Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-22 / 119. szám

BÉKÉS MEGYEI mit ««rMaijetokt r MSZMP BÉKÉS MEGYE/ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA. 1958. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK Arm 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 119. SZÁM tt CSIBE-BIRODALOM“ A Békés megyei tanácshoz három baromfikeltető állomás tar* tozik. Ezek közül egy, a békéscsabai Ezen az állomáson 8 darab 10 ezres keltetőgépet üzemeltetnek, amelyekkel az Idén 232 ezer csibét keltettek ki. A 232 ezer darab csibét 26 termel őszöv etkezet- nek és 2180 egyénileg gazdálkodónak adták el. Feledhetetlen találkozás szovjet vendégeinkkel Röpke órának tűnt az az egy nap, melyet kedves vendégeink — a Szovjet—Magyar Barátság Társaság küldöttei — megyénkben töltöttek. S mégis e néhány óra feledhetetlen élményt jelent azoknak, akik — hacsak rövid ideig is — szót válthattak, eszmecserét folytathattak a szovjet nép küldötteivel. Látogatás Mezőhegyesen Száguldanak a percek, de bár­hogy Is telnek, túl kell lépni a protokoll szabályait. Sok a kér- deznivaló, meg kell ismerkedni a Mezőhegyesi Állami Gazdaság történetével, talajviszonyaival, a profilírozással és Makarov elv­társ szenvedélyesen kérdez. Kü­lönösképpen az agronómusok, a k szakemberek munkája, a tudomá- rnyos kutatások eredményei után érdeklődik a legjobban. De kí­váncsi- mindenre. Érdekli — és ez első helyet foglal el a kérdé­sekben — az emberek életmódja, a kereset, a jövedelem. A- lóte­nyésztés — noha egy kicsit távo­labb áll tőle, hisz agróbiológus — különösképpen felkeltette az ér­deklődését. \ beszélgetés is könnyű, hisz á Szovjetunióban tanult Varga Ist­ván, a 73-as üzemegység vezető­je kitűnően beszél oroszul és az alkalmat kihasználva az ő portá­jára hívja meg a szovjet elvtár­sakat. Van is mit látni ebben az üzemegységben. A másfélméter | magas Bánkúti 1201-es búzatáb­lában, mint gyermekét dajkálja az anya. úgy simogatja Makarov elvtárs a búzakalászi kát. Felhúz egv tövet, nézegeti, megszámolja a tövön levő szárakat és örömtől csillogó szemmel mondja: ocsiny harasó' Bravó Mezőhegyes! És az elismerést köszönettel nyugtáz­zák a mezőhegyesi elvtársak. Meg is érdemlik, mert 75 kilogramm holdankénti vetőmag után a szak­szerű munka eredményeként 25 mázsás átlagtermést igér ez a táb­la. Az elismerés örömei után a- zonban egy kis -szégyenpír Is el­futotta az arcukat — s ebben va­lamennyien ludasok vagyunk — mertf arra a kérdésre; hogyan pro­pagáljuk és terjesztjük a mezőhe­gyesi tudományos munka ered­ményeit; nagyon gyenge volt a válasz. A 73-as üzemegységből a csikó- telepre vitt az út és az esti órák­ban a pártbizottság helyiségében Makarov elvtárs előadást tartott a gazdaság szakembereinek, majd szemléltetésképpen rövid filmet vetített. A vele töltött néhány óra: a délelőtti eszmecsere a politikai kérdésekről, a látogatás tapasz­talatai, a szaktanácsok, a film­előadás mind-mind azt mutatja, hogy olyan emberrel találkoz­tunk. aki lelkes Szószólója a párt- dák, kiváló tudós és közgazdász, szenvedélyes agitátor és propa­gandista. Igazi szovjet ember, aki úgy örül a magyar ember ered­ményének, mintha az övé volna, és kedves szavaiban hasznos ta­nácsaiban mint csepp a tengerben tükröződik a szovjet és a magyar nép barátsága. Mihajlov elvtárssal, a Szocialista Munka Hősével a csabai üzemekben Keresem a szavakat, hogy ír­jak e csodálatos emberről. Nehéz találni, mert a szó kevés ahhoz, hogy felérjen hozzá. Szerény em­ber, az alkotás, a munka hőse ő. Hatvannyolc éves, de még mindig fiatalosain lépked, jelenleg is a Szovjetunió legjobb kovácsa. Ki ez az ember? V. M. Mihaj­lov elvtárs, a Leningrádi Balti Ha­jógyár kovácsa, a Szocialista Mun­ka Hőse; Leningrád Szovjet—Ma­gyar Barátság Tái'saságának elnö­ke. Vele jártuk kedden délután a csabai üzemeket. Ahová csak ellá­togatott, mindenütt a legnagyobb szeretettél fogadták őt: a szovjet embert. A Vasipari Vállalatnál pillana­tok alatt barátságot kötött Pataj Gyöngy esztergályossal, Szabó Mihály gépészmérnökkel, áld az idén jött haza, 6 évi tanulás után Moszkvából. Különös szeretettel kereste fel a fiatalokat, a KISZ- tagokat, akiknek a hősi város, Le­ningrád kamszomolistáinak, a ha­jógyári ifjak üdvözletét, jókíván­ságait adta át. A MÁV fűtőházban először is a kovácsműhelyre volt kívácsi. Itt Rábai János ifjúmunkással be­szélgetett a számára legkedvesebb szakmáról, a kovács mesterség­ről. Megnézegette a szerszámokat, a tűzben pirosló vasat, s érdeklő­déssel figyelte a kovácsok mun­káját. Az egyik fiatal megkérte, hogy meséljen családjáról, arról, hogyan élnek náluk a fiatalok. — A fiatalok előtt nálunk min­den kapu nyitva áll: tanulhatnak, művelődhetnek, Nem úgy, mint az én időmben, a cári Oroszor­szágban, amikor embertelen kö­rülmények között éltünk. A lá­nyom építészmérnök. A fiam az idén fejezi be egyetemi tanulmá­nyait. Érdekes, hogy bármerre is járt, sehol sem akarták elhinni, hogy kedves vendégünk, Mihajlov elv­társ 68 esztendős. — Miért nem megy nyugdíjba? — érdeklődtek többen is. — Még jól bírom a munkát. Nincs annál szebb: dolgozni a né­pért, a nép boldogulásáért. Aztán meg az a tervem, hogy csak a jubileum után megyek nyugdíj­ba. Fiatal koromban néhány esz­tendeig én is vasútnál dolgoztam. Később — emlékezett a régi idők­re — elkerültem a hajógyárba — kovácsnak. 1961-ben lesz ennek 50 esztendeje. Ezt még kivárom, s akkor úgy gondolom, én is le- tehetem a kalapácsot. Csodálatos, hogy milyen erő és életszeretett buzog benne. Végte­len nagy szeretet, megbecsülés mindazok Iránt, akik dolgoznak. — Aki dolgozik, az barátunk, éljen bármelyik országban is. Mert mit akar a dolgozó? Dolgoz­ni, békében élni! A szívélyes búcsúztatás után kisvasúti fútőházba látogatott el, ahol Priskin Gyula, az MSZMP alapszervezet titkára és a többiek szeretettel fogadták a kedves ven­déget, aki az összes műhelyeket végigjárta. A Forgácsoló Szerszámgyárban, ahol üzemrészről üzemrészre járt, elmondta: — Igaz barátokra találtam Ma gyarországon. Ha hazatérek, min­denkinek elmondom, hogy a ma­gyar munkások, a magyar nép velünk, & a világ minden becsü­letes, jószándékú emberével együtt egyet akar: barátságot, békét! A csabai üzemek dolgozói ked vés ajándékokkal lepték meg Mi­hajlov elvtársat, hogy örökre em­lékeztessék arra az időre, amit városunkban töltött. Mi is vala­mennyien, akik beszéltünk, kezet szorítottunk vele, örökre megőriz­zük e nagyszerű szovjet ember emlékét. • Kedden este szovjet vendégeink a KIOSZ székház dísztermében Békéscsaba és a megye munká­saival, parasztjaival, valamint az értelmiségiekkel találkoztak. Kö­zösen éltették a két nép örök, megbonthatatlan barátságát. A vendégeket a Balassi táncegyüt­tes és Somi Sándor énekes szóra­koztatta színes műsorral, énekszá­mokkal. Utána pedig szovjet barátaink elbeszélgettek, barát­koztak a részvevőkkel, akik sze­retettel vették őket körül, aján­dékokkal halmozták el el vala- mennyiüket. S amikor rázendített a zenekar, a küldöttség tagjai meg-megforgatták a táncban a csabai asszonyokat, leányokat. Aztán elérkezett a mindig fáj­dalmas búcsú pillanata. Gyorsan elröpült ez az egy nap, amit kö­rünkben töltöttek. Megható sza­vakkal vettek búcsút, s keltek út­ra, amelyre elvitték magukkal azt a szeretetni, amit irántuk, szov­jet emberek iránt érzünk; Deák—Pödina A keltető állomás kiváló dolgo­zója Vátkai Mátyás, 1950 óta ke­zeli a keltető gépeket. Azóta majd­nem 10 millió csibét fogott meg, amikor a bujtatóból a szállítólá- dába rakta. Balázs István a keltető állomás egyik legfiata­labb dolgozója. Ebben az évben kerülit a „csi­be-gyárba“, azóta is szorgalmasan dolgozik, mert azt szeretné, ha a teltető állomás törzsgár-. dájában a jó munkája e- redményeképen őt is be­sorolnák. HATARSZEMLE A Csorv-ási Állami Gazdaság ed­dig is tartott rendszeres dékádér- tékezletet, de különösebb előké­szület nem előzte meg ezeket. E- zen változtattak most, s az eddigi gyakorlattól eltérően a gazdaság vezetője és a két üzemegység szakvezetői együt tartattak határ­szemlét. Ezt értekezlet követte, mélyen a termelést érintő napi­rendi pontok mellett a versenyben álló üzemegység munkájának az értékelése is megtörtént. A határszemle során kidprült, hogy a gazdaság, a kedvezőtlen időjárás ellenére vetéstervét tel­jesítette. Jelenleg ez a helyzet: 148 katasztrális hold cukorrépa meg van kapálva, 153 katasztrális hold borsó másodszori kapálása Vadászati mérleg Az utóbbi években egyre több külföldi vadász keresi fel megyén­ket, hogy túzokra és őzbakra va­dásszanak. Az idén 7 túzokkakast, és 18 őzbakot lőttek Dévaványa és Gyarna környékén. Mezőhegye­sen ritka szép őzbakot ejtettek a nyugatnémet vadászok. A bak ag- gancsa 520 grammos volt. Az utób­bi négy évben ilyen súlyú agan­csot viselő bakot nem lőttek me­gyénkben pedig befejezés előtt áll. Dolgozó* ink felkészültek, hogy a kelésben lévő 369 katasztrális holdnyi ku* koriea kapálását időben kezdhes­sék. A munkaerőt biztosították. Az időszaki és az állandó dolgo­zók szorgalmasan dolgoznak jé terméseredményeket érjenek el, éa ez évben is legyen nyereségrésze* sedés. Merényi Bálint. Csórva», Eredménnyel végződött a hizlalásra leszerződtetek szarvasmarhák felülvizsgálása A Megyei Tanács mezőgazda* sági szakemberei, a járási tanú«* mezőgazdasági osztályának dolgo­zóival egyetemben, a mezőkovács­házi járásban befejezték a hizlalás­ra leszerződtetek szarvasmarhák felülvizsgálatát. Ä kistenyésztők 820 darab üszőt vezettek a bizott­ság elé, melyből 226 darabot to- vábbtenyésztésre alkalmasnak ta­láltak. A 226-ból egy éven fel till 68. Az utóbbi 68-at néhány hónap múlva, a többit pedig az 1959-es évben vásárolják meg • tr > ek torábbten.vesztés céljára. )

Next

/
Thumbnails
Contents