Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-28 / 124. szám

2 BÉKÉS MEGYEI SÉPÜJSAG 1958. május 28., szerda Sokat tanultak ezen az estén Első részeredmény az olasz választásokról Á nap már rég nyugovóra tért 'A medgyesegyházi vendéglő víg­kedvű vendégeinek is takaródat húzott a zenekar. A főtéren an- dalgó szerelmespárok is búcsút vettek egymástól. Szunnyad a község. Pihenőre tér a szántóvető ember, hogy másnap friss erővel kezdje ott, a- hoi tegnap abbahagyta. Csak egy ablakból szűrődik ki fény. A szo­bában vastagon terjeng a cigaret­tafüst és a fal melletti lócákon hol egyenként, hol egymás szavá­ba vágva vitatkozik néhány em­ber. A községi pártbizottság helyi­sége ez, s a virrasztó emberek — a pártvégrehajtó bizottság tagjai és néhány vendég — feszült fi* gyélemmel hallgatják a pártbi­zottság titkárának beszámolóját. A Bánk úti Kísérleti Gaz­daság pártszervezetének munkájáról folyik az eszmecsere A községi párttitkár, Mokrán elvtárs szavai keményen koppan- nak. Szól elismerésről, de hang­súllyal a hibákra mutat. A gazda­ságban rendkívül drágán termel­nek. Gyenge a munkafegyelem és sokat pazarolnak. A kommunis­ták, a gazdaság pártszervezetének vezetői pedig békésen szendereg­nek. Párt vezetőségi ülést valami­kor márciusban tartottak, a gaz­daság veztőivel sem volt közös megbeszélés a legfontosabb gazda­sági kérdésekről és a párttagok szinte a maguk ösztönére bízva botorkálnak az élet tengernyi gondjában. A vezetők — az első­számú agitátorok — tétlenül áll­nak annak a bikkfa közmondás­nak hódolva: hogy senki sem le­het próféta a saját hazájában. Sok volt ez egy szuszra, de min­den szó kerek volt, érthető. Szá­mok tükrében mutatta be, hol szorít a cipő és példák sorával e- rősítette meg az észrevételeket. A jelenlévők figyelemmel hallgat­tak, jegyezgettek. Az öreg Mellis elvtárs, a vendégként résztvevő régi veterán pedig furkósbotjára tekingetett hol az egyik, hol a má­sik elvtársra. Bütykös mutatóuj­jával csendet intett az egy-egy keményebb korholásra „mosa­kodni” kész elvtársnak. S amikor a községi párttitkár pontot tett a beszámoló végére, megeredáek a nyelvek. Borbély elvtárs — a gazdaság párttitká­ra, aki egész idő alatt a bírálat hatásaként feszengve ült a szé­ken — az első szavaiban csak­nem visszájára fordítva az el­hangzottakat. Valahogy úgy sült el a hozzászólás, hogy amit eddig tettek, annál többre nem is képe­sek. Az emberek egy része rakon­cátlan, fegyelmezetlen és nem tudnak mit kezdeni velük, ö né­ha keményen odamondogatja e- zeknek az embereknek..; Beszé­dét még hosszan folytatta volna, ha közbe nem vág egy hang: — Megtárgyalta-e a pártveze­tőség valamikor az egy-egy terü­leten jelentkező problémákat és hozott-e róla határozatot? — Hívtak-e a vezetőségi ülés­re olyan párttagokat, vagy beszél­gettek-e velük, akik hanyagok, nemtörődömök a munkában? — toldja meg egy másik. — És hogyan érzi a felelősséget Tarr István elvtárs a pártbizott­ság tagja, aki ott él a gazdaság­ban és közvetlen betekintése van, vagy lehet a párt és gazdasági vezetés munkájába — szól a har­madik. A kérdések rövidek, de úgy látszik elevenre tapintottak, mert Borbély elvtárs, a korábbi nyugtalanságból egyensúlyba bil­lenve ismeri el, hogy ezekhez a módszerekhez bizony nem igen nyúltak. A jövőben megpróbál­ják ezt, mert szerinte is helye®, hisz a hátalmi szó mit sem ér, de egy jól időzített és tartalmas beszélgetés biztos jó hangot pen­dít meg az emberekben. Ha a párttagok rendszeres tájékozta­tást kapnak, mélyebben látják majd ők is a gazdaságban megol­dásra váró gondokat.;. És beszél egyre nyugodtabban, magbizto- sabban, mert a Tarr elvtárshox intézett kérdés azt sejti, hogy nem ő ellene folyik a „harc", közös a felelősség és egymást segítve kell iit megtalálni a hibákból kivezető utat önbizalmát csak fokozza, amikor Tarr elvtárs «beszédéből arra kap választ, hogy sajnos eddig ő is csak külső szemlélője volt az állami gazdaság politikai és gazdasági e- seményeinek és nem segítette őket úgy, mint egy pártbizotsági tagnak illő lenne. És itt ennél a kérdésnél jóhelyt, nagyon jóhelyt tapogattak, mert a hozzászólásokból, ha halvá­nyan is, de az derül ki, hogy a Tarr elvtárs hibája valamennyiük mulasztása. Nem fogták meg még elég szorosan az alapszervezetek gandofckad küzdő vezetőinek ke­zét és nem segítették őket úgy, ahogy azt az élet megköveteli. Mi­lyen jó lett volna például, ha Mok­rán elvtárs együtt indul el Tarr és Borbély elvtársikkal, a szakszer­vezeti bizottság elnökével, Hra- bovszki Pállal a gazdasági problé­mák kivizsgálásában s megmutat­ta volna, hogy a jövőben hogyan, mint tekintsenek bele a gazdaság ügymenetébe, hogyan, mint tár­gyaljanak meg egy-egy fomitos, időszerű kérdésit a kommunisták­kal, a gazdaság vezetőivel és a pártonkívüli 'dolgozókkal. Igaz, el­mulasztották ezt. De ami késik, nem múlik, mert ez a tanácskozás utait mutatott, tapasztalatot adott nekik a jövőt illetően, aminek nyoma ott van a határozatban s az elvtársak emlékezetében. Nehezen kerekedett kii a kép. A fői úitfoS int* 'Ui,kWjUtoi (Tudósítónktól) Az újkígyóst úttörő mozgalom életéről tartott beszámolót Kar­dos Mária tanár, úttörő vezető, a pártvezetőségi ülésen. Beszámoló­jában elmondotta, hogy az ellenforradalom után nehezen, de sikerült újjászervezni az úttörő szervezetet. Jelenleg 108 tagja van, akik ál­talában mind jó tanulók, — de nem csak kitűnő tanuló úttörők — fegyelmezettek, szorgalmasak. Az úttörő felvételnél elsősorban a tanulmányi eredményt, a viselkedést veszik figyelembe. Ebben az esztendőben nem mennek kirándulni az úttörők, hanem vesznek sa­ját pénzükből egy tízszemélyes sátort. Jól kerestek a tavasszal a fák ültetésénél és ezt a pénzt takarékba tették. I tanácskozás elején majdnem úgy 1 festett, hogy leperegnek a bírála­tok az emberekről, mint a falról a borsószemek. De az együttes felelősségérzet visszaadta nyugal­mukat. Az idős elvtársiak szava, ha néha keményen koppant is, célba talált. Tanultak ezen az estén újra és valamennyien. Igaz éjfélbe nyúlt a tanácskozás. A torony órája 12- re kúszott és mély álmát ahidta már a falu. Nekik most telt ki a nap, de mindezt azért tették, hogy még boldogabb, még békésebb le­Rórna. (Reuter) Az Olasz Belügyminisztérium hétfőn este kö* zolle, hogy a képviselőházi választásokon a választásra jogosultak 93,1 százaléka vett részt, szemben az 1933-as 93,8 százalékkal. A szenátusra leadott szavazatok közül egymillió szavazat a következőképpen oszlik meg a nagyobb pártok között: Republikánusok és radikálisok Keresztény Demokrata Párt 454 109 44,83 Olasz Kommunista Páxt 221 020 21,82 Olasz Szocialista Párt 214 153 21,2« Népi Monachista Párt 34 586 3,41 Nemzeti Monachista Párt 19 316 Olasz Szociális Mozgalom (neofasiszták) 11 613 1,01 Olasz Szocialista Demokrata Párt 83 651 8,25 Liberális Párt 91 161 9,00 Republikánusok H radikálisok 22 401 2,21 százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék százalék gyen a medgyesegyházi emberek álma. Deák Gyula Az Olasz Kommunista Párt megszilárdítja pozícióit és kétség­kívül az olasz demokratikus erők De Gaulle tá bornok kedden hír- 6zolgálati jelentések szerint köz­leményt adott ki, amelyből kije­lenti : „Tegnap megkezdtem a szüksé­ges és szabályos eljárást olyan köztársasági kormány megalakítá­sára, amely képes biztosítani az ország egységét és függetlenségét. Arra számítok, hogy ez az eljárás folytatódik és hogy az ország nyu­galmával és méltóságával mutatja meg: „Óhajtja ennek sikerét”. A tábornok közleményében fi­gyelmeztet arra, hogy minden ak­ció, — bármelyik oldalról jön is — s amely veszélyezteti a közrendet, súlyos következmények kockázaté­val jár. "Bár tekintetbe veszem a körülményeket, nem helyeselhe­tem” az ilyen akciókat. A tábornok közleménye hozzá­teszi: „Elvárom az Algériában ál­lomásozó szárazföldi, haditengeré­szeti és légierőktől, hogy továbbra is példás magatartást tanúsítsanak parancsnokaik: Sálán tábornok, Auboyneau ten gernagy és Jouihaud tábornok vezetésével. Bízom ezek­ben a parancsnokokban és az a szándékom, hogy haladéktalanul érintkezésibe lépek velük". De Gaulle üzenetének nyilvá­nosságra hozatala után Pöimlin miniszterelnök azonnal felkereste Coty köztársasági elnököt. Délu­tánra (magyar idő szerint 15 óra 30) összehívták a Minisztertanács ülését. A tábornok közleményének kia­dását éjjel és reggel titkos tárgya­lások előzték meg Pflimlim kormá- mánya és de Gaulle között. A tá­bornok tájékozott körök szerint Pflimlin kérésére tette közzé nyi­latkozatát, hogy „annak a felté­telnek eleget téve megnyíljon szá­mára az alkotmányos út a hata­lomhoz”. nn w 00 í 0 Tuzszuneti megállapodás Hétfőn este tűzszfineti megálla­podás jött létre az izraeli és a jor- dániai fél között. Hétfőn délután izraeli és jordá- niai fegyveres erők között heves tűzharc folyt a Jeruzsálem mel­letti Scopus hegyen. Az összetű­zés során megsebesültek kórház­ba s> állítása folyamatban van. A Reuter legújabb jelentése szerint az összecsapás színhelyén később megtalálták Flint alezre­des, az ENSZ jordániai-izraeli vegyes fegyverszüneti ellenőrző bizottsága elnökének holttestét, aki a tűzharc alatt súlyos sérülé­seket szenvedett. döntő jelentőségű pártja. Nápoly- ban például az Olasz Kommunista Párt 25 000 szavazattal kapott töb­bet, mint az 1933-as képviselőházi választásokon, jóllehet a szenátusi választásokon a választók száma ötmillióval alacsonyabb, mint a képviselőházi választásokon. A kommunisták megerősödtek Mi­lánóban, Firenzében, Sienában, Ferraráhan, Arezzo ban, Man tó­vá ban, Pescárában, Sardinia szige­tén, Umbria, Lombardi és Lazio tartományokban. Tunézia óiból a Biztonsági Tanácshoz fordul Burgiba elnök hétfőn beszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy Tunézia újból a Biztonsági Tanácshoz fordul. Hangsúlyozta, hogy a Tunéziában levő francia hadsereg összejátszik az algériai lázadókkal. Tunéziának ismétel­ten a Biztonsági Tanácshoz való fordulása állásfoglalásra kénysze­ríti majd Amerikát és Nagy-Bri- tanniát. Marokkó ragaszkodik a francia csapatok kivonásához A hétfőn kiadott hivatalos köz­lemény leszögezi, hogy Marokkó ragaszkodik a Marokkóban levtW francia csapatok kivonását, főlej^P a Kelet-Marokkóban levő francia erők haladéktalan kivonását célzó követeléséhez. n|\É/TiJ/TiJjTJJTJLfTiiJTJJTiJLrTjiJTÍLrTái‘TáÉT^T<i^éi^Éi^É^ ft*1* É ^ ‘ CSEREI PÁL: A fonoda gazdát cserél — Már megint káxálsz össze­vissza — jegyezte meg Gombos; — Most először választunk. Az­után jön a többi. — Tudom-tudom — nyújtotta hangját Kovácsné — de hogy ne bámulhasson a raktáros úr, amikor pendelt cserélek, ez mi­kor lesz. — De kérem — méltatlanko­dott Gaál — nekem családom van. — Ismerem én magukat, szép vitézek. — Hallatlan, hallatlan — állt fel a tányér mellől Gaál, 9 az asztal körül halk nevetés gur- gulázott. Szabó Erzsi vékony hangja úgy csillingelt, mint egy karácsonyi csengő. Gaál vissza is fordult egy pillanatra, csóvál­ta madár fejét, azután elsietett. — ö is tudna választani — kacagta el magát Kovácsné —, de ki a fenének kell ázzál a ha­lottsárga képével. — Ügy kotyogsz, mint a kot- ló. Mindent visszájára fordítsz — fedte meg halkan Gombos. — Hát szabadság van, most már mi is beszélhetünk. — Jó jő. de mindent a maea idejében. Ha nem jól válasz­tunk, a szabadság is kátyúba jut. Most erről van szó. Te kire szavazol? í— Majd meglátom. — Azt meg kell már gondolni; Két nap múlva be kell rajzolni a keresztet. Az utlosó szavaknál Lónyay nyitotta ki az étkező ajtaját. A kilincset el sem engedte, meg­állt a küszöbön. — Sem kívül, sem belül az üzem falára plakátot ragasztani nem lehet. Még néhány pillanat, mint a cövek állt a küszöbön. Szemével Gaált kereste. Dehogy nem lát­ta sehol és más meg egy szót sem szólt, csak a kanalak zörög­tek halkan, dühösen berántotta maga mögött az ajtót. Szabó Erzsi huncutul rámosolygott Gombosra, aki alig észrevehe­tően biccentett fejével... Másnap reggel, amikor sze­mélygépkocsiján az üzemhez közeledett Lónyay, a tetőn fur­csa fehér vonalakat vett észre. A kocsi ajtajához hajolt, s ahogy közelebb ért, nagy meszelt betűk raiznlódtalk ki előtte: Szavazz a Kommunista Pártra! Vérvörös arccal ugrott ki a kocsiból, na­gyot akart ordítani, de nem lá­tott semmit. A következő pilla­natban meg madjnem elállt a lélekzete, az üzem belső falán méteres betűk kiabálták. Né­gyes kocka kommunista. Ide tedd a keresztet! — s egy kéz a négyes kockára mutatott. Akár­merre nézett, falon, kerítésen plakátok és feliratok. Fogcsikor­gatva az iroda ajtaja felé in­dult, de megtorpant. Szabó Er­zsit látta meg, az udvaron sza­ladt át, hátán mészfolttal, ame­lyet addig kísért szemével, amíg el nem tűnt előle Erzsi. Tak- nyos kölök... Átkozottak — ka­varogtak benne a gondolatok. Bent, az irodában az rémlett e- lőtte, hogy Szabó Erzsi arcán gúnyos mosoly jelent meg, ami­kor meglátta őt. — Igazgató úr — nyitott be hozzá Gaál fedúlt arccal. — Mi­csoda barbárság. Még a tetőre is felmásztak. Mindenütt négyes kocka. Hiába ragasztottuk ki az este a szociáldemokrata plaká­tokat, elárasztottak ezek az éj­jel mindent. Ezek a tacskók csak nevetnek az ember szemébe. Ez a, ez a Szabó Erzsi meg úgy jár-kel, mintha megbabonázták volna. Lónyay egy ideig hallgatta Gaál kitöréseit, az egyik sarokba nézett merően, mintha kutatott volna valamit. He Gaulle közleménye

Next

/
Thumbnails
Contents