Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-19 / 66. szám

békés megyei népújság

9

Sokkal hamarabb is felháborodhattak volna!

Hasznos újítások a Békéscsabai Pamntszövien

Egy megvert öleb alázatával som- polygott be a mezőgazdasági felügyelő irodájába. Arcán a csalódottság keserű ráncai. Alig pár hónapja, hogy kialudt álmai netovábbjának a tüze, az ellenforradalom. Megtette pedig, amit tehetett. Elsősorban önös érdekből, mivelhogy a népi demokrácia e- léggé megnyirbálta az 6 és egész kulák retyerutyéja egykori kiváltságait. Érthető, hogy torka szakadtából órditóttá: Osszuk széjjel a kolhoz földöket, jogos tulajdonosad között! Puskát is ragadott s karján „nemzetöri” szalaggal feszített Körösladány utcáin. A nemzet azonban tudott vigyázni magára, nehogy a Himmerek, a’ Szenciek és a többi kisebb, nagyobb kulák szolgájává siilyed- jen újra, s ezért csakhamar kiverte kezéből a puskát. A földéhséget persze nem tudta kiverni belőlük.

— Tessék — nézett fel aktáiból a gazdasági felügyelő Csankovszki Pál, amikor Himmer Imre megáll ( előtte. Amolyan kis, sunyi fekete ember ez a Csankovszki Pál. Az embernek az volt a benyomása róla, hogy nem nagyon érti a hiva- ta'át. Adatai tájékozatlanságról, sok íróasztal mellett ülésről árulkodtak. „Majd belejön, hiszen fiatal még’1 — mondogatták felettesei. N -m tévedtek. A 23 éves mezőgazdasági felügyelő csakugyan

<Tudó?ítónktói.)

Március 15-ép,f;az újkígyósa Dózsa Tsz tagjai megtárgyalták a 3004-es rendeletből adódó kedvezmények igénybevételét.

A gyűlésen Csak Péter elnök ismertette a rendeletet, aki elmondotta, hogy minden katasztrólií holdra több mint egy mázsa műtrágyát szórnak ki, ami szintén kedvezményt hoz.

Az eredeti terv szerint nem kívánták igénybe venni a gépállo más gépeit csak őszii mélyszántásnál, de most a rendelet alapján mégis megkötik a szerződést. Kiszámolták azt, hogy saját erőgépük egyévi teljes költsége 70 OOf forint körül van és nekik kel.’ mindenről gondoskodni, ezze’ szemben a gépállomás 79 000 íokellett. Kívánságuk azt volt, hogy mindkét üteg vonuljon be a nagyváradi tűzérlaktanyába. Mindenbe beleegyeztünk. Nagyváradon azonban a Fekete Sas környékén, a váradi tüzérektől elváltunk és a vasútállomás felé vettük az irányt. Később hallottuk aztán, hogy a nagyváradi tüzéreket leszerelték és mint vörös katonákat a románoknak adták át.

Mi az állomás felé

vertük az irányt, ahová szerencsésén meg is érkeztünk. Itt ért bennünket az értő meglenetés. Az állomásfőnökség hallani sem akart arról, hogy elszállítson bennünket, dacára, hogy az áll- lomás tömve volt vasúti teherkocsival. Közben figyelmeztetést is kaptunk: vigyázzunk, mert le akarnak bennünket szerelni. Nekünk sem kellett több! Lekapcsoltuk ágyúinkat, betöltöttünk és figyelmeztettük az Illetékeseket, lőni fogunk. Sok huza vona Után (pl, mozdony- veze őért is fegyveresen kellett kimenni a váróéba) éjfél felé

„belejött1, csakhogy — sajnos — az esztelen cselekedetek sorozatába. Az ember saját magát is képes megpofomi, megcibálni, ha valami bolond, vagy másoknak ártalmas dolgot csinál. Más oktalant meg széjjel is tudna aprítani hirtelen haragjában. Az olyat min! ez a Csankovszki is. Tizenkét évig járt iskolába, technikumba, hogj minél emberebb ember legyen belőle. Agromómus lett, állást kapott, megnősült, két gyermekük is született. S ahelyett, hogy örömet szerzett volna családjának szorgalmas, becsületes munkával, évekre elszomorította.

— Van kilenc hold föld ahhoz a tanyához közel, amelyikben lakom — kezdte alázatos hangon Himmer. Azt szeretném bérbe venni a tanácstól, ha lehetne.

Lehetett, persze, hiszen voll akkoriban parlagveszélyes föld éppen elég Körösladány határában s

hogy még is teremjen valamit, e- gész olcsóin adta ki a tanács Csankovszki közreműködésével. Kiment és megnézte, befizettette holdanként a megállapított 50 forintot — zsebrevé'gta és elköltötte. Ügy gondolta, elég, haszna származik a népgazdaságnak a földből ha terem — az 50 forintok nélkül is. Szabó Józseftől 100, Török Mi- hálytól 200, Szatmári Páltól 15C forintot vágott zsebre a kiadott parlagveszélyes földekért. Miért

rintjért minden munkát elvégez, és azt.atorost válasszák ki amelyiket a tagság akarja.

Elhatározták, hogy sonkasüldöt is hizlalnak, amihez most elegendő takarmányuk van.

A nyár folyamán mintegy 150C „tarló" csirkét Is nevelnek és rántani való korban, ÍÖ—90 dkg súlyban értékesítik.

A megbeszélés rövid ideig tartott, de nagyon hasznos volt. A rendelet megtárgyalása után megválasztották a munkacsapatokat illetve azok vezetőit. Ügy határoztak, hogy az időtől függően hamarosan a területet is szét mér# mind a két munkacsapatnak.

G. J.

elindulhattunk. Ekkor már a ■ román előőrsök Nagyváradon ; voltak és a magyar urak foga- ; dúsukra felsorakoztak. Elindu- • lásunk után Raicsék még egy- 5 szer megkísérelték ütegünk el- : foglalását. Tudták, hogy éberen I őrködünk vonatunk biztonsá- ;

gán, ezért nyolc fehértásztet te- ■

herautón kiküldött ellenünk, a-- ;

kik hajnali 3—4 óra tájban egy :

■

«mocsaras, vizenyős területen, a • Püspökladány felé vezető úton ■ felrobbantották előttünk és úté- : nunk a vasúti síneket. Tervük • mégsem sikerült, mert a 21. f Székely Pámcétvomjt megérkez- j vén, a síneket ideiglenes javí- j tással Járhatóvá tették és mi ki- f vághattuk magunkat. Ezután az 5 ország más részén újabb har- | cökbsn vettünk részt. Lehet, í hogy ezekről a harcokról is { megemlékezem majd úgy, aho- { gyan én láttam. Meg kell még j jegyeznem, hogy ilyen nagywrá- j nyú árulóéról, mint amilyen ez : volt — a saolnokin kívül — * nem is tudók.

h. J. •

nem fizette be mindjárt a község: tanács csekkszámlájára? Ki tudja? A pénz ördöge sok embert megkísért az életben s vannak, a- kik nem tudnak, meg sem próbálnak ellenállni. Valami me? magyarázhatatlan okok miatt elfeledkeznek a családról, a becsületről, a jövőről, mindenről. Vannak, akik csak egyszer lopnak s nagy lelkiismeretfurdalást, valóságos fizikai fájdalmat érezmel utána jóidéig, aztán nem nyúlnak többé a másához soha az életben. Csankovszki nem az ilyen emberek közé tartozott. Az ő lelkiismeretét nem kavarta fel túlságosan az első lopás, ezért folytatta tovább.

A kért kilenc holdból csaknem két és felet — a legjavát — megtartotta magának. Felszántatta, bevettette Himmerrel. Mivel annak némi kis vajcsomó volt a fején, régi és közelmúltjából, még árpa vetőmagot is adott 600 négyszögölbe s a termést hazaszállította — ingyen. A többi földbe kukoricát vetett Csunkovszkinak s két mezőőr: Vass László meg Szűcs Sándor kapálta meg — a

kukoricaszár feléért. Az Isten s<? tudja miért volt olyan fukar b két mzeőőrhöz is, meg a volt „nemzetőrt-höz is? Susánszki Andrástól csak 25 tojást kapott kotló aló, mégis nagyon busásai' megfizette: másfélhold kaszálót a- dott neki az állam tulajdonából És máshoz is humánus volt, akik az innen-onnan lecsípett földet munkálták neki. Sánta Lajosnak egy hold megmunkálásáért egy és félhold kaszálót. Bakk Imre mezőőrnek 394 négyszögölet adott minden' ellértázöl-' gáltatás nélkül. Bgy „szegény’* ku lákas»zonynak, Szenei Gyuláménak sem futotta már semmi ellen- értékre Csankovszki kegyéből e kottáért és a 25 tojásért. Az is lehet, hogy későbbre halasztotta az ellenérték szolgáltatást, vagy ép pen nem ért rá, mert a több mint hét hold föld munkáltatása mellett, két tételben 4,60 mázsa szénát is eladott a tanács tulajdonából saját „szakállára" és zsebére. Idő kellett mindehhez, iga: hogy hagytak is neki bőven. Legalább azok a mezőőrök háborodtak volna fel sokkal előbb, akikkel ingyen dolgoztatott, ha mái a tanácsnál nem akadt senki, aki ellenőrizte és felfedte volna a mezőgazdasági felügyelő ténykedését.

Az eddigi sok hasonló történet leírása végén rendszerint hivatkozni szoktunk a tanulságra és hogy így, meg úgy okuljanak belőle az emberek. Most már nerr szép szavak kellenek, hanem a legszigorúbb megtorlások.

Kukk Imre

öntözéses legelőt építenek Gyantán

A gyomai legeltetési bizottság állami támogatás nélkül saját erőből egymillió egyszázötvenegyezer kilencvenkilenc forintot fordít legelőgazdálkodásra. A Holt-Körös partján fekvő 300 holdnyi legelőn megkezdték az öntözőberendezés építését, előreláthatólag nyolcvan holdat már a nyáron öntözhetnek. Jelentős területen javítják a talajt meszezéssel, Elhatározták azt is, hogy bevezetik az úgynevezett váltó legelőgazdálkodást: meghatározott időközönként feltörnek és újból füvesítenek egy-egy táblát.

Számát tekintve kevés újítást nyújtottak be tavaly a Békéscsabai Pamutszövőbon. Mindössze

húszat.

A múlt évi újítások közül mégis olyan jelentős is akad, amelyről érdemes megemlékezni. Egri János elvtárs, az újítási előadó elmondta, hogy az előkalkuláció izerint egy év alatt mintegy 300 szer forint megtakarítást eredményez ez az újítás.

A „Sprícces appretálás”, ez a múlt év szeptemberében bevezetett újítás tulajdonképpen az In- let nevű anyagnak a tömítését; kikészítését szolgálja. Ugyanis az Inlet a szövés után még alkalmatlan dunna, vagy párnátok készítésére, mert a finom pelyhet és tollpihét átereszti. Az anyag tömítését oldották meg ezzel az újítással, amely egy egész kis kollektíva érdeme.

Az újítás bevált. Eddig mintegy 900 ezer méter anyagot készítettek ki a gyárban. Reklamációt még egyetlen egyszer sem kaptak. Újításukat a Soroksári Textilipari Vállalat is átvette, s itt január óta alkalmazzák,

A nagyszerű újítás megalkotói között ott találjuk Mitykó Jánost, Tóth Gyulát, Polomka Györgyöt, Furák Mihályt, Pénzes Lajost,

— Nézzük csak a patádat. Te nem jól léptél. Téged is megbics- kázlak. Ne mozogj, mert akkor belevágok az elevenbe. Na ugye. Nem is fáj ez annyira? — így beszélgetett Tóth László, a gyulái Állami Gazdaság juhásza vasárnap délelőtt a pálott körmű jerkékhez. Annyira belemerült a sántázásba, hogy se nem hallott, se nem látott, pedig a kutyái u- gattak, jelezték, hogy a hodály felé Idegen ember lépked. Lajos nevű fia, ott állt a hodály ajtajában, a „suberhez” támaszkodva. Testvéröccse pedig járkált a kérődző birkák között Apjuk parancsára keresték a három lábon járókat Mindketten még általános Iskolások. Ha sánta juhot látnak, egy-kettőre megfogják és odaviszik édesapjukhoz, aki az e- gyik tetőtartó téglapillér mellett dolgozik. Alig látszik. Nem a pillér magas, hanem a juhász alacsony. Több, mint 53 küzdelmes esztendő telt el felette. Arcán állandóan széles mosoly ül. Pörge bajusza úgy áll, mintha fel akarna valakit nyársalni.

— Találtatok? — szólt fiaihoz.

— Nem — válaszolják mindketten.

— Akkor még egyszer hajtsátok meg.

— Hagyjuk már abba, elég volt mára — szólt Lajcsi.

— Csináld, amit mondok! Amíg sántát látunk, addig mindig csináljuk, mert holnap már talán... késő Is lesz.

A juhász útjára engedte a gyógykezelt birkát. Kiegyenesedett s nézte a hodályban fel s alá nyargaló jerkéket.

— Ott van ni! Azt fogd meg!

A 439 jerke közül az öreg juhász gyakorlott szeme egybő! meglátta a néhány bicegőt.

— Az az, amelyiket hajtod. A lábát fogjad, ne a bundáját.

Lajcsi a sánta jerkét hátsó IáKosár Antalt, Beréaiyi Lászlót. Á kommunisták és a pártonkívüli szakemberek együttműködése, teremtő összefogása eredménnyel járt: hasznosat, nagyszerűt alkot- lak.

De több újkeletű újításról ás hallót, unk. Az egyik Dobovári Béla és Mucza Ferenc művezetők nevéhez fűződik. A mintás árut lészító szövőgépekre lapátkieme- lőt szerkesztettek. Ennek az az előnye, hogy a szövőinek meg-, könnyíti az elszakadt fonal meg» keresését, s ez egyben időmegtakarítást is jelent

Az asztalos műhelyben igen-igen dicsérik a kombinált famegrminkálógépet, amelyet Kesjár Tános ács, Haatkó György asztalos ás Timkó Imre főmechanikus újítása alapján helyeztek üzembe. Kolárouszki János művezető újítása a fonal megtakarítást mozdítja elő. Előzetes számítások szerint újítása egy év alatt mintegy 20 ezer forint értékű anyagmeg- akarítást eredményez.

Az évből még három hónap sem telt el, s a gyárban már ed- 1-ig 11 újítást adtak be. Ez a múlt évben benyújtott újításoknak több nint 50 százaléka. S amint ebből a számból is látható, terebélyese- iik a gyárban az újítómozgalom.

bánál fogva apja elé húzta. A2, kaszakövet vett elő. Megfente bicskáját. Kezébe vette a juh első lábát. Megfaragta a túlnőtt kpr^nyt ós Ismét beszélni kezdett, a beteg, tehetetlen jószághoz.

— Mutasd az ujjaid közit, az érdekel engem... Nem ez a sánta? Na majd meglesem, melyik az? Ezzel fogta a kést, végighúzta a talpon, megcsinosította a jerke körmét.

— így ni. Na látod csak. Úgy-fenem is fáj? Ezzel gerincre fektette. Egyik lábával letérdepelt, a másikat pedig áttette a türelmes jószág hasa felett Megvan! — gondolkozott a juhász hangosan. S mint valami sebészi műtőben az operációt végző orvos, ő is sorolta, mit csinál, miért Amikor a beteg körmöket megfaragta, sán- tázó szert vett élő s azzal bekente. A gyógykezelt fülére pedig u- gyancsak ebből a szerből egy pecsétet nyomott, hogy a juh gyógyulását figyelemmel tudja kísérni.

Amint befejezte a sántázást, 0- dalépett a „saiberrel” elzárt ajtóhoz. Nézte, hogy s mint olvasztja a langyos délelőtti nap a mezőre hullott havat. Kucsmáját a füléig húzta. A hodály elé ment, cigarettára gyújtott. Nézte fejcsóválva az itatóvályúhoz veze.ő trágyacsapást, amely szurtyogó hangot adott, ahogy rajta lépkedett

— Már a kútba is befolyik ez

az átkozott hóié, meg a trágyalé — mérgelődött. Hányszor megígérték, hogy feltől ik a kút környékét Mégse csináltak semmit, nedig salak van, csak ki kellene hordani. Ha jó út lenne a kúthoz, kevesebb vo’na a pálott köröm; Nem kellene szerencséden jós-á- gokat a mi mulasztásunk miatt ’évesre blcskázmi... Na de me’d íz idén biztos mei’r-vná'ta" ’’ék. riünnyöp-ött bizakodjon macában s a szomszédos hodí’',hq ahol jubászlársa «szintén sántáz.oti

V iroly

Remi kívüli megbeszélésen tárgyalták meg a 3004-es kormányhatározatot

—1——— 11 SÁNTA ZÁS