Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-12 / 86. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 3 Takarékoskodjunk a benzinnel is! Alakítsuk át a kombájnokat gázolaj fogyasztásra Örömmel olvastam a forradalmi munkás-párását kormány márciusi felhívását az országos takarékossági mozgalom megindításáról. A felhívás egyik pontja különösen megragadta a figyelmemet: „A mi erőnk a tömegek ereje — a. milliók letkiismeretestége, szeme -naponta millió fo- fiazdafftihatja népűre két." fin az Orosházi Gépállomáson dolgoztam, mint motorszerelő és én is szeretnék ennek a mozgalomnak egyik hasznos tagja lenni, tótom, és megértem ennek horderejűt. Gépállcmáoun- 20 darab aratócsépiőgép van, 18 darab benzin, két darab aj (diesel) üzemianyagot használ. Egy benzinmotor fogyasztási normája — 12 mázsa átlag gabona termést véve alapul — egy katasz- trális holdra 11 kg banyán. Bgy kg benzin 5,30 forintba Kerül, egy kombájnra évenként 100 katasz- frális hold gabonabetakarítás jut, ez megfelel darabonként és évenként 1100 kg benzinfogyasztásnak, Értékben 5830 forint." Ezzel szemben a dieselüzemű kombájn fogyasztási normája — 12 mázsa átlag gabonatermést véve alapul — holdanként 8 amely a 100 holdra vonatkozóvá 800 kg üzemanyagfogyasz- tésnak felel meg évenként. Ez a gázolaj kg-onként, 1,10 forintos árban számítva 880 forint értéknek felel meg. Ha gépállomásunkon a 18 darab benainütemü kombáint dieselüteműre alakítanánk át, úgy ári 88Ű00 forint megtakarítást érhetnénk el • • -><A t.kÍL*>Úíj Kz 1957-ben • végzett, kombajn- sséptás 17,1)60., <í«rínt veszteséggel tárult. Ennek 55 százalékát meg tehetett volna takarítani, ha a munkát dieselmotorokkal végeztük. Vagyis ennyivel több nyereséget érhetett volna el üzemünk. Békés megye 21 gépállomásán 188 darab, az állami gaz- jókban kb ugyanennyi, vtini egyéni: ben össaesen 376 darab kombájn van. Ennek 80 s?á- taiéka, 300 darab 'benzinüzemű. kz értőikben kifejezett többletfogyasztás csak megyénkben 1 485 000 forintot tesz ki, amelyből kb. 150 családi házat lehetne évenként felépíteni. isszesen fcságohb 5?is meg; 98 ezer forintért építenek járdát r"' jkígyóson (Tudósítónktól.) Az újkígyósi községgazdálkodási állandó bizottság a napokban ülést tartott, ’amelyen elkészítette 1958. évi községfejlesztési tervét. A tervet az állandó bizottsági ülésen elhangzott javaslatok, a tanácstagi beszámolókon felvetett javaslatok, illetve kérelmek alapján készítették el. A községfejlesztési terv o- lyan feladatok megvalósítását tűzte ki célul, amelyek megvalósítása nagyban elősegíti a község fejlődését. Itt többek között szerepel a mintegy 250 ezer forintos költséggel orvosi lakás biztosítása, illetve megépítése. A tervben szerepel mintegy 50 000 forint értékben a meglévő kuitúrház kibővítése, az apáti pusztai iskolánál lévő kút felúiítása, ami régi kívánságuk az árvát! tanyasi lakosoknak. Ebben az évben új járdák é- pítésére körülbelül 3300 méteren 98 000 forintot fordítanak. Az országban jelenleg kb 2000 darab kombájn van, amelynek 80 százaléka benzinüzemű, így az 1600 darabnak értékben kifejezett többletfogyasztása összesen hétmillió kilencszázhúszezer forintot tesz ki évenként. A kombájnjainkba beépített benzin és dleoekno torakart a Csepel autógyár készíti, a benzinmotorok szerkezeti felépítése lehetővé teszi, hogy egynéhány alkatrész cseréjével (4 drb hengerfej, 4 drb dugattyú, gyújtógyertyák helyett izzó gyertya, a gázosító és gyújtáselosztó helyett, nyersolaj- adagoló szivattyú és 4 darab poríastetó) átalakíthatóak dieselüzeművé. Az 1 drb motor átlekí- tásához szükséges alkatrészek értéke (figyelembevéve azt, hogy a benzin motorokról leszerelt alkatrészek a szükséges felújítások titán tovább használhatóak és így értékesíthetők) és az átalakításra fordított munka összesen 10 000 forintot tesz ki. Az átalakításhoz szükséges alkatrészek előregy állásával már az 1958. évi téli gépjavításoknál az ország gépállomásai és állami gazdaságai megkezdhetnék az átalakításokat és az 1859-e átalakítanának 792 db kombájnt. Az átalakított 192 darab az 1959. év folyamán 3 920 000 forint önkölteéigcsökkentést eredményezne. Csupán három éven belül az elért önköltségcsökkentés ráfordításával az országban dolgozó összes kombájnolffit átalakíthatnánk dieselüzeműre. Az összes benzinüzemű, kombájnok normaszarinti fogyasztása é- veniént súlyban és étlékben: 1 760 000 kg á: 5,30 forint = 9 328 000 forint. Az összes Dieselüzemű kombájnoké az átalakítás után 16000 darabot alapul véve: 1 280 00 kg gázolaj á: 1,10 forint = 1 400 000 forint A különbözeiből származó évi megtakarítás összesen 7 920 000 forint. Az üzmek önköltségcsökkentésén kívül jelentős devizamegtakarítást is Jelentene az átalakítás a népgazdaság számára, mert a ben- zínszükségleíönk nagyrét*.-/ét import útján fedezzük. Kaszába Ferenc motorszerelő, Orosházi Gépállomás. Sorokban Két szik a új fényezőgéppel gyarap- Békéscsabal Faipart Kisipari Termel ősző vetkezel. Az egyiket már üzembe is helyezték. Az Idén az Országos Mezőgazda- sági Kiállításon kívül négy vidéki városban rerdeznek nagyszabású mezőgazdasági seregszemlét, a- mely egy-egy tájegység reprezentatív bemutatója lesz. Tiszántúlon, melyhez megyénk is tartozik, Debrecenben rendezik meg június 26 —29-e között. ÉRTÉKES JAVASLATOK Kincsesbányává válik az a föld. amelyikbe, lucernát telepitünk. ha tiszta magot vetünk Egyik fő probléma a lucemate- lepítésnél, hogy tiszta maghoz jus_ sunk. Bármennyire is igyekeztünk ólomzárolt zsákokból, arankamentes lucemamagot vetni, pár éven belül némelyik helyen több volt az aranka, mint a lucerna. Sőt, itt, környékünkön lát: am 1957- ben tsz-ben is, hogy nagyobb, 8— 10 holdas, kétéves, fiatal lucernás! teljesen megölt az aranka. Ezért is idegenkednek sokan a lucerna- telepítéstől. Több gazdálkodó nevében azt javasolom, létesítsenek Szarvason, a magyarországi lucerna őshazájában, lucernavetőmag- vizsgáló intézetet és magtisztító állomást, ahol a vetőmagot még akkor is, ha az ólomzárolt zsákokból kerül ki, vetés előtt szigorúan ellenőrizzék. Mert a rank ás lucernamag elvetése csak felesleges pénzkiadás. A múlt évben vol. tak olyan termelők, akik azt mondták, hogy ólomzárolt magot vetettek el, mégis csupa arankás volt a lucernájuk. Sok termelő szeretné, ha földjébe saját lucernájából fogott magot vethetne. Mert az ólomzárolt lucemamag lehet, hogy más tájegységről, másféle földből kerül a termelőhöz. A ‘ermelők félnek (ami valóság is), hogy a más tájegységről idekerült lucerna nem díszük úgy, mint a- roelyik a helybeli talajt s éghaj- ’ati viszonyokat régen megszokta. Javaslom, hogy azokat a termelőket, akik lucernamagot akarnak fogni, a helybeli tanácsok mező- gazdasági csoportjai írják össze. Utána a tanács agronómusai, vagy nás szakemberek az ilyen Tucer- natáblákat szigorúan vizsgálják át. S egyben jegyezzék fel külön az arankás, és külön az arankamentes lucernásterületek tulajdonosainak nevét. Ezt követően a lucemamag csépléshez körzetenként két cséplő, azaz herefejtő gépet állítsanak be. Egyik az arankás, másik gép ettől távolabb, a teljesen arankamentes lucernát csépelje, annakidején. Vagy ha géphiány miatt ez nem tehető meg, akkor először az arankámén teá és utána az arankás lucernát csépeljék. Sok termelőnek ez a kívánsága. Köpenyes János, Szarvas EGY KIS ÍZELÍTŐ a tészta készítés rő í Ahogy kifelé igyekeztem a napokban a Békéscsabai Sütőipari Vállalat tésztaüzenaébe, szinte magam előtt láttam az asztalok fölé hajoló asszonyokat, lányokat, a- mint gyúrják, nyújtják, vágják a tésztát Hogy mekkorát tévedtem! Belépve az üzembe, mindenfelé csak gépeket láttam,embert s hol. Liszttel teli zsákok itt, amott egy csomó ‘ojás, arrébb kockára vágott tészta egy asztalon. Nó — gondoltam magamban — helyben vagyok, biztos, itt csinálják a tész_ tát. De hát kik? Végre találtam egy embert is, az egymásra rakott tészt&szsAkok között. Egy kis asztalnál ült, háttal a bejáratnak. Ráköszöntem. Elmondtam, hogy miért jöttem. — Most éppen rosszkor tetszett jönni? — kezde a beszélgetést Altenann Géza, az üzem vezetője. — Miért? Talán nem dolgoznak? — Dehogynem! Csak azért mondom, hogy rosszkor, mert nagy a felfordulás, festünk. — Dehát hol varrnak a munkások? Mindössze öten dolgoznak egy műszakban — öten?! Rettentően elcsodálkoztam, ö csak mosolygott, aztán végigkalauzolt az üzemen. Az első teremben többfajta gépet látni: szitáiét, tésztakeverőt, automataprést egy vágószerkezettel felszerelve, egy másik automataprést — egyelőre még üzemen kívüli állapotban. Megálltam itt egy kis időre, s figyeltem. Balogh Jánosné munkáját nehéz szemmel követni, Olyan gyorsan, ügyesen dolgozik. Először is a megszitált lisztből lemér 25 kg- ot, beleönti a keverőgépbe, eey fazékba feltöri az 50 tojást, aztán a tojás is a keverőgépbe kerül. Ha ezt a munkát befejezte, a többit már a gép csinálja — addig keveri a lisztet a tojással, míg e- gyenletes. morzsaszerű nem lesz. Közben Baloghnét már az automataprésnél látjuk, amint gyakorlott mozdulattal emeli ki a kockatésztával megtelt ládát s borítja ki egy asztalra. — Elég nehéz, minden felesleges mozdulatot kerülnöm kell — mondja mosolyogva, s közben egy pillanatra sem áll meg a keze —, de azért győzöm. Igaz, most egy másik asszony helyett is dolgozok. Nagyon szeretem csinálni... Na, de nézzük, mit dolgozik ott fenn azon a magaslaton az a fehér kendős asszony? Tadanai Jánosiénak hívják, ő „eteti** a szorgalmas, kis automataprést a keverőgépből kikerült morzsaszerű tésztával. Bal keze felől egy nagy bádogteknő, ebből szedi ki a tésztát és rakja a tömőbe. Ennyiből áll munkája. A többi a gépé. Körülbelül tizenkét iajta tészta készül itt az üzemben, nagyrészt kéttojásoa Kiskocka, nagykocka, gyűrű, kagyló, zabocska, vékony-metélt stb. elnevezésűek. Mindegyik tész- tafajtát szabvány szerint állítják elő, s mindegyikhez külön matrica van, amit az automataprésben helyeznek el, amikor átállnak egy- egy tésztafajta gyártására. A múlt negyedévben 1120 mázsa tésztát szállítottak el az üzemből, bárvol..-/I Vtak nehézségeik a terv teljesítésénél. A nagyobb teljesítményű automataprésre is terveztek, de közben nem tudták üzemeltetni. Még, is sikerült megoldani a problémát, kisegítette őket a szentesi íésztaüzem. Most naponta 14 mázsa tésztaárut készítenek. Lehetne még sokat írni énül az üzemről, érdekes, változatos munkájáról. De ízelítőül ennyi is elég; P. E. Búcsú a munkahelytől, a munkatársaktól Ünnepi hangulatot va- rázsoltak a Békéscsabai Kötöttárugyár ÜB-iro- dájába a sok munkásesztendő után nyugdíjba vonuló, búcsúzó munkásnők, munkások. — Életük legnagyobb részét itt, közöttünk töltötték el. Szorgalmas, kitartó munkával küzdöttek meg az idővel. Búcsúzóul üzemünk ÜB-elnöke és a vállalat vezetősége meglepetést tartogatott számukra. Terített asztal várta őket. Sütemény és sör mellett, családias hangulatban beszélgettek az ünnepeltek s a búcsúztatók. Előbb kicsit meglepődve, később már meleg, meghitt beszélgetés közepette fogyasztották a süteményt és sört. Emlékeznek — idéznek is az elmúlt időkből, ami már bizony a hátuk mögött van. Ott vannak a búcsúzókon kívül az ÜB-elnök, személyzeti felelős, a vállalat vezetőségiéből Szilágyi elvtárs, a munkahelyről Szelezsán elvtárs. Zsibrita elvtársnő beszélget a régi szaktársakkal. Gyurka bácsinak azt mondták 58 éves, pedig dehogy, azt mondja, hogy ő már 63. Ez jó, mikor az embert fiatalabbnak nézik, úgy gondolja. Kató néni úgy érez, ahogy szól. Nézi a terített asztalt, a körülötte ülőket s elérzéke- nyülve megszólal: — Nem vagyunk mi mostohák. S erre én is, mint fiatal, így szólok: — Nem bizony, Kató néni, édest Ti nekünk, s a gyárnak soha sem lesztek kitagadottjai. Hiszen ti vagytok alapkövei a mának. Hogy lennétek ti, éppen ti mostohák. Mindig tisztelettel fogunk rátok gondolni. Hiszen szeretünk, becsülünk benneteket mindannyian! Laci bácsi is annyira elérzékenyült, alig bírja visszatartani könnyeit. — Ügy megyek el — mondja —, mintha itt hagynám az én sok gyermekeimet. Farkas szaktársnő csak azt sajnálja, hogy már megebédeli. Na, de azért csak fogyasztja, a jó falatokat, amivel szívesen megvendégelték őket. S jó hangulata elragadja a jelenlévőket is. És most feláll Molnár elvtárs, az ÜB-elnök: — Küzdelmes munka s hosszú idő után ntértünk idáig, hogy most búcsúznunk kell. Mi nem felejtjük el, hogy jóban, rosszban, s a legnehezebb időkben 1« szilárd segítőtársaink voltak, Ott segítettek, ahol éppen kellett. Ezután Szilágyi elvtárs búcsúzott az ünnepeitektől: — Kívánom, hogy kiérdemlet pihenésük nyugodt, boldog legyen s még sokáig élvezzék nyugdíjukat, A pártszervezet nevében Zsibrita elvtársnő szólt az ünnepeitekhez: — Nem kis idő az, a- mlt mi Itt együtt töhöt- ünk. Amikor mint fiatal hozzákezdtem a gyárimunkához, bizony nem gondoltam, hogy elérjük ezt is... Szelezsán elvtgrs is megható szavakkal vesz búcsút a távozóktól, a kik megérdemelt pihe nésre térnek. Utána Zsuzsika néni búcsúzik a többi nyugdíjas névé ben. — Szeretettel köszönjük ezt a kedves fogadtatást s vendéglátást. Ügy éreztem magam mindig itt, mint családtag. Köszönöm, hogy mindig segítettek, ha bajban voltam, velem é- reztek. Mindig jó he lyen kopogtattam, mert befogadtak, meghallgattak, szívesen segítettek S azután hazamennek viszik magukkal munkatársaik jókíván sdnait s az ajándékot a 400— 400 forintot, aminél kedveskedtek ebből az alkalomból... Zs. B.-né.
