Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-31 / 127. szám

■#5Í május SÍ., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Haltát* csórná kétesét Gazdag „aratás“... egy iparengedély kiadása körül Dévaványán, a Gyapjútermelö Vállalat központjában a kapube­járat fölött büszkén hirdeti a táb­Tavaly decemberben . támadt Gyulaváriban az ötlet: mivel nagy­arányú villany- és vízvezeték há­lózat bővítésre van szükség a köz­ségben, létre kellene hozni egy ilyen jellegű tanácsi üzemet, ame­lyik olcsóbban s talán jobban csi­nálná meg a szükséges hálózatot, mint a különböző vállalkozók. Egy ideig latolgatták az ötlete­ke , számolgatták, hogy az üzem nyeresége növelné a községfej­lesztési alapot. Gyulavári ugyan sokat fejlődött a felszabadulás óta, több száz lakóházat épített a lakosság, de bizony a község ar­culata, a középületek korszerűsí­tése nem szépült, nem haladt a szükséges mértékben. Igen ám, de hogyan, miből hozzák létre az üzemet, amely gondolatban motor­s''erelő részleggel is bővült. A ta­nács-funkcionáriusok országos ér­tekezlete aztán bátorítást adott a nehéznek látszó feladathoz. Mert nem olyan könnyű valamit m;gvalósí:ani, mint kiötleni. Egy tanácsi üzem létrehozását sok fó­rumtól kell kérni. Először a köz­ségi tanácsüléstől, aztán a járási, — "’U a megyei tanácstól kell jóvá­rt s végül a Pénzügyminisz- rtól létszámkeretet és bér- ; kérni. A kérelem zökkenő 1 járta végig az összes fó­kát, vagyis minden további nélkül ráütötték a jóváhagyást jelentő bélyegzőt. A községi ta­nács nyorpban hozzálátott egy megfelelő helyiség kiveríkedésé- hez (ez sem volt könnyű), s mikor ez is sikerült, embereket, majd gé­peket, szerszámokat szereztek. Végre április 16-én be­indul! az üzem, miután 25 ezer forintot költöttek rá Az üzem három dolgozójának *7ó*p elég sok munkája akadt. . csinálni a dénesmajori iskola kútját, a földművesszövet­kezet darálóját, aztán egy motor- kerékpár generálozását, kisebb villanyszereléseket és kerékpár javításokat. Jóformán még fel sincsen szerelve egészen az üzem, máris sok a munkája. Részben a- zért, mert a községben mintegy ÖO kerékpár van, de motorszerelő ktsz vagy kisiparos egy sincs. Részben azért, mert két jólismert szakember került az üzembe: Be- tovai Sándor, és Berényi Lajos. A beavatatlanok előtt úgy néz ki, hogy minden rendjén van. A valóságban azonban az üzemnek még nincs Iparengedélye. A me­gyei tanács ipari osztálya, amely korábban javasolta az üzem lét­rehozását, egyszerűen megkötötte magát. 1.) Nem ad csak villany- és vízvezeték szerelési iparenge­délyt, mm éppen elég sok ktsz és kisiparos motorszerelő van a megyében. 2.) Azért is nem ad motorszerelési 'iparengedélyt, mert az üzem egyik dolgozója, Belovai Sándor csendőr volt. Vegyük csak sorra az indokokat Igaz, hogy elég sok motorszere­lő ktsz és kisiparos van a megyé­ben, de az is igaz, hogy a motor­kerékpár tulajdonosok száma is gyorsan növekszik. És azt igazán nem kívánhatja egyetlen ktsz, vagy kisiparos, de még a megyei tanács ipari osztálya sem, hogy a gyulaváriak bármilyen időben betolják az elromlott motort Gyu­lára javíttatni. A Gyulaváriak egyrészt ezért fogadták örömfnél az új üzemet, mert nem kell mesz- szire menniük, másrészt azért, mert nem kell attól tartaniuk, hogy a javításért „megvágja“ ő- ket valamelyik „maszek”. Egyes .maszek” motor-, villany- és víz­kor kezébe nyomták az iratokat. Mit csinálhatott? Elment, A tan­folyam után a mezöbesrényi őrs­re helyezték, ahol szándékosan részegeskedett, hogy emiatt sze­reljék le. Csakhogy Horthy rend­szerének abban az időben nagy szüksége volt a csendőrökre. Le­szerelés helyett áthelyezték Gyu­laváriba. Ott sem látta el megfele­lően a szolgálatot. Az egyik csend­őr, Jászfalvi ezt mindig besúgta, ami miatt őt Belovai felpofozta. A pof ozásért 14 napi egyes fog­dát kapott. Érmek letelte után még jobban hanyagolta a szolgá­latot, s Jászfalvi még jobban á- rulkodott rá, amiért Belovai ist- ten igazából elverte. Büntetésből kivitték a frontra, ahol a kilőtt autókat javította. Egy év múlva, 1944. őszén hazaengedték szabad­ságra és otthon is maradit. Felsza­badulás után senki egy feddő szót sem szólt hozzá. Hót évvel ezelőtt megválasztották a falusi sportkor ügyintézőjének, s most is az. Az ellenforradalom idején négy hóna­pon keresztül — az áramkorláto­zás miatt — minden éjjel darálta a kukoricát és az árpát a lakosság jószáigállamányának a földműves­szövetkezet darálómalmában. Nemhogy uszított volna, hanem csillapította a hőzöngőket. De bárhogyan is volt, az ipar- engedélyt a községi tanács kérte s következésképpen a községi ta­nácsnak és nem a megyed tanács ipari osztályának kell felelősséget vállalni az üzem alkalmazottai- ért. Miért hát a huza-vana, a ká­kán csomókeresés? Inkább bá­torítsa az Ipari osztály a többi községi tanácsokat is hasonló ti­zem létesítésére, minthogy. Gyula­várit gátolja. Az ilyen üzemből csak haszna lehet a községnek. Kukk Imre la: „Élüzem.” Ha a vállalat gaz­daságaiba ellátogat a kíváncsis­kodó, meggyőződhet arról, hogy méltó helyre került a kitüntetés. A ficséri gazdaságban birkabé- getéstől. ütemes ollócsattogástól hangos a juhhodályok környéke. Megkezdődött a nyírás: vizsgáz­nak a juhászok. Most derül ki, hogyan gondozták a rájuk bízott — vállalati viszonylatban össze­sen 18500 — birkát. A lenyírt gyapjúból úgy lehet olvasni, mint a nyitott könyvből — magyarázza Bringye György pitykésmellényes, pörgekalapos juhászati brigádvezető. Ha nincs meg, a folyamatos etetés, hirtelen térünk át a szárazszéna etetésről a zöldre, réteges lesz a gyapjú és könnyen szakad. Ebben a gazdaságban téli legelőre jártak a juhok, rendszeresen kaptak si­lót, az átmenet zavartalan volt s ez bizony meglátszik a gyapjú mi­nőségén. Beszélgetés közben azt is meg­tudjuk, hogy örvendetesen csök­kent a gyapjú termelési önköltsé­ge is. Két évvel ezelőtt pl. kilón­ként 66 forint volt a termelési ön­költség, az elmúlt évben már csak 52 s most újabb 5—10 százalékos csökkenésre számíthatnak az első napok nyírási' eredménye alapján: Tavaly 112,7 százalékos tervtelje­sítéssel országosan elsők lettek, most pedig legalább 120 százalékos tervteljesítésre számíthatnak. Ma megvitatják Orosházán a járás állattenyésztésének helyzetét ó hónapban járási ..en értekeznek me­gyénk gépállomásainak vezetői Megyénk 21 gépállomásának ve­zetői a jövő hónapban járásomként tartanak tanácskozást. Megjavít­ják a tavaszi idényterv teljesíté­sét, a nyári feladatok — az ara­tás, cséplés^ tarlóhántás, nyári mélyszántás, aprómagcséplés — végrehajtására tett előkészülete­ket. vezetékszerelő „zsebbe nyúló” ter­mészetét ugyanis nem kell külö­nösebben ecsetelni. Belovai Sándor személye sem lehet akadálya a motorszerelő iparenge­dély kiadásának Leszerelés előtt 1941-bem felettesei Jutásra akarták küldeni altiszti iskolára. Megtagadta. Erre kicsi­karták beleegyezését, hogy elmegy egy másik hathónapos tanfolyam­ra. Csák akkor tudta meg, hogy csendőr tanfolyamra megy, ami­Az MSZMP megyei bizottsága a közelmúltban vitatta meg Bé­kés megye állattenyésztésének helyzetét. A végrehajtó bizottság határozatot hozott, mely szerint járási szinten május—június hó­napokban fel kell mérni a megye járásaiban az állattenyésztés je­lenlegi helyzetét és azokat a leg- fontosabbb teendőket, amelyek az állatállomány nagyarányú fejlesz­téséhez ‘szükségesek. Az MSZMP Orosházi Járási Bizottsága és a já­rási tanács ennek alapján ma, szombaton tanácskozásra hívta a járás állattenyésztő szakembereit, állatorvosait. A tanácskozáson Kunos Rózsika, a járási tanács főállattenyésztője tart beszámolót, majd a vita után határozatot hoz­nak a járás állattenyésztési szín­vonalának megjavítására. Hozzájárult a jó eredményekbe* az is, hogy a juhászok összesen 6000 birkával neveztek be a hátki-» lós átlag gyapjútermelési verseny« be. — Én már évek éta járok ide nyírni — magyarázza Sallai Al­bert, egyik leggyorsabb kezű nyí­ró. — Szeretek ide jönni, mert ki­tűnő ellátást kapunk s olyan a munkakörülmény, hogy öröm dol­gozni, A nyírás megszervezése dicséretére válik a gazdaság vezetőinek és dolgozóinak A hatalmas, hűvös, világos no* dályban ponyvákkal takarták ie a földet. így könnyebb tisztántarta- ni. A juhok először tiszta alom­szalmás ketrecbe, innen vastagon homokozott helyiségbe kerülnek, itt várakoznak, hogy sorra kerül­jenek. Először az „előkészítő” pó­diumra viszik, itt a íejebúbjától a körméig alaposan lekefélik, hogy szalma vagy egyéb idegen anyag ne kerüljön a gyapjúba. Ezután a nyírók veszik „pártfogásba” őket s az állatok „birkatürelemmeT* várják, hogy lefejtsék róluk a rekkenő hőségben igen terhes bundát. — Az eddigiektől eltérően most háromfelé osztályozzuk a -gyapjút — tájékoztat bennünket Szekeres János igazgató. — Máskor csak a rövid és a fésűs gyapjút raktuk külön, most azonban a 8 centinél hoszabb, ú. n. láncgyapjút is kü­lön tároljuk. A gondos válogatás­sal lehetővé tesszük, hogy egye­nesen abba a gyárba szállítsuk a gyapjút, amelyik eppen a rövid, a fésűs vagy a láncgyapjú feldolgo­zásával foglalkozik. A, íjid^n gazdaságban szintén 21-en nyírnak, nők éo férfiak -me­gyésén. Szinte csodálattal nézzük1 a javakorabeli Boconádi Sándor- nét, hogy mily fürgén, ügyesen fejti le a csaknem félmázsás a- nya bundáját. Elmondja, hogy 30 —35 darabot nyír meg naponta s keresete gyakran eléri a napi 150 —160 forintot. A szakemberek vé­leménye szerint azért is értékes Boconádiné munkája, mert egy csattintásra vágja a gyapjút és nem szecskázza, így egy gramm sem megy kárba a feldolgozásnál A gyapjún kívül sok érdeke* látnivaló akad még Fudérban Az üzemi konyha mellett lévő gomolyakészítő „üzemben” ragyo­gó tisztaság, friss gomolya és juh­túró illata fogadja az érkezőt. — Naponta 100—110 liter tejet dolgozunk fel — meséli az örök- vidám Faragó Krisztina. — He­il „Megtört a jég“ a szeghalmi Rákóczi Tsz-ben Még kora tavasszal — amikor a szeghalmi tanácsnál jártam — hallottam, hogy a szarvasmarha tenyésztésben" igen lemaradt a Rákóczi Tsz. — Egy tehenük van csak — mondta az osztály egyik dolgo­zója — s mi az 1230 holdra? Az is úgy maradt vissza, hogy még 1956-ban, amikor a tsz felosz­lott, valamilyen oknál fogva az egyik tag nem vállalta. Ezután még sok minden szó­ba került, többek között az is, hogy az ellenforradalom előtt ebben a szövetkezetben volt te­henészet, de — és itt a bökke­nője a dolgoknak — nem volt kifizető a közös jószágóllomány tartása. Mint később kiderült, ők csak azért tartották az ötve­nes létszámú szarvasmarha-állo­mányt, hogy ne vessék a sze­mükre: „Hallgassatok, tehene­tek sincs”. Amikor 1957. telén újjászer­vezték a szövetkezetei, sok min­den megváltozott a közösben. Elsősorban a tagok mumkaked­ve, a szövetkezeti gazdálkodás­ért érzett felelőssége öltött ma­gára új ruhát. így azután már könnyebb volt számolni: kifize­tődik-e, vagy sem a szarvasmar­hatenyésztés? És mosit, amikor a tagság lelkesen dolgozik egy 52 félőhelye® új szarvasmarha- istálló építésén, egyre világosab­bá vált a szövetkezetét alkotó hatvan tag szeme előtt, hogy a- mit ebben az ügyben a közös gazdaság erősítésére tesznek, feltétlen jó eredményt hoz. Hogyan következtettek? Egyszerűen, mint a paraszt- emberek szokták, összeszámlál­ták, hogy a tagok háztáji gazda­ságában mennyi szarvasmarhát tartanak. Amikor összesítették a statisztikát, meghökkentek, mert amíg a közös istállóban csak egy tehén volt, addig a háztáji gazdaságban 27 tehén és kilenc növendékmarha, a szopós borjaikat nem is számolva. Kis­sé szégyenkeztek is ezért, de nem sokáig. Azt mondták: „Ha a háztáji gazdaságban kifizető­dik a tehéntartás, akkor a tsz- ben is meg kell, hogy találjuk számításunkat.” Ezután nyomban kétszázezer forint középlejáratú hitelt vet­tek fel. Megbeszélték az üsző- vásárlást a Tenyészállatforgalmi Iroda vezetőjével és azóta már negyvennégy befedeztetésre al­kalmas szűz-üszőit hajtottak a szövetkezet legelőjére. — Még hat hiányzik az öt- venhez, mert ennyit szeretnénk beállítani és aztán meglesz a terv — mondta lelkesen Farkas Zsiigmond a szövetkezet vezető­ségének egyik tagja. Farkas bácsi szavaiból úgy éreztem, hogy abból a hatvan tag egyöntetű álláspontja sugár- zódik. Érthető tehát, hogy való­ságos szárnyakat adott a szarvasmarhatenyésztés felújítá­sa a tagságnak. Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy a májusi foiróságban vállalkoztak a hu­szonöt hold kiöregedett rázstelep vörösherével való bevetésére is. Az idén 'ezit a területet néhány­szor kapálni akarják, mert kell a jó széna télire. íme így dolgozik, ilyen lelke­sen küzd a szeghalmi Rákóczi Tsz tagsága szövetkezetük fel­virágoztatásáért. A paraszti ész egyszerű gondolataiból most már tisztán látják a járási ta­nács mezőgazdasági osztályán Is, hogy ebben a tsz-ben „meg­tört a jég“ s ennek a szövetke­zetnek a tagjai már a napfényes ; holnap felé hajóznak. Dupsi Károly tenként kétszer árulok a dévavá- nyai piacon s még soha egy dekát nem kellett visszahozni. Legutóbb 96 kiló árut vittem, több mint 2300 forintot árultam. Jól esett a lelkemnek, hogy sorbaáltak a ve­vők. Tudom, hogy szeretik készít­ményeinket, azért vásárolják eny- nyire. A vállalat földjein haragoszöld színű kalászosokat, szépen meg­kapált répát, kukoricát és sok-sok pillangóst, takrmánykeveréket és silókukoricát látni. Ügy látszik, alaposan felkészülnek a téli ta­karmányozásra. A sok siló és a téli zöldlegelő biztosítja a folya­matos zöld etetést s jövőre ismét jó gyapjúra számíthat az ipar. Aá eddigi eredmények, valamint a ve­zetők és dolgozók szorgalma arra enged következtetni, hogy ez évi munkájukért ismét méltók lesz* nek az Élüzem címrei Ary RózOj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents