadonatúj, lenvászon abroszok borítják. Fel­tűnő, hogy hétköznap délelőtt lévén, csaknem minden asztalnál ülnek s mégis csendes a terem. Több asztalnál magános nő vagy férfi étkezik, vagy épp sört iszik, a- hol pedig többen ülnek, meghitt barátságban be­szélgetnek. — Várakozáson felüli a gulyáscsárda iránt az érdeklődés — magyaráz­za Nagy elvtárs, a vendéglátó ipar vezető­je. — Azzal a céllal ala­kítottuk át az azelőtt ze­nés vendéglőt csendes gulyáscsárdává, hogy a nap minden óráfában ol­csó, tartalmas, meleg é- tellel szolgálhassuk ki vendégeinket. Naponta reggel hat órától este tí­zig négy fajta gulyás között válogathatnak az érdeklődők. Legkedvel­tebb az alföldi bogrács- gulyás, de szeretik a bab-, illetve a székely- gulyást is. A ragyogóan tiszta konyhában hatalmas bográcsokban, illetve fazekakban fő az édes­nemes paprikától tűzpi­ros gulyás és ínycsiklan­dozó finom illata el­árasztja a környéket. Természetes, frissen sül­teket is készítenek a konyhán, hogy az ilyen irányú igényeket is ki­elégíthessék. — Magunk se képzel­tük, hogy ennyire ked­velt hely lesz a Gulyás­csárda — magyarázzák felváltva a csárda dol­gozói. — Mindössze né­hány napja nyílt meg az átalakított vendéglő, de egyre több vendéget csábítanak a gulyáskü­lönlegességek. Naponta 150—160 vendég étkezik nálunk. Háromszor any- nyi, mint azelőtt. A szokásos békéscsa­bai vendégeken kívül igen hálásak a vendég­látó iparnak a Gulyás­csárda létrehozásáért a heti piac szorgalmas vi­déki látogatói is. A fél­napos ácsorgás után jól esik egy-egy tál ízletes, meleg gulyás. — Ary — ’.'NV.rO Napirenden... 16.15 Szív küldi szívnek szívesen. 17.00 Hazai körkép. 17.20 Tánczene. 18.10 Fedor Saljapin operaáriákat énekel 18.45 Üzemvezetés, gazda­ságosság, nyereségrészesedés. 19.00 A könnyűzene új csillagai. 19.45 Közvetítés Glasgowból, a Skócia— Magyarország labdarúgómérkőzés- ről. 21.30 Híres prímások lemezei­ből. 22.45 Tánczene. 23.10 Kamara­zene. 0.10 Könnyű zene. Petőfi Rádió 14,20 Fé&zeképítő-művészek. 14.40 Kutyabarátok öt perce. 14.45 Ze­nekari hangverseny, 16.00 Jeanet­te MacDonald énekel, Victor Sil­vester zenekara játszik. 16.30 Val­lató vacsora. Móra Ferenc elbe­szélése. 16.45 Részletek Bizet ope­ráiból. 17.20 A Aádió ipari rovatán nak zenés ajándékműsora. 18.50 A poznaná fiúkórus énekel, 19.05 1000 szó németül. 19.15 Az ördön-í gős Hoffmann. 19.45 Tánczenei 20.10 Európa hangversenytermei­ből. 21.00—21.20 Májusfa. Kb. 22.00 Operarészletekf 22,45 Színházi es­ték. Várható időjárás szerda estig Felhőátvonulások, több helyen záporeső, zivatar, Mérsékelt, a zi­vatarok idején megélénkülő nyu­gati szél. A talajmenti fagyok ke­leten is megszűnnek. A nappali felmelegedés tovább fokozódik. Várható legalacsonyabb hőmér­séklet éjjel: 8—11, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán 21— 24 fok között.

Next

/
Thumbnails
Contents