Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG Egy évvel a zászlóbontás után Ma egy éve, hogy a Viharsa­rok ifjú kommunistái kibonthat­ták a KISZ vörös és nemzeti színű zászlaját. S az egy év, amelyet hátunk mögött hagytunk, azt igazolja, hogy életképes az ifjúsági szö­vetség és minden tevékenységé­vel segíti a pártol célkitűzései­ben. Az egy év alatt több, mint 8 ezer fiatal lépett be megyénk 831 alapszervezetébe. A számok I« igazolják, hogy a fiatalok e- lött egyre népszerűbb a KISZ, egyre inkább részt kérnek mun­kájából. önkéntesen lépnek be a fiatalok, mert az alapszerve­zetek munkája, tevékenysége vonz* őket. A növekedés tehát egészséges. Ma már jobban megértik a KlSZ-vezetök, hogy az üzem, a gazdaság egész fiatalságával kell faglaWwraniok, programot keli nékik adni. Az elmúlt hó­napokban új vonásokkal gazda­godott a KISZ. Létrejöttek az önkéntes segítő brigádok, me­lyek a falu, vagy az üzem te­rületén közhasznú, társadalmi munkát végeznek. Több községben, mint Méh­keréken, Mezötaélgyeúun, -Öyula- újvártban. Sarkad! Cukorgyár­ban, és másutt máris kivívták az idősebb dolgozók megbecsü­lését. Ezen az úton tovább aka­runk haladni, április közepén összeül a KISZ megyei bizott­ság és a KISZ Központi Bizott­ság határozat« alapján elindítjuk az ifjúság takarékossági mozgal­mát. Ebben a mozgalomban szinte mkiden fiatalnak meglesz a munkája és a KISZ veztősé- gek nyilvántartják, ki, mennyi­vel járult hozzá a takarékossal*: mozgalom sikeréhez. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a fiataljainknál szükségszerű le­gyen a takarékosság, a társadal­mi és a magánéletben egyaránt. K IS Z-szer vezetőink nevelő- munkájában Is vannak eredmé­nyek. Az elmúlt egy év alatt sok szó esett az ellenforradalom­ról, és különböző polit ' ai kér­désekről. Több alapszervezetben találkozót rendeztek idős kom­munistákkal. szülőkkel. Másutt ifjúsági akadémián „Kérdezz— felelek'’ esteken tisztáztak po­litikai kérdéseket, szélesítették a fiatalok látókörét. Több szervezetünknek színes, sokoldalú programja van, a fia­talok otthonra találnak. Megér­tették a jelszót, amit a KISZ országos értekezlete állapított meg „együtt az ifjúság tömegei­vel a szocialista Magyarország­ért’1. E jelszó gyakorlati megva­lósítása már sokkal nehezebb. Arra van szükség, hogy még sokkal jobban forduljanak a KISZ-szervezetek a város, falu, üzem, vagy a gazdaság ifjúsága felé, adjanak nekik programot és éljenek, dolgozzanak, tanul­janak, szórakozzanak együtt ve­lük a szó igazi értelmében. Sok feladatot végeztek el a KlSZ-azervezetek az elmúlt év­ben, ifjúsági találkozóikat re«* deztek, resztvettek a munkaver­seny beindításában és nagyon sok fiatal lelkes munkája já­rult ahhoz, hogy a KlSZ szer- v eseteink idáig eljutottak. Pártszervezeteink sok segítsé­get adtak nekünk, továbbra Is azt kérjük, hogy segítsék úgy az ifjúság! szövetséget, hogy mé’tó legyen a nevéhez. Gonda József megyei titkár Egy kis statisztika A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben 403 tag van. A napokban egy kis számvetést csináltak s ki­tűnt, hogy a 408 közül mintegy 120-an húsz éven aluliak. A leg­több szülő együtt dolgozik a gyer­mekével. Szép ez és mennyivel jobb lenne, ha végre a KISZ alap­szervezetet is megalakítanák a tsz- ben. Szoros barátságot kötöttünk a német fiatalokkal A magyar úttórővezető küldött­ség tagjaiként ismerkedtem meg u német ifjúsági szervezetek mun­kájával. Szorongó érzésekkel indultunk el, hogy vajon hogyan nevelik a német ifjúságot. S amíg ott tar­tózkodtunk alkalmunk volt meg­A „Hála staféta“ útja Az Országos Ifjúsági Sportbi­zottság és a KISZ szervezetek eb­ben az évben is megrendezik áp­rilis 4-e tiszteletére a magyar fia­talok „Hála stafétáját”. A staféta az országban több mint 330 közsé­get, illetve várost érint. A Csapra befutó „Hála staféta,, öt városból indul: Győrből, Szombathely­ről, Zalaegerszegről, Kaposvárról és Pécsről. A „Hála stafétát“ áp­rilis 3-án Csapon ünnepélyesen adjál át a szovjet fiataloknak. A;| ünnepségen valamennyi megyéből egy-egy küldött, valamint a bu­dapesti fiatalok küldöttei vesznek részt. A stafétának egy ága Békés me­gyén is keresztül halad. Csong- rádból érkezik és fiataljaink REJTVÉNY E heti rejtvényünk — mely a március 15-től április 15-ig tartó megfejtési időszakban a harmadik — a következő: Melyik évben és mely község­ben tartózkodott utoljára me­gyénkben Petőfi Sándor? A megfejtéseket összegyűjtve, egyszerre küldjétek be április 15 —25-e közt szerkesztőségünkbe. — Mar egy megfejtéssel is pályáz­hattok. Ne feledjétek közölni ne­veteket és pontos címeteket. A bo­rítékra írjátok rá, hogy REJT­VÉNY. A megfejtők kört könyve­ket sorsolunk ki. Hajdú megye felé viszik tovább. Megyénk területére ér március 31-én 16.30-kor Gádorosnál. Itt vesszük át és rövid ünnepség u- táin 16.45-kor indul tovább Szen- fatomya— Orosháza —Csorvás — Telekgerendás községeken keresz­tül Békéscsabára. A staféta útvo­nalán rövid kis ünnepségek lesz­nek, ahol a KISZ alapszervezetek és az úttörő csapatok szalagot kötnek a stafétabotra. A „Hála staféta,, március 31-én este 19 órakor érkezik Békéscsa­bára a Felszabadulási emlélcmű- höz és másnap délelőtt 11.45Jkor indul tovább Hajdú megye' felé. Gyulán, Sarkadon, Saikadike- reszturon, Nagygyantén, Okányon Vésztón és Szeghalmon át 15.40- ra étkezik Csökjnőre, ahol a Hajdú megyei elv társak veszik át és viszik tovább a szovjet—ma­gyar határ felé. A staféija továbbítása az érin­tett községekben, illetve városok­ban, községen belül futó párakkal — községen kívül pedig motoro­sokkal lesz megoldva. A „Hála sta­féta,, által érintett községek KISZ szervezetei készüljenek, hogy ez tényleg a mi fiataljaink háláját és szeretetét tükrözze, felszabadí­tónk a szovjet hadsereg iránit. Az Országos Ifjúsági Sportbi­zottság „emlékSápot” bocsájt ki a stafétában résztvevők részére, a- mit a futók KISZ taggyűléseken kapnak meg. győződni arról, hogy az elmúlt vi­lágháború igen nagy lecke volt a német népnek. A drezdai pályaudvar körül pusztává tarait világváros, a buchemvaldi haláltá­bor felé vezető „Vér útja" kitöröl­hetetlen nyomokat hagyott nem­csak a német ifjúság, hanem a mi lelkűnkben is. A békére, az alkotásra, a test­véri összefogásra nevelik a német ifjúságot az FDJ és az úttörő szer­vezetek. Ezek a fiatalok rendkívül szí­nes, romantikus életet élnek. A fiatalok kiránduláscsoportjai sza­badul éjükben városról- városra megismerik hazájuk szépségeit. Náluk több a romantika. Vi­szont nehezebb az úttörőszervezet munkája, mert több a múlt örök­ségéből a visszahúzó erő, de az FDJ. a párt ifjúsági szervezete szinte kézenfogva vezeti lelkes, derék pedagógusokkal együtt a: úttörőszervezetet. Nagy erőt jelent és főleg fordulatot, hogy a német akit évszázadokon át az önbecsü­lésre neveltek, ma már más né­pek gyermekeit is szereti. Példs rá a sok ezer magyar gyermek, nehéz időkben való testvérré foga­dása és az a szoros kapcsolat, amit velem és csapatommal ma is féri- tartanak. ... y Bélyeget, jelvényt, nyakkendőt, fényképeket cserélnek velünk. Meleghangú levélben meghívják a pajtásainkat Drezdába, vagy Lipcsébe. (De először mi alcarjuk vendégül látni őket.) A harmadik elmondja, hogy a lipcsei vásáron megnézték a magyar kiállítást. Van aki azt írja, hogy a filmjein­ket szeretik az úttörők és minőji megnézik. Egy FDJ-s nagylány arra | bennünket, hogy küldjünk „ungarische tzardos" kottát. Én is levelezek egy pici kis úttörő- lánnyal, akinek éppen olyan bo­gárszeme van, mint az én kisdo­bos leánykámnak és éppen olyan büszkén hordta a nyakkendőjét, Mikor ezt nehézkes német nyél- tudásommal megmagyaráztam ne­ki, megcsókolt és elküldte a kislá­nyomnak féltett büszkeségét, a kis kék nyakkendőt. Azóta mi is leJ velezünk és viszonzásul a német kislány is kapott egy szép vörös nyakkendőt. Végh Mihály úttörővezető tanár. lintki nfTTik ONNAN KISZ küldöttértekezletet tartót* tak tegnap a sarkadi és a békési járásban. Ma pedig az orosházi já­rási KISZ bizottság tartja meg a kiildöttértekezle té t. * Az ^orosházi járási KISZ bízott ság Plenter Lajost, Kiss Imrét a* [ ifjúsági szövetségben végzett jó »munkájáért „Ságvári érdemérem- I mel” tüntették lei. * A nemzetközi nőnap tiszteletére rendezett kézimunka kiállítás első díját — amelyet a tótkomlóst KISZ alapszarvezet kapott meg — 'ma adják át. Az első díj egy széy !! könyhamérieg. Korán árvaságra jutott. Apját egy kö­dös őszi napon elvit­te a tiidóbaj. S a hét gyerek — egyik ici, másik pici — köny- nyes szemmel ka­paszkodott a S'r szé­lénél a megtört szívű anya s a tízéves Zsu­zsi szoknyájába. A könnyek lassan fel­száradtak, s ami még volt, azt a mérhetet­len gond, ami az apa nélkül maradt csa­ládra szakadt, lassan elapasztotta. Hajnal­tól késő estig dolgoz­tak a Kárász urada­lom végtelen földje­in. Anyja markot sze­dett, szénát gyűjtött, meg ami jött. Zsuzsi pedig kis vézna tes­tével, kis foltos, de tiszta ruhában rótta a tarlót. Vizet hor­dott az aratóknak. Cipőtlen kis lábát száz meg szó,-jz tors sebezte meg. De ment, mert otthon, mint éhes fecskefló­ZSUZSI kák, úgy kérték a ke­nyeret a kis testvé­rek. De a kettejük ti­tán mért kommenció szűkös volt s leírni nem lehet, mit élt át az anya, ha a síró gyerek még egy ka­raj kenyeret kért és helyette csak símo- gatást, vagy kedves szót adhatott... Szív­szorongva kellett lát­nia, hogy Zsuzsi, a csenevész gyerek a felnőtt emberek sor­sára jutott. Együtt görnyedtek munka után a teknő mellett, és sebesre marta a torsszúrkálta tenye­rüket a lúgos mosó­apjuk a kötélre nem vetemedett, ö is ott állt a sírgödörnél, de már akkor IS eszten­dős volt s a bánat között hamar vigasz­talást keresett. Férj­hez ment * most pár­ját vesztett galamb­ként él egyedül a sok gyerekkel. Férjhez- menésre nem is gon­dol, hisz kinek kelle­ne ennyi sok gyerek­kel.., * Fiatal, élettől duz­kertek alatt hírt adó cinege madárnak és pettyes kendője hun- cutkásan lebben a ta­vaszt hozó szélben, ö az, a végtelen ró­nák korai vándora. Csakhogy már nem gyerek. Huszonnégy éves. Rég férjhez me­hetett volna. Az uj­jún sem tudná össze­számolni, hány kérő­je akadt. De még egy esztendőt vár. A kisebbek, Julcsa, Er­zsi, Sanyi még most járnak gimnáziumba. Ha éretséglznek, ke­vesebb lesz az anyja gondja s ezt az időt — ha nagyon szereti — Soós Pista is meg­várhatja. A nincs szót már régen elfelejtette, kü­lönösen amióta a Vö­rös Csillagba jár, S ahogy nem ismeri a víz s kőiben az anya lopva törölt le arcá­ról egy-egy lassan kí­gyózó könnycseppet. Ilyenkor végig gon­dolta életét. At ifjú kort. Az övé másabb volt, mint a Zsuzsié, de csak egy ideig. Addig, míg meg nem perdült a dob a há­zuk udvarán, s amíg zadó, piros-barna ar­cú leány nyesegeti a fát a Vörös Csillag Tsz kertjében. Gon­dosan nézegeti a fia­tal hajtásokat, majd csattan az olló és földre potty annak a meddő gallyak. Tisz­títja, gyótjtjítja a fia­tal fatörzseket. Halk füttyel válaszol a „nincsent”, úgy nem ismeri a lehetetlent. Ha tavasszal megszó­lal a pacsirta, nem kéreti magát, hanem beáll a barázdába, szórja a magot, kapál ét aratáskor markot szed Soós Pista ti­tán, de nem akármi­lyent. Azt mondják, olyan a búzakéve vé­ge, amit férfiasán be­köt, mintha egyfor­mára vágták volna. És vasárnap? Táncol­ni sem rest. Ügy rá­áll a lába, mintha é- letében mindig a táncot ropta volna. Igaz, hogy a nyelvét jól felvágták. Talán majd Pistának is meggyűlik vele a ba­ja. De egy vigasztaló nem mihasznára be­szél. Szót emel, kifo­gásol, ha rendetlen­séget lát. Azt mond­ják, az ellenforrada­lom idején az egyik garázda hutáknak a szemét it csaknem kikaparta. Olykor, ha dicsé­rik szorgalmát, elpi­rul és melegség fut­ja át szivét, mintha kérő előtt állna. Né­zi, kutatja szomszé­dai arcát: milyen szándékkal jó az el­ismerés. Ha egy biz­tató mosolyt, egy-egy kacsintást csíp el te­kintete, szeretné han­gosan kiáltani: nem vallottak velem szé­gyent. De nem szól. Hallgat, másnap pe­dig gyorsabban jár a gereblye a kezében, s még jobban hajlik karcsú dereka, mint máskor. Megtanulta a szerszámforgatást, s így nem is csoda, ha tavaly száznyolcvan­hat lilahasú százast vitt haza, s ahogy számolja, az idén sem lesz kevesebb. A Pistáéval együtt már kifutja a bútor árát, jövőre pedig a stafé- rurtgot is megveszik. — D Gy. —

Next

/
Thumbnails
Contents