Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

BßK£S MEGYEI NEpDJSAG 3 ot oaiők k&liwiee „Mindent egy helyen, az állami áruházban” — olvashatjuk min­denfelé a nagy plakátokon. Nem it rossz tanács ez, mert hisz' nagy könnyebbséget jelent, hogy egy áruházban mindent megvehet az ember, amire éppen szüksége van, Magam is szívesen térek be a Bé­késcsabai Állami Áruházba. Azért is, mert mindenféle árucikk meg­található, meg azért is, mert az el­adók olyan kedvesek, előzéke­nyek... Itt van például Kovács Mária. A cipőosztályon dolgozik. Igazi mestere már szakmájának, hiszen csaknem húsz éve csinálja. A tü relémből, kedvességből kifogy ha tatlan. Most is éppen egész ember­gyűrű veszi körül. — Fekete tűsarkú szandált ké rek. — Valami kényelmes, széles cipőt tessék nekem ajánlani. — Meggy színű papucscipőjiik van? — Érkezett-e fekete körömclpő? T- röpköd felé megannyi kérdés, megannyi igény. Pillanatok alatt igazodik ki a magas stócokba ra­kott cipősdobozok között. Már mutatja is a tüsarkút. — Tessék parancsolni! Nagyon szép fazon. Egy próba, egy röpke pülwntái a tükörbe, s máris boldogan távo­zik a vevő. Egyik szék körül három kislány tolong. Barátnőjük magassarkú szürkés-kék cipőben gyönyörkö­dik. — Nem Is drága, ISO forint... s milyen finom bőre van! — Igazán jól kihasználható cipő különösen nyári ruhákhoz... — Tetszik? — Igen. — Parancsoljon, tessék a blokk, fáradjon a pénz­tárhoz. — Szürke kosztümhöz fekete körömcipőt? — azzal sajnos nem szolgálhatok. De tessék benézni gyakrabban, várunk. Esetleg más fazont, más színben parancsolna? — Nem? — Valóban, szürke kosz­tümhöz fekete körömcipő illene... és ez a divat... — Kényelmes a cipő? Jól fek­szik benne a láb? Nagyon örülök, hogy sikerült találni. A vevő, egy idősebb néni boldo­gan szorítja magához a csomagot. Kovács Mária pedig gyors mozdu­latokkal szortírozza vissza a cipő­ket dobozaikba, majd a polcra.. Elég nehéz volt ez a kiszolgálás Vagy tizenöt pár cipő közül sike­rült végül választani. Kicsi, töm- zn lábfeje volt a néninek... Nincs megállás. Ojabb vevő ér­kezik. Kisfiú az édesapjával, — Jó, ha tudják a csabaiak... „.hogy ebben az évben a városa anács renőbehozza a nagy vásár­eret és e célra már 100 ezer fo- •ilnt biztosítva van. ...hogy a kiskereskedelmi áru- Iák tavaszi és húsvéti forgalomra elkészültek. Ruházati, cipő és e- ■yéb áruféleségek bő választékban útnak a lakosság rendelkezésére; ...hogy a konyhabútor ellátás je- cnleg biztosítva van; ..hogy érkezik Békéscsabára 43 nbbeentis kerékpár, amit jelenleg iiutalás útján lehet megszerezni. 4 kiutalást a városi tanács ke- ískeitelnrf csoportja Intézi; ...hogy az árudák március 11-tői él érával később nyitnak és tél •fával késő** zárnak: ».hogy a kormány rendelet« ér­emében a piacon a húsforgafoEi úí beszédén« újból el van ren- letve M eladott HLstfflt áru «s «sfr i*4*. Ferikének tornacipőt? Tessék pa­rancsolni! — egy-két perc s Feri­ke, a szép fehér tornacipő gazdája már képzeletben a tornateremben érzi magát... Végre egy kis szünet. Kihaszná­lom az alkalmat. — Szereti a szakmáját? — Igen. Sok türelmet igényel de a kereskedőnél ez a legfonto­sabb. — Sok függ azért a vevőtől is, ugye? — Természetesen. De tessék el­hinni, minden a kereskedőn mú­lik! — ?? — Igen... Egy-kéi kedves szó, fi­gyelmes érdeklődés a vevő igénye iránt — í nincs jó, vagy rossz ve­vő... Azután meg... mi vagyunk a vevőkért... íme a titka. Nem boszorkány­ság. Ilyennek képzeljük el a jó ke­reskedőt. Kovács Máriát is ezért szeretik a vevők. Szívesen kémek tőle tanácsot is. Ez meglátszik az eredményen: az első negyedév két hónapjában 6 érte el a legnagyobb forgalmat. Többször kapott már dicsérő oklevelet, pénzjutalmat fi­gyelmes kiszolgálásáért, szerény magatartásáért. Van a cipőosztá­lyon egy tanuló is, Baukó Jancsi. Szabad perceiben őt tanítja a „mesterfogásokra”. Amikor este lehúzzák a rolót az áruház ajtaján, a többiekkel e- gyüM 6 is haza siet, néha bizony fáradtan. Otthon aztán megpihen: olvas, vagy köt. így elnézve, nem is tűnik olyan nehéznek ez a munka, de aki csi­nálja — különösen csúcsforgalom­kor, amikor 60—80 vevőt leéli ki­szolgálni — bizony elfárad. Fejé­ben kavarog a sok vevő kérése, egyik-másik türelmetlen élcelődé­se... Bizony Itedves vevők — ha nincs is jó és rossz vevő — de van türelmetlen és mikor belépünk egy üzlet ajtaján gondoljunk erre is. Sz-né. Népi táncosok * lakodalma Elek nemzetiségi községben Szombaton emlékezetes lako­dalom volt a magyar, román, német és szlovák nemzetiségű Elek, Békés mer,vei községben. A Hunyadi János Művelődési Otthon nemzetiségi együttesé­nek kiváló táncospárja, a hu­szonhárom éves Tiba András és a tizennyolc éves Galbács Zsófia esküdtek egymásnak hű­séget. Az esküvő előtt a nász- nagyi tisztet betöltő Nyisztor György, az Eleki Művelődési Otthon és nemzetiségi együttes vezetője ősi hagyomány szerint, a lányosháznál „kikérte“ az örömtől pirult) menyasszonyt a vőlegény számára. A déli há­zassági szertartáson az ifjú pár, a násznép, közte falujának kép­viselői, valamint népviseletbe öltözött néptáncos «társainak és — a vőlegény kitűnő labdarú­gó is lévén — a helyi futball csapatnak a sorfala között já­rult az anyakönyvvezető elé­Délután zeneszóval vonult az ünneplő sereg a művelődési ott honba, amelyben a szülők és a népi együttes tagjainak rende­zésében megkezdődött a lakoda­lom. A lagziban az együttes lány és fiú tagjai szolgálták fel az ételeket és az italokat, s két tőszáznál többen ürítették jó borral teli poharukat az ifjú pár boldogságára, akik az ifjúság­nak is példaképei a községben, mivel nemcsak a színpadon, ha­nem a munkában is kiválóak és magav iseletükkel kiérdemelté k a megbecsülést. A lakodalom­ban sok régi szokást elevenUet- tek fel, így például a tréfás mondókák s a menyasszony ci­pőjének „ellopása“ csak fokoz­ta a kitűnő hangulatot. Zenéről zz eleki nemzetiségi együttes népi zenekara és tánczenekara baráti tiszteletből gondoskodott, reggelig húzták a talp alá valót. AHOL MINDENT A GÉP CSINÁL — Képek a dóvaványa» flizshántolóból ­A Dévaványai Rizshántoló tíz -mbe látogattunk el fényképezi) gépünkkel Munkásokat akartunk munkaleözben lefényképezni. Nem sikerült. Azaz, hogy az üzem ben fizikai munkást néni alat­tunk. Csak gép és gép mindenütt. Es az emberek? Ellen" ott mindenki. Ellenőr? Csodálkozik i: gye kedves olvasó. Mi is csodál­koztunk. No, de nézzük csak milyen ellenőrök is vannak óit. Első képünkön Fa­ragó János KISZ ta­got mutatjuk be, a- mirvt éppen vizsgálja a rizshéjat, hegy a- kad-e benne szem. Nem nehéz munka, de lelkiismeretességet kíván, hisz Faragj Jánoson múlik, hogy megy-e veszendőbe rizs. Tímár Imre képün­kön azt nézi. hogy a rizs elég tiszt ae, gészek-e a szemek. Ha jónak találja, me­het a rizs a vagonok­ba. De fe’e" is érte. Még egyszer sem jött utólagos kifogás a rizs minőségéről. Vége a munkaidő-, nek, tisztítják a gé­peket. Ezt mutatja a kép. Pedig nem így van. M unkaközben törölgeti, ápolja a rá­bízott felszerelést Bé­ré Imre. Egyébként ő is őr, kőőr. Állandó­an nézegeti, hogy tö­ri-e a szemet a kő. Ha egy kis ideje van, alakoß’ pedig tisztogat­ja a gépeiket. Ö már kifárta & (elsőbb osztályt Ha egy ember hozzákezd va­lamilyen nagyobb dologhoz, azt szokták mondani: egy fecske nem csinál nyarat. Ezt mond­ták néhányan Nagyszénáson is, mikor Huszár József elvtárs ta­valy ősszel hozzákezdett egy új termelőszövetkezet alakításá­hoz. Kumstár János, Bányák Mi­hály, Hódi Ferenc és a többiek, akiket felkeresett, azt mondták, hogy nem volna rossz összefog­ni, szántást és egyéb kedvez­ményt kapni. Sőt nagyon is jó lenne, de minek kezdenék a leg­felsőbb osztályon, lépjenek elő­ször az első osztályba, aztán majd lesz valahogy. Huszár elvtárs azonban már kijárta a felsőbb osztályt is. Ke­rek hét esztendeig volt tag, na­gyobbrészt bricádvezető a Le­nin TszJben. 1955-ben szólította ki onnan a párt a Teiményfor- galmi Vállalat helyi vezetőjé­nek. Az ellenforradalmi zűrza­var vetett* ki onnan. Aztán, hogy rend lett, gondolkozott, mihez kezdjen: visszamenten a Leninbe, vagy m^orőhá'kezzon ai egyéni gazdálkodással? Az utóbbit választó* ta. Szívós, vas- saorgalmú, a Jövőbe látó ember. Mikor szabaddá vált a a dolgo­sé parasztok tulajdonába került a magyar föld, ő volt az első, aki a kikarózott 5 holdra házat épített. Mondták is neki, nagy csodálkozva, hogy megbánja még, visszakerülhet í^alkovica és a többi nagyszénás! földbir­tokos. Tudta, érezte, hogy ez nem következhet be. Tudta, érezte 56 telén is, hogy az egyé­ni gazdálkodásalak nincs nagy létjogosultsága, de hát az em­ber nem mindig hallgat az igazi énjére. Sajnálta is, és amíg él, mindig sajnálná fogja az 1957. esztendőt, amit egyéni gazdál­kodással töltött el. Mi tagadás, sajnálják azt a többi egyénileg dolgozó parasz­tok is, különösen azok, akiknek nem volt fogatuk, mert nem kifizető a lótartás. Sokat eszik ám két ló az év 365 rumján. Ha viszont lova nincs, akkor a fu­var eszik meg mindent. Mire ki­fizeti az összes szántási, vetési, hordási és egyéb fuvardíjat, azt veszi észre, hogy semmije sem maradt. Gépet akkor sem vihet a földjére, ha kap, mert keskeny a parcella, s mit szói a szom­széd. ha a vetésen forgolódik a traktor. S mind ez csak az egyik baj A másik, amelyik semmivel sem kisebb, az, hogy 5—9 hold föld termése kell a családnak. Jó­szágnak alig jut belőle, annyi semmi esetre sem, hogy haszon­nal etesse. S ha nincs elég trá­gya, nagyon szemezi a föld a termést, vékonyan fizeti a fá­radságot, a verítéket. Hej, de sóit dolgozó paraszt tudja ezt, csak éppen nem akarja bevalla­ni. Dicsekszik, mint a régi pesti polgár, pedig a Teleki térről ön­tözött s ingmellre kötötte a nyakkendőt. Huszár Józsefnek ne dicskedjen senki az egyéni gazdálkodásról. 1953-bain, mi­kor beadási kötelezettség, meg különböző hitelek fojtogatták a a tsz gazdálkodását, 56 mázsa búza került a padlásra. Dolgo­zott az asszony is. De dolgozott tavaly is többet, mint a tsz-fce, mégis csak 13 mázsa búzát tu­dott a padlásra vinni s arra is volt kiadás bőven. — Nem, azon a helyzeten, a- mibe most vagyunk, nem sokat változtatna az eg vés tírms — mondta Huszár József. Egy ki­csit aztán elcsüggedt egyesek értetlenségén, envéni hiúságán és „független” élniakarásán. A tél vége felé aztán újból kezd­te a szomszédolást. Beszélt, ér­velt, számoltatott, össsehasom- lítiatott különösen a volt tsz­tagokkal, s azián lassan kezd- -ek csatlakozni hozzá. Előszűr hatan jöttek össze őnáluk, az­tán Bányükéknái. Végi! a ta- nácsházán tizennégyen megala­kultak a 99 hold földön.-Líuszá*' Pál 12, Horváth Pál 13 bolt' földdel csatlakozott. Van köz Vük három 8 holdas és egy holdas. Leginkább volt tsz-b gok, akik 56 októbere után ú rakezdték, amit egyszer már at, hahagytak. S csatlakoznak a első „osztályosok” közül, az t gyes típusból is egyre többe;.. Huszár elvtárs alig tudott ma­lacot venni a piacon, annyi ér­deklődő vette körül. Újra és új­ra el kellett magyarázni, hogy aratás után a tarlóhántással é* frágyázással kezdődik a közös munka. A központjuk a volt Palkovies majorban lesz. ahol van egy tíz férőhelyes istálló, da van egy nagy szán is, amit be« falaznak ideiglenesen istállónak. Mm az állattenyésztésre nagy gondot fordítanak s általában az árutermelést szorgalmazzák. Tetszik a terv, a cél sokak­nak, s csatlakoznak hozzájuk, azok, akik rájöttek, hogy- egy­másukban csak egy helyben to­pognak. Kukk Imre 1

Next

/
Thumbnails
Contents