Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-13 / 61. szám

i*

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

Népfront-köröket szervesnek,

egyre több szakelőadást kérnek, és Egerbe készülnek a kovácsházi járás községeiben

Otthonában ismerkedtem meg Teklesz Jánossal, a mezőkovácsházi járási népfront-bizottság titkárával. A kellemes környezetben órák hosszáig is elbeszélgettünk volna, sajnos, az idő sokszor az újságírót is sürgeti, de a rövidre tervezett találkozásból így is majdnem másfél óra tett.

Az volt a célom, hogy tájékozódást nyerjünk a kovácsházi járás népfront-mozgalmának munkájáról, terveiről, ugyanakkor nem rejtettük véka alá azt. sem, hogy aok jót hallottunk eddigi eredményeikről.

— Tegnap Battonyán jártam, — így kezdődött a beszélgetésünk, és már maga ez a kezdés figyelemreméltó. Miért? Azért, mert azt bizonyítja, hogy Tekiess elvtárs sokat Jár vidékre, rendszeresen látogatja a községek népfront-bizottságait, és ez a rendszeres látogatás csak a mozgalom javulását eredményezheti mindenütt.

Azt még nem is említettem, hogy éppen statisztika készítés közben találtam. Ne gondoljunk hóim! bürokratikus munkamódszerekre, nem, de, ha összegező jelentést készítünk, elekor a statisztika számadatai sokszor mindennél jobban beszélnek.

A télen 43 ezer embert mozqatott meg a járási népfront bizottság

A készülő statisztikában ez a „legszebb" adat. Megkérdeztem — már, ahogy ilyenkor szokás —, hogy mit takar ez a 43 ezres bejegyzés? Teklesz elvtára sorolta, alig győztem jegyezni.

— Négyszázötven kdsgyűiést tartottunk, békegyűiéeeket és más összejöveteleket, a Szabad Föld Téli Estéket községeinkben száz esetben rendeztük meg. Egy jó példát? Tessék! Magyaibámhcgye- sen tizenöt Szabad Föld Téli Estét rendezett a népfront-bizottság, ahol 1500 dolgozó paraszt jelent meg, és nem egyszer éjszakába nyúló vitatkozást csaptak.

A különböző szakelőadások is Igen látogatottak a járásban. Re- fonnátuskovácdbázán a télen 13, Kunásotán 40 szakelőadást tartottak a járási népfront iroda előadói és csak ebben a két községben közel nyolcezer érdeklődő hallgatta végig figyelmesen ezeket az előadásokat

— Azt a módszert vezettük be, hogy ritkán kérünk jelentéseket a községekből, inkább magunk megyünk ki oda és ott segítünk, ha kell. És a gyűlések hangulata! Azt .nehéz elmondani, ott kellene lenni. Nein igaz, hogy a parasztemberek passzívük és nem beszélnek gondolatai Uról, örömükről, gondjukról, bajukról. Csak győzze az ember hallgatni a sok felszólalást! Akárhol jártam, mindenütt azt tapasztaltam, hogy a dolgozó oarnsztság többsége szereti a

cormányt, és nem egy idősebb paraszt bácsi azt mondta Kádár Ívtársról ,'nogy „isten éltesse sokáig!“

A népfront köröket is megszerette a lakosság

Valamennyien szeretünk szórakozni, összejönni baráttal, Ismerőssel, sógorral, vagy komával, légen a község virilisei polgári olvasóköröket, meg hasonlókat szerveztek, a népfront kezdemé- íyezésére, most egyre-másra alakulnak a kovácsházi járásban is i népfront-körök, ahol a község 'akói, idősebbek, fiatalok, asszonyok, férfiak összejönnek, újságot olvasnak, vitatkoznak, biliárdoz- lak, sakkoznak és eltereferélnek i .napi dolgokról.

Tekäesz divtára látíiató örömmel és szívesen beszél a járás népfront köretről. „Tíz községben alakult már meg a népfront kör, Kevermesen 210 tagja vasi, Dombiratoson hatvan, de a fél falu odajár esténként. Szép helyiségük van és nemrég szóltak be a járási népfront irodához, hogy legalább kéthetenként szakelőadót kérnének, mert annyi probléma volna, amiről Ők is tájékozódni szeretnének."

így van ez körülbelül minden községben. Nemcsak Teklesz elv- láns szavaiból, de Dombegyházán, Reíoirmátuskováceházán, Puszfca- ottlakáai, Battonyán és máshol má is meggyőződtünk arról, hogy kérik és várják a központi előadókat.

— A végén odajutunk — mondja mosolyogva a járási titkár —, hogy nem tudunk összeszedni any- nyi előadót, amennyire szükség lesz. Hihetetlen sdkszor az a nagy érdeklődés, ami — mondhatnám úgyis — szinte egyik napról a másaikra fejlődött ki községeinkben. Tudja az elvtára mit javasoltak legutóbb?

A Mezőhegyesi Cukorgyárba, löbb más üzembe és Egerbe készülnek

— Erről van szó! És hallott-e már valamikor arról, hogy mindenféle „felülről Jövő kezdeményezés" nélkül egyszercsak elé- bem állnak a dolgozó parasztok, mondván: „Már évek óta folytatjuk a szerződéses cukorrépatenme- léat, de még sohasem láttuk, hogy csinálják a cukrot! Nem lehetne szervezni egy kirándulási Mezőhegyesre?” Máshol: „Annyi szép előadást hallgattunk már végig A törökverő magyar vitézekről, Gárdonyi Egri Csillagok című regényéről, — hát miért nem megyünk el nyáron Egerbe, tanulmányútra?” így mondják: tanulmányútra. És még azt is hozzáteszik: „Azt a kis pénzt majd csaik összehozzuk!” Ittasak mezőgazdasági gépeket gyártó üzemet szeretnének már

Már napokkal az előadás előtt elkelt minden jegy a Csíki Ger* gely: Ingyenélők című négyfelvonásos drámájának előadására, me* Igei a békési gimnázium kultúrc söpört ja mutatott be szombaton este a kamuti művelődési otthonban.

A Hs színpad és a kevés díszlet ellenére as előadás fényesen elkerült. A közönségnek különösen tetszett és sok tapssal jutái- mosta Kován Márta, Kovács Éva, Márton Béla, Szakái Tamás, Kűrit Katalin, Hídvégi János, Szabó Gábor és Várt Eta szereplő- lut, okik nagyszerű szereptudásukkal és műrészt alakításukkal tok kellemes percet szereztek a közönségnek. De nemcsak ezek, snéndtn szereplő megérdemli a dicséretet. Különösen Bíró László tanár rendező-munkája tűnt ki, aki szabadidejét feláldozva, letkf- éwrureUMn készítette elő a ktíUúrcsoporíoí. Reméljük, rövidesen Éife találkozhatunk a kedves diákokkal kvltvrotthonunkbav.

HÍREK

A minap Tótkomlóson jártam és a községi tanács kapubejáratában felfedeztem egy dicsőségtáblát. Nem is tábla az, hanem olyan építmény-féle. Valamikor jól dolgozó embereket népszerűsíthettek fényképei, írásai. Elolvastam a felíranőtanács

konilósi

látni, a kovácsháziak pedig még nagyobb fába akarják vágni a fejszét: hajókirándulást terveznek a Dunán...

Ahogy Teklesz elvtárs mondja, ezeknek a terveknek és vágyaknak nem is lesz semmi különösebb a- kadálya. És, hogy mennyi haszon lesz belőlük? Azt hirtelen fel sem lehet mérni.

— Az előbb beszéltem arról hogy a járási népfront iroda sokszor alig győzi előadóval a községeket. Ha sikerül megoldani e- zeket a tanulmányú tálcát, rengeteg élménybeszámolót tartanak majd azok, akik résztvesznek e- zekein. ök maguk mondják majd el, hogy mit láttak a gépgyárban, vagy a cukorgyárban, vagy milyen élményeket szereztek Egerben, az Igaz hazafiság régi múltú történelmi városában.

A tervék egy része ez. Ezenkívül a járás községieben most szervezik a közsógfejlesatési bizottságokat, melyeknek tagjai közvetlenül a lakossággal beszélik meg azt, hogy milyen beruházásra, útépítésre, kútfúrásra vagy hasonló dologra lenne szükség egy-egy községben, egyszóval: javasolhatják, hogy mire fordítsák a tanácsok a községi ej i eaziésá alapot?

Persze a legtöbb helyen — ezt már előre tudjuk — a lakosság sok társadalmi munkát is vállal, csak azért, hogy lakóhelye, utcája szebb, rendezettebb, kulturáltabb legyen.

Riportom elején említettem, hogy a tervezett rövid látogatás Teklesz elvtársnál bizony elé| hosszúra nyúlt. Sok mindenről beszélgettünk és olyan nagyvonalú, de reális, szép terv körvonalai rajzolódtak meg előttem, melyet ha megvalósítja a mezőkovácsházi

járási népfront bizottság, akkor Újkígyóson, március is-án ast* fél feltétlenül nagy lépéseket tesz elő- * ómkor:

Nem valami nagy dicsőség

tot: a tótkomlóst kisipari szövetkezetek dicsőségtáblája volt, de ma már nem az, az bizonyos. A fényképek helyei üresen tátonganak és az e- gyik ilyen kis „ablakocskában" csak egy elrongyolódott papírlapot fedeztem fel. Ha jól emlékszem,

Duska András ktsztagot népszerűsítették és az írás keltezése a szövegből ítélve 1952 lehetett. Azóta „mindössze” hat esztendő telt el. Nem lenne jó, ha a kt.sz vezetősége észrevenné, hogy ez a dicső- ségiábla nem valamim nagy dicsőség?!

A TÓTKOMLÖSI főzőtanfolyamán 45 asszony és lány tanul. A tanfolyam záróvizsgájaként nyilvános bemutatót tartanak.

*

Március 20-án este Orosházán, a Petőfi Művelődési Házban Hűség és féltékenység címmel dr. Bencsáth Aladárné egyetemi tanár tart két előadást. Az előadás után az Othello című filmet vetítik.

*

AZ OROSHÁZI KlSZ-íiaia- lok 85 ezer facsemete elültetését vállalták a tavaszi és őszi fásítási időszakban. Az akciót a város fásítása és parkosítása érdekében indították.

*

A szentetornyai pedagógusok is beneveztek a megyei Justh Zsig- mond színjátszó fesztiválra, újonnan alakított kultúrcsoportjukkal.

JÓKAI SZÍNHÁZ

Március 13-án esfi* fé! 8 órakor: BASTYASÉTAPÍY 11

Szelvény bérlet. Előadás után autóbuszjárat! TAJELOAüAS

ast*

TAVASZI KERINGŐ

re a népfront mozgalom már ed- j

dig is eeeménydús, és eredményes i c»atvá<tej>ácán mirolug is-án est* fél munkájában, j * ójakor:

Süss Ervin I kispolgárok

A gyulai könyvtárakból az el múlt esztendőben 1923 olvaso (16 ezer 533 könyvet kölcsönzött ki Ez a szám az előző évihez viszonyítva fejlődést mutat.

AZ OROSHÁZI Háziipari Szövetkezet ebben az évben 30 ezer darab fürdőpapucsot gyárt az ország fürdőintézeteinek. Az elmúlt hónapban már 7800 párat le is szállítottak.

A felső-sóstanyai iskola irodalmi szakköre Szalal Lajosné tanár vezetésével három egvfelvonásos színdarabot mutat be a Szentetor- nyai Olvasókörben március 15-e megünneplése alkalmából. ^

A sarkadí járásban 15 színjátszó csoport nevezett be a Justh Zslgmond színjátszó fesztiválra Különösen sok sikert várnak a méhkerék román együttestől.

A GYULAI Kertészeti Vállalat rövidesen megkezdi a primőr hónaposretek szállítását • budapesti piacra. A vállalat ü- vegházaiban nagymennyiségű salátát is termelnek.

Lapunk március 18.-i szerdal számában az ÜJ lakótömb épül Békéscsabán, az V. kerületben cfmfl tudósításban elírás következtében Paré- czay Géza elvtársat, a Békéscsabai Téglagyár főmérnökét a gyár Igar.ga- 1 tójaként neveztük meg. — A gyár Igazgatója, miként az Errsébcthelye» köztudott, — Berki László elvtárs.

AWttusvttttstsmtsttswwwssssvtssswttwHwssttsvvmswsvvtvtsttt swstswsstttvt«

szál imriis rúzs a

L' gészen a lakásáig kísértük.

Egymás szavába vágva

elmondtuk, mi történt az lsko« lábam, míg a Szovjetunióban volt, meg hogy kitettük a fali« újságra a képeslapot, amit Iva« novóból küldött, ö mosolyogva hallgatta beszédünket, csak • kapuban szólalt meg.

— Gyertek be fiúk, hoztam nektek Is valamit.

Pár perc múlva családja kö« rében, kis unokájával a térdén — aki tágra nyitott szemmel lapozgatta a moszkvai képeskönyvet — mesélni kezdett:

— Fiatal tanító voltam, ami« kor besoroztak katonának. Ki« tört az első világháború, és én frontra kerültem, Zalescsiki mellé, a Dnyeszter partja közelében. Hamar összebarátkoztunk a fiúkkal a nyirkos bún« kerben; mert a bajban nő leg« inkább az ember szívéhez sorstársa. Jó barátok lettünk mindnyájan, nemcsak azért, mert együtt fáztunk, éheztünk, hanem mert elítéltük az embertelen háborút, és láttuk, hogy a velünk szemben lévő oroszok nem ellenségeink, ha csak lehetett keresték barátságunkat. Tisztjeink futották ezt a barátkozást, s így kölcsönösen ügyel« nünk kellett egymásra, hogy valami ki ne derüljön. Vigyáz« tunk is, ahogy csak lehetett* Hanem egyik napon feleslegessé vált a palástolás, 1916 április 23. volt. Most is emlékszem erre a napra, mert még az Itthoni lapok Is írtak róla A tábori örsön voltam szolgálatban, amikor a hajnali szürkületben mozgást észleltünk az orosz állások között. Mintha parancs« szóra történt volna, az orosz él« lásokból kiléptek a katonák egy-egy fehér kendővel kezük« ben és felénk közeledtek^ — Ne lőjjl Ne lőjj!..,

A magyar fiúkat nem lehetett visszatartani. Odarohantak, rázták egymás kezét, ölelgették egvmást.

í’n közben a bunkerba men- tem, s láttam, hogy az. öreg főhadnagyunk könnyes szemmel nézte s jeleneteb Majd így szólt hozzám: gyere fiam, menjünk ml is oda, hiszen emberek vagyunk. Ekkor döbbentem rá igazán, hogy mit jelent embernek lenni, és akkor esküdtünk meg mindannyian, hogy többet nem lövünk egymásra. — A barát.kozás majdnem két napig tartott, de olyan szívélyes légkörben, amit talán el sem hisz, aki nem volt ottt Az oroszok átjöttek a mi bunkeretekbe, húst, bort, kalácsot hoztak; mi meg átmentünk hozzájuk, mulattunk, daloltunk. Ügy ahogy megértettük egymást, együtt örültünk, hogy nem soká vége lesz a háborúnak.

Másnap parancsot kapott ez- redünk a visszavonulásra. Persze nem volt már semmi katonai fegyelem. Több orosz ott maradt a ml ezredünknél, és sokan közülünk átmentek az oroszokhoz. Nem tudtam mit csináljak. Egészen megzavarodtam a váratlan eseményektől, mert addig csak ellenségnek képzeltem a velünk szembenállókat. Ismét feltámadtak bennem a romantikus fiatal álmok... Látni, vigyázni, kalandozni, tapasztalni akartam, a- mikor elhatároztam, hogy áfáitok én is. Elragadott a fiatalos hév és nem Is gondoltam, milyen lehet a hadifogoly élet. Gyalog, hajón, vonaton mentünk, alig őriztek, szabadon járkálhattunk. Végül Ivanovó- 1 rozn venyenszkbf*