Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

cP,KÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 BÉLMEGY ERRŐL írja az egyik édesanya, Domokos Andrásáé, hogy öt évig volt a községükben védőnő Sindely Zsuzsanna. Mun­káját mindig becsülettel látta el Mindegy volt, hogy tikkasztó nyár, vagy dermesztő tél járta, 6 fárad­hatatlanul látogatta a kisgyerme­kes családokat, ellátta az anyákat tanáccsal, vagy ahol sürgős segít­ségre volt szükség, nyomban in­tézkedett. Hia otthon keresték fel az édesanyák, akár éjjel is rendel­kezésünkre állt. Községünk neiében ezúton is megköszönjük áldozatos munkáját és kívánjuk, hogy új munkhelyén, Békésen még sokáig jó egészségben és lel­kesedéssel működjék. + VAJON KÉSZ-E MÄR Elek Kö&égi Tanácsának a hintája, mely munkájukhoz elengedhetet­lenül szükséges? Ugyanis azt ír­ja B. Kun István olvasó, hogy már több, mint fé! éve ígéri a fel­adatát egyébként jól betöltő Eíeki Mezőgazdasági Ktsz, hogy a kis- hintót, melyet nemcsak a tanács, hanem a községi orvos és állator­vos Is Igénybe venne, sőt esküvő alkalmival a lakosságnak is ren­delkezésére bocsáttatná, kész lesz. A vb-elnökhelyettes íróasztalának i^^ndbshozatala is ilyen lucaszé- ^^■Azt még a múlt év tavaszán íuTTa a tanács a k tsz-nek, hogy csi­nálja meg. Maidnem egy esztendő múlva a szövetkezet részéről meg­jelentek az íróasztal-javítás szám­lájával, hogy majd a bútordarabot csak azután készítik el. Most már valóban a ktsz-en a sor, de sürgő­sen! szer megírták, hogy lovasnemzet mivoltunk ide vagy oda, azért le­hetőleg minél kevesebb lovat tart­sunk, mert többet fogyaszt és ke­vesebbet dolgozik, mint a traktor. Ráadásul a traktor olyan csendes, jámbor jószág, hogy még sohasem vetett le magáról senkit, pedig már jónéháavy generáció üU a nyergében. Ellenben a ló... No, de nem azért ragadtam tol­lat, hogy a két igavonó, mármlni a traktor és a ló közötti különb­séget ecseteljem, s hogy valakiket is eltántorítsak lótartási szándé­kától. Eszemben sincs. Megértője és hirdetője vagyok gnnak a mó­dosult közmondásnak, hogy bezzeg, ha traktor nincs, ak­kor jó a ló is. Sőt, ló nél­kül egyelőre, vagy talán soha az életben nem tudnának meg­lenni egyesek. Példának okáért hol vesztenék el az ükunokáim keresetük egy részét, ha — teszem azt — két-három évtized lefor­gása alatt kiirtanánk a lovakat Akkor a lóversenypályákon, a pesti ügetón is — krumpli alá szántanának a traktorok. Igaz, hogy azok is tudnák versenyezni. De a traktorok versenyében nincs semmi rizikó, veszteség, kéz, láb, vagy nyaktörés. Szóval kell a ló, egyelőre, eset­leg még nagyon sokáig. Csupán néhány fontos szabályt kell jól az agyukba vésniük a lótartóknak: 1. A lónak két oldala van; 2. A lovon félrecsúszhat a nyereg; 3. Hetvenéves öreg ember ne üljön tüzes, hároméves paripa hátára, még akkor sem, ha a délceg vörös sipkás huszároknál töltötte is ki az ne hümmögne az ilyen feltételek­re. De azért megadták, mert Imre bácsi nemcsak a nővénytermesz­tés, hanem az állattenyésztés szak­szerű irányítását is vállalta. Rá­adásul akkurátuson hangsúlyozta} olyan termelési és tenyésztési módszereket honosít meg, hogy c tagság ámulnl-bámulni fog. E ki­jelentéseit akár írásban is tanú­sítja egyik tag: Bogár Szabó Mi­hály. Én nem tudom miféle emberek tömörültek abba a Villám Tsz-be? Mintha csak összebeszéltek volna: valamennyien akkurátusán csak a tettek súlyával mérik a szavak ér­tékét. Az idő aztán telt-múlt, az­tán sehol semmi bizonyíték a „majd én megmutatomból’1. Az­az: annyit bebizonyított Imre bá­csi, hogy ért a lovakhoz. Egy szép hároméves paripát választott M hátaslónak. Felnyergelte, feltá- oászkodott rá — és leesett róla. Most kórházban ápolják. Az még hagyján, hogy megfeledkezett életkoráról, amikor mindent vál­lalt, de a hátasló kiválasztásánál legalább eszébe juthatott volna! A mezőhegyes! 3281. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat Fecske őrsé­nek vagyunk a tagjai. Elhatároz­tuk, hogy hazánkról megyénkről képes albumot készítünk. A leve­leinkre azonban nem biztos, hogy választ kapunk. Ezért arra kér­jük a Szerkesztőséget, hogy le­gyen segítségünkre. Szíveskedje­li Béke-Világianács irodájának ülésszakáról A március 22-i ülésén Kul- -zinskl, a Lengyel Népköztársaság képviselője hangsúlyozta, hogy a RapackI-tervnek megfelelően a- tommentes övezetet kell létesíteni Közóp-Európáhan. A stokholmi kongresszus előkészítéséről beszélt Hja Erenburg (Szovjetunió), Gu Vardene asszony (Ceylon). A március 23-1 ülésen szervezeti kérdéseket vitattak meg a lesze­relés és a nemzetközi együttmű­ködés ügy ében tartandó kongresz- szus előkészítésével kapcsolatban. Nyikolaj Tyihonov szovjet meg­hízott beszámolójában részletesen ismertette a szovjet dolgozóknak a béke megvédéséért kifejtett te­vékenységét. Elmondta, hogy a szovjet dolgozók százharminc mil- Mó aláírást gyűjtöttek az atom­fegyverkísérletek beszüntetését sürgető felhívásra. Tyihonov e- gész sor javaslatot terjesztett elő a leszerelés és a nemzetközi együttműködés ügyében megtar­tandó.kongresszus rendezésére vo­natkozólag. (MTI) m&ködö úttörőcsapatokat, hogy legyenek segítségetekre. Kispaj­tások! Községetekről, a község ne­vezetességeiről küldjétek fényké­pet, képeslapot a Fecske őrsnek, hogy az albumból még a legki­sebb község se maradjon ki. Is­merjék meg és szeressék meg szűkebb hazájukat, megyénket. SZÓ ÉS TETT Tollforgató társaim már elég­— ki — + ... ­TÁJLEXEKONRA van szükség, írja Nagy Gusztáv, Gyuláról. Ál­talános törekvés: minél többet tudni, minél sokoldalúbban meg­ismerni szőkébb hazánknak, me­gyénknek táj-történetét, politikai, gazdasági és kultúrái is életét, sta­tisztikáját, számottevő tá-sodialimi tényezőjét — nemcsak azért, mert ezt parancsolja a szülőföld iránti E et, hanem azért is, mert ánikat, mellyel a tájban élő só tömegek életét, fejlődését szolgáljuk, annál tökéletesebben tudjuk elvégezni, minél nagyob­bak helyi ismereteink. Üdvös lenne, ha az or­szág többi megyéiben is hasonló munka indulna, hogy ezek maga­sabb szintű összefogásából végül 'megszülethessen egy országos obsitot. Ezeket a tanácsokat nem Szabukó Imre bácsinak, az ele ki Villám Tsz agronómusának adom, ő sajnos a ■ vajat -b 5rc-t tlaOß-Vla1- - ta, hogy 70 éves korában akkor is öreg az ember, ha tagadja. Ép­pen ezért ezeket a sorokat nem neki, hanem másoknak írom —> okulásul. Az történt ugyanis, hogy pár hó­nappal ezelőtt nagy örömmel fo­gadták a hírt a Villám Tsz tagjai: egy idős, tapasztalt agronómust kapnak, Szabuko Imre bácsi sze­mélyében. Megszabott feltételei­nek egy kicsit vakarták ugyan a I tarkójukat. Ugyanis kikötötte hogy csak abban az esetben haj­landó a tsz-be menni, ha kap egy hátaslovat nyereggel, egy szobát ággyal, fűtéssel és világítással Szóval aligha akad tsz, amelyik nek felhívni a megyei pajtások fi­gyelmét, hogy küldjenek képesla­pokat községeikről.. .Reméljük, ‘hogy nemcsak lapokat'' kapunk, hanem barátságot is a lapokkal. Szívességüket előre is köszönjük. Úttörő köszöntéssel: Szentmiklósi Agnes őrsvezető, Cím: 3281. sz. Petőfi Sándor Út­törőcsapat Fecske őrs, Mezőhe­gyes. + Kedves Kispajtások! Üdvözölünk benneteket a jó kezdeményezésért. S egyben ké­réseteknek Is eleget teszünk. Fel­kérjük a megyénk községeiben >• ( JÓKAI SZÍNHÁZ Március 26-án nincs előadás, XAJELOADAS Hidasháton, ma este fél 8-kort bastyasetAny n FUzesgyarmaton, ma este fél 8 óra­kor: TAVASZI KERINGŐ Szeghalmon, ma este fél 8-kor: KISPOLGÁROK encik'onédia. KÖNYVEKRŐL Sallai Elemér: UTOLSÓ NAPOK Sállal Elemér arcképe Egy csipetnyit adhattam ízelí­tőül abbéd az egykor hermeti’ku- san zárt világból, melyet „szigo­rúan titkos” jellege miatt nem is­merhettünk meg. Egy maréknyit- abból, melyet ifjúságunk nem láthatott, és a kon'társak jelentős része is elfelejtett már... Ezért is éreztem szinte kínzó szükséggel, hogy bemutassam mementóként könyvem „hőiének” típusát, amelyet mintegy két év­tizeddel ezelőtt ismerhettem meg. Hallottam fehér asztalnál fino­man és szellemesen trágárkodni, megfigyelhettem, mint vergődik fojtogató tétlenségben, egy töme­ges kivégzéskor láthattam, hogyan gyújtotta meg Regálía Médiáját, de akkor is láthattam, amikor szellemi baj társai már fogyatkozó- ban voltak. Azt a típust igyekez­nem megrajzolni Helesfay Hirt úszkár tűzérkapitány személyé- ien aíki még ekkor sem vált inak­tívvá, hanem elég bátorságot ér­tett . ahhojz^ hogy ne kérődzőn a múltán,, hanem cselekedjen „szed­etni; világuk: rohamozod vad szem-« >en’‘. Nagyon szeretném, ha olvasóim olyan mértékben vonnák le ebből is a megfelelő következtetéseket, amint azt a „Mozgó vesztőhely” című könyvemből tették. O Jt, I SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA Máidus 20—26: 420-as urak I. réss. Kezdés- h.- 6. 8. v.: 4. 6. s érakor. BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Március 24—26: Halhatatlan gaml- zon. Kezdés: b.: fél 8, fél «, r.: fél I, fél t, fél 8 órakor. TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Március 24—26: Berlin Sc h ft hausef sarok. Kezdés h.: fél 8. fél 8, v.: féi 4, fél «, lél 8 Örskor PETŐFI MOZI, GYULA Március 27—április 1: Csendes ott­hon. Kezdés: hétköznap 5 és 1 órakor, va­sár- és ünnepnap- 3. 3. l órakor, ERKEL MOZI, GYULA Március 21—26: A tettes Ismeretlen, Kezdés: h.: fél 8, fél 8. v.: fél 4, fél 8j fél 8 órakor. BEKE MOZI, OROSHÁZA Március 27—30: Az élet küszöbén. Kezdés h. 5. 1. v. a. 5. 1 órakor. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Március 20—26: Az ötlábú birka. Kezdés: h.: fél 6, fél 8, v. és ünnep- nap fél 4. fél 6. fél 8 órakor. ADY MOZI, SZEGHALOM Március 26—28: A papa, a mama, a feleségem, meg én. Kezdés h. 7 v. 3. a 1 -Vakor. TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Március 24—2«: Idegen utas. Kezdé« n 5. 7 v a. 5. í Órakor! PETŐFI MOZI, SARKAD Március 26—27: A Benderáthi eset. Kezdés h Se. I fi es - írékor. SZABADSÁG MOZI, GYOMA Március 26—28: Zsongó melódiák. Kezdés u 8 v 4 « e« * Órakor. VÖRÖS OKTOBER MOZI, MF.ZÖKOVACSHAZA Március 26—28: A mexikói. Kezdés h. 7. v a. 5. 7 Órakor. BASTYA MOZI. BPKPS Március 27—30: Hogyan fedezték fel Amerikát. Kezdés h.: 6. 8. v.: 4. 6. 8 órakot Segítsenek nekünk Annyira felzaklat­ta idegállapotom mey a múltkor Uj- dah is, megLegág is, aztán meg az aggok bizottsága, hogy elha- tároz*am: kimegyek egy kicsit sétálni a ligetbe. Igaz, hogy a fene eszi ezt a ta­vaszt! — manapság nem a legkelleme­sebb időtöltés közé tartozik a ligeti sétá- lás sem, de — gon­doltam — mindegy, legalább a fák, bok­rok, csendes ligeti sé­tányok nem bosszan­tanak fel semmivet, azt pedig, hogy no. cs*k az idő, még elr szívlelem valahogy. Zsebrevágtam a tol­iam, jó mélyre, mondván: úgy sem lesz rá szükség és boldog felsóhajtással léptem be a csendes téli-tavaszi tocsogó- san is meghitt liget­be. Barangoltam jobbra, sétálgattam balra, — már egészen jól éreztem magam, amikor rettenetes ku­tyanyüszítés, aztán kutyajajgatás, majd hörgés ütötte meg a fülem. Nesze neked, Kál­mán, ez aztán kelle­mes és nyugodt sé­taI . Rohantam a jajga­tó, nyüszítő kutya­hang irányába, és majdnem nekiszalad­tam a ligeti állatkert drótkerítésének. Mi van itt?! Szerettem volna ordítani, de már késő volt. A sze­gény pára kimúlt, mert úgy akarták. Egyszóval: megölték. Utálom a bizottsá- gosdit, de ha akkor valaki felkínál ne­kem egy állatvédő bizottsági tagságot, hát menten elfoga­dom. A látvány vér- fagy-’■z* 6 volt. A ku- tyaölés után kutya- nyúzás következett, és a bőrétől-szőrétől megfosztott kutya­hullát egy ember az állatkert szin-féle é- pítményének geren­dájára akasztotta ki. Rettenetes!... Nem­csak a megnyúzott állat, hanem az az egykedvű hóhérmun­ka is, ahogyan a számomra Ismeretlen ember mindezt csi­nálta. Ná, Kálmán, jót tett a ligeti séta?! — kérdeztem magam­tól és a zsebemben egyre jobban mocor­gó toliam kézbe kap­va, toll-szuronyroha- mot akartam intézni az egykedvű ember ellen. Harcias ked­vem azonban hamar lelohadt, mert eszem­be jutott, hogy oda­benn, a kerítésen túl vaddisznó is van, kettő, és nem szere­tek közelebbi érint­kezésbe kerülni sem­miféle agyarral, meg aztán, hátha nem is azt az egykedvű fér­fit kellene nekem i­mitt-amott jó alapo­san megszúrkálni?! Megyek a szerkesz­tőségbe — határoz­tam el magam, majd ott kisütünk valamit a kollegákkal. (Mert ugyebár én is újság­író lennék már, vagy mi a szösz?!) A dolog vége az lett, hogy a- céltollam tintába csaptam és forrongó dühvei estem neki szántogatni a kéz­iratpapírt. Közben kinyomoz­tam, hogy az állat- kerthez a Balassi Mű­velődési Otthon ve­zetőségének is van némi köze. Azt is megtudtam, hogy sok pénzt költöttek an­nak idején arra, hogy itt, Békéscsabán ál­latkert is legyen a ligetben, — de hogy ilyen kultúrálatlan, ízléstelen és barbár dolog sül ki belőle, azt nem gondoltam. Fellapoztam vagy öt lexikont, meg előka­partam emlékezetem­ből azt is, amit ta­nultam valamikor és kisütöttem, hogy az állatkert több lakója (a róka, a vadkutya) étrendje kerül ki a kutyahúsból. Ez rendben van, de mi­csoda disznóság az, hogy biciklire kötöz­ve a ligetbe szállíta­nak egy kutyát, és az rettenetes üvöltéssel, nyüszítéssel megfojt­va, vagy agyonütve ott döglik meg a sé­tálók szemeláttára, és a megnyúzott hulla ott éktelenkedik, mindennap kisebb a- lakban, ahogy etetés­kor leszeletelgetik e- gyik lábát, másik lá­bát, bordacsontjait, és így tovább! Hej, de odaszúrok valakinek a toliam­mal, ha mindaz, mit most leírtam, sokáig így marad!! Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents