Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

1958. február 18., betid BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG 3 Mivel foglalkozik o gazdasági felügyelő Kondoroson? Az .'óasztaion sárgás színű, ko­pott munkafüzét. Fedőlapját ma­gast púpozzák az akták. =~ Lapozzunk bele s nézzünk meg egy-két aktát, miről Szól, mi­lyen intézkedéseket, milyen uta- súásokat tartalmaz, — szóltam Kugyela Jánoshoz. A gazdásági felügyelő rríágá elé tetté á vsfc- kos, felintézefléfi aktaKötegét. Fél- sóhaj tóit: — Dé megszaporodtatok, az ál- dóját! — A legfelsőt már olvassa is: — A községi gazdasági felügye­lő véleményezze Varga Fái. Nlágy Mihály, Me!is Fái kondotosi la­kosok ingatlan eladását és akt ha­ladéktalanul küldje meg a járási tanácshoz. — Hol az összefüggés a föld adás-vételének véleményezése és a gazdasági felügyeld feladata között? — Ennek bizony nem sok köze van a imzógazdasági termetes nö­veléséhez — válaszolta nyakig be- levórosödve. ^ — Akkor miért csinálja? * — Valakinek meg kell csinál­ni. Rám szignálták, így ez az én feladatom. A beszélgetésbe csakhamar be­kapcsolódott a tanács vb-titkára is. Megkérdeztem: — Miért bízzák meg a gazda­sági felügyelőt a föld adás-vételi ügyek véleményezésével? Ez nem az ő feladata. Ezt a VB elnökének vagy titkárának kellené elvégez­ni. Közben Csabai Pál dolgozó pa­raszt nyitott az irodába. — A fasorból két fát akarok ki­vágni: Mindkettő kiszáradt. Bn- ged-O'-t kérek. A gazdasági felügyelő elővett egy füzetet, beírta a kérelmező nevét, lakását a kivágásra kerülő fák ciarabszámát és ezt aláíratta az ügyféllel. Ezzel el volt intéz­ve. — Fakitermelési ügy feer» bá­nyan jönnek naponta? — öté fi-ftá fáit, sót sokszor 26- an is. — Ki ellenőrzi a fakitermelése­ket, mivel ilyen részletes adatokat vettek fel. — A három mezőőr... Néhány pere múlva ismét nyílt az apó. Magas, pirospozsgás ar­cú ember, Rák János lépett be. — Üszőt mázná: tam. Szeretném a mérlegelést hitelesíttetni, az adókedvezmény végett. Ezzel a községi mázsakezeiőtől kapott cé­dulát az asztalra tette. Kugyela "ános megnézte, rányomta a pe­csétet és aláírta. Az ügyfél sár­ion fordult s elment. — Ki kezeli e községi tanács mázsáját? — Ladnyik György községi tűz­oltó. — Az ő munkájáért is a gaz­dasági felügyelő felelős? — Fém — válaszolt Kugyela elvtárs. — Hát akkor miért pecsételte le és Irta alá a mázeacédulát. — Mert a pénzügyi csoportve­zető csak az én aláírásommal ad­ja meg az adóikedvezményt,. Alig beszélgettünk, máris ú- jabb ügyfél nyitott az irodába. ■p K-ittek /tzeseem a haszonbért: az | államnak-e. vagy a föld tulaj­donosának? — kérdezte özv. Vaes Lajosné. —- A tulajdonosnak — válaszol­ta & felügyelő. Ezt a tanácsot az egyik- mezőőr is megadhatta volna, hisz’ minden Ötmilliónál több facsemetét ültetnek cl a tavasszal a megyében A megyében a legelőkön, árortpartoitun, dűloutak mentén és a tanyaközpontok környékén összesen ötmilliónál több facseme­tét és nyolcvanezernyi stihángot ültetnek el a tavasszal. Különösen az állami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek fordítanak ko­moly gondot á kopár alföldi ta­nyavilág fásítására. Felsőnyomá­son, Bánkúton, Dombegyházán, Csorváson, Lőkösházán és másutt száz és százezer különböző cse­mete kerül földbe. Döntően az Al­földön legjobban díszlő akác, nyár, kőrisfélék és kocsányos tölgyfa csemete, valamint vadró­zsa, aranyribizke, és egyéb cser­je kerül kiültetésre, s néhány év múlva lombsátraikkal megvédik a környéket a szárító szelektől és vihartól. Jelentős mennyiségű cse­metét igényeltek az egyénileg dol­gozó parasztok is, A kiiiitetésre váró csemeték és suhángok kieme­lését hamarosan megkezdik a 3yu!ai Erdőgazdaság csemete- kertjeiben. hé en két »Utalómmal találkoznak a gazdasági felügyelő-vei, amikor megbeszélik a legfrissebb mező- gazdasági rendelkezéseket, többek között a haszonbér rendezési dol­gokat is. ^Tizewkét óra felé egyre keve­tebb ügyfél nyitott az irodába, A helyiségben ketten tartózkodtunk s tovább beszélgettünk a gazda­sági felügyelő munkaszervezésé­ről. — Mikor járt utoljára a kondorosi tsz-ekten, termelési kérdések intézése, vagy tanácsadás végett? — Rég Az iroda annyira ide­iül, — mutat megvetéssel az író­asztalon lévő aktakötegre —,hogy ki sem tud az ember mozdulni. Pedig lenne a termelőszövetfeeze- tek termelésében, szemezésében néhány feladat, melyet meg kel­lene oldani, csak nincs idő. — A község vezetői szokta'k-e s< ;íteni a szövetkezetek problé­máinak intézésében? — Szoktak. Mi megszerveztük a munkát. A község termelőszövet­kezeteit patronálás végett a köz­ségi tanács vb. függetlenített tag­jai között felosztottuk, így mind- annyiónknak van egy-egy szö­vetkezete s azt látogatjuk. Ez a munkamegosztás alapjában véve helyes, de a termelőszövet­kezetek termelési feladatában a szaktanácsadást nem oldja meg. Éppen ezért sokkal helyesebb lenne, ha a gazdasági felügyelő nem az íróasztal mellől ismerné a szövetkezeteket, hanem a gya­korlati életből. Ehhez viszont az szükséges, hogy a községi tanács vb. szervezze meg jobban a mun­kát és ahol lehet, könnyítsen a gazdasági felügyelő adminisztráci­ós feladatán, hogy Kugyela János­nak ne kelljen fakitermelési, má- zsálási, kataszter-nyilvántartási, föld adás-vételi véleményezéssel és még ki tudja, milyen mellékes feladatokkal foglalkozni, melyek munkaidejét teljesen kitöltik és a fő feladat végrehajtásában gá­tolják. Dupsi Károly Legelőgazdálkodási tervek és gondok megyénkben A Szarvasi Kutató intézet kísér­leteiről s az elért jelentős sikerek­ről beszélgettünk Kovács Gábor elvtárssal, az intézet igazgatójával. Kutatásuk kiterjed a mezőgazda­ság minden ágára, a legelőgazdál­kodásra is és sok segítséget adnak a megye legeltetési bizottságainak. — Február 17-től egyhetes tan­folyam lesz Intézetünkben a legel* tetésf bizottságok elnökei' részére — közölte Kovács eivtána — Ki rendezte és milyen céllal? — Azt hiszem jobb lesz, ha dr. Gruber Ferenc kutató adja a rész­letes tájékoztatót Azért is, mert diploma munkája a megye legelő* gazdálkodása és ő a tanfolyam le előadója. Dr. Gruber Ferenc elsorol'a. hogy miről és kiktől hallgat elő­adást az 55 legeltetési bizottsági elnök. — Reméljük ugyanis, hogy va­lamennyien eljönnek. Jórészt raj­tuk múlik, hogyan valósul meg a sok szép elgondolás és terv. Le­gelőgazdálkodásunk megjavítását szolgálja az, hogy az idén minden 500 holdnál nagyobb legelőn bevezetjük a villany pásztort Aztán fokozatosan bevezetjük a legelők rendszeres trágyázását: fektetéssel és az egy kocsi trágya mozgalommal. Ez úgy értendő, hogy a legeltetés megkezdése előtt minden állattartó köteles annyi szekér trágyát kivinni a legelőre, ahány tehenet legeltetni akar. A fektetése« trágyázás lényege abban van, hogy gyakran változik az ál- latok delelő helye. — Jónak látszik ez az egy szekér trágya-mozgalom, .de mit szólnak, hozzá az állattartók? — Azt tapasztaltam, hogy ók örülnének a legjobban, ha minél előbb megjavulna a legelő s nem csak járkálnának az állatok, ha­nem jól is laknának és tejelnének. Semmi sem jobb és olcsóbb a le­geltetésnél, ha jó a legelő. Sajnos itt a megyében kevés jó legelő van. Legalább 500 holdat kell sürgősen újrafüvesíteni Ezenkívül szorgalmazni kell az öntözést. Megyénkben minden kü­lönösebb befektetés nélkül leg­alább 3000 hold legelőt lehetne ön­tözni. mivel több helyen ki van é- pítve a csatornarendszer. Például Békéscsabán is csak éppen ki kel­lene taKariumi es. renaoenozm. uz valahol pénzre van szükség, erre a célra az sem akadály: saját erő*' bői erre az évre egy és. félmillió forint áll rendelkezésre a megyei legeltetési alapnál, — Olyan jót ismeri a viszony«** ksd, ménsha egyebet sem oinálna,. — jegyeztük meg tréfásan — Afféle alefaöke vagyok a me­gyei legeltetési alapnak — vála­szolta szerényen. Sokat küszkö­dünk, hogy végre mindenütt felis­merjék a legeld jelentőségét Ezért 1« helyen négy-négy holdas legelő trágyázás!, űjarafüvesítési és ta- lajavító kísérlett parcellát létesí­tünk. Megtesszük, amit tehetünk. Azonban kevés az erőnk Minden járásban kellene egy lege- iőnaeeter, aki szakszerűen irányí­taná a legelői ápolását, trágyázá­sát, újra füvesítését, öntözését és mind azt a sok feladatot, amit az állati hozamok növelése és olcsób­bá tételéért sürgősen meg kellene csinálni legelőinken. — Mi már régebben javasoltuk ezt — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Gábor elvtárs. Vállaltuk e- zeknek a szakembereknek a meg­felelő képzését és közvetlen irányí­tását is. A megyei tanácsnál azon­ban státuszra, bé*— 'Avatkoz­tak. ói. bü. Érdemes voll.* - fiaton mógegyszer alaposan elgondolkoz­ni és béralapot teremteni, mond­juk a megyei legeltetési alapnál ’egalább három-négy legelőmester számára, mert megyénk 107 000 hold legelőjének az a legnagyobb baja, hogy eddig nem volt, aki fő- fviadalként törődött volna vele. A legeltetési bizottságok elnökej többet tudnának tenni rendszeres szakirányítás mellett. K. 1. Élénk országgyűlési képviselő beszámolók és fogadónapok a gyulai járásban . Nagy Károly országgyűlési kép­viselő, a megyei termelőszövetke­zeti tanács elnöke Januárban a gyulai járásban több helyen foga­dónapot és beszámolót tartott. Ele­ken és Dobozon a beszámoló gyű­lésen több mint négyszázan vet­tek részt. Gyulán, Újkígyóson, Kétegyházán a fogadónapokon a dolgozók sok kérdésre kértek és kaptak választ. A vonat ritmikus za­katolással fúrja magát előre a holdfényben megcsillanó sínpáron. A mozdony kéményéből szikraeső hull. A komor fekete füst, mint óriási madár lebben tova a le- vegőben. A kocsi, amelyben ü- lünk, zsúfolásig telt diá­kokkal, fejkendős né­nikkel, falusi, öreg pa­raszt bácsikkal. ' Beszélgetnek, cigaret­táznak. Van olyan, aki szundikál, feje néha megbillen egy-egy zök­kenőnél. Mellettem négy férfi ül. Három közülük középkorú, a negyedik őszhajú, alacsony, so­vány ember. Lehet már 70 éves. Beszélgetnek. A szót az öreg viszi. — Én azt mondom nektek, mégis csak jobb a tsz, mint az egyéni gazdálkodás. Az öreg nem nyugszik — Őszi’ miért, János bátyám? — kérdezi az egyik. — Az egyéni gazdálko­dás csak kínlódás — le­gyint az öreg. — A tsz az más. Az én vejem is tag, van annak mindene. Azt mondja, nem cserélne tíz egyénivel sem. A múltkor meg olvasom az újságban, hogy a kiöre­gedett tsz-tagok nyugdí­jat kapnak. Ehhez, mit szóltok? Egy ideig csend von. Az öreg figyeli őket. A padszélen ülő ptrosképű, erőteljes férfi megszólal: — Én azt mind elhi­szem, bátyám. De úgy vagybk vele: ami az e­nyém, azt nem, hagyom. Nem akarok én cseléd lenni. — JVíi? — kapja fel a fejét az öreg—Cseléd? — Ki beszél itt cseléd­ségről? Azt hiszed, a tsz-ben cselédek az em­berek? El vagy tévedve ecsém! A három férfi másra tereli a szól. ö azonban nem nyugszik. Tekinte­tét mérgesen veti a tár­saira. — Tudjátok is ti, mi az a cselédség. Én tu­dom. Huszonhárom érig voltam a más kutyája. Minden reggel három ó- rakor keltem, s este tíz- tizenegyig nem feküd­tem le. Ma már nem úgy élünk, mint régen. A tsz-ben egész másként van. Kevesebb munká­val megkereshetnétek azt, amit egyénileg. — Hát, ha olyan jó a szövetkezetben, kend miért nem tag? • — En? — csodálkozik az öreg- — Hetvennyolc éves vagyok már, mit tudnék csinálni? Elég az, hogy a vejem, meg a fiam tagok. ° 1 A vonat lassít, majd megáll. — Hol vagyunk? — áll fel hirtelen az ö- reg. — Muronyban — szól az egyik. — No, isten áldjon benneteket. Mondani a- kart még valamit, de meggondolta. Legyintett egyel s leszállt. — Jantyik — Március első napja^an megkezdik a gyulai > gyógyfürdő kút fúrását A lovarda mellett már elhe­lyezték a fúrótorony alkatrésze­it, melyek összeszerelését ha­marosan megkezdik. Ha a Föld­tani Intézet vizsgálatai beiga­zolódnak, úgy május végén a gyulaiak már „kóstolgathatják’’ a gyógyvizet. A fürdőjegyek megváltásából eddig mintegy kétszázezer forint gyűlt össze, elsősorban üzemi dolgozók és hivatali alkalmazottak adako­zásából. Kevésbé értették még meg a gyulai gyógyfürdő léte­sítésének jelentőségét a magán- kisiparosok és a város dolgozó parasztsága. A városi tanács azonban reméli, hogy az emlí­tettek is tevékeny résztvevőivé válnak e nagyszerű városfej­lesztési mozgalomnak. A fürdő­építéshez az állami beruházá­son túl a megyei tanács száz e- zer forinttal járult hozzá. Az építési program iráni nagy az érdeklődés az ország különböző részein dolgozó gyulaiaknál is. Egyesek anyagi támogatást is felajánlottak. Olvasd A NÉPÚJSÁGOT

Next

/
Thumbnails
Contents