Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-30 / 76. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

Néhány piüfolat a párfmunka médszeréril

Ha egy-egy járási, vagy községi pártbizottságnál az alapszervezetek munkája iránt érdeklődünk gyakran hallja az ember; hát igen, vannak még hibáik, s jön az indok; sok új elv társ van a vezetőségekben és lassan rázócinak bele a kerékvágásba. Az érv valóban helytálló, hisz sok küzdelem, sok fáradtság, eredmény és kudarc, a- míg az egyszerű, de becsületükben példás emberek megismerkednek

a vezetés művészetével. Ez viszont a dolgoknak csak az egyik oldala, a másik az, — és ezen lehet vitatkozni —, hogy a mentségül hozott indoknak mennyiben van ma, az ellenforradalom után mintegy másfél évvel létjogosultsága. Lehet ázom vitázni, hogy mi az a módszer, amellyel nagykorúkká tudjuk mihamarább előlép1 ?i- ni ezeket az embereket.

Sok helyen, sokféle módon zajlik erről a vifa

és a járási, vagy községi pártbizottságaink tőlük telhető szorgalommal gondoskodnak arról, hogy az új elvtársiakat miként neveljék önállóbb munkára, önállóbb gondolkozásra. A legtöbb járásban többnapos tanfolyamokon, reszortonként ismertették a vezetéssel járó feladatokat. Sok-sok fontos elvi kérdést tisztáztak ezeken a rendezvények en, melyek megfelelő ideológiai a'apot adtak a mun-t kéjükhöz. Havonként pedig titkári értekezleteken vitatják meg a legfontosabb párthatározatokat, és erejükhöz mérten segítik őket a járási pártbizottságok a gyakorlati megvalósításban. Mindezt összevetve azt mondhatjuk, hogy jók az eredmények s ennyi segítség u- tám mit is kívánhatna még aa ember. Pedig van kívánnivaló, és ez a dolgok nehezebbje, ment arról van szó, hogy a fontos elvi kérdések tisztázása után, hogyan lendülnek munkába a szárnyaikat egyre jobban bontogató új kádereik. Hogyan szervezik-meg a ha- tárózatok végrehajtását“ hogyan teremtik meg maguk kovái, iáé t- tagoknak és pártontóvülieknek azt a népes seregét, amely nap, mán/t nap a munka hevében valósítja meg a párthatározatokat.

Ez viszont türelem dolga, mert számtalan próbálkozáson át visz az út, amíg munkánk gyümölcse clibánk hull. Igen, türelem dolga. Hány helyen mondották el a községi pártbizottsági titkárok, hogy ők már sokféle módon kísérletez-’ tek, hogy önállóvá tegyék a pártbizottsági tagok munkáját. Felosztották egymás között a fontosabb tennivalókat, megtették az első lépéseket, s amikor némelyik pártbizottsági tag elaikadt a munkában, a titkár ahelyett, hogy segített volna, maga csinálta meg s a még kevés gyakorlattal bíró elv- tára azóta is megbízatás nélkül van, a pánttitkár pedig egyedül áll a feladatok tengerében. Ahol ez a módszer érvényesül — márpedig sok helyen így van — hogyan is várhatnánk azt, hogy eredményesebben működjenek é. még több gonddal küzdő alapszer'veze-' tek.

A hibák oka a.legtöbb helyen a járási, .pártbizottságok, .munkatnád- s zené ben gyökerezik. Sokszor, előfordul, hogy egy-egy úgynevezett kényes ügyben a helyi vezetőket megkerülve intézkednek.

Ez a módszer két veszéllyel fenyeget

egyrészt a bizalmatlanság érzetét kelti a helyi vezetőkben, másrészt megnyugvásra és a felülről városra készteti őket. Gyakori módszer az is, hogy a felsőbb pártszervek munkatársai csak a titkárral váltanak szót, minden osztály munkatársa őneki mondjla el a tennivalókat, pedig milyen hasznos dolog lenne, ha a vezetőség érdekelt tagja is rásztvenne a megbeszélésen. Az ilyen módszer kettős célt szolgál, egyrészt a véleménye és meghallgatása, beszámoltatása, a felelősségérzetet fokozza benne másrészt közvetlenül is megvitathatja a felsőbb pártszerv képvis selőjóvel a munkája során előállt gondokat. Alkalmas ez arra is, hogy a beszélgetés során még job-" ban elhinthessük a más pártszer* vezetékben szerzett helyes tapasz-" tálatokat.

A szeghalmi járási pártbizottság munkatársai rájöttek, hogy a

tanfolyamok és értekezések — noha rendkívül fontosak — egymagákban mégsem oldhatják meg a vezetéssel járó gondokat. Ezért határoztak úgy, hogy egy-egy osztály munkatársai a kiszállások alkalmával ne csak a párt titkárral, hanem a pártbizottság illetékes tagjaival is beszéljék meg a legfontosabb reszortfeladatokat. így vált lehetővé, hogy a szeghalmi községi párt végrehaj főbizottság szinte mindegyik tagja önállóan szervezi meg és hajtja végre a vezetésből neki járó tennivalókat s az alapszervezeteknél a közvetlen segítségadásukkal egyre inkább ez a munkastílus van kialakulóban.

Ez alkalmat ad arra is

hogy a gyakorlati munka közben megismerjük a kádereket és képességeiket, szorgalmukat látva alkossunk róluk véleményeket b egyben mód arra, hogy tömegével és mégis egyenként neveljük a párt aktivistáit. Hogy ez mennyire így van, talán a szeghalmi példa igazgolja a legjobban. Mészáros elvtárs, a községi pártbizottság szervező titkára a VB-ülések határozatai nyomán önállóan foglalkozik az alapszenvezetek szervező titkáraival, megbeszélésre hívja őket, rendszeresen megvitatják a tennivalókat. És miként jelentkezik ennek haszna a gyakorlatban? Az alapszervezetekben egyre jobban aktivizálódnák a pártcsopór- tok. A tűzoltóknál a pártcsoport

az utóbbi időben kétszer is értekezett és megvitatták, hogyan segítsék az ifjúsági szövetséget, arra is gondjuk volt. a saját belső probléní&ikcn túl, hogy miként segítik a feleségek a nőtanács munkáját. Igaz náluk sem fenékig tejfel az élet. Sok fáradság és türelem kellett hozzá, amíg Idáig jutottak és még mennyit kell tenniük, hogy hasonló tartalommal teljen meg minden ember munkája. De elkezdték és nem tágítanak mellőle, hanem tovább lépnék s ahogyan érvényesül Jól elgondolt törekvésük, úgy szűnik meg az új vezetőségek gyengeségéről hangoztatott szólam létjogosultsága.

Deák Gyula

NEMZETKÖZI SZEMLE

— 11 1 II

Lesz-e tavasz a világpolitikában? -- Európa vigyázz: a fasizmus támadásra készül/

Hazánkban, és sokhelyütt másutt hóförgeteggel köszöntött be az idei tavasz, de a karmos szél nem dermesztette meg szívünkben a hitet: lehetnek váratlan fagyok, törhet ránk vihar, de a felhők közül előbb-utóbb előbukkan az éltető Nap. Lehetnek napfoltok, váratlan robbanások a kozmikus térben, ideig-óráig fejtetőre állhat minden logika, de a természet rendjét nem lehet megváltoztatni — és ez a tétel érvényes a világpolitikára ’ is. Akadhatnak államférfiak, akik fanatikusan ragaszkodnak elavult elméletekhez, csökönyös rosszakaratuk okozhat átmeneti zavarokat, előidézője lehet mérhetetlen szenvedéseknek, de a végső soron sorsuk nem lehet más, mint a márciusi hóé: eltűnnek a semmiben. At kell engedniük helyüket a halálos dermedést felváltó, életigenlő rügyfakadásnak.

Következtetésünk feltétlenül helyes, de a helyzet mégsem ilyen, egyszerű.

Lesz-e tavasz a külpolitikában ?

— Milliók kérdése ez, és mielőtt kimondanánk a megnyugtató i- gent, ismertetnünk kell az enyhülést akadályozó tényezőket. Tárgyilagosan, mint hőmérő higanyszála, rá kell mutatnunk, hogy a nemzetközi helyzet az elmúlt héten inkább rosszabbodott, mint javult. És ahogy az időjárás szeszélye Európában okozza a legtöbb rendellenességet, Európában sülyedt legmélyebbre a világpolitikai hőmérő higanyszála is. A népek milliói azonban világosan látják a veszélyt. Megszületett a jelszó: Európa vigyázz, a fasizmus támadásra készül!

Különösen nyugtalanító a helyzet Ny ugat-Európa két nagy országába», Franciaországban és az NSZK-ban.

A hírügynökségek jelentése szerint Nyugat-Németországban több mint ezerszáz különböző félkatonai náci szervezet működik, gombamódra burjánzanak a hitlerista Wehrmacht bajtársi szövetségek és vagy féiszáz különféle csoportja van niár a hírhedt .SS'-' nek is. De még ezeknél a jelenségeknél'ís aggasztóbb a nyugatnémet kormány politikája. A bonni parlament a hét közepén négynapos szenvedélyes vita után megszavazta a kormánykoalíció indítványát, amely szerint „addig is”, míg létrejön az általános leszerelésig vonatkozó megegyezés, a NATO keretében felszerelik a- tomíegyverekkel a Bundeewehrt, a nyugatnémet hadsereget.

Európa „gonosz öreg embere”, Adenauer mit sem törődve a lelkiismeret szavaval, a bonni parlamentben olyan határozatot erőszakolt ki, amely már szinte a háborús bűncselekménnyel azonos, A nyugatnémet hadseregnek atomfegyverrel való ellátása fokozza az általános fegyverkezési hajszát, kiélezi a helyzetet nemcsak Európában, hanem az egész világon.

Ezért a határozatért nemcsak az atom-megszállott Adenauer-kor- mány felelős, felelős Nyugat-Né- metország valamennyi szövetségese, és felelős elsősorban az Egyesült Államoknak fasizmust élesztgető külpolitikája.

Adenauer keresztül erőszakolta a határozatot, de

a bonni parlament képviselőinek álláspontja nem volt egységes

A jelentések szerint nemcsak az elenzéki pártok indítottak viharos támadást Adenauer ellen, követelve a „nemzeti egység kormányának” megalakítását, hanem a kormánypárti képviselők véleménye is megoszlott. A szavazás u- táni hangulatra jellemző, hogy még a nagytőkés érdekeket képviselő Frankfurter Allgemeine Zeitung is így kommentálta az e- seményt: „Senki sem örülhet annak. hogy a szövetségi haderő a- tomfegyvereket kap, mindenki inkább annak örülne, ha a világ- nolitikai viszonyok úgy megváltoznának, hogy a szövetségi kormány lemondana erről a lépésről.” Jól érzékelteti a burzsoázia visszhangját a Die Welt című hamburgi nagypolgári lap vezércikke, mely többi között a következőket mondja: „Még mindig visszhangzik a bonni parlament üléstermében a kérdés, amelyet kétszer vetettek fel és kétszer hagytak megválaszolatlanul: »ön, mint tiszt, parancsot fog-e adni arra, hogy atomgráná tokát lőjenek ki Lipcsére?« — Ez a kérdés a mélyből jött. A milliók kínzó aggodalmából és egyáltalán nem valószínű, hogy ez az aggodalom az úgynevezett kész tények láttán hallgatni fog.”

A nyugatberlini Telegraph nagybetűs címei a következőket jelentik:

„Az atomfegyverkezés rladóztatja Németországot! A szak- szervezeteik egyértelműen nemet mondanak — a szociáldemokrata párt népszavazást követel!"

Fasiszta felvonulások, nagygyűlések riasztó hírei érkeznek egyre-másra Franciaországból ts 1 ''

tiäHWSB . i.tíOl l&n l, A francia fasiszták a nyílt erő1- szak eszközével akarják folytatni azt a politikát, amely az elmúlt tíz évben az ország süllyedéséhez vezetett. Ezzel egyidőben azonban növekedik a franciaországi haladó erők egysége és a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a napokban nagy jelentőségű határozatot hozott a fasizmus útjának eltorlaszolására. Nem kétséges, hogy ez a határozat már a közeli időben éreztetni fogja hatását, hiszen minden időszaki választás a kommunisták növekedő befolyását bizonyítja. A párt vezetői beszédeikben világos, megcáfolhatatlan érvekkel bizonyítják, hogy a nemzetközi enyhülés szellemében és annak érdekében lehetséges a független francia politika, ezit a politikát pedig csak az egységbe fonódott antifasiszta erők tudják megvalósítani. A francia tömegek unják már az amerikaiak kiszolgálását, szívből utálják a nyakukra ültetett náci hóhért, Speidelt, s így természetes, hogy az önálló politika gondolata .egyre népszerűbb lesz.

Csak ez a politika oldhatja meg végérvényesen az egyre több sebet feltépő algériai kérdést, csak ez a politika tudja megmutatni a kiutat a mindinkább kátyúba jutó gazdasági helyzetből.

A francia nép csaknem minden rétege azt szeretné, hogv ez az önálló politika érvényesüljön a legmagasabb szin'ű értekezleten is, amelyre egyre inkább úgy látszik, hogy az amerikaiak minden ellenkezés dacára is sor kerül.

A csúcstalálkozó természetesen nem fog megoldani minden nemzetközi problémát, de alkalmat ad a valóban égető nemzetközi kérdések, — mint például a leszerelés, a nukleáris fegyverek eltiltása, — megvitatására. Ezt hangsúlyozza a találkozóval kapcsolatos legutóbbi szovjet emlékirat is, amelyet nagy megelégedéssel fogadott a békeszerető világ közvéleménye. A dolgozó milliók a fegyverkezés helyett békés termelőmunkát, az erőpolitika helyett államközi együttműködési a- kamafc, mert mint Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondotta legutóbb egy amerikai lapnak adott nyilatkozatában: az emberek belefáradtak a rakétától, hidrogén- és atombombák robbantásáról szóló jelentésekbe. A háborús előkészületek nyomorba döntik és rettegésbe tartják az embereket. Az emberek nem akarnak háborút.

Lesz-e tavasz a világpolitikában? — tettük fel a kérdést cikkünk elején, s befejezésül azt hiszem egyértelműen igennel válaszolhatunk. De hiszen mást mond a „meteorológia”, vethetné fel valaki, hiszen még ez a cikk is az atcrohalált előkészítő fasizmus meg-meginduló támadásairól beszél.

Igen, a hőmérő még g fagypont ’Ülatt' van, a háború veszélye még :ftem múlt el, de á ittfp'éKétő melege már áthatol a komor felhőkön. És ez a kijelentés nem képletes. Még az újjászervezendő európai fasizmus központjában, a bonni parlament Adenauer nemzetgyilkos javaslata mellett szavazott, a statisztikai kimutatás szerint a megkérdezettek nyolcvan- három százaléka elutasította a ra- kétatámaszpontok felállítását, s tekintélyes polgári lapok is utó! cikkeznek, hogy az atomíegyver- kezés alkotmányellenes. Francia- országiban a haladó erők egyrg inkább befolyásolják a közvéleményt és angol lapjelentések szerint „a nukleáris lefegyverkezés- ént folytatott kampány Nagy-Bri- tamniában olyan hirtelenséggel és annyira spontán módon tört ki, mint maga a hírhedt robbanás gomba alakú felhője.

Ezek a tavasz napjai

— mondotta Hruscsov egy amerikai kereskedelmi lap tulajdonosának — örvendetes lenne, ha Önök lennének a tavasz első fecskéi a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatoknak”. És mint a továbbiakban kifejtette, ezeknek a kapcsolatoknak kell kiszélesedniük, mert a két politikai rendszer nem akadályozhatja meg a két országot abban, hogy békésen, egymás mellett éljen.

A Szovjetunió és a semleges államok béketörekvései tehát nyilvánvalóak és a közvélemény ereje a csúcstalálkozón — és azt megelőzően is, minden nemzetközi fórumon a leszerelés oldalára billentheti a mérleget.

Az angol Drily Sketch írta nem-* régiben „a hidrogénbombával ne* héz együtt élni". A lapnak ez a megállapítása az Atlanti Szövetség országai többségének közhangulatát fejezi ki. és arról ad számot, hogy a „világpolitika tavasza” most már r“=—' ké-het. soká-