Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-28 / 74. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Jövőnkért tesszük A dolgos, szerény munkásem- bemek akkor te erénye volt a takarékoskodás, amikor a inincfcai- jiaplra valóra is alig télleit» A kévé» földön szántó-vető kte- paraazf, vagy középparaszt sem élt csak a mának, sokszor elvonta szájától a legkedvesebb falatot, robotolt látástól-vakulásig, hogy megspórolhasson egy-«gy darabka földre, viskóra valót, hogy legyen hová hajítani fejét, ha az idő végmúlása kopogtat. Szinte minden ember előtt van egy elképzelt távoli cél, amiért dolgozik, amire félretesz a jövedelemből. Ma nálunk nincs munkanélküliség, nincs éhező, nyomorgó, rongyos dolgozó. A bánya, a gyár, a bank, a föld mind a dolgozó embert szolgálja és gazdagítja, hisz az ő jogos tulajdonában van. A gyárak tiszta jövedelme nem e- gyes embereket boldogít, hanem a népet. A volt földesuraknak ma Bem nem oszt, sem nem szoroz, többet terem-e a tízezer holdas, jobbára szétdarabolt nagybirtok. De nekünk igen is számít, nekünk érdekünk minden mázsa gabona, tej, hús, zsír, amivel több kerül az ország asztalára Nekünk nem közönbös, hogy gyarapodik-e közös nemzeti kincsünk: a társadalmi vagyon. Amit megtermeltünk, afelett mi rendelkezünk, abból mi gazdálkodunk. Az ország urai, gazdái, a nép; ml vagyunk a kezünkben a kulcs: akarunk-e még jobban élni. A kormány kifejtette álláspontját: az életszínvonal emelésének' megvan a reális lehetősége, ott van a dolgozók kezében, csak élni kell vele. Hogy többet oszthassunk, először is azon kell gondoskodnunk, legyen mit elosztanunk s hogy ez így legyen, többet, jobbat és olcsóbban kell termelnünk. Minthogy a népé a gyár, a bánya és sok-sok minden, a nép kasszájából kell az elkopott, elavult gépek helyére újat állítani. Ha idő előtt elkopik valami, mert nem úgy óvtuk, mint a miéníket, mi járunk rosszul, hiszen a mi pénzünkből kell pótolni. Tehát saját zsebünkre gazdálkodunk akár jól, akár rosszul. Ha pedig ez így van, akkor érdeme« jól megfontolni, hová teszünk minden fillért, hogyan és miként védjük és óvjuk a köztulajdont. Ezért, a jobb élet megteremtéséért szólít fel mind«® állampolgárt a forradalmi munkás-paraszt kormány: takarékoskodjunk ! A kormányzat, mint tudjuk, a- me’lett, hogy intézkedéseket hozott a korábbi életszínvonal emelésre és a jelenlegi megtartására, igyekszik reális alapokon nyugvó tervezéssel tovább szilárdítani gazdasági alapjainkat. Rajtunk múlik, hogyan váltjuk aprópénzre a kormány {elhívását, mert jócskán akadnak még kihasználatlan erőforrások, melyek elenyésznek a nemi.örődömség, a pazarlás csatornáin. S hogy ennek elejét vegyük, sokat kell tennünk. A fáradozásban, a munkában, a pazarlás elleni küzdelemben nincsenek egyedül a dolgozók. A legtöbb helyen ott-vannak a párt-, a szákszervezetek, a szárnyaikat bontogató üzemi tanácsok, az újhajtású, az ezerszemű szervek; a népi ellenőrző bizottságok és sok-sok ember becsületes l*>"':!-!merete. A lehetőségek adva vannak c hegy mindenki megtanuljon & maga posztján mindannyiunk javára takarékoskodni, ehhez jó példákat kell szolgáltatni. Valljuk be, egyes szerveknél, vállalatoknál, állami gazdaságokban, gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben gyakran nem gondolják meg, hova teszik a filléreket, a százasokat, az ezreseket Divattá vált manapság, hogy szeretjük a külsőségeket és egy-egy siker ürügyén nagy lakodalmat csapunk, vacsorák és vigalom egyre- másra ilyen, vagy olyan indokokkal. Ha idő és mód volna rá és ösKzegyűjienénk, mennyi pénz megy így *1 évente, bizonyosan elgondolkodnánk a végösszegein. Az embernek az az érzése, hogy túl sok az a pénz, amit egyes helyeken reprezentációra fordítanak. S hány ezer forintot pazarolunk el azzal, hogy gyakran kényelemből, egy emberrel futkosnak a személygépkocsik, a beosztottak tsedig vonaton járnak, üggyel-baj- jal, vagy sehogyan sem tudnak rendeltetési helyükre eljutni. Fillérből lesz a forint A Mezőbe gyesi Állami Gazdaságban kiszámították, hogy ha csak egy százalékos megtakarítást érnek el az anyagfelhasználásban, ez egy évben csaknem egymillió forintot eredményezne. De hány és hány ilyen lehetőség van a megyében s ha mindezt summázhatnánk, sok-sok milliókban jelentkezne. Be miért hagyjuk, hogy sárba kerüljenek nagyobb darab kenyerek, miért hagyjuk, hogy szentünk előtt apadjon kályhánk melege, mert nem becsüljük a drága értékeket? A mi népünk szorgos és munkára termett, tett- rekész és élni akar, s hogy ez így van, azt az ellenforradalom utáni időszak íb fényesen igazolja. Tudatában van annak is; hogy alkotó tevékenységének kútja a párt és kormány helyes, őszinte politikája, ezért bízik benne é* hallgat szavára, s most is megteszi, ami tőle telik s a felhívás nyomán holnap egyre több ember hajol le, mint tegnap az eldobott csavarért, egyre több ember szál szembe a közvagyon herdálóival azért, hogy pusztuljon a gaz ée szebb, még derűsebb legyen & holnap. Deák Gyula orméuykúti áttörök j^jj a nagyvilágban? kexdemenyexeae f f w Az örménykúti Csabai úti áltat lános iskola úttörűszervezete leszerződött 130 négyszögöl cukorrépatermelésre. A fogatos munkát a helyi termelőszövetkezet, a vetőmagot ás a műtrágyát pedig a földművesszövetkezet biztosítja a pajtásoknak. A termelt cukorrépa árából kirándulásokat szerveznek és az úttörő csapat részére felszereléseket vásárolnak. B mellett a közös munka tovább növelt az úttörők kollektív szellemét. Ünnepi nagygyűlés Orosházán A járási és városi KISZ bizottság 1958. március 22-én a Tanács* köztársaság megalakulásának 89. és a KISZ megalakulásának 1. év-, fordulóján ünnepi nagygyűlést rendezett az orosházi Petőfi Művelődésházban. Ünnepi beszédet az ünnepélyes zászlóátadás után Gosztonyi János, a KISZ központi vezetőségének titkára tartotta. Beszélt a Tanácsköztársaságról, harcairól, a, dolgozók nehéz helyzetéről a fehérterror korszakában, a 19-es if-t jú kommunistáik szervezetéről, majd az 1 éves KISZ eddigi munkájáról, eredményeiről, és a jövőbeli feladatokról. Beszéd§ végén felhívta az Orosházi KISZ tagokat a zászló megbecsülésére és védelmére, melyet az MSZMP és a városi yB adott az orosházi KISZ szervezetnek, és arra, hogy a jelszó az legyen, ami a zászlón van: „Hűség a néphez, hűség a párt- hói”. Az ünnepi beszéd után a gyűlés elnöksége egy távirat-javaslatot, terjesztett a résztvevők elé, melyben az orosházi KISZ tagok, az MSZMP központi bizottságának hűségüket és helytállásukat fejezik ki. A nagygyűlés elfogadta a távirat szövegét. A DÍVSZ induló elénekléte után kezdetét vette d reggelig tartó tánc és szórakozás, melyen a KISZ fiatalok vendégül láttáik Orosháza öreg kommunistáit. Sass Attila A Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata Az Akahata szerdai számában közölte a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatát, a- mely felhívja a japán kommunistákat, hogy még elmélyültebben tanulmányozzák és terjesszék a kommunista és munkáspártok közös nyilatkozatának és békekiáhvá- nyának eszméit. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága rámutat, hogy e dokumentumok lelkes támogatásra találtak a japán kommunisták körében, megértették a demokratikus mozgalom és a békemozgalom hívei és széleskörű visszhangot keltettek a munkásosztályban és az egész japán népben. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága, megvalósítva a közös nyilatkozat és a békekiáltvány elveit, felhívja a japán népet, indítson mozgalmat, hogy Japánt a- tommentes övezetté nyilvánítsák. A japán kommunistáknak még nagyobb erőfeszítéseket kell tenniök, hogy létrejöjjön az akcióegység a Japán Szocialista Párttal és minden demokratikus erővel a függetlenségért, a békéért, a demokráciáért, a japán nép jobb életéért, a demokratikus kormány megalakulásáért vívott harcban. Indonéz szakszervezeti vezető nyilatkozató A Magyar Távirati Iroda pekingi tudósítója megkérte Mard- pokot, az Indonéz Általános Szak- szervezeti Szövetség Pekingben tartózkodó képviselőjét, nyilatkozzék az indonéz helyzetről Az indonéz szakszervezeti vezető a többi között a következőket mondatta; — Az elmúlt heteik eseményei bebizonyították, hogy a holland imperialisták együttműködve az a- merikai imperialistákkal, és a Szumatra szigetén összegyűlt reakciós felkelőkkel, minden eszközt latbavetnek, hogy megdőnir sék az Indonéz Köztársaság kormányát és megbontsák az indonéz nép egységét. Az Indonéz ügy ma már nem egyszerűen belpolitikai probléma, hanem a világ békéjét veszélyeztető nemzetközi kérdés. Az indonéz kormány a leghatározottabban lép fel az ország és a nép. egységére tö- rö reakciós felkelők ellen. A kormánycsapatok egymás után zúzzák szét az ellenforradalom erőit —i mondotta Mardjokot, A reakció erői nem is álmodtak arról, hogy ellenforradalmi kormányuk létrehozása után a törvényes inAz égen sötét fellegek úsznak. A szitáló eső é- lesen vágódik a vörös katonák arcába. A levegőben vészes vijjogással röpködnek a halált osztogató lövedékek. A futóérkok körül elszórtan holttestek hevernek a felborult lőszerkocsik és kilőtt ágyuk között Mindenütt füst, por. Egy maroknyi vörös katona küzd halált megvető bátorsággal az olasz, román, cseh intervenciós csapatok ellen. A vörös katonák közt van egy csupaszképű a- lig 18 éves fiú. Mellén mestadövő jelvény díszeleg. Puskája teljesen átfüzesedett a szakadatlan lövöldözéstől. Arca csupa korom. Szemei lázasan csillognak. Ki ez a gyerek, s hogyan került ide? Balogh Sándornak hívják, A császár parancsa szólitotta vágóhídra. Végigharcolta O- i-xszországot. Éles eszéROHAM vei, vakmerő bátorságával, biztos kezével hamar kitűnt A Tanács- köztársaság kikiáltása l- ^ején egy osztrák zászlóaljba került, Varga Béla őrmesterrel együtt. Az osztrákok harcra szólították fel a vörös katonák ellen. Nem értette, miért. A saját testvérét ölje meg? Nem! Erre nem lenne képes. Varga Béla megmagyarázta neki, hogy a vörös katonák a szabadságért harcolnak. Ott a helyük nekik is. Átszöktek. S most gyűlölettel szívében pusztítja az ellenséget. Az átfüzesedett puskát eldobja, másikat vesz fel. Mellette megszűnik a tüzelés. Varga Béla halkan felsóhajt. Rémülten néz oda. Bajtársa homlokából patakban folyik a vér. — Átkozottak! <— tör ki belőle. Ezt megkeserülitek! Felugrik, Előre, roham! — kiáltja. S mennek e- lőre, nem törődve a körülöttük fütyülő golyókkal. De hiába, kevesen vannak. A roham megtörik. Bekerítik őket. — Elvtársak, ne adjuk meg magunkat — biztatja bajtársait Baiogh Sándor. S harcolnak vállvetve, elszántan. A gyűrűből kitörnek. A zászlóaljból alig maradnak húszán. Balogh Sándor bujkálva, nehéz körülmények között menekült meg. Itthon állandó megfigyelés alatt áll. Az emberek úsv néznek rá, mintha leprás lenne. Az utcán messze elkerülik. Munkát nem kap, keservesen tengeti életét. A felszabadulás napján, mikor az első vörös csillagos sapkájú szovjet katonát meglátja, könny szökik szemébe. íme a régen álmodott szabadság. Siet a pért hivő szavára, mely 1952-ben a kamuti községi tanács élére állítja. Kíméletlenül harcol az igazságtalanság ellen. Az októberi ellenforradalom alatt leváltották. Helyébe a kulák Kiss Imre került. S Balogh Sándort fegyveresek kísérték a tanácsházára. Nem félt, szemükbe mondta az Igazságot. Ki akarták végezni. De tervüket a szovjet katonák megakadályozták. Most a kamuti Rákóczi Tsz tagja. Megöregedett. A sok gyötrelme« esztendő mélv ráncokat vésett az arcára. Sokat szenvedett, de most már boldog. 1957-ben a negyvenéves párthűség jutalmául emléklapot kapott. — Jantylk — donéz kormány — ellentétben at előző kormányok megalkuvó politikájával — határozott akcióba kezd és katonai csapást mér a reakcióra, E csapások következtében a Szumatra-szigeti felkelők pozíciói összeomlottak. Az Indonéz Köztársaság célja az ország teljes függetlenségéinek kivívása, Nyugat-Inán felszabadítása, a gyarmatosítás összes maradványának felszámolása Indonéziában. Indonézia népe hősi harcot vív a külföldi imperialisták támogatta ellenforradalom ellen. Népünk harca igazságos és győzni fog, Győzelmének biztosítéka a kor* mány és a nép szoros egysége, valamint a világ népeinek, közöttük eteősonbam Ázsia és Afrika népeinek szolidaritása — fejezte be nyilatkozatát az Indonéz szak- szervezeti vezető. ltja Ehrenburg beszéde oi indiai külpolitikai tanács ülésén Ilja Ehrengurg, a neves szovjet Író kedden este beszédet mondott az indiai külpolitikai tanács ösz- szejövetelén és kijelentette, hogy a nemzetközi kulturális érintkezés akadályait elháríthatná az a csúcstalálkozó, amelyet „az egész világon az emberek milliói várnak”. Ehrenburg szembeszállt azokkal az irányzatokkal, amelyek „keleti” és „nyugati” táborra osztják a világ kultúráját és követelte, hogy a kölcsönös bizalmatlanságot és az előítéleteket a küldöttségek fokozottabb cseréjével és különösen nemzetközi díjak, ösztöndíjak cseréjével küzd- jék le. „Nemsokára döntő változásnak leszünk tanúi a nemzetközi kapcsolatokban — hangoztatta Ehrenburg — és a’békevilág- mozgalom minden tőle telhetőt megtesz azért hogy ez a változás minél hamarabb bekövetkezzék.”
