Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG HÉTKÖZNAPI DOLGOKRÓL BÍZZUNK benne? Az élet megy, száguld előre, a munkás keze formálja a vasat, a paraszt készíti elő ekéjét, vagy már kint van a határban, a tanító a számtanról beszél a gyerekek­nek, az orvos betege felett áll, s Őrzi az életét. így volt ez azelőtt is, most is. Ki jobban, ki kevésbé jobban csinálja hivatását, ková­csolja jövőjét. Kívülről nem is láthatunk mást, csak ezt. Belül, emberek bensőjé­ben azonban emberenként egy-egy külön világ, szerteágazó vágy, öröm, vagy hosszan kod ás. Az élet. Formáljuk a társadalmat, jobbat, szebbet, többet akarunk magunk­nak is, a jövő nemzedéknek is. És ezt ki-ki a maga szemével látja, a környezete által kialkuit szem­szögéből nézi, tehetségéhez mér­ten teszi. Különbözők vagyunk. Más-más környezetben nevelked­tünk fel, mást és mást látunk u- gyanazon jelenségben, más és más következtetéseket vonunk le u- gyanabból a képből. Furcsa, de ez az élet. „Nehéz meggyőzni né­zetedről embertársadat, hisz’ a te nézeted az egész életed kínja, örö­me, csalódása alatt alakult ki.” Ez a különbözőségünk hozhat és hoz is vitát, nézeteltérést, hogyan­beli eltéréseket, de egyet nem vál­toztathat meg: a célt, a közös célt! S ha a cél egy, az magához ra­gasztja a feltétlen bizalmat. Erről van most is szó. A feltétlen biza­lomról, ami nélkül közös célunk valóraváltása kátyúba fullad, vagy legalábbis nehéz lesz végihez vinni. Az „Októberi vihar” című könyv szerzője ad művében egy örök igazságot: Akit nem fogadsz nyílt barátunkká, az titkos ellen­ségünkké lesz. Sok elvtársnak meg kellene je­gyezni ezt. Mert sokszor, akarat­tal, fellengőzésből, vagy akaraton kívül bizalmatlanok vagyunk egy­máshoz. A napokban beszélgettem Bél- megyeren Csurka Andrásaiéval. Idős, de lelkesedésében fiatalos asz szony. Eégi napszámosa ő is, fér­je is a mi ügyünknek, a szocializ­musnak. Elmondta, hogy október után a pártszervezetet újjáalakí­tották, s egy ideig minden jól ment, a kommunisák, amit csak tudtak, megtettek a lakosság ér­dekében. Most azonban baj van. S ráadásul a pártszervezet egysé­gével. Egymás nélkül, szinte fél­tékenyen csinálgatják a munkát az elvtársak. — Mi ennek az oka? — kérdez­tem az idős asszonytól. — Hát én. megmondom eltvárs. Az. hogy a pártvezetők nem bíz­nak a tagságban. — Hogy-hogy? — Hallgason meg. Mondok pél­dát. Higyje el, őszintén mondok mindent. Tudom, hogy hibákat követünk el, de a vezetőség ne kényszerítse maga ellen, ellen­szenvre a kommunistákat. Fiatal párttitkárunk van, akinek szüksé­ge van a a segítésre. Valameny- nyien segítenének, de nálunk az van, hogy ezt nem tehetjük, mert csupán a tanácselnöktől és a ta­nácstitkártól fogad el tanácsot. Sőt elvtárs: most már ott tartunk, hogy a pártszervezetnek küldött leveleket is csak a tanácselnök és a tanácstitkár bonthatja fel. A ve­zetőség többi tagjának nem sza­bad. — De mondok mást is. Én tág­ja vagyok a népfront-elnökség­nek. Egyszer a pártoktatáson szó volt arról, hogyan dolgozik a nép­front Elmondtuk, hogy nálunk új­já kellene választani a bizottságot, mert sehogvsem dolgozik. A cso­port vezetője, a tanácstitkár elv­társ azt mondotta meglepetésünk­re, hogy ez már megvan és elő­húzta fiókjából a névsort. Hát elv- társ, szabad ezt csinálni? Sem a kommunisták, de még a népfront- elnökségének tagja sem tud róla. A tanácsházán egyszerűen kijelöl­ték és kész. Hát nem bíznak ben­nünk? így van a dolog, ahogy Csurka néni mondja. És ez baj. A párt- szervezet nem egyes emberek aka­ratén nyugvó testület, hanem a néppel, a jóért küzdő, kollektív döntésen alapuló vezető, irányító erő. Egy másik elvtárssal is beszél­gettem. Igaz, van őneki is hibá­ja, de igaznak, becsületesnek tar­tom. Vitatkoztunk, s ő egy cso­mó miért-et vágott a fejemhez. — Nézd: tudom, hogy tehetsé­gemnek megfelelő állásom van. Talán még több is a tehetségem­nél. De úton-útfélen, különböző apró jelenségekből érzem, hogy csak „félig bíznak” bennem. — Éspedig? — A legíájőbbat mondom — kezdi. — Az ellenforradalom alatt letartóztattak Feketéék. Hogy mi­ért, te is tudod. Ügy érzem, min­dig becsületes voltam a munkások, meg a parasztok ügyéért. Novem­ber 4-én, a szovjetek kiszabadítot­tak. Decemben elején történt a következő dolog: jött hozzánk a parancsnok és ezt mondta: elv­társak, nagy baj van X község­ben. Az ellenforradalmárok meg­támadták a kintlévő elvtársakat. Segítségükre kell menni. Nagyon nehéz lesz. Lehet, hogy az az elv- társ, aki vállalkozik, nem jön visz- sza soha, csak a holttestét... Tudod, mit jelentettek ezek a szavak? — kérdezte egy kis szü­netet tartva, de nem várt vá­laszt. — Nézd, én soha nem sze­rettem a nagy szavakat. Soha nem mertem kijelenteni, amit nagyon sokan óránként szavalnak: élete­met is feláldozom a pártért — nem mondtam, mert nem tudtam, hogy megmerem-e tenni. És ak­kor, amikor a parancsnok ezeket mondta, feltartottam a kezemet, jelentkeztem. Hogyan? Nem tu­dom. Jött minden magától, talán nem is gondolkoztam. Elmentem. Valóban nehéz volt. Rend lett a közséeben s másfél hét múlva visz. szavezényeltek bennünket. Újra elfog’altam munkakörömet. Hidd el, nem azért mentem, hogy kitüntetést kapjak majd va­lamikor, kinek jutott volna akkor eszébe? De kapott mindenki, még az is, aki nem érdemelte meg, én nem kantam, még csak egy szó elismerést sem... Miért? — mond meg nekem. És még nagyon sok dolgot el­mondott, amelyekből érzi még ak­kor is, ha nem mondják ki, hogy valami titokzatos fátyolként hú­zott bizalmatlanság van közte és vezetői között Hogy miért, kérdezhetjük vala­mennyien. Talán éppen azért, mert ez az elvtárs mindenről meg­mondja a véleményét és sokszor még a legnagyobb vezetőnek is tu­domására hozza, hogy ezzel, vagy azzal nem ért egyet. Ez lehet, csak a bizalmatlanság oka, mást nem tudunk. Pedig, ha meggyőződtünk egy­más becsületességéről és őszinte­ségéről, ha meggyőződtünk arról, hogy köztünk van valakinek a helye, tehe'ünk-e fel maeunkban, vaey másnak o1 van kérdést: bíz­zunk-e benne? Nem! A bizaimaV ion«á<! üpvi'nkpt. jövőnket, mun­kánkat szaggatja, tépázza, s az energiánkat felére csökkenti. Bízzunk hát elvtársak egymás­ban! Varga Tibor Kiosztották a nyereségrészesedést a Békéscsabai Vasöntödében Pénteken délután a Békéscsabai Vasöntödében is sor került ft nyereségrészesedés kifizetésére. A nyereségből az őzem 41 dolgozója részesült Személyenként 1? és fél napi fizetésüknek megfelelő össze­get kanták. Összesen több mint 27 ezer forintot osztottak ki, ezen felül pedig huszonnégyen jó munkájukért még további 4 ezer fo­A békési tanácsülésen hallottuk A községi tanács a tavaszi fá­sítást a Hazafias Népfront Bi­zottsággal, az iskolákkal és in­tézményekkel közösen akarja megvalósítani. A belterületen mintegy hatezer különböző fa- csemtét ültetnek el ezekben a hetekben. Az iskolások a főbb útvonalak és iskoláik környé­kének fásítását vállalták. A külterület fásítására az erdő- gazdaságtól 12 000 akácfacse­metét kapott díjtalanul a köz­ségi tanács. Ezenkívül még több ezer facsemetét szereznek be a tanács vezetői, melyeket udvarok és tanyák környéké­nek fásítása céljából bocsáta­nak a lakossáv rendelkezésére, x Ebben az évben a községfej­lesztési terv alapján a borosgyám iskolánál 25 ezer 500 forintos költséggel egy napközi otthoni lé­tesítenek. A ludadi iskola kútját hamarosan kitisztítják, felújítják, x A végrehajtó bizottság ebben az évben 130 esetben járt el törvényes módon olyan szülők­kel szemben, akik gyermekei­ket visszatartották az iskolába- járástól. Az utóbbi hetekben ú- iabb 47 esetben szabtak ki bír­ságot a hanyag szülőkre, x Egy hónappal ezelőtt — hallot­tuk Búzás Gábor tanácselnök be- számalójából — Abonyi Pálrté tanácstag arra kérte a VB-t, hogy vasárnap délelőtönként legver nyitva a községben egy bolt, mi­vel sok édesanyának csak ezen a napon ván ideje vásárlásra. Mi vei ez nem tartozik a község és a járás Vezetőinek hatáskörébe, s vérgehajtó bizottság levélben kér te a megyei tanács kereskedelnr osztályát, teljesítsék e kérést. A békési asszonyok, édesanyák bíz nak a kedvező intézkedésben. — Balkus — rint jutalmon osztozkodtak. Az orosházi Bamcvál dolgozói május 1 tiszteletére munkaver- s«nyt indítottak-. A munkaverseny­ben a vállalat dolgozóinak 90 szá­zaléka bekapcsolódott. •* MEGYEI diáktalálkozó lesz áp­rilis 13-án, vasárnap Orosházán. Délelőtt 9 órakor ünnepi nagygyű­lést tintának a Táncsics gimná­ziumban, délután pedig megnyit- iátk a politechnikai kiállítást. « Két új fényezőgéppel korszerű­sítik a Békéscsabai Faipari Kis­ipari Termelőszövetkezetet. Az egyik fényezőgépet már üzembe is helyezték. • Békésen, a földművesszövetke­zet zenekart alakított A zenekar egy egész estét betöltő műsort ta­nult meg eddig. • Az idén az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításon hívül négy vi­déki városban rendeznek nagysza­bású mezőgazdasági seregszemlét, 'mely egy-egy tájegység reorezen- aív bemutatóta lesz. Tiszántúlon, ~'e*yen megyénk Is részt vesz, 'ebreeenben lesz megtartva jú- -ius 26—29-e között. t • i ortrumuiv»*' A Balassi művelődési ottho-n ^ze lésében lévő megyei keskeny- lm raktárba újabb mezősazda- ági, állattenyésztési, egészség- ügyi, politikai, mese- és rajzfil­mek érkeztek. Az Ifjúsági Filmszínházban áp­rilis 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor ifjúsági előadás lesz a „Hetet egy csapásra” című mese­filmről. • Május 1-ére új olvasótermet lé­tesítenek Mezőberényben, a könyv­tárban, Az új olvasóterem rend- behozatalához a községi tanács anyagiakkal is hozzájárul. • A dévaványal termelőszövetke­zetek 15 vagon műtrágyával töb­bet használnak fel az idén, mint az 19^7-es gazdasági évben. • Orosházán a megyei színjátszó fesztivál keretében, április 13-án* vasárnap délután 3 órakor a gyo­mai gimnázium színjátszó cso­portja Móricz Zsigmond: Légy Jój mindhalálig című hárotnfelvoná- sos színmüvet adják elő. Este 7 órakor pedig Gyárfás: Kora ta­vasz című háromfelvonásos drá­máját Játsza az orosházi művelő­dést ház színjátszó csoportja » Orvosi ügyeleteset szolgálat Bé­késcsabán, április 13-án reggel 8 órától április 14-én reggel 8 óráig: dr. Kisházi József, Sztálin u. 36. Lakása: Treff őrt u. 4/2, az V. ke­rületben: dr. Győrfi György, Orosházi u. 11, Az orvosi ügyele­Vásárlás A szeghalmi földművesszövet­kezeti áruházban sok vevő fordul meg naponta. Áru is jócskán a- kad, hiszen csak cipőből 1200— 1300 pár van állandóan raktáron Varró Ferencné is nyugodtan vá­laszthat magának egy szép pár tavaszi cipőt. Ha az egyik nem felel meg, Deim Ferenc, a kon­fekció osztály vezetője máris má­sik cipőt ajánl. László Gabika is vásárol, mégpe­dig úgy, mint az komoly vevőhöz illik. Persze ő cu­korkát kér Már­kus Lászlótól, az áruház vezetőjé­től. A könyvesbolt­ban is keresik a betűkedvelők a jó. szórakoztató olvasnivalót. He- gyesi Irén eladó a vásárló Mészáros Istvánná segítsé­gére siet: Jókai regényt aján’. tes szolgálat kizárólag életve­szély, elsősegélynyújtás, vagy sür­gős orvosi beavatkozás esetén ve­hető igénybe. A szorgalmas munka jutalma Felszabadulásunk évfordulóján a gazdaság vezetősége nyolc dol­gozót részesített jutalomba. Töb­bek között 250 forint jutalmat ka­pott Komán Gyuri bácsi, gazda­ságunk juhásza, akit az orvos ágybanfekvő betegnek írt ki és mégis kijött, hogy a rábízott ál­lományt megnézze. Büszkék va­gyunk Gyuri bácsira, aki úgy gondozza a juhokat, mintha a sa­játja lenne. A 60 évnél idősebb Kertész János bácsit is jutalom­ban részesítettük, aki még most is fiatalos szorgalommal tevé­kenykedik. Szatmári Zsófia a tej­ház tisztántartásáért, Tamás Ilo­na és Seres Sára az ebéd gondos felszolgálásáért, az ebédlő tisz­tántartásáért kapott pénzjutal­mat. E jutalmazás is azt bizonyítja, hogy a párt és a kormány így is kifejezésre kívánja juttatni a szorgalmas munkások megbecsü­lését. Az utóbbi hetekben — s ez örvendetes a néosazda«áo számá­ra — mind többen be'zé’nek ar­ról, hogy a jó idő beálltával va­sárnap is dolgozni akarnak, hogy pótolják a rossz idő miatti lema­radást. Buzi Sándor- Békési Tangazdaság.

Next

/
Thumbnails
Contents