Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Berregnek a varrógépek... Élesen berregnek a varrógépek A fogasokon vállfán függnek a kiszabott, munkában lévő ruhada­rabok: (kiskosztümök, szövetruhák szoknyák, blúzok. Az egyik gép fölé Herpai Mária hajol. Gyönyö­rű, világoskék műszőrme anyag­ból kabátot állít.össze. A másak gépnél fehér selyemblúz készül. Amott szövetruha darabjai látha­tók. A szabászasztalon kiterítve egy szürkéskék szövet. Szikriszt Lajosné fehér krétával rajzolja rá a ruha körvonalait, a kiválasz­tott fazon szerint. Egy másik te­remben a próbababán sötétkék kosztüm felső része feszül, arrébl sötétzöld düftin kosztüm összefér- celve lóg egy vállfán. Amerre néz ez ember, férccel összeállított ru­hákat lát, próbákra előkészítve. Egy üvegszekrényben szépen si­mulnak egymásra a sokféle színű és színárnyalatú szövetek, sely­mek. Egy kis kerékasztalon nagy halomban hevernek a legújabb, 1958-as tavaszi, nyári divatlapok: magyar, francia, angol, német di­vattervezők gyönyörű modelljei. Ez a kép fogadott a Békéscsabai Textilfeldolgozó Ktsz Sztálin úti nőd, mérték utáni szabóságában. Bepillantást akartam nyerni a di­vatos ruhák készítőinek „birodal­mába”. Ez a részleg 1951 óta működik Rengeteg a munkánk, az egész megyéből felkeresnek bennünket Havonta körülbelül 50 ezer foriiv' a bevételünk anyagértékkel e- gyütt. Huszonöt százalékkal na­gyobb, mint tavaly ilyenkor. Ek­kora forgalmunk még soha nem volt. — Sokat áldoz a szövetkezet ar­ra, hogy átvevőket kielégítse. Rendszeresen járunk Budapestre ruhabemutatokra, s a legszebb (modelleket lehozzuk. Vevőink kí­vánságára anyagot is vásárolunk Pesten. A legszebb divatlapokat Járatjuk, például a francia Vaug­ot — kapom a tájékoztatást Ba­jusz Jánosaiétól, a részleg vezető­jétől. Sorolja, s én jegyzem. Azt is megtudom, hogy milyen a leg­újabb divat. A derékhoz feszülő kiskosztümök helyett az egyenes, lezser fazonúak hódítanak. Diva­tos a hétnyolcados kosztüm, ka­bát, bő alj, alsószoknyás nyári ruha. Kis időre megszakad be­szélgetésünk. Vendégek érkeznek — Érdeklődöm, hogy kis kosz­tümöt mennyiért varrnak és mi­korra készül el, — kér felvilágo­sítást egy fiatalasszony, A fazontól függően 220—300 fo­rintért és körülbelül április végé­re kész lenne — hangzik azonnal a válasz. — Margitka néni, próbálhatok? A Kispolgárak bemutatójára kel­lene a ruhám — így egy másik asszonyka. Mindenki megnyugtató választ kap Közben Szikriszt Lajosné, a sza­bász és próba zó is kijön. Próba közben mondja el: — Van úgy, hogy havonta 70— 80 ruhát is kiszabok, s még ennél is többet próbálok. Elég nehéz... nagy figyelem és türelem kell hoz­zá. Bajuszné közben lebonyolította üzleti megbeszéléseit, s minden kérdezés nélkül mondja tovább: — Vállalatoknak is dolgozunk, legutóbb a Balassi Művelődési Otthonnak készítettünk ruhákat a Hófehérke és hét törpe című me­sejátékhoz. Tehát, amint kitűnik: van mun­ka bőven, biztos megélhetést nyújt a tizenegy varrónőnek. Ha­lászná, a szövetkezet egyik tagja mindnyájuk gondolatát tolmácsol­ja szavaival: van mit csinálni, csak győzzük. Sokszor késő estig ragmen ve­vőnek sürgős a ruha. Keresünk is forin; tat. Emlékszem arra az időre, ami­kor eléggé bizalmatlanok voltak az emberek a szövetkezethez. In­kább a maszek-munkát kedvel­ték. Most ml a helyzet? — koc­káztatom meg a kérdést. — Ez már régen elmúlt — mondja mosolyogva Bajuszné. Megszereztük a bizalmat Nagyon sokan rájöttek arra, hogy amit elvesztenek a réven, azt be­hozzák a vámon, hogy ezzel u közmondással éljek. Kérdő tekintetemre bővebb ma­gyarázatot ad. — Ugyanis vannak még kantá­rok, sok elfuserált ruha kerül hozzánk „operációra” — s ezért most már szívesebben áldoznál? többet ruhavarratásxa a nők. A szakember utánpótlásra is gondolnak. Négy tanulójuk van Ketten — Hídvégi Judit és Csa­tári Ilona — már önállóan if dolgoznak. Nagyon ügyesek, ösz- szed teszik le a szakvizsgát. Nem­régen nyílt meg a részleg mellett egy másik üzlet: itt kabátokat és kosztümöket varrnak. ízléses, fi­nom kidolgozású ruhadarabok ke­rülnek ki innen. Timár László ve­zetésével szorgalmasan dolgoznak itt is. Annyi a munkájuk, hogy már csak májusra vállalnak. A sok jó mellett említsük meg a javítanivalót is. Elég hosszú a vállalási idő — három hét — és sokszor ezt sem tartják be. Elő­fordul, hogy a próbára kijelölt ru­ha nem készül el. Ha még na­gyobb gondot fordítanak a pon­tosságra, méginkább rászolgálhat­nak az elismerésre. Rövid bepillantás volt ez ennek a kis kollektívának a munkájába. Olyan gondolatokkal távoztam hogy aki ízléses ruhában akar jár­ni, bizalommal fordulhat hozzá juk. >TV'! E­PILLANATKÉPEK A MEGYEI KISIPAROS NAGYGYŰLÉSRŐL A nagygyűlés részt­vevői feszült figye­lemmel hallgatták az érdekes, sokoldalú előadást, melyben az őket érintő és ér­deklő legfontosabb kérdésekről esett szó: az Ipar törvényről, a becsületes kisiparosok nagyobb megbecsülé­séről, a KIOSZ mun­kájáról. * Nagy Zoltán, a KIOSZ megyei választmányának tagja, magyar- bánhegyesi kisiparos arról szólt hozzászólásában, hogy hatéko­nyabban küzdjenek a kantárok ellen s ehhez a tanácsok is adja­nak az eddiginél nagyobb támo­gatást. Újítási hónap a Békéscsabai Kötöttáru Gyárban A Békéscsabai Kötöttáru Gyárban több száz újítást al­kalmaznak, amelyek az elmúlt években sok tízezer forintos megtakarítást eredményeztek az üzem gazdálkodásában. A fejlődés azonban mindig újabb ötleteket kíván. Az újítások száma mintegy másfél éve csökkent, ezért a gyár vezető­sége márciusban újítási hóna­pot rendezett. A három legjobb újító között április elején ezer forint díjat osztanak szét, he­lyezésük arányában. A kezdeményezés sikerrel járt, újból felpezsdítette az újí­tók kedvét; három hét alatt több újitást nyújtottak be az üzemben, mint addig az ellen- forradalom óta összesen. A takarékosság nagyobb mérvű elősegítésére a gazdasá­gi és a szakirányítókból önkölt­ségcsökkentési bizottságot is a- lakítottak. A bizottság tagjai — ki-ki a maga munkahelyén — felkutatják és számításba ve­szik azokat a még kínálkozó le­hetőségeket, adottságokat, a- melyekkel tovább csökkenthe­tik a kiadásokat, valamint több anyagot takaríthatnak meg. Tervpályázat A* Építésügyi Minisztérium, az Építőipari Tudományos Egyesület­tel közösen Jeligés pályázatot h'r- de< többszintes lakóépületek részé­re emeietfcöri födémszerkezetek terveinek és ötleteinek beszerzé­sére. A pályázat első díja tízezer forint Ezenkívül két második dí­jat, három harmadik díjat s hat megvételt díjat osztanak ki. A tervpályázati kiírást és annak mel­lékletét Jelentő tanulmányt az Építésügyi Minisztérium Tervező Főosztályán lehet átvenni. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB« hogy az apám nagykereskedő volt. Riki sem, hogy az apja 30 holdat örökölt és megőrizte, gyarapította. — Igazad van, nem tehettek róla. Ellenben a prolik száját befoghatjátok. Nagyon egysze­rű: ha valamelyiket rajtakapod valamin, csinálsz egy lármás termelési értekezletet, hogy így a társadalmi tulajdon, meg úgy. Aztán egyet-kettőt fegyel- rnileg elküldesz, utána síri csend. Azt mondják, ne szólj szám, nem fáj fejem. Legelőbb ezt a Bagit rúgd ki. A főnöknél én bemártom a fenyőfa miatt. — Nem hiába mondják, hogy pandúrból lesz a jó tolvaj — ve­regette meg Januska vállát Bu­kó. — Nézd, engem sem a gólya költött. Az én apám se szegény­paraszt volt, mint ahogy az ön­életrajzban írtam. Hogyan vé­gezhettem volna akkor jogot? Az a szerencsénk fiúk, hogy vannak tökkel ütött vezetők, a- kiket az orruknál fogva lehet vezetni. Rádbízták a leltározást? Csináld úgy, hogy stimmeljenek a végösszegek, aztán éljél úri emberhez méltóan. Egyél, igyál, vagy építs házat. De ne itt, ha­nem a Dunán úlon. Ha kész, itt­hagyod az egészet. * Januska másnap reggel uta­zott el a körösmenti erdészetből meglehetősen álmosan, émelygő gyomorral és nagy fejfájással. Szólt Jolinak és a gépbe diktál­ta a jelentést: „A Héja ügyben tartott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy a vádas­kodás és gyanúsítás nem egyéb alaptalan, rosszindulatú dest­ruktív támadásnál a kiváló er­dész személye ellen, aki kemény kézzel sújt le a társadalmi tu­lajdon fosztogatóira és a bércsa­lókra. Bagi Istvánt is rajtakap­ta fenyőfa lopáson. Ezt fúrás­sal akarja megbosszúlni.” Az igazgató aláírta a többi aláírni való közzétett jelentőssel együtt, anélkül, hogy elolvasta volna. Aztán telt-múlt az idő. Az októberi események idején Januska különböző vezető tiszt­ségbe került: tagja volt az ellen­forradalmi bizottságnak, össze­kötő és vezérszónok, röpirat- szerkesztő és az isten tudja, még mi minden nem. Héja rendület­lenül irtotta az erdőt s a kiir­tott fának egynegyedét eladogat­ta saját zsebére. Két vagon szer- számfát elküldött Dunántúlra s megkezdte a ház építését. Mikor már bekölíözhetővé vált, 1958 tavaszára a bíróság 4 évi bör­tönre ítélte. Januska, aki éppen akkor szabadult ellenforradalmi cselekményeiért, hiába kereste mér. Bukó Péterről pedig meg­tudta, hogy folyik ellene a vizs­gálat, 25 000 forint raktárhiány miatt. — Nincs isten, aki megkö­nyörülne rajtunk — sóhajtott fel keserűen Januska és isme­retlen helyre távozott. Kukk Imre Miért csak álom..*? (Tudósítónktól.) Fiatal technikus isme­rősöm az utcán rámkö szönt és megállított: — Van egy kis ideje? — Van. — No,' ezt hallgassa meg, s ha jónak találja, írja meg. — Az építkezés? — Azzal kapcsolatos. Ne valami szenzációt várjon, de azt hiszem, érdemes volna vele fog­lalkozni... Bementünk egy feke­tére. — Halljuk. — Tegnapelőtt tör­tént. A munkaidőnek fél ötkor van vége, a művezető ráütött a gongra. Tudja, ez ná­lunk egy félméteres da­rab 1 tartőgerenda. Ez­zel szoktunk harangozni délben és a műszak be­fejezése után. Én még bent maradtam az iro­dában egy Ideig, mert egy új, nyolcemeletes á- ruház terveit kaptuk meg és azt tanulmá­nyoztam. Mondhatom, gyönyörű volna. Valósá­gos üvegpalota... — A mi városunkban épül? — Ne szakítson félbe, legyen türelemmel. — lueszek. — Valamivel öt előtt lépek ki az irodából és látom, hogy az egyik ifi segédmufikás-brigád az állások alatt motoszkál... — Társadalmi tulaj­don? — Mondom, ne vágjon közbe. Nézem őket, né­zem s nem akarok hin­ni a szemnek: a hat fiú — munkaidő után! — szorgalmasan szedegeti össze a szétszórt darab­téglákat. Egy csomóba rakja, ami pedig olyan apró, azt külön. Kérdem tőlük, mit csináltok fi­úk? Erre a brigádvezető azt mondja: „Ma dél­után lekapott minket a művezető, hogy a kő­művesek kiszolgálása közben sok téglát össze­törünk és szerte dobál­juk, pedig azok között volna egy csomó, amit még fel lehet használni. Hát most, rendet csiná­lunk. Ezt a félórát rá­áldozzuk s ezentúl nem­csak jobban vigyázunk az anyagra, hanem min­dennap, hazamenetel e- lőtt rendet teremtünk, hogy reggel annál köny- nyebben tudjunk kezde­niNa, mondom ma­gamban: Ezek derék gyerekek, becsületesen megszívlelték a kapott figyelmeztetést. Ezeknek jó példát kell adni, hát én is közéjük állok és versenyt szedem velük a téglákat. Alig negyed­óra alatt olyan rend lett, hogy nem lehetett ráismerni a munkaterü­letre. — Hogy hívják a bri­gádot? — Arra nem emlék­szem. — Hiszen azt mondta, tegnapelőtt volt. — Igen, de amikor fel­vettem az utolsó darab téglát, hogy a törmelék közé dobiam, a felesé­gem kicsavarta kezem­ből a vekkert, nehogy elhajítsam és felrázott: „Siess, kelj fel, negyed hét. elkésel!... t—n —a) iparos jött össze, hogy meghall­gassa Gervai Bélának, a KIOSZ főtitkárának beszámolóját. Nemrégiben rendezték meg Bé- ; Sscsabán, a KIOSZ székházban a 1 egyel kisiparosok nagygyűlését, megyéből mintegy ötszáz kis- I

Next

/
Thumbnails
Contents