Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-20 / 93. szám

2 J&RÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 19S8. április £0., v&sáraa# Á tömegek megnyeréséről Amikor mtxtó, Lettin. elv társ szül. leiése napján sorravesszük a leni­ni örökséget, nem maradhat ki ab­ból a tömegek megnyeréséről szóló tanítás. A burzsoázia ellen a szo­cializmus felépítéséért folytatott bare vezetőereje a munkásosztály, élén a Magyar Szocialista Mun­káspárttal. Ahhoz azonban, hogy a zwuAásosetály győzelme tartós legyen, hegy a szocializmus, fel­épüljön, a műnk ásossrtály nak ét pártjának meg kell nyerni a nem C etár dolgozó tömegeket. Erre M>e a 5j»zwntrnist«kaf Lenin eívtárs tenfiásaiban. Kik is azat • «GctaRaikí!? $zek a mi jelenlegi körülménye- mk között a dolgozó parasztság, a tenmelőszövetkesetiek és egyéniek (szegényparaszlok, kisparasztok, középparaaz'ok), a heladó értelmi­ségi dolgozók, a dolgcaó kteernfce- rek a városiban és tahm, a hivatali dolgozók etb. Ez a rövid és ko- ráíisaem teíje* felsorolás is mutat- j«, hogy ezres és milliós tömege­ket kell a Buftánriílynak meg­nyerni. , Megvan-e «'re & lehetőség? Igen, megvan. Az állaznlhatalom a munkásosztály kezében van és en­nek birtokában ki tudja elégíteni az összes dolgozók anyagi, kultu­rális és más szükségleteit. Erre lehetőséget ad az is. hogy a mun­kásosztály és a többi dol gozók ér­dekei egybeesnek (nem a vélt, de a tényleges érdekekre gondolunk). Nézzük egy példán kérésziül.. Ijp- deke minden dolgozónak az, hogy az élete napról-napra jobb és szebb legyen? Igen, érdeke. Árrá, hőgy ez így legyen, mi az igazi biztosí­ték? A biztosíték az, hogy a mi országunkban egyre erősebb le­gyen a seocializmus, amiért mi most dolgozunk, harcolunk. A szo­cializmus a dolgozóik mindegyiké nek biztosítja a jólétet olyan mér­tékben, ahogyan előrehaladunk. Ha nálunk as. ellenforradalom győzött volna, « gyár újra a tőké­sé, a föld újra a foldesúré, a hata­lom újra az uraké lett voiaa. Ez szolgálhatta volna valamely dol­gozó ember érdekét? Neaa, ezt mindenki tudja. B tömőé meütyerése ispfMuapra Nem lehet befejezettnek tekinte­ni, megpihenni a babérokon. Arra tanít Lenin ehstárs, hogy ezt min­dig előírói kell kezdeni. Ha a pártnak nincs meg a kapcsolata a széles tömegekkel, az nagy ve­szélyt jelent. „A számbelileg nem nagy kommunista párt számára, a- mely, mint a munkásosztály élcsa­pata, egy óriási országot vezet, amely a szocializmushoz váló át­menetet valósítja meg, az egyik legnagyobb és legfenyegetőtofo ve­szély az, hogy elszakad a töme­gektől..." tanította Lenin elvtárs. E szavak ma is teljesen helytál­lóak. A tömegek megnyerésének egyik fontos feltétele a kölcsönös biza­lom a párt részéről, a munkásosz­tály részéről és viszont A pártnak bizalommal kell lenni a dolgoző tömegek Irányában, és a dolgozók­nak bízni kell a pártban. A kap­csolatot arra kell építeni, hogy a Olvasd A NÉPÚJSÁGOT kcíiimuiiietá)* és pártóitkívüiiek úgy viszcrny-úljanak egymáshoz, mint egyesló iz egyenlőhöz. A gőg, a hencegés, feamhéjázás na­gyon sokat irthat. Különbség le­het abban, hogy a kommunistától többet elvár a párt, a társadalom, de mbit állampolgárnak ugyan­olyan Jogai vámnak, mbit az or­szág. mis polgárainak. Az MSZMP országos pártérte­kezletének asset a határozatával, hogy pártfunkciót kivéve, minden más funkció* pámontóvüli i* be­tätigtet — igen sok és sokféle el­lenvetés tapasztalható. A 400000 párttag keze elég arra, hogy a (Hoetaüiamust felépítsük1 Nem, nem elég. I kMMHMisitt • nm nwakat csak A (MttMsBAMuSälAuAl AIíISÍM I BtKfRN lW08?!fí*eVft HfEÜ lláfeafiák MM Nemzetközi szemle Élt 160 napot Sok. elviái's ítéli el az MDP régi vezetésének ssektás, dogmatikus hibáit, melyeknek egyik követ­kezményeként az MD*P viszonya nem alakult megfelelően a dolgo­zó tömegekkel. És ez így is van rendjén, de nincs minden rendben ebben a kérdésben. A ma meg­lévő szektás hibák, s azok elköve­tői elsősorban a párt és a tömegek kapcsolatának ártanak. Hiába os­torozzuk • régi vezetés saektás hi­báit, ha ma » jelentkeeő szektás nézetekkel, magetertáessl sok be­csületes dolgosé embert é! taszí­tunk magunktól. Veszélyes az ellenség fogalmá­nak begy kiterjesztése is. Az el lenséget gyűlölni kell, de nem le­het azt olyanokra Js later jeneteni, akik nem ellenségeink. Az ellen- forradalom idején sok olyan em­bert tévesefte+tek meg, akik ose- táivszempontfoél hozeánít tartós­nak, akiknek érdeke a szocializ­mus építése. Ha az ilyeneknek megzavarták a fejüket, ha élnek te bennük a helytelen nézetek, ak­kor a helytelen nézetek ellen keH ftzreobvi, az embert pedig meg kell nyerni. Ezért ke« a — párt útmutatásai alapján — folytatni nekünk min­den területen a rétegagltációt a rétegpolitikát. Vagy}« a pártszer­vezetek átgondoltam más és más módszerekkel politizáljanak a dolgozó parasztság és az ifjúság között, az értelmiség vagy a nők között. Az egyes rétegeknek má­sok és mások a problémái, amit nekünk figyelembe kell venni. A tömegek megnyerése azonban nem nffrrfa- kis it *-f jüly^'fiu! kiTife'wri wWmwPfflRI El kéül egymástól választani a ba­rátot és az ellenséget. Aki barát, azt úgy kell mellénk, állítani, hogy világosan megmondjuk, ml a ml célunk. Az ellenséget gyű­lölni, mélységesen gyűlölni kell, de ez csak az egyik oldal. Amikor gyűlöljük az ellenséget, szeretni kell a dolgozó népet és megtenni mindent felemelkedéséiért. A Magyar Szocialista Munkás­párt Országos konferenciája a le­nini tanításokra támaszkodva szabta meg határozatában, hogy a párt és a tömegek kapcsolata a preietándiktatúna erejének legfon­tosabb kérdése. Ha a pánt és a tö­megek kapcsolata gyengül, gyen­gül a proletárdiktóra ereje te. A párt jelenlegi helyzetében, ami­kor a párttagság száma a munkás- osztály számarányához mérten — helyesein — a korábbi éveikhez ké­pest kiset$>, még nagyobb jelentő­sége van annak, hogy a pártat nagyon erős kapcsolatok fűzzék egybe a párt ónk ívű li tömegekkel. Bocskai Mihályné ezt írhatnék a Gaillard kormány íejfájára — ha fejfát állítanánk neki. Szánhatván nap. Ez & háború utáni francia kormányok átlagos „életkora”. Gaillard nem tudta megismételni Guy Mellet, Laniel, vagy Faure „bravúrját". Az a csaknem fél év, amelyet az or­szág kormányrúdjánál töltött, nem sok jót hozott a francia népnek. Tovább folytatódott az algériai há­ború, a Szakit Jusszeí-í terror- bombázás után kiéleződött a tu­néziai francia viszony, rohamo­san rosszabbodott az ország gaz­dasági helyzete. Gaillard szerette volna végrehajtani az úgynevezett algériai reformokat az amgoJazáz ,.jósiölgálatoít’: segítségéve} vala­milyen formában pontot kívánt tenni a francia-tunéziai viszályra és természetesen a dolgozók rová­sára — érvényt próbált volna sze­rezni a kormány „szigorú pénzügyi politikájának". A nemzetgyűlés a- zonben már nem adott időt «re a Fehn Gaiilardnak, Gaillard kormányt a bal­oldali pártok szavazatainak több­ségével és a jobboldali pártok, a volt gauUeisták, függetlenek stb. többletszavaziatsával buktatták meg. Ez talán kissé különösnek tűnnék, ha nem ismernénk a fran. cia belpolitikai helyzetet, a pártok állásfoglalását, véleményét. Az kétségtelen, hogy a bukás közvet­len oka az algériai háború, a tu­néziai viszály volt. A baloldali erők, elsősorban a kommunisták már régóta harcolnak azért, hogy megszűnjék a nagy anyagi és vér­áldozatokkal járó algériai háború, ! azért, hogy az egyenlőség, egymás kölcsönös megbecsülése alapján rendezzék a tunéziai ügyet, a az egyenlőség alapjára helyezzék Franciaországnak a nyugati szö­vetségese like! fenntartott kapcso­latait is. Amikor tehát Gaillard kormánya ellen szavaztak, a kilá­tástalan háború, az ország függő* *ége, az Infláció« politika ellen léptek fel. Ami sok volt « balol­dalnak, az természetesen kevés vöt a Jobboldalnak. A jobboldal túl gyengének találta a Gaillard kormányt A jobboldali pártok az algériai háború kiszélesítését, Tunéziával szemben az „erős kéz” politikáját követelik a mintha nem az 6 lel­kűkén száradna Franciaországnak a háborús szövetségekbe való be- ! e kény szeritéee — az Egyesült Ál­lamokkal, Angliával és a többi NATO partnerekkel szemben is a keményebb, „magabiztosabb” hang hangoztatják. Az utóbhi időben szinte egymást ér­ték a kisebb-nagyohb, sokszor fa­siszta ízű jobboldali tüntetések, *» melyeknek résztvevői világosan értésre adták: a G&illard-teor- mányt nem tartják alkalmasnak arra, hogy rajta keresztül valósít" sák. meg céljukat, az ország jobb­ra tolód ás él. « háborús politika még egyértelműbb követelését. Most jobboldali politikusok kormányai okításról bőszéinek: MII KOMMENTÁRUNK »» —i m’———— Urak, a syükclásból elég veit! Megdöbbentő a hír, amely tegnap röpült világgá: nuk­leáris fegyverekkel ellátott amerikai bombázók a Szov­jetunió határai frányába re­pültek. kBeeoda képmutatás f Sza­vakban a béke fennkttlt an­gyalaként tetszelegnek Ei­senhower úrék, a „fenyege­tő kommunista veszélyt” em­legetik és közben ilyen hal­latlan eljárásra vetemednek békeidőben. Rendkívül ve- saélyes játék ez, hiszen a legkisebb technikai hiba, vagy a repülőtisztek figyel­metlensége, számítási hibája kiszámíthatatlan következ­ményekkel járhat. Különben ittárriue első felében Dél-Ka­rolinában egy B-47-es ameri­kai bombázó gépről már le­oldódott egy atombomba, a- mely súlyos aggodalmat és óriási felháborodást váltott ki az egész világon. £s az F.- gyesült Államok vezetői, úgy látszik, nem okultak az eset­ből, nem hallgatnak az em­beriség figyelmeztető szavá­ra. Arra vetemedtek, hogy a Szovjetunió határai irányába küldenek bonibázógépeket. Ez sem semmi más, mint provokáció a béke ellen, hi­szen ha ezek a gépek meg­közelítik a Szovjetunió hatá­rát, a szovjet kormány meg­felelő intézkedéseket tesz a fenyegetés elhárítására. Nyil­vánvaló, hogy ezzel az embe­riségre rázúdulnának az atomháború borzalmai. Alig három hete röpüli vi­lággá az a hír, hogy a Szov­jetunió egyoldalúan beszün­tette az atom- és hidrogén­fegyverkísérleteket. A hír nagy megnyugvást keltett az emberiségben. A tegnap vi­lággá röppent hír pedig ú- jabb aggodalommal töltötte el az emberek millióit és jog­gal kiáltják Eisenhowerék- nek: Urak, a gyilkolásból e- lég volt! Hagyjátok abba az emberek életére törő játé­kot! a többi közölt Pinay, Pleven, So­ustelle, stb. nevét emlegetik, mint lehetséges kormányfőket. Egyik sent új „csillag’’ a francia politi­ka egén. nyeri, vagy olya» formá­ban, hoseasbto, vagy rövidebb ideig már szerepeltek a politikai poron­dom. Nyilvánvaló, bogy bármelyi­kük kap megbízást & bármelyikük­nek sikerül az új kormány meg­alakítása, az éppen úgy, mint elő­dei voltak, rövid életű lesz, dics­telenül múlüt ki, ha a régi úton botorkál, Franciaország népe, a dolgozó tömegek nem a régi poli­tika folytatásét akarják új, vagy újramázolt címkével. A Francia ■Kommunista Párt felhívásában világosan kifejtette: a kormány­válság legjobb megoldása olyan kormány alakítása lenne, amely a nemzet többségének képére léte­sülne, amelyben a 'komim un is ák is részt vennének. Ilyen kormány tárgyalások útján békét teremt­hetne Algériában, az egyenlőség alapján gyümölcsöző kapcsolato­kat alakíthatna ki Franciaország és Észak-Aifríka országai között, s folytathatná a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás politiká­ját. A Francia Kommunista Párt a munkásosztályhoz, a dolgozó tömegekhez fordult. De egység* front-javasiatot tett a szocialista párt vezetőinek le. A MoctaUsta vezetők kétirontos politikát folytatnak. azaz egyezerre akarnak harcolni a jobboldal és a kommunisták el­ten, A Kommunista Párt felhí­vásával kapcsolatban „éberségre” szólították fel tagjaikat. Az elkö­vetkező napok, hetek választ ad­nak majd arra a kérdésre, vajon az egyséfdsont-poh tikinak a nép körében megmutatkozó vissz­hangja elegendőnek bizonyul-e ahhoz, hogy rákényszerítsék a politikusokat egy baloldali nép­front-kormány alakítására, vagy pedig Franciaország tovább ro­han a szakadék felé & politikai, gazdasági romláe útján. Az algé­riai háború miatt még egy eset­leges jobboldali puccskísérlet Ls előfordulhat. Franciaország szövetségesei ért­hető aggodalommal fogadták az új párizsi kormányválság hírét. A londoni Times szerint a kor­mányválság „közel sodorta az or­szágot a nyugati szövetség válsá­gához”. A Daily Telegraph azt ír­ta, hogy a Gaillard kormányát megbuktató szavazás „amely el­lenséges gesztusra vallott, inkább Eisenhower, mint Gaillard ellen irányult. Washingtonban elsősor­ban az okoz gondot, hogy a Gail­lard kormányt követő új kor­mány. vezetője jobboldali, nagy-* mértékben nacionalista politikus lehet, akivel mint Higghtower, az AP hírmagyarázója irta: „Ne­hezebb együttműködni Franciaor­szág észak-afrikai problémáinak megoldásában, mint amilyen ne­héz a múltban volt.” Tudott do­log, hogy az Egyesült Államok legszívesebben úgy oldaná meg Franciaország észak-afrikai prob­lémáit, hogy problémáival együtt lépésrőí-lépésre kiszorítaná ebből a ténségM. Az angolszász vezető politikusokat aggasztja a Fran- eiaorsizágban egyre erősebben megnyilvánuló angol- és amerika- ellenesség, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy a két nyu­gati hatalom kétkul&csos politi­kát folytatott Franciaországgal szemben. Franciaországban köve­telik, hogy az Egyesült Államok és Anglia nyíltan valljon szinti De természetesen a nyílt színval­lás, a világos döntés Francáaoa> szág, illetve Tunézia vagy Algé­ria között könnyen a francia-an- gol-amerikal kapcsolatok kritikus kiéleződéséhez és végső fokon az amerikaiak észak-afrikaj befolyá­sának megszűnéséhez vezethetne^ De nem egységes maga az amerikai álláspont sem Murphy amerikai külügyi állam­titkár, az egyik „jószolgálati” megbízott Washingtonba vissza­térve úgy nyilatkozott, hogy vé­leménye szerint a franciáknak el­sősorban az algériai felkelőkkel kellene tárgyalnia. Ez a kijelen­tése nagy felháborodást keltett a párizsi politikai körökben. Pinau ügyvezető külgyminiszter magya­rázatot követelt az amerikai kor­mánytól. A csúcsértekezlettel is össze­függésbe hozzák a nyugati fővá­rosokban a francia kormány bu­kását. Azon siránkoznak, hogy Franciaország belpolitikai helyze­tének labilissága előnytelen hely­zetbe hozza a nyugati szövetsége­seket most a csúcsértekezlet elő­estéjén. Reméljük, hogy mire a kormányfők értekezlete összeül, addigra már Franciaországnak is lesz kormányfője. Természetesen az lenne a jó, ha Franciaországot olyan miniszterelnök képviselné ezen a találkozón, aki maga mö­gött tudja népének többségét, s egyenlő partnerként tárgyalhat a Keletet és a Nyugatot jeler’eg egymástól elválasztó ellentétek megszüntetéséről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents