Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG GORKIJ i KISPOLGÁROK Döbbenetes erejű dráma Gorkij 1900-ban írt első színpadi alkotása. A maga korában különösen e- rős hatást sugárzott szét a cári rendszer tespedt, embertelen posványába, élő emberek közé, nem csoda tehát, ha egészen az Októberi Szocialista Forradalomig üldözte a cenzúra, megnyirbálta, értelmét kiforgatva, engedte csak tág időközönként színre az orosz színházakban. Négy felvonás, telítve eszmék és emberek, a konvencionális kispolgári élet és az újra, szebbre törekvés gigászi harcaival, — ez a „Kispolgárok’1. A darab mondanivalója — bár évtizedek szálltak el már megírása és eiső bemutatói óta — még ma is tanít, nevel, és felráz: a hétköznapiság, az egykedvűség, cinizmusa menthetetlen pusztulás kísérő jelei, és nem vitatható az igazság, a haladás e- lőbb, vagy utóbb mindent elsöprő győzelme. A Békés megyei Jókai Színház Gorkij-előadása, és ezen belül Horváth Árpád rendező munkája a mindent visszahúzó, fojtó és ha- lá'szagu kispolgári maradiság felett győzelmesen kibontakozó é- let, új remény, és nagy emberi a- karatok csatáját igen jó, nívós produkcióban hoza színre. A .,Kispolgárok'’ tipikusan olyan dráma, mely a kitűnő és művészi i írói munkán túl legalább olyan ] kitűnő, és művészi, színészi munÉjfél után két óra lehetett. A Brjanszk melletti Pszur községben mindenki mélyen aludt. J. Szizov komszomolista észrevette, hogy az egyik ház fölött hirtelen tüzcsóva csapott a magasba. M. Szergejevának, a „Május” kolhoz tagjának gyulladt ki a háza. Szizov az égő házhoz rohant. A lángok már elzárták a ház kijáratát. A komszomolista betörte az ablakot. Szergejeva családja a- ludt és nem vette észre a füzet. Szizov nem vesztegette az időt: I kát követel szereplőitől. Nos, ez a megállapítás fényesen bebizonyosodott pénteken .este, a premieren. Nagy jelenetek egész sora hömpölygött el a szeműnk előtt, vagy a lassúságában is feszültségtől vibráló szócsaták híven tükrözték a gorkiji mondanivalót, és minden kicsiny és nagy eseményében a századforduló vajúdó orosz társadalmának forrongása lüktetett. És az alakítások! Dicsérő jelzőkkel illetni könnyű, és nem különös feladat. Mégis — most a kritika sem tehet mást (elenyésző kivételtől eltekintve) — mint azt, hogy sorra kiemeli azokat a nagyerejű művészi alakításokat, melyekkel színházunk művészei a „Kispolgárok” bemutatóján a közönség elé léptek. Engedtessék meg nekem az, hogy — mint általában szokás — most ne a színlap szerinti szereposztás-felsorolásban emlékezzek meg a dráma szereplőiről. Az élmény szubjektív, és az aiakítások milyensége, jósága, magával ragadó lendülete és élet-íze a maradandó élmények sorában emlékeztet a dráma egyes szereplőire. Pagonyi Nándor az első. Az ö- rökké filozofáló, iszákos, de a társadalom és a világ alakulását nagyon is tisztán látó és élő Tyetye- revet kelti életre Gorkij színpadán. Hogyan? Egy szó elég: nagy az ablakon keresztül kimentette a két pici gyereket, Szergeje- vát és az értékes holmit. Majd kitárta a kaput, s az utcára engedte a jószágokat és a barom-* fit. Ekkora megérkeztek a tűzoltók, akikkel együtt oltotta tovább a tüzet. Szizov a múlt hét végén szerelt le s tért vissza szülőfalujába, ahol nagy tiszteletet vívott ki magának. Ez a megbecsülés a példamutató kolhosparasztnak és a tevékeny társadalmi munkásnak szól. művészekre jellemző belső tűzzel, hitelességgel. Megrázó és megindító, cinikus és igaz, amit mond. de főképpen az, ahogyan mondja, és ahogyan játékával kíséri mondanivalóját. Sorban Körösztös István Per- esihin apója a következő. Az előadás egyik „legélőbb” tipikus o- rosz alakja, a századforduló idejéről. Radnóthy Éva, (Akulina), Kovács Mária (Tatjána), Mátyás Jolán (Jelena), a férfi szereplők közül pedig Szoboszlai Sándor (Pjotr), Sárosdy Rezső (Nyíl), Dánffy Sándor (Siskin) az előadás nagy erősségei. A felsoroltak kö- i zül is kiemelkedik Kovács Mária, Szoboszlay Sándor és Sárosdy Rezső művészi műn!iája. Különösen a negyedik felvonás hatalmas drámai konfliktusában bontakoznak ki legjobban. Szándékosan — de egyáltalán nem utolsó sorban — kell megemlékeznünk Simon Erika (Pol- ja) alakításáról. Simon Erika sokoldalú, nagyon tehetséges színésznő, — ezt már jónéhány kritikánkban megírtuk. Polja alakja sokrétű, könnyed, de ahol kell, mégis mély. Ez az alakítás újabb kiemelkedő állomása pályájának. Besszemenovot Almássy Albert alakította jó megérzéssel, néhol — és éppen a legnehezebb, negyedik felvonásban — magasra futott. Sajnálatos, hogy kidolgozott munkát nem nyújthatott, hiszen alig néhány nappal a bemutató előtt vette át Besszemenov szerepét F. Nagy Imrétől. Amit tehetett, megtette, v.éa. beugrásnak számító sze-, replése jól kiállta a próbát. Köszönet és elismerés illeti a Tókai Színházat, hogy most ezekben a napokban mutatta be a nagy szovjet író, Gorkij ..Kispolgárok” című drámáját, amikor felszabadulásunk évfordulójának megünneplésére készülünk. Ügy véljük, a színház a Gorkij-darab bemutatásával is lerója köszönetét mindazért, amit április negyediké je- í tent népünk számára. Sass Ervin f [ .................. .........*........... | CSEREI PÁL: Elhárította a katasztrófát ÖTSZÁZ Szörnyű orkán dühöngött.* G. Rezvov pályaőr szokásos ellenőrző körútját végezte. Nehezen haladt előre a Volga hídján. Váratlanul nagy zuhanást hallott — a rácsos tartóról leszakadt egy nyolcméter hosszú víztartály, ráesett a sínekre, keresztbe a hídon. Éppen akkor közeledett egy személyvonat. A pályaőr a szerelvény elé rohant. A szél majd ledöntötte a lábéiról, a talpfákon kúszott tovább, majd felállt, igyekezett e- lőrejutni, s közben szüntelenül állj-t jelzett. A mozdonyvezető észrevette az integető embert a pályatesten i és azt is, hogy vala- * mit mutat a híd irá- S nyába. Szempillantás E alatt lefékezett. A E • szerelvény két méter- * B re állt meg a hatal- • más tartálytól. A • borzalmas katasztró- S fát így előzte meg a : pályaőr ébersége és a E mozdonyvezető tudá- ■ sa, lélekjelenléte. : Párviadal a farkasokkal Az Észak-Őszét Autonóm Köztársaságban, a Kalinyín kolhoz legelőin történt az eset. B. Dzsatyijev juhász éjféltájt észrevette, hogy farkasok hatottak be a juhkarámba. Rájuk lőni nem lehetett, mert kárt tehetett volna a juhokban. Négy juhászkutya iramodott a farkasok felé. Kettő közülük megsebesült, a többi meQ sehogysem tudott elbánni ez .ordasokkal. Dzsatyi jev ekkor mdászkéssel a • kezében beugrott a karámba. Kél : • farkast megsebesített. De a leglia- ! m talmasabb bestia a juhászra ron« * tott s beleharapott a lábába. | Dzsaityijei) nem vesztette el a fe- | jét, bírókra kelt q vadállattal. A • farkas nemsokára a földön hevert. : A bátor juhász megmentette a • nyájat. ' — Szeretnénk e heti Káinban már méltatni ezt a nagy eseményt. Egy bét múlva itt lesz már nagy vendégünk. •— És már vette is elő jegyzetfüzetét. Olyan átszellemül ten tartotta töltőtollát, mintha valami történelmi tényt akarna rögzíteni az utókor számára. Ádám tehetetlenül vergődött magában. Nem mondhatta, hogy nem sikerült a vásár, csak egy pár iánykacsizmát adott el és más gondja van most. Mit mondanának akkor? Neki van nagyobb gondja most, aki köszönten! fogja a vendéget? Ez hi- ányzana még. Aztán meg az újság. Ha az valakiről lerántja a leplet, annak százszor rosszabb. Ha meg valami jót ír, az csak hasznos lehet. A jó múltkoriban, hogy ő írt cikket a magyar kisipar híréről, utána megválasztották ipartestületi elnökké. S hirtelen olyan érzése támadt, hogy éppen jókor jött a szerkesztő, hiszen ha ő nyilatkozik az újságban a báró látogatásáról, talán majd támogatja ist És vasárnap, amikor az ipar- testületbe ment, lépten-nyomon megállították, hogy milyen jó FelsUltek... A minap Szarvason jártunk. Szégyen ide, szégyen odi üres gyomorral. No, de miért van ott az Árpád étterem!? Bementünk egy kollégámmal. A pincér, dicséretére legyen mondva, azonnal ott termett. Az étlapon finomabbnál-finomabb ételek neve. Menüt kértünk. Vártunk. Sokáig vártunk. Mellettünk ettek, s én már majdnem úgy jártam, mint az a trombitás, aki előtt citromot ettek. Egy félórái szemkopogás után végre hozták a sertéssültet. Farkas étvágy- gyal fogtam az evéshez. Jó sokáig ettem, de nem azért, mert érezni akartam az étel aromáját. Nem. Egyszerűen azért, mert egy-egy falatot percekig kellett rágni. Az amit felszolgáltak, alighanem sorköteles lehetett, mikor levágták. Ekkor jöttem rá, hogy miért kellett félórát várni az ebédre: a pincérek jól kiéheztetik a vendéget, hogy annak éhes gyomra mindent bevegyen. Hát nálam felsültek módszerükkel. Az én gyomrom nem vette be. — aj — A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz tagjai közgyűlésükön úgy határoztak, hogy a fejadag és a vető* mag tartalékon kívül, húsz vagon kenyérgabonát és öt vagon napraforgót, közvetlen a betakarítás u- tán az államnak adják el. + A Gyulai Mezőgazdasági Technikumban a diákok önképzőkört alakítottak. Első eredményes ténykedésük az 1848—49-es szabadság- harc fontosabb eseményeit ábrázoló történelmi kiállítás szerkesztése volt. JÓKAI SZÍNHÁZ Március 39-án, délután 3 órakor: KISPOLGÁROK Rátkáy bél-let. Március 30-án, este tél 0-kor: KISPOLGÁROK Csortos bérlet. Előadás után autóbuszjárat! TAJ ELŐ ADAS A kondorod nőtanács tagjai 7800 forint értékű téglajegyet adtak el a Gyermekváros építésének segí.ésére. Párnákat és játék babákat is küldtek a gyermekeknek. + A békés járási legeltetési bizottság ebben az évben a legelők 20 százalékán végez szerves- és műtrágyázást. Bélmegyeren 25, Békésen 10, és Mezőberényben pedig 50 holdon javítják meg a talajt meszeléssel. x Az elek! Villám Termelőszövetkezet ebben az évben 20 darab hízómarhát, 100 darab sonkasi.il- dőt és 80 darab hizotts:rtést ad át az államnak. + Békékisgyűlest tartottak Orosházán március 26-án, szerdán, a Hold utcában. Az előadást Szűcs Bálint békebizottsági tag tartotta az atom- és hidrogén-bomba betiltásáról és a tavaszi munkákra való felkészülésről. + Április 4-re, felszabadulásunk tiszteletére indított hála staféta március 31-én, hétfón Békéscsabára érkezik. Vésztőn, március 39-án, este fél 3 órakor: bastvasétany n Bélmegyeren, március 30-án, este fél 3-korí TAVASZT KERINGŐ + A március h inaiban ki-dó41 mosógép-utalványok továb , :s érvényesek és azokat áprilisban is be lehet váltani. PENGŐ érzés olvasni a nyilatkozatot, mintha csak ók mondfták volna eh milyen szeretettel várják a nagy vendéget Egyedül Gancz- ler nem szólt erről semmit. De nagyon is csodálkozott mindenki, hogy ott van az ipartestületben, hiszen soha nem szokott elmenni. A csizmadiáktól a karcagi váság iránt érdeklődött, hogy volt-e sok vevő, adtak-e el sok csizmát. Adám csak feszengett a félmagas sarkú cipőben, hívták ide is, oda is testületi ügyben, de Gan-czler nem tágított. — És a szarvasi vásárra megy Ádám úr? — dörzsölgette kopasz fejét, amikor megtudta, hogy csak egy pár iánykacsizmát adott el Ádám Karcagon. — Tudja, engem is szorítanak. Nem látszik ki a fejem a váltóktól. Nem kellene várni talán a- zokkal a hízókkal sem. Adómnak melege lett, az ing nyakát is szűknek érezte. Görbe botját hol a karjára akasztotta, hol meg rátámaszkodott. — Nekem földen is van, csak nem gondolja, hogy adósa maradok. Meg hát becsület is van • világon. — Isten ments, hogy kétkednék a becsületességében — tárta szét kezét Ganczler. — De tudja, a nagykereskedő nem sokat -törődik vele, hogy én milyen becsületes vagyok, ö csak B fedezetet nézi. És bizony magának a földje is be van táblázva, — kotorászott hunyorgatva a zsebében. Adám megtántorodott. Hát ezt is tudja? S a kezét csak leejtette, amikor Ganszler elbúcsúzott tőle. A szarvasi vásárt megelőző napon várták a bárót. Meg :s jött. Adám Imre összeszedte magát, hogy ne valljon szégyent: Mindenki nagyon meg volt elégedve az üdvözléssel, a báró kezet is fogott vele és a kisiparosok boldogabb jövőjére ürítette poharát. Tapsoltak és éljeneztek, csak Koós Lajos nem, mert elfogta a köhögés és kitántorgott a teremből. Az egyik pincér tuszkolta is, hogy ne zavarja az ünnepséget... Adám Imre kissé mámorosán ért haza hajnalban és késő délutánig aludt. Azután átnézte a csizmákat és amelyik tört volt, azt az inassal megpucolta tta, ő meg pakolni kezdett. A segédek is segítettek neki. Ezért nem járt pénz, de a vájároktól függött a munka. Olykor-olykor egyikmásik elment vele a vásárba is, segíteni »-ülni. Most a szarvasi vásárra az inast vitte magával: Azt mondta, hogy hadd tanuljon .I;--* ' ' Egy koniszamolisla hőstette SZOVJET EMBEREK
