Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-02 / 78. szám
Éljen fingjai* Szocialista Munkáspárt annak Központi Bizottsága! Az egyéniek felfigyelnek a jó gazdálkodásra Sárrét. Így hívják a sziktől tarkáié szeghalmi határt. — Nem ieámyálom itt gazdálkodni — tolja fejebú ójára az erre valósi paraszrtember kalapját, ha a gazdálkodásról kérdezzük. — Itt az a baj, ha esik az eső, meg az is, ha nem. De mi szeretjük ezt a földet. Itt születtünk, itt öregedtünk meg. Nem hagyjuk minit a Sárrétet. De, ha megismerjük földünk lelkét és együttérzőnk vele, nem marad hozzánk hálátlan — mondta egy 70 év körüli munkától lestrapált parasztember. Valóban nem könnyű Itt pcrisítembemek lenni De van akarat s ez ezernyi nehézségeket legyőz — különösein, ha közösen, az összefogásban rejlő erővel és vasakarat tál látnak munkához. Ezt tapasztaltuk a szeghal- i mi Űj Barázda Tsz-ben is. Nemcsak szép eredményekről hallottunk itt, hanem valami másról is —, amiről' sok községben igen keveset beszélnek — arról, hogy itt egész ha térrészek egyénileg dolgozó parasztjai s az ellenforradalom idején másokra hallgatók jó része csoportosan készülődik a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A szeghalmi Űj Barázda Tsz 1852. októberében 40 taggal indult a közös úton. Még megannyi bajjal küzködtek •— ami az 1953-ban elhangzott Nagy ímre-féle program idején zúdult reá juk, majd a szövetkezet feloszlatása idejét! — amikor az ellenforradalom őket is elérte. Egymillió forint értéket hordtak szét a íonrófejűek. A földnéiküliek és f, néhány holdasok csak 1956. november utolsó napjaiban látták be, hogy sürgősen cselekedő lök kell. Vagyis, amikor a kilépettek közül néhányan már a búzával bevetett táblákat kezdték mérni. Petrányi Sándor, Nyíri Zsigmond, Kiss Sándor — a tsz jelenlegi elnöke — és mások nem engedték, hogy kirántsák lábuk alól a földet. 1957. decemberében mór 17-en jelentették ki, hogy nem engedik az Űj Barázdát. Mire beköszöntött 1957. tavasza, az Űj Barázda néhány emberből álló sejtje már 60-ra szaporodott. Jól tudták, hogy csaknem mindent elő’ről kell kezdeniük s mégis vállalták. Tanultak a műit évek helytelen gazdálkodásából Első és legfontosabb feladatúiknak a fegyelem megszilárdítását tekintették. Két tagot ki is zártak maguk körül, mert nem akarták megérteni, hogy becsületesen dolgozzanak. Amíg az ellenforradalom előtti években a búzát és a kukoricát tartották legfontosabbnak, tavaly tavaszon egy sor szerződött növény féleség termesztését vállalták. A környékbeli egyéni parasztok árgus szemekkel figvelték az Űj Barázda-beliek múlt évi munkáját. Valami újat látták a szövetkezeti táblákon, ami az előző évektől sokban kü'önbözö't: okosabb, előrelátóbb gazdálkodást. Hogy mi lett ennek az eredménye? Az, hogy 35.30 forintot ért minden megdolgozott munkaegység. Lehet, hogy Kamuion, vagy a megye több községében azt mondják: bizony ez nem sök. De a 35.20 forintot érő munkaegységek mögött sok minden más meghúzódik, szerényen. A munkaegységre kiosztott terményféleségeken és készpénzen kívül az Űj Barázdában több, mint 13 vagon termény féleséget és 80 ezer forint készpénzt tettek félre tartalékként. Ezenkívüil 250 ezer forintot költöttek gépekre, építkezésekre. — Ha a tartalékként félretett terményt és pénzt is kiosztottuk volna, 52 forintot meghaladja a munkaegységek értéke. De gondoltunk a lövőié is — hallottuk Kiss Sándortól, a szövetkezet elnökétől. Az 1968-ig felvett banki tartozás 1957. végéig esedékes részét is kifizették a múlt évi zárszámadásikor. A Terményforgalmi Vállalatnak 270 mázsa búzatartozást, a gépállomásnak 124 ezer forint és az 1955—56. évi munkaegység meghi felezési tartozásukat is rendezték. Jutott egy pótkocsis kerti traktorra és 3 szántó traktorra is. Csépiéikor egyenest a géptől vittek az államnak 250 mázsa búzát — az adóbúzán kívül —, de a tsz tagjai egyénileg még legalább ennyit adták az országnak. Az ebben az évben alakult termelőszövetkezeteknek 50 mázsa tavaszi búzát ajánlottak fel kölcsönkép- pen. Januárban pedig még 68 mázsa őszi búzát adtak át az államnak szabadiéi vásárlásként. Mindez egy év eredményes — de nem könnyű — munkáiénak gyümölcse a Sárréten, az Űj Barázda Tsz- ben. S ezen a sziken 9,87 mázsás átlagtermést csikartak ki búzából. Ez a titka annak, hogy a múlt év őszi zárszámadás óta au említett e- redmények nyomán nemcsak sokat beszélnek az Oj Barázdáról, hanem sokan fel is keresik az egyéni parasztok közül, vagy éppen a kilépettek, hogy ők is részt akarnak vállalni a közös gazdálkodás gondjaiból, örömeiből. A januári közgyűlésen az Űj Barázda tagjai maguk közé fogadtak a gyengén működő, volt Viharsarok Tsz 40 tagjából 27-et a magukkal hozod 792 hold földdel és jószágállománnyal. Ugyanakkor vettek fel még 22 környékbeli kis- és középparasztot is. A február 25-én megtartott közgyűlésen 23-an kérték felvételüket akik közül 20-at maguk közé is fogadtak a szövetkezetiek. Ezen a közgyűlésen —a januárihoz hasonlóan — szintén több középparaszt lépett a közös gazdálkodás útjára. Cs. Tóth Mihály vb-elnök 11, id. Papp József 12 és fél, id. Hajdú Mihály 11, Balázs Dezső 14 holdjával jött az Űj Barázdába. De több olyan jelentkezővel is szaporodtak, akiknek ugyan nincs földjük, de őszinte ragaszkodása a közösbe hozta, mint Barna Károlyt, ifj. Hajdú Mihályt, Erdős Józsefeiét és á többieket, örvendetes az is, hogy amíg a múlt években egyetlen iparos sem jelentkezett az Űj Barázdába, addig a már említett februári közgyűlésen Kardos Mihály kovácsot, Győri Gyula kovácsot, Korán József gépészt és Dögé Ferenc asztalost egyhangúlag tsz-tagnak vették fel. Kies Sándor tsz-elnoktől és a járási tanácsnál hallottuk, hogy a tövislkesd, a sertéséri és a várhelyi határrész kis- és középparasztsága is kinézte már magának az Űj Barázda Tsz-t De a környékbeli X. típusú tszcs-ék tagjainak többsége Is Itt akar hamarosan dolgozni. Balkus Imre A Sarkad! Cukorgyár dolgozói a nemrégiben, március 25-ést ünnepelték, emlékeztek meg a gyár államosításának 10. évfordulójáról. Ezt a Jubileumot még emlékezetesebbé testi aa, hogy aa üzem munkásai az 1957. II. félévi eredményes munkájukért elnyerték S3 élüzem kitüntető címet. Az élüzemavató Qmtpeséget hazánk felszabadulásának 13. év* fordulóján, április 4-én este rendezik meg a gyár művelődési ott« honában. Egy szovjet fejőn# látogatásának eredménye a Békés megyei termelőszövetkezetekben 1956. júliusában kedves vendég érkezett Békés megyébe; Maria Haritonovna Szavcsenko, a szocialista munka hőse, Lenin-renddet kitüntetett fejőnő. Békéscsabán at Irodaházban megrendezett tapasztalatcsere értekezleten csaknem száz tsz-elnök, állattenyésztési brigádvezető, állatgondozó, és az előtt az állattenyésztésben nem dolgozó asszony hallgatta nagy érdeklődéssel a szovjet fejőnő beszámolóját. A vendég részletesen ismertette munkamódszereit, az elért eredményeket és azt is, hogy, mennyire megbecsülik őt a kolhozban, s családjának az életnívóját mennyivel emeli az ő keresete. Másnap ellátogatott az állattenyésztéséről híres orosházi Dózsa Tsz-be, ahol a gyakorlatban ii bemutatta fejési módszereit, s 6- rák hosszait elbeszélgetett a szövetkezet tagjaival. A szovjet fejőnő látogatása úták' Békés mélyében egyre több asszony és leány vállalkozott illatenyésztésl munkára Az orosházi Dózsa Tsz-ben azóta t J A Dévaványai Gyapjútermelő Vállalatnál hallottuk Kétszézhatv ankét extrém minő- * ennek a bundájából készítik a ségü húsvéti bárányt exportáltak külföldön és hazánkban Is Igen Becsbe. A* 5—7 hetes, gondosan keresett panofix szőrmét, áoolt kis bárányok átlag súlya 16 kiló volt, de akadt közöttük 28 és 30 kilós példány Is. Még hűsvét előtt újabb 300 bárányt szállítanak külföldi és hazai fogyasztásra. + A vállalat csaknem 3 millió forint nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet s április negyedikén, a felszabadulási ünnepségen egy heti fizetést kapnak nyereségrészesedés címén a dolgozók. + A tízezer holdas vállalat négy gazdaságában 87 ezer kiló zsírosgyapjút nyírtak az elmúlt évben, 16 százalékkal többet, mint 1956- ban. Az eredmény főleg azért jelentős, mert egy kilő gyapjú előállítási költségét 66 forintról 52-re csökkentették. + Folyamatosan áttérnek a zöld- futószalag takarmányozásra, mert a zöld etetés javítja a gyapjú minőségét. Ezért az eddiginél több silót készítenek s őszi takarmánykeverék, valamint a kalászosok helyére hideget bíró növényből téli legelőnek valót vetnek. + A gyapjútermelésen kívül egyik fő jövedelmi forrása a vállalatnak az u. n. panofixűrü értékesítés. A- zokát a juhokat, amelyet elsőrendű gyapjútermelésre alkalmatlanok, Jó legelőre hajtják, hizlalják Miről tárgyaltak a tanácstagok Március 29-én ülést tartott az újkígyós! tanács. Megbeszélték a tanácstagi beszámolókat, a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülés legfontosabb tennd- vaíóit és a község 1958. évi köz- 1 ségfejlesztési tervét. négy nő dolgozik ál lattenyésztésben, kimagasló eredményeikre méltán büszke o szövetkezet minden tagja. Seben Pálné pl. férjével és leányával együtt dolgozik a tehénistállóban, csupán a készpénzrészesedésből új szobabútort vásároltak leányuknak. Békés megyében Maria Haritonovna Szav* csenko látogatása óta a termelő- szövetkezetek 35 százalékában találni női állatgondozót. Élűzem a DÉLROST A DÉLROST 1956. III. negyedében volt legutóbb élüzem, de az ellenforradalom napjaiban már nem került sor a kitüntetés átadására. . . Aa éiúaem ■ feltételeket a vállalat üzemei túlteljesítették. Az eredmények túlteljesítésében legjobban kitűntek a szegvári, eperjesi, újszeged! és a mezőhegyes! kendergyárak, melyek jó termelése nemcsak a vállalati eredményt növelte, hanem a fonódák munkáját is könnyítette. A Könnyűipari Minisztérium Len- és Kenderipari Igazgatóságának vállalatad közül a Détmagyar- országi Rostkikészitő és a Hirdd Kenderfonógyár nyerték el egyenlő rangsorban az élüzem címet Két találkozás Battonva, 1944 szeptember 26-a Reggelre ismét eleredt az eső. Kövér cseppek verdesték az ablakokat. Egyhangú koppanásuk zavarta csak a süket csendet. Elült a napok óta tartó harci zaj; az ágyúzás, puskaropogás. A németek már napokkal előbb elkotródtak a vidékről. Ezen a reggelen csak néhány holtfáradt magyar katona vdnszorgott Mezőkovácsháza Irányába. A község lakossága magára maradt; elhagyták az urak, akik fejvesztve menekültek a vörösök elől, elmentek a katonák is, akik visszavonulásra kaptak parancsot. Csigalassúsággal teltek a percek, az órák. A várakozás; ... most mi lesz? — ott motoszkált mindannyiunkban. A hosszú tétlenség után a lakosság cselekedett; a községháza magas tornyára kitűzte a fehér zászlót. Majd küldöttség kerekedett — s elindult Pécska irányába, a felszabadító szovjet hadsereg fogadására. Délután egy óra tájban pedig jöttek a vörös csillagos katonák. Az utcákat mindenfelé a kíváncsiskodók sokasága lepte el s az emberek csakhamar saját köszöntésükkel üdvözölték a felszabadítókat, egyre többször hangzott el; a „Zdravsztvujte!” S a barátság jeléül étellel, itallal kedveskedtek. A községért és környékének felszabadításáért s azért, hogy a maga földjét szántsa a paraszt a Purgly 3000 holdján s a többi nagybirtokon, mintegy száz felszabadító áldozta fel életét. Hiába várta haza édesanya, feleség, gyermek. Itt maradt sírjuk örök figyelmeztetőül; őrizzük ajándékukat, a vérrel öntözött szabadságot! Budapest# 1956 november 't* Nem tudtunk rá vigyázni. Emlékezzünk csak 1956 október 23-a utánra, amikor már- már ismét rabigába döntöttek bennünket Az urak: a földbirtokosok, a gyárosok s a múltat visszavárok rabigájába. Néhány nap alatt megmutatták mit akarnak. Vissza a földet, a gyárat, szabadság helyett rabláncot a népnek. Bitót, amit régen is, 1919-ben és azután is a szegényeknek, az igazi hazafiaknak ácsolták. Tavalyelőtt is, abban a „diadalittas szabadság- harcban” is azt tették. Gyilkoltak, akasztottak — így osztották ők a szabadságot. Tobzódtak, mint ezer év óta annyiszor. November 4-én ismét a vörös csillagos katonák siettek önzetlenül segítségünkre. A szabadságot, amit kiragadtak kezünkből, ismét ők adták vissza. Láttam megint őket, mint akkor, 1944-ben. Ezer veszéllyel szálltak szembe. Nem hátráltak, harcoltak másodszori felszabadításunkért. Vérük öntözte a pesti utcákat. S megint mennyi és mennyi édesanya siratta ismét fiát, feleség a férjét, gyermek az édesapját, aki szabadságunkért, boldogabb jövőnkért a megfizethetetlent: életét adta. (—a — r> Élüzeni lett a Sarkad! Cukorgyár
