Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-16 / 89. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Magyar, román és cigány innltefretö együttes délegyházán A nagyobbrészt román lakossá­gú Kétegyháza Táncsics Mihály­iba elnevezett művelődési ottho­nában négy műkedvelő együttes tevékenykedik. A huszonkét tagú román nemzetiségű együttes a ro­mán hűsvét alkalmából ünnepi népi tánc mulatságot rendezett. Nagy sikerrel mutatkozott be leg­utóbb a KISZ és & MÁV magyar műkedvelő gárdája, valamint a nemrégiben alakult huszonkét ta­gú cigányegyüttes is tánc és ének jelenetekkel. Az új cigány együttes most: A cigány sátornál című, a cigányság ősi életét példázó dalos zenés, mondókás népi játék bemutatá­sára készül. Védekezzünk a jégkár ellen! leggyakoribb elemi esapás a jégve­rés, mely a vetést kora tavasztól késő Őszig veszélyezteti. Néhány perc alatt súlyos károkat okozhat, sót az egész Vetést elpusztíthatja. Az önkéntes jégbiztosítás nagy elő­nye, hogy a termelők a várható ter­méshozam és a biztosítható egységár alapján maguk határozzák meg, hogy termésüket milyen ősszegre kívánják biztosítani. A viszonylag alacsony díj ^biztosított részére nem Jelent külő- j^Biebb megterhelést. A nagy befektetést követelő, érté­kes Ipari növényekkel foglalkozó szer­ződéses termelők olcsóbb díjazással biztosíthatnak A biztosítási összeget nem a biztosítás megkötésekor kell kifizetni, hanem az a termények át­vételekor kerül levonásra. A szerző­déses termelők a termeltető vállalatok és földművesszövetkezetek útján köt­hetnek biztosítást. JÓKAI SZÍNHÁZ Április 16-án nincs előadás, k TAJETOaDAS ^Szarvason, ma este fél 8-kori TAVASZI KERINGŐ Békésszentandráson ma este fél 8 érakor: BASTYASÉTANY 77 úgy emlékszem erre az esetre, pedig idestova ötven éve, mintha tegnap történt volna. A szégyen égette arcomat. A mérnök, most szünetet tar­tott, elnézett a vendéglő meny- nyezete felé. A szemét is szúró­san összehúzta és csak ezután folytatta: — Hétéves voltam, de abban a percben megértettem, mi az a megaláztatás. És ha nem értet­tem volna meg, ez a kegyetlen tanító, aki ocsmány módon ki­gúnyolta proletár sorsomat, gon­doskodott róla, hogy a mocskos tőr beletaláljon vérző gyerek­szívembe. Rámkiáltott: „Taka­rodj haza, és mondd meg szü­leidnek, ha nem tudnak úgy járatni, úgy öltöztetni, ahogy itt a belvárosi líceumban az úri gyerekek járnak, akkor vigye­nek a fenébe, valamelyik kül­városi állami iskolába! Alá, mars!" És talán fenéken is bil­lentett volna, ha gyorsan ki nem kotródok az osztályból. A hideg kőkockás folyosóra az osztály röhejhulláma úgy szállt utánam, mintha vérszopó szúnyog invá­zióba kerültem volna... A művezető és a marós komo­ran figyelték a mérnök minden szavát. A mérnök kis szünetet tartott és akkor megsebzett gyermek* Kicsi könyvtár, nagy tudásszomj MAJDNEM csak akkorka a Megyei Könyvtár­nak ez a fiókkönyvtára ht Békés­csabán az ötkerüíetben, hogyha hárman bemennek, hát ugyannyi- nak ki is kell jöimiök. Mégis, ki­csinysége és könyveinek aránylag csekély száma ellenére élénk for­galmú. Az egyik nap példáid bat- vanan látogatták. Ez a szám nagy, önálló könyvtáraknak sem vál­nék szégyenükre. Most is, hogy itt vagyok, felnőtt meg gyermek olvasók közé zsúfolódva próbálom megfejteni a titkát ennek az ele­venségnek. A jobbra-balra kérde- zősködés és néhány forgalmi adat megszerzése után úgy érzem kö- zeljáirok az igazsá ghoz, mikor a at mondom, hogy ennek a nagy munkás és paraszt lakta város­résznek a lakóé nagyon szeretnek olvasni, szórakozási lehetőség sincs annyi, mint a belvárosban és ez ás ösztönzi őket az olvasásra és Huszáraié, a könyvtáros, aki maga is falja a könyveket, s aki­nek próbára téivő szakmai múlt is áll a háta mögött, tudatos köl­csönző, tudja tóit hogyan kell kö­zelebb hozni egy-egy műfajhoz, íróhoz. A SAROKBA húzódva beletekintek a múlt. havi adatokba. Az addig beiratkozott, olvasók száma 4®5 fő. összehason Másul f annyit, hogy például a* Gyomai Járási Könyvtár olvasói­nak száma csupán ötvermel több, holott könyvállományuk helyi köl­csönzésre az itteninek legalább a háromszorosa és a lakosság szám­aránya is egyezik. — Káderül, hogy Huszáraié nem is függetlení­tett könyvtárost Csupán fél napig kölcsönöz és ez alatt adrránászfe'ál is. A másak felében családanya. De gyakran kell megszakítania otthoni munkáját, hogy a hanya­gabb olvasóktól közvetlenül sze­rezze vissza a többiek részére az olvasmányokat. AZT MONDJA, hogy az olvasók szeretete, vala­mint azok olvasási láza az olvasó- mozgalom fejlődésének biztosítá­sához édeskevés. Nagyon kevés és szegényes a könyvállomány. Ez­ért fordul elő, hogy az erzsé héthe­lyiek egy-egy művet kétszer-há- romsaor is klvisznek, csakhogy ol­vashassanak. Több, változatosabb anyagira lenne szükség. Különö­sen az ifjúsági regények és mese­könyvek ellátása terén siralmas a helyzet. — A fiókkönyvtárát el­látó Megyei Könyvtár erőforrásai, sajnos, korlátozottak. Ezért az er­zsébetihelyi fiókkönyvtár olvasói és könyvtárosa nevében ezúton arra kérjük a városi tanács VB-t és az ötíkerületi üzemeket, hogy a helyi dolgozók és a művelődés érdekében segítsék valamilyen úton-módon könyvekkel az itteni lakosságnak ezt a szerény, de köz­kedvelt művelődési forrását! — Bxlkus — OhiU (Á a íéMegdé# J lelkét félszázad távlatából visz- szaemelte a jelenbe: — Látja barátom, ez a meg­aláztatás. ügy-e, elég korán kap­tam, és ma sem felejtem el... Hogy aztán mennyi jött még u- tána, cifrábbak is, hajajl... Majd egyszer azokról is beszélek... A marós azon az éjszakán csak nagyon soká tudott elalud­ni. Folyton azon törte a fejét, micsoda világ lehetett az, mikor nemcsak rongyos tolt a proli és éhes, de gúnyt is űztek belőle és megalázták. A délutáni műszák-kezdéshez néhány perccel előbb ment be, egyenesen a művezetőt kereste: — Megpróbálom. Azt hiszem sikerül. Több selejt nem lesz. Kezet fogott a művezetővel és utána fellépett a gépre. A művezető az egész műszák alatt nem is ment Szálkái gépe felé. Tíz óra előtt néhány perc­cel aztán úgy „véletlenülarra vette útját, belesandított abba a kis ládába, ahová a selejtda- rabok kerülnek. Üres volt... És a műhely ablakán keresztül a mérnök szobája felé figyelt. A- zon töprengett: — Milyen nagy­szerű ember ez a fehérhajú mérnök. Annyira jártas az em­beri élet kusza'ösvényein, akár­csak a gépszerkesztés titkaiban, pedig abban lgazán országos neve van... (n—a—) A részegség családi tragédiák­nak, véres verekedésnek, sikkasz­tásnak, csalásnak, gyilkosságnak, öngyilkosságnak az okozója. A közlekedési baleseteknek a felét ’berúgott emberek okozzák. Csak egyetlen pillanatra te­kintsünk vissza a múltra, amikor a munkások és szegényparasztok milliói szinte koldusként tenget­ték életüket. Azt hiszem, nem kell bővebben felidézni nekünk, idő­sebbeknek a kizsákmányolás kor­szakát. De a mai fiatalságnak meg kell mondanunk, hogy a felezaba_ dulás előtti fiatalok túlnyomó többsége nem igen járt színházba, moziba, cukrászdába, de még kocs­mába sem. Nekünk, akkori dol­gozó parasztfiiataloknak a szóra­kozási helyünk gazdáink istállója volt. Pénzünk ritkán akadt. Ru­hánk is csak egy volt, téli, nyári,' ünneplő és hétköznapi 1« egyben, míg el nem nyűttük. Még most is emlékszem egyszer előálltam a gazdám élé, mondván: — Én 21 éves vagyok ás visznek katonának. Adjon a béremből egy pengőt, mert még nem voltam sem kocsmában, sem táncolni. Mire azt felelte: — Te nyavalyás, gyerek vagy még abhoz. Majd, ha kitöltötted a katona időd. Ezzel azt akarom példázni, hogy az akkori egyszerű embereknek nem igen volt módjukban kocs­máin!. Védőszerük a szegénység, a szolgaság volt. Persze akikor is bőven akadt olyan, aki eliita a keresetét, meg az eszét. De most, sajnos, többen vannak ilyenek, köztük fiatalok is szép számmal. Ma egy munkás-, vagy paraszt- fiatal annyit keres, mint a vele azonos munkában dolgozó család­apa. Többet is költekezik, mint n- mennyit korához mérten kellene. Szórakozásra rossz példák hatása, ra, sokszor helytelen irányba haj­lik, iszik, koosmázik rendületlenül. Ha felelősségre vonja valaki, mo­solyog: ugyan kérem, nem az apá­méból. Ha részegessége, duhaj-ko­dása miatt megróják, felháboro­dottan mondja: mi az, a felnőt­teknek lehet, az utánpótlásnak nem? Áltáléiban a mértéktelen szesz- fogyasztás az egész társadalomra nézve káros. A részeg ember,, a- mikor hazamegy botrányt csinál a családban. Anyagilag tönkreteszi éhezésre, rongyosságra kárhoztat­ja hozzátartozóit. Másnap is za­varos fejű és testileg is gj'enge, rosszul dolgozik. A további és na­gyobb italozás miatt esetenként lop, sikkaszt s ebbe másokat is be­leránt. Részeges botrányokozásai- val feleslegesen terheli a rendőr­séget, a mentőket, zavarja az em­berek együttélését, bomlásé tje a kőzerkölcsöt. Miatta józan embe­reknek kell munkaidőben tanú­ként megjelenni a bíróságokon. Fogjanak össze azok, akik te­hetnek e káros szenvedély meg- gátlására. Kalapács István, Mu-rony Ünnepélyesen zárult a színjátszó fesztivál Vasárnap délután és este két előadással befejeződött Orosházán a Justh Zsigmond megyéi színjátszó fesztivál. Délután 3 órakor a gyomai gimnázium színjátszói Mó- licz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című háromfel- vonásos színmüvét adták elő, nagy sikerrel. Amikor róluk megemlékezünk, elsősorban Balogh József rendezői mun­káját kell megdicsérnünk. A diákokból álló együttest ki­tűnően összefogta és a döntő jelenetek beállításában sem tévedett, sőt: méginkább ki­hangsúlyozta szereplőinek mozgatásával a színmű nagy konfliktusait. Az együttesből a Nyilas Misi szerepét alkító Győri Antaj volt a legjobb. Utána az igazgató (Szakálas Bálint), Valkai tanár (Benkő György) és a pedellus (Szeredő Ele- ‘főiaa&soip fiam jautapza taui de általában az egész együt­tes magasszíjivonálú munkát produkált. Este az orosházi művelő­dési ház színjátszói mutatkoz­tak be Gyárfás: Koratavasz című, háromfelvonásos drá­májával. Tóth Lajos rende­zői munkája ebben a drá­mában is színvonalas volt és ez a tény nagyban elősegí­tette a dráma teljes kibonta­kozását. A szereplők közül a legkitűnőbb alakítást Bajza Pál orvos szerepében Hajdú Gábortól láttunk. Kitűnő or­gánuma különösen jól érvé­nyesült^de a legjobbak kö­zötti" kéll' megemlítenünk Pribék Pálma (Flóra) Szabó Andor (Takács János) Szénái H. Ella (Annus néni) és O. Kovács Károly (Von Liten- stein) alakítását. A jó előadá­son túl még az is dicséretére válik az orosházi színját­szóknak, hogy önmaguk ké­szítették díszleteiket is, me­lyek — különösen a harma­dik felvonásbeli bunker-dísz­let — kifejezőek és egyszerű­ségükben is tökéletesen meg­felelők voltak. Ezzel az előadással zárult be a Justh Zsigmond megyei színjátszó fesztivál. »iTTTvvvwvTfVTVVfvvvTTv?Tvrm volna. Még akkor is, ha mégoly" nehéz lett volna azt kiszorítani. Még ak­kor is, ha nem szóltam időben, mert ugyebár más tennivalóm is a- kadt közben. No, de mindegy. Megesett, ma­gyarul szólva, ez egy­szer jól kibabráltak ve­lem. Még az a szeren­cse, hogy a sok könyör­géstől már csak éppen suttogni tudok, de a- zért a toliam éles. S most a szúrást mind­azoknak ajánlom me­leg szeretettel, akik mi­att így pórul jártami És még ők, a szeren­csés csillagzat alatt szü­lettek, ma a Népstadion­ban torkuk szakadtából kiálthatják: Mindent bele! — ugyanakkor én is amondó vagyok: „mindent bele’’ és szív- fájdalom nélkül beléjük döföm íróeszközöm. Csak azért, hogy nekem is legyen valami örö­möm. . Sz. K. E cudar áprilisi na­pokban az emberek két leghőbb kívánságuk tel­jesülésében reményked­nek. Egyik, hogy végre valahára kitavaszodjon. Nagy kívánság, ugye? A másik, még ennél is na­gyobb. Egy jegy a Va- sas-Real Madrid mérkő­zésre. Nem mondom, jó áprilisi tréfa, hiszen ol­vasom a lapokban, hogy már lassacskán a fél milliót is eléri a jegy- igénylők száma. Nagy- nagy bánatomra én is ott szorongok az utolsó szalmaszálban remény­kedők sokasága között. Ott bizony! f Mert lehetne-e ma é- letbevágóbb kérdés en­Mindent bele! nél: látni, vagy nem lát­ni, már mint ezt a nagy­szerűnek ígérkező mér­kőzést. Elárulok egy tit­kot. Én, született Szúr Kálmán már napok óta mást sem tettem, csak jegyre vadásztam. Sorra felhívtam az ismerősö­ket, könyörögtem, majd­hogynem könnyeztem, mondván: — ...könyö­rülj meg rajtam: egyet­len pajtásom! S amikor elmondtam, hogy jegyet szeretnék, csak annyit mondott mindegyik ked­ves ismerősöm: Oh, te balga lélek! Kérj akár­mit, csak jegyet ne. Reggelenként remegő kezekkel bontogattam a napi postát, bizva a le­hetetlenben: hátha. Kü­lönösen a sporthatósá­goktól jövő levelekben reménykedtemg, Mind­hiába! És most itt állok jegy nélkül, s jobb hasonlat híján közben az jár az eszemben, hogy bizony könnyebb a tevének át­jutni a tű fokán, mint egy jegyet szerezni a Vasas-Reál—Madrid mérkőzésre. Mert hiába könyörögtem, még az MTST-nek is, ott is csak azt a kedves választ kaptam: — Miért nem szólt előbb, most már késő. NahátI Minden szúrkálás nélkül úgy ér­zem, hogy egy jegyet tí­zért is megérdemeltem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents