Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1938. márc'us 8., vasárnap HŐSÖK Gyulavári. Kis község Annál gazdagabb forradalmi hagyo­mányokat rejt magában. A* It­teni emberek közül sokan — • haláltól sem visszariadva — merészen szembcszálltak a Horthy-rendszerrel. Küzdöttek a maguk igazáért, az emberibb életért. Ebben a községben nevelke­dett forradalmárrá Megyesi Sándor nyomdászsegéd, Szabó László szobafestósegéd Is. akik már jóval a felszabadulás előtt a KIMSZ zászlóvivői lettek. E- gészen fiatalon kapcsolódtak a mozgalomba, amit szivük min. den rezdülésével, lelkesítő sza­rukkal mindhalálig hűségesen szolgáltak. Röpiratokat terjesz­tettek megyeszerte, s ezekben a korhadt úri rendszer elleni harcra biztatták a Viharsarok nincstelenjeit, elnyomottjait. Bejárták a Tiszántúlt is, s gyúj­tó szavuk nyomán parázslaní kezdett a sokat szenvedett em­berek bensőjében szunnyadó szabadságvágy. Ságvári Endré­vel, a szabadságért, a boldogabb életért küzdők példaképével Is kapcsolatba kerültek, mint a KIMSZ tiszántúli aktívái. 1942-ben azonban bekövetke­zett a tragédia. A két fiatalt le­tartóztatták, s több idős mun­kásai, paraszttal együtt Békés­csabára hurcolták. Szörnyű kín­zásoknak vetettek alá Megyesi Sanyit, Szabó LacU. Ütötték- verték őket, hogy megtudják titkukat, elárulják a mozgalmat emlékérv és kapcsolataikat. Mindhiába. Ajkuk néma maradt. Hűek ma­radtak a mozgalomhoz, az esz­méhez. Később, az eredménytelen, éj. szakába nyúló vallatások után Budapestre vitték őket: a Mar. git-körúti gyűjtőfogházba. Itt sem tudták őket szóra bírni. S amikor már nem boldogultak velük; akkor büntetőszázadba osztották őket. Aztán kiküldték több hozzájuk hasonló forradal­márral együtt a frontra: akna­szedőknek, a biztos halálba. Az­óta sem érkezett hír róluk, pe­dig keresték őket, hiszen mind­kettőjüket nagyon szerették a községben. Életüket adták az eszméért, a jövendőért, melyről csak álmodtak, inert tudták, hogy egyszer eljön, amit azon­ban nem érhettek meg. A községben nem feledkeztek meg róluk. Emléküket örökre a szívekbe zárták. Nemrégen el­határozták, hogy a tanácsháza előtt a hős, mártírhalált halt KIMSZ-aktíváknak emlékmű­vet emelnek. Ezzel róják le há­lájukat, kegyeletüket a gyula­váriak. Az emlékművet március 21-én, a dicsőséges Tanácsköz­társaság kikiáltása 39. évfor­dulójának napján leplezik le. Ugyanakkor leplezik le a 19- esek terén azoknak a hős gyu­lavári vörös katonáknak emelt emlékművet is, akik életüket adták az első proletárliaza vé­delméért vívott harcban. P. P A méhkeréki fiatalok A méhkeréki Molnár Béla KISZ »lapszervezetben 18 tagból álló munkabrigád alakult. A bri­gád az újonnan épült ta* nácsliáza elejét feltöltötte, a köz­ségi kultúrotthon udvarát lesími- tották és kitakarították. Tervbe vették, hogy az új ta­nácsháza környéket parkosítják. Koszta János KISZ-titkár, Méhkerék Ma délelőtt Békéscsabán küldöttértekezletet tart a KISZ városi bizottsága a városi tanács nagytermében. Gab- nai István, a szervező bizottság nevében számol be az eddig vég­zett munkákról. Megválasztják a városi bizottságot, valamint a végrehajtó bizottságot. Az érte­kezleten résztvesz Perjés! László, a KISZ KV Irodájának vezetője. ÉRDEMES Érdekes eseményre szeretném fel­hívni megyénk zenét, táncot, dalt ked­velő fiataljainak a figyelmét — és nem ok nélkül. Nemrég a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központjának ágit. prop. osztálya és a Magyar Néphadse­reg Központi Tiszti Háza parancsnok­ságának közös rendezésében a Tiszti Ház színháztermében, zsúfolt nézőtér előtt, nagysikerű műsorral szerepelt ISMERJÜK MEG EGYMÁST Figyelemre méltó kezdeményezés indult el a kondorost és a bé- késszentandrási KISZ fiatalok részéről. Kölcsönös látogatást szer­veztünk, hogy közelebbről megismerkedjünk egymás munkájával, eredményeivel és hogy szoros barátság alakuljon ki a két szervezet tagjai között. A kondorosi fiatalok látogatása után, mi szentandrási fiatalok lázasan készülődtünk a viszonzásra és elérkezett az indulás pilla­nata. A lányok és fiúk örömtől és kíváncsiságtól sugárzó arccal he­lyezkedtek el az autóbuszban. Az egyik fiú rázendített egy szép magyar nótára és az egész gárda dalolni kezdett. A jókedv olyan ma­gasra emelkedett, hogy néhány pe rcnek tűnt csak az út Kondorosig. A kondorosiak meleg fogadtatásban részesítettek. Mint régi ba■> rátok és ismerősök, úgy üdvözöltük egymást. Megindult a társalgás, domínózás, sakkozás. Láttuk, hogy a kondorosi fiatalok arcáról nem az erőltetett udvariasság és kedvesség, hanem az őszinte és közvetlen barátság tükröződik. Szép és színvonalas kultúrműsorral szórakoztattak bennünket. Nekem azonban feltűnt, hogy a szereplő-gárda nagyrészben pedagó- autókból tevődött össze. És az egyik jelenetben a férfi szerepét nő játszotta. — Nem hinném, hogy a kondorosi KISZ szervezetbe^' nincsenek jTúk, csak lányok. A kultúrműsor után tea-délutánra hívtak meg bennünket. Elénk társalgás alakult ki és mindenkinek nagyon ízlett a finom rumosa tea. Közben a kondorosi KISZ tánczenekara szebbnél szebb dalokai játszott. Gyorsan szaporodtak a táncos párok, rövid idő alatt tetőfo­kára emelkedett a jókedv. A hazaindulás időpontját háromszor meg kellett hosszabbítani, mert a fiatalok olyan jól érezték magukat. Meleg búcsúzkodás után azzal váltunk el a kondorosi fiataloktól, hogy „viszontlátásra a kö­vetkező találkozásig". Ezek a kölcsönös látogatások nagy hatással voltak mindkét szervezet tagjaira és a szórakozás melleit, sokat tanultunk egymástól. Éppen ezért terveztük, hogy a járás több KISZ szervezetével megszervezzük a kölcsönös baráti látogatásokat, hogy ne egymástól elszigetelve, hanem egymást ismerve és segítve tudjuk ifjúsági szervezetünket szebbé, erősebbé és még vonzóbbá tenni. ^I'Tű/'OÍ d-n/ír/íf í?/í 1‘ A s p 4-n « o a KISZ ötszöriig VIT-dfjas Művész- együttese. A tánckar a nyolcvan tagú vegyes énekkar, a tangóharniónika zenekar és a KISZ rajkózenekar a párt, a nép­hadsereg, a szovjet helyőrség meghí­vottal és hozzátartozói előtt \ Iharos sikert aratott. Mindezt azért közöltem, mert me­gyénkből Is vannak köztük, mint pél­dául a Gyulára való Csete Hortenzia, aki szép, jó hangjával, rövid Idő alatt az énekkar erőssége lett, aztán a tán­cos lábú békéscsabai Szabó János és így sorolhatnám tovább. Érdemes te­hát a falu, város KISZ együtteseiben tevékenykedni, mert amellett, hogy egészséges, jó szórakozást nyújt, a leg­tehetségesebbek részére lépcsőfokot Jelenthet a Központi Művészegyüttes­be való bejutáshoz, ahol intemátus- szerüen, szakszerű továbbképzést nyernek tehetségük és szaktudásuk kiteljesítéséhez. Másrészt és nem utol­só sorban, a KISZ Művészegyüttes eszmei célkitűzésében, műsora össze­állításában és munkamódszerében ele­ven példa a városi, falusi, tánc-, énejf^ és zenekari együttesek előtt. Az ar^H nyokat leegyszerűsítve, a legkisebb kul­túregyüttes is hasznosan kamatoztat­hatja azt, ha kapcsolatot teremt ve­lük. A címüket is megadhatom: Bu­dapest, VII., Rottenbiller u. 20—22. szám alatt élnek és működnek. Gerő l.óránt elvtárs, a KISZ Művészegyüt­tes tapasztalt, kiváló vezetője öröm­mel áll minden KISZ kultúrcsoport, minden művelődési ház és otthon ren­delkezésére. A tánc- és karvezetők If készséggel adnak tanáéáot. “"kérésük if van: A megyében lévő ^éílegzotes he­lyi táncokat, dalokat, sőt akár új tánc- és zenei alkotásokat is, örömmel fo­gadnak és iktatnak műsorukba, ha azok művelődésünket szolgálják. Már ez évben külföldi utakra készülnek, így a népi demokráciákba és a nyu* gáti országokba, például Franciaor­szágba. Azt szeretnék, ha műsoruk har- zánk minden egyes tájáról szedett rágcsokor lehetne. V.1 RFZS M Illedelmesen kopogott, de nem nyitott be. Ott állt a küszöbön. Lehaj­totta fejét és magaelé nézett. Alig hallhatóan valami kis élelmet kért. Viselkedésén látszott, hogy szégyenli amit tesz. Újdonsült még eb­ben a munkában. Ruhá­ja nem volt éppen ron­gyos, de kis kabátján látszott, hogy valamikor derék, vállas ember vi­selte. A kis töpörödött öregnek csaknem a tér­déig ért. Kézi szatyor- járt annál jobban meg­látszottak az évek. Sza­kadozott oldalán egy szelet kenyér kandikált ki, amit valamelyik szomszédban kaphatott. Míg a kamrából visz- szatértem egy kis éle­lemmel, a kislányom ott állt előtte és merően rézte. Az öreg, beesett arcú bácsi pedig a kicsi lányon felejtette a sze­mét. — Nézd csak anyu­kám, sír a bácsi — for­dult felém. Valóban, az idős em­ber arcán két kövér könnycsepp gördült le. Az öregek, az édesanyák, édesapák sírása még a legkeményebb szívű em­bert is meghatja. Behív­tam, szinte kértem, hogy jöjjön be a konyhába, melegedjen egy kicsit. Szégyenlősen fogadta a meghívást. De bejött. Nehezen, öregesen ült le a kínált székre. Ron­gyos szatyorját magaelé tétté. A kislányról alig vette le a szemét. A be­szélgetést maga kezdte. <— A legkisebb uno­kám nekem is ekkora, csak az fiú. Nagyon sze­retem valamennyit. — A bácsinak hány u- nokája van? — fűztük a beszélgetést tovább. — Tíz, de már mind nagyok. Felső iskolába járnak. Hat gyerekem van. Négy fiam és két lányom. — Azok talán nem él­nek itt? — A két fiam és egy lányom az itt van... Egy fiam a Dunántúlon, a többiek Pesten laknak. — Azok nem segíte­nek a bácsinak a megél­hetésben? Az idős bácsi talán nem várta a nyílt kérdést, mert látszott rajta, hogy rosszul esik a válasz. Talán percek teltek el, amikor az öreg koldus mesélni kezdett. Az apám is, az anyám is cseléd emberek vol­tak. Míg fiatal voltam, én is másoknál szolgál­tam. Szegények voltunk világéletünkben. Az é- let hozzám mindig mos­toha volt. Apám iS, a- nyám is ott élt velem, míg meg nem haltak. De jöttek a gyerekek. Ki­lenc egymás után. Há­rom még kicsi korában elpusztult. A többit fel­neveltük beteges felesé­gemmel. A magunk ere­jéből szárnyukra bocsá­tottuk őket. Most mind dolgozik. Mesterséget tanult. István fiam igaz­gató valamelyik gyár­ban, azt mondják, János is vezető. Jóska bányá­ban dolgozik, Pali meg autóval jár. A legkisebb lányom, Rozika, az is gyárba jár, azoknak csa­ládjuk sincs. Szépen él­nek valamennyien. — Magukkal nem is törődnek? — Tudja kedves, úgy szokott az lenni, hogy a szülő felnevelhet hat gyereket, de hat gyerek nem tud eltartani egy szülőt. Azt mondják, ha az élet néha összehoz velük, hogy menjünk otthonba, ott jó lesz ne­künk. Dehogy hagyjuk ott azt a kis rossz házat, amihez úgy hozzászok­tunk, Feleségem évek óta fekvő beteg, én ma­gam ápolom. Ügy vágy­na már egy kis jobb é- letre, egy jobb falatra, de abból a kevés segély­ből nem jut. Rozika né­ha eljön hozzánk, de so­kat nem tud rajtunk se­gíteni. A hónap végén meg így élünk... Mit mondjon az ember neki, a gyerekeiről, hi­szen olyan szeretettel, szinte büszkeséggel be­szélt az igazgató fiáról, a gyárimunkás lányáról. És méfiis fájt neki be­lülről valami, mardosta a szégyen, hogy öreg napjaiban koldulnia kell. Pedig nem neki kellene szégyenkeznie, hanem azoknak, akiket felnevelt, szárnyukra bo­csátott. Csépied Eta Kérdések! 1. Hányféle Körös folyik át me­gyénkén? 2. Ki volt az a szovjet hős, aki a Nagy Honvédő Háborúban elvesz­tette mindkét lábát és műlábai el­lenére mégis repülő maradt? (Ere­deti és regénybeli neve.) 8. Melyik megyénk legnépesebb városa? 4. A Déli-sahkon tudományos ér­teleimben hányféle sarok léteák? 5. Végül egy vidám kérdést Ütőn megyen, úton halad. Hol las­san megy, hol meg szalad. Szem* négy, füle négy, körme pedig hu­szonnégy. Mi az? Megkeveri szótagok t RŐTUTÖ SUIVAON AZOMUT (Helyesen megfej tve: ismert if­júsági üzem igénybevétele.) Betűrejtvények i OUCDUC vő vő VÖ VO DO ü Nem teljes értékű megfejtéssel is pályázhatsz. Beküldendő márci­us 7-ig a Népújsághoz. A borítékra Írjátok rá, hogy: REJTVÉNY.

Next

/
Thumbnails
Contents