Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-11 / 59. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Agitátorok nvomálian & Sai'kadi Cukorgyárba érve • gyár első agitátorát, a párttit- kárt kerestem. Egy beszélgető embercsoportban találtam rá az udvaron. Kesztyűs Sándor elv társ egyenes tartósa, vidám, életerős ember, s úgy hírlik róla, hogy az ellenforradalom idején egyáltalán nem volt hű a nevéhez, ugyanis nem bámt kesztyűs kézzel az ellen forradalmárokkal. A kölcsönös üdvözlések után a pártirodába mentünk. A kérdéseim a következő volt: milyen emberek az üzem agitátorai? Milyen a személyes hitelük a párton kívüliek előtt? Milyen érvekkel, hogyan agitálnak? A kérdések után kutatva egy- m 'ara néztünk. Eltaláltuk a másik gondolatát? Ilyen kérdésekre „szentségtörés” a pártirodában válaszolni. Határoztunk tehát.. Gyerünk az üzembe a munkásokhoz, majd ők válaszolnak. Ü ííközben tudtam meg, hogy a cukorgyári kommunisták között többen vannak, akik 3—5 hónapos, vagy 1 éves pártiskolát járta’;. Pártoktatásban is sokan részt- vesznek és lelkiismeretesen tanulnak. Közben beértünk a cukorgyár óriási gépcsarnokába. Félhomály és a kintinél hidege ob levegő fogadott bennünket. Önkéntelenül is törpének éreztem magam, a többamlet magas gépek láttán. A hatalmas gépkolosszuson mindenütt olajosruhás emberek mozogtak. Szerelik, javítják az e- zeimyi a katrészeket. Az egyik műhelyben az üdvözléskor megszólított lakatostól megkérdeztem: ki itt az agitátor? A kérdezett, Szjalai Sándor, a cukoroldali gépészeti karbantartó- részleg vezetője, a szokatlgn.kér- désan kissé meglepődött. Most már teljesen hátatfordított a satuinak és így válaszolt: — Ungor Gáborral és Sajti Mihállyal vitatkozunk leginkább, Eddig, amíg meg nem értjük egymást. Legutóbb a tervezéssel kapcsolatban ellenvéleményeim voltak, de egy hónap elég volt arra, hogy meggyőzzenek igazukról. A különböző üzemfenntartó állomásoknál fontos az összmunka és azt csak összehangolt tervezéssel lehet biztosítani. Aztán arról beszélt, most érzik, hogy van az üzemben párt, melynek tagjaihoz bizalommal fordulhatunk minden kérdésben. Mint mondotta, azelőtt nagyon el voltak foglalva a párttagok. Most jobban ráérnek az ember dolgoival törődni. Szalai Sándor a beszélgetés során azt is elmondotta, hogy 40 éves és 22 éve dolgozik a cukorgyárban és most I kérte a felvételét a pártba. A kérdésre, hogy miért? — Azt válaszolta: Az ellenforradalom alatt az üzemben is megmutatkozott, hogy ki mit ér Ungor Gábor, Sajti Mihály. Kesztyűs elvtárs a párttitkár és a többiek, akiket maga agitátoroknak nevez, mi pedig Sándornak. Gábornak, Mihálynak szólítunk, szóval ők az ellenforradalom alatt a legnehezebb időben is mindenütt ott voltak, ahol felvilágosító szóval segíteni kellett. Akkor is bátran hirdették kommunista meggyőződésüket, amikor felhúzott géppisztollyal álltak szembe. Ha kellett, az öklüket is odanyomták az ellenforradalmárok orra alá. A munka felvétele mellett agitáltak akkor is, amikor az ellen forradalmárok és a huligánok ezért agyonverést Ígértek. Akkor és azóta is személyes példájuk, okos szavuk győzött meg arról, hogy jó ügyet védenek és hirdetnek. Az MDP idején sok sérelem ért bennünket, ők bennük bízom hogy nem ismételik meg a múlt hibáit. Egyetértek velük, szeretnék a pártban is velük dolgozni és tanulni. Ez késztetett arra hogy kérjem a felvételt — mondotta Szalai Sándor. Közben odaérkezett Erdei József pártonkfvülá főműszakvezetői meghallotta az utolsó szavakat éfl bele is szólt a társalgásba. Elmondottá, hogy az ellenforradalom után még egy darabig é- rezték, hogy „pártonkívüliek". Mostanában azonban már más a helyzet. Megerősödött a pártvezetőség. Az üzemben a pártonkívüli ártefadséggel is jó a kapcsolata t> pártszervezetnek. Megszűnt aa oktalan bizalmatlanság, mely azelőtt annyiszor megbénította a pártonkívüli értelmiség kezét. S ha már az agitátorokról van szó — mondotta — azok jól ismerik az emberek gondjait, bajait S ami nagyon fontos; a pártonkJ- vüliek nem felejtik, hogy nem futottak az ellanforradalmárok elől. hiamem bátran szembeszálltak, harcoltak ellenük. Ügy vettem ki a szavaikból, hogy a cukorgyárban a kommunisták személyes hitelüket az ellenforradalom elleni harcban alapozták meg. Igazán ott, a cukorgyárban értettem meg, hogy mit vesztettek el azok a kommunisták, és milyen nehézségekkel küzdenek most, akik a veszély idején visszavonultak, begubóztak, elfutottak. A gyár udvarán találkoztunk a szivattyús brigáddal, melynek tagjai képzett kommunisták agitátorok és vezetőjük Koszta Sándor. Aztán még odajöttek né- hányan és most már nyolcan-tí- zen beszélgettünk. Elmondották hogy az agitác iónál az elvi képzettség mellett a legfontosabb e személyes hitel és az emberismeret. Jól Ismerni az embert, akivel vitatkozunk. Ez nagyon fontos — mondották — majd gyorsan számítást csináltak. Kiderült, hogy legtöbbjük tíz-tizenöt-húsz éve dolgozik az üzemben. Kesztyűs elv-társ, a p>árttit>káx 25 éve. A párttagok, a torzsgánda tagjai áltagosan 8—10 éve itt dolgoznak Tehát jól ismerik a szakmát ét személyszerinti a munkatársak tulajdonságát, szokását, családi körülményeit, gondját, örömeil Tudják kihez hogyan kell szólni kivel hogyan lehet beszélni, szó érteni. Meg is mondották. E nél kül el sem képzelhető hatékony agitáció. Távolról jött ember az1 mond, amit akar — jegyezte meg Koszta elvtárs. Azonban, hía jól ismeri az ember a másikat, akkor saját életéből is vehet példákat és azzal győzheti meg. Koszta elvtárs elmondta, hogyan vitatkozott legutóbb egy pártoinkívülivel, aki azt állította, hogy az üzemben csak a kommunisták kaphatnak jutalmat és kitüntetést. Nap, mint nap vitatkozunk vette át a szót Pribék Sándor elvtárs, az ÜB-elnök, Mindig akad valaki, hogy ezt, va^y azt megszeretne venni, de nem tudja és amiatt szidja az életszínvonalat. Ilyenkor az igazságot kell különböző oldalról bizonyítani és e2 akkor a legeredményesebb, ha közös élményeinfcbőd, a vitatkozó életéből veszünk példákat, érveket. „Ismertelek téged, meg szüléidét. A kapitalizmusban nyomorogtatok, rosszul éltetek. Nem volt ruhád, nem volt villanyod és rádiód, dolgoztál és mégsem volt becsületed. És most, láthatod, mire haladtál. Házat vettél, pedig még fiatai vagy. Munkádat megbecsülik... stb.” A személyes ,e- gyüttes élmények meggyőző érvek — szólt közbe Borbély Andor elvtárs, a szivattyús brigád egyik tagja, s máris azzal folytatta, hogy a szemináriumon sokat vitatkoztak a kínai kommunisták munkastílusáról, s a tapasztalatókat felhasználják a tömegkapcsolatok e- rősítésére. Aztán arról beszélt, hogy a napokban az egyik pártonkívüli megkérdezte, nem javasolná-e őt felvételre a pártba. Borbély elvtárs úgy határozott, hogy még mielőbb aláírná a javaslatot, személyesen, hosszabb ideig foglalkozik a jelentkezővel, hogy közelebbről megismerje. Ezután arra terelődött a szó, hogy hányán vannak az üzemben képzett agitátorok? Körülbelül húsz-huszonöt főre, a párttagság 20 százalékára becsülték azoknak a számát, akikre ez a megtisztelő jelző ráillik Mint mondották, a pártszervezet azon munkálkodik, hogy minél több tagja agitátor legyen, rilyan emberek, akiket a többi riunkásök p>é!daképnek tekintenék. Amint a cukorgyárban tapasz- altuk, a pártonkívüldek elisme- ik és bíznak azokban az agitátorokban, akik az ellenforradalom űleni harcban is végig hűek maradtak a párthoz, a munkásokhoz. Botfa Zoltán Marx Károly -- a gondolkodó, a forradalmár, az ember Irta: I. Bagaturija 1883. március 14-én, délután háromnegyed háromkor, korunk legnagyobl) gondolkodója megszűnt gondolkozni.. Fel sem mérhető, mit vesztett ebben az emberben az európai és amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történettudomány. Nagyonis hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott.” (Marx—Engels válogatott művek, II. kötet, 163. oldal.) — Ezekkel a szavakkal búcsúztatta Engels, nagy barátját és harcostársát. A haladó emberiség azóta kegyelettel őrzi Marx Károly emlékét. Marx 1818. május 5-én született. A gimnázium elvégzése u- tán jogot, történelmet és filozófiát tanult és megszerezte a „filozófia doktora diplomát“. Később, forradalmi tevékenysége miatt el kellett hagynia hazáját és Franciaországban, majd Belgiumban élt. Az 1848-as forradalmak idején visszatért Németországba, majd a forradalom leverése után. Londonban telepedett le. Marx egész életében szegénysorban szenvedett. Amikor például befejezte a „Politikai gazdaságtan bírálatához” című művének kéziratát, annyi pénze sem volt, hogy írását nyomdába küldje. Az emberiség egyik legnagyobb filozófiai művéért, a „Tőké”-ért, amelyet negyven éven keresztül írt, kevesebb honoráriumot kapott, mint amennyit ezidő alatt egy egyszerű munkás megkeresett. A „Tőke”-ért bátran állíthatjuk — még azt az összeget sem kapta meg, amelyet a zseniális mű alkotása közben cigarettára költött. Marxot csak Engels önfeláldozó támogatása segítette ki a szükségből. így élt Marx... A marxizmus, minta proletá- rlátus osztályharcának elmélete és világnézete, a múlt évszázad negyvenes évelnek közepén alakult ki. Marx feltárta a társadalom fejlődésének törvényeit és kijelentette: az embereknek enniük és öltözködniük kell, mielőtt „történelmet csinálnának“. Ezért az anyagi termelést minden emberi tevékenység alapjának tartotta. Ezenkívül tanulmányozta a kapitalista társadalom termelési módját és kimutatta, hogy az osztályeJlemtétek a proletá- riátus forradalma felé vezetnek. Tevékenysége gyökeres fordulatot jelentett a filozófia területén is. Marxot, mint tudóst, két meghatározással jellemezhetjük: meg nem alkuvá« és lelkiismeretesség. Marx azonban nemcsak tudós, hanem a proletariátus harcának szervezője is volt. Ezt a Kommunista Kiáltvány megírásán és az új-rajnai újság szerkesztésén kívül az is bizonyítja, hogy egyik vezetője volt a kommunisták szövetségének, az első nemzetközi kommunista szervezetnek. Forradalmi tevékenységében is érvényesítette új világnézetének alapvető követelményét: az elmélet és a gyakorlat egységét, Marx 1877. november 10-i keltezésűi levelében kijelentette: hogy ő és Engels egy „fabatkát sem hajhásszák a népszerűséget”. Mindez természetesen nemcsak egyéni szerénységükből fakadt, hanem abból is, hogy mindketten világosan látták, hogy nem az egyén, hanem a proletáriátus ügyének kell győzedelmeskednie. Talán kevesen tudják, hogy Marx kivételesen sokoldalú tudós volt. Matematikai elméleti világhírűek. Ezenkívül számos európai nyelvet ismert és olasz, spanyol, görög és más műveket olvasott eredeti kiadásukban. Az emlékezés perceiben e- szünkbe jutnak Marx kiváló emberi tulajdonságai. Hogy milyen nagyra tartotta a baráti köteléket, ezt mindennél ékesebben bizonyítja Engelshez fűződő kapcsolata. Marx megosztotta feleségével a politikai harc napjainak nehézségeit, mert élettársában segítő társra talált. Ennyit Marxról, a gondolkodóról, a forradalmárról és az emberről. A halandó azonban gyakran műveiben halhatatlan! Éppen így Marx eszméi bejárták a világot és meghódították a haladó emberiséget. Íme, néhány adat: tavaly februárban kiadott UNESCO tájékoztató szerint Marx és Engels műveinek fordításait a világirodalom közkincsei között foglalnak helyet. 1948 és 55 között Marx műveinek 415, Engels könyvelnek pedig 409 fordítása jelent meg. 1845-től napjainkig a világnak mintegy 97 nyelvén, kb. 2500 alkalommal adták ki Marx és Engels alkotásait. Marx eszméi folytatják győzedelmes útjukat. Szerte a világon valóra válnak Engels szavai: „Neve s művei is élni fog századokon át”. Békéscsabai úttörők Muronyban Békéscsaba felöl közeledő személyvonat füttye, dübörgése hallatszik. Egy pár pillanat és megáll a murányi állomáson. Idegeneket, vendégeket, soha nem látott úttörő pajtásokat hoz baráti találkozásra. A csípős szél, no meg az Izgalom rózsásra festette a gyermekarcokat. Amikor a vonat megáll, fürge, piros- nyakkendős, svájci- sapkás. egyszínű viharkabátos fiúk, lá- * nyok ugrálnak le s t máris katonás rend- I ben sorakoznak. Egy- T két percig tart, míg a vezetőjük kiosztja az utasításokat. Ez a- latt a két csapat mintegy száz méterről szemléli egymást. A kis úttörőszívek egyre hevesebben dobognak. Alig tudják fékezni magukat, hogy egymás felé ne rohanjanak. Fékezik vágyaikat, mert úttörők. Fegyelmezetten várják a vezetők u- tasításait. Elhangzik a vezényszó, felharsan a kürtszó és ütemes, katonás léptekkel, dobpergés, kíséretében közeledik a vendégcsapat. Majd vezényszóra állnak meg a vendéglátók előtt és a csapatvezetők leadják jelentéseiket. Meleg baráti köszöntések hallatszanak mindkét részről. Mikor elindult a menet az iskola felé, a falu népe, apraja-nagyja, egyre többen jönnek nézni a vidám énekszóval menetelő úttörő sereget. Mintegy 120 úttörő igazán szép elvonulásának lehetett tanúja sok mu- ronyi dolgozó. Az iskolába érve, ünnepélyes formaságok között a Dózsa György úttörőcsapat zászlaja alatt emlékeznek meg a nagy parasztvezérről és fogadnak egymásnak barátságot a jelenlevők. A csapatfalra felkerül a vendégek kedves ajándéka, a nagy, színes Dózsa- kép. (Ponicsán Adám festménye.) Megható pillanatok ezek! Milyen komolyak, mir lyen fegyelmezettek tudnak lenni ezek a kisgyermekek. Arcukról eltűnt a hun- cutkodó mosoly és nagy hálával gondolnak a bátor harcosra. Dózsa György unokáinak érzik magukat, akik új világban, új, szép életet akarnak formálni minden dolgozó számára. Az ünnepélyes fogadtatást befejező vezényszó után megkezdődik az ismerkedés. A vendégek megismerik az örsi falakról az úttörő-életet, az iskolát, s közben elmondják gazdag tapasztalataikat, hogy a látogatásnak a barátságkötésen túl más haszna is legyen. Az idősebb, a tapasztaltabb csapat meleg barátsággal segít a fiatalabbon. S mi nevelők figyeljük, hallgatjuk a beszélgetéseket. Kedves figyelem, előzékeny érdeklődés mindkét részről. A rövid találkozás végén az ÁG kultúrtermében a szervező bizottság (az ÁG, az Alkotmány Tsz) által adott uzsonnát fogyasztják el vidám hangulatban. Az ismeretséget ajándékokkal, címek átadásával igyekeznek megerősíteni, megtartani. Az állomásról kigördülő vonat jó barátokat választ el egymástól. De nem ö- rökre. A tekintetek legalább is ezt. mutatják. Ezt mutatja a sok köszönet is, a- mit egymásnak mondtak a hálás úttörők. Kertész László igazgató, Murony.
