Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-16 / 40. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. február 16., vasárnap Az újról, a jövendőről is beszélgessünk 'T’öbb szeghalmi egyéni gazdá- val folytattunk eszmecserét K napokban. Szívesen láttak bentiünket otthonukban, a szelíd me- tegű kemence mellett, s amikor az egyéni gazdálkodásról beszélgettünk, úgy éreztük, egy éjszakán ét el tudnánk diskurálni. Szívesen beszélték el élményeiket a 45-ös földreform idejéről, a további évekről és kereken kimondották: tetszik nekik a mostani politika, mert figyelembe veszi az egyéni gazdálkodókat. Áradt a szó és sok. szór egymást túllicitálva beszéltek az emberek, de amikor a ma és a holnap égető kérdéseiről, a mezőgazdaság nagyüzemi formáiról esett szó, kizökkentek nyugalmukból. Szemmelláthatóan féltek ez új.ól és ki is nyilatkoztatták, hogy a szövetkezetben nem tudnak majd megélni, s egyre jobban úgy érződött, hogy szívesebben beszélnének a régi élményekről, mint a termelőszövetkezetekről. Amikor megkérdeztük tőlük, hogy ismerik-e a helybeli szövetkezetek életét és beszélgetnek-e erről a kommunisták, rövid választ kaptunk: nem, legalábbis velük nem. Ha szót váltunk is, leginkább ezt mondjuk el, ami fáj, de a szövetkezetekről nem esik szó. A beszélgetés tanulsága —mert nem csak Szeghalmon van így — elgondolkoztató s arra int, hogy a régi dolgokon túl többet kell beszélnünk a máról, a jövendőről, mert a ma, a holnap a fontos, a lényeges. Ez viszont türelem dolga. És a türelmességen túl, következetességet, állhatatosságot, megnyugvás nélküli akaratot igényel. Mert a régi dolgokból kizökkentesd és az új felé terelni a figyelmet, -nem csak szavakon múlik. Nem kell túlharsognunk a vitapartnereinket, hanem bele kell, hogy éljük magunkat azok gondolatvilágába, hogy felismerjük, milyen nehéz döntés előtt állnak. Csak így tudunk közelebb kerülni az emberek szívéhez, eszéhez s így tudjuk meg, mi az, ami tetszik nekik az újban és mi az, amiben még kételyeik vannak. Ez viszont a munka legnemesebb s egyben legnehezebb része. Sokkal könnyebb kinyilatkoztatni azt, hogy a falusi parasztok konzervatívok, maradi gondolkozásúak, zárt a Magvető Termelőszövetkezet s ezért elsősoron nefh ők a ludasok. De nézzük csak tovább a fejtegetésüket. Egybehangzóan állapították meg, hogy az atomkorszak küszöbén ők nevetségesen primitív eszközökkel dolgoznak. Keringenek a mesterséges holdak és ők még a Dózsa lázadó parasztjaitól örökölt kaszával aratnak s talán annyi a különbség, hogy ennek esztergált nyele, finomabb pengéje és kalászcsapója van. De bármily igásam ül is az ember markában, nem lehet vele felvenni a versenyt az aratógéppel, a kombájnokkal. S az új masinák nem is ismeretlenek előttük. A grófnak is volt kombájnja a 30-as években, mert csak így tudott boldogulni a gabonával, másképp ráfizetett volna. A tsz-ek Is egyre inkább gépeikkel dolgoznak és ők, az egyéni parasztok a versenyben előbb-utóbb lemaradnak, p1 nnek felismeréséig már so- ^ kan eljutottak. Érzik is, hogy ez a gazdálkodási mód a technikai haladás ellentéte és tarthatatlan. Szájukon ott ül az új hang, amely a régi gazdálkodással száll vitába, de bensőjükben pendül a húr, amelyik a megszokottat sírja vissza, s leginkább azért, mert nincs aki az új hangot életrevalóbban megpendítse, hogy az a régit elnyomja. Nincs, mert sok helyen magukra hagyatottan morfondíroznak az emberek, s emészti őket a magány. Egyedül feszegetik a régi hurkot, nincs megfelelő segítség, felvilágosító szó, mely, mint jó bonckés, ettől a buroktól megszabadítsa őket. Sokszor .vitatkozunk szövetkezeti emberekkel,- s amikor tréfaként jegy zunkMs meg róluk véleményeket, körömszakádtáig védik a tsz-t. Vég nélkül magyarázzák eredményeiket és hogy mennyivel másabb nekik az élet. De, amikor azt kérdezzük, elmondják-e mindezt az egyéni parasztoknak, a szenvedélyesség a- lábbhagy. Valahogy úgy vannak vele, se jót, se rosszat. Pedig hány dolgozó paraszt jutott már el addig, ameddig a gerlaiak, sőt tovább is. Sokan árgus szemekkel ügyelték a tsz-ek munkáját, ösz- szevetették a jövedelmet is és a szövetkezet javára billent a mérleg. Azt is elkönyvelték magukban, hogy rosszabbul járnak ők is, az állam is. Csak hát — s itt pendül a húr — az „egyéni szabadság”, „a magam ura vagyok" újra visszahúzza a régibe. És az érv? A kommunisták szava itt sokszor elakad, pedig nem ártana bonckés alá venni ezt a nézetet, mert a gerlaiak és sok egyéni gazda éppen ennél akad meg. És van érv, csak elő vele. A minap a körös- ladányi Űj Barázda tagjai erről győztek meg. Heves vitában igazolták, ha van egyéni szabadság, akkor a tsz-ben van. Egyenlő jogokat élvez mindenki, közösen döntenek, amit megfontolt utasításra cselekszenek, de az nem egyesek parancsa, nem az egyéni szabadság megsértése, hanem az élet szava. A jobbért való küzdelem írja " elő számukra, hogy mit tegyenek. S hogy ezt a brigádvezető, vagy a vezetőség valamelyik tagja tolmácsolja, az édes mindegy. Vajon az egyéni gazda azt teszi-e, amit akar? Nem! Neki is az élet szabja meg a munkát, ha boldogulni akar. Vajon ki parancsol neki, ha megszólal a barázdában a pacsirta, hogy szántani- vetni kell, ha nem az élet? Ki parancsolja neki, hogy hajnalban keljen és a holdvilágnál is arasson, ha eljő annak az ideje? Ki írja elő a két-három holdas parasztnak, hogy korahajnalban rozsét vágjon és a piacon fagyos- kodjon, amíg portékáját eladja? KI más, mint maga az élet. És sokszor, bárhogy is fundálja a gazdálkodás menetét álmatlan éjszakákon, mert másnap a felesége, vagy a gyerek beleszól és megváltoztatja a gazdálkodás menetét. Mily meggyőzően hatottak ezek ;a.szavak rám, de mint kitudódott,, a legiüetékesebbeknek — az egyéni gazdáknak — korántsem beszélnek ilyen meggyőzően, ilyen szenvedéllyel, pedig kell és szükséges. A jövendőről van szó s erről a régiek idézgetésén túl, sokkal többet kell beszélni az emberekkel. Nem minden ese'ben konzervatívak azok, nem minden régi húr pendül már meg bennük s ha megszólal is egynémelydk, a megértő vita, a szenvedélyes és meggyőző szó biztos megpendíti bennük az újat. Deák Gyula A PÁRTÉLETBŐL mint azt ,hogy miben jelentkezik ez náluk és hogyan kellene ebből kizökkenteni őket. A maradiság hangoztatása a legtöbb esetben mellőzi is a tárgyilagosságot és arra jó, hogy az agitáció, a meggyőző munka hiányosságait takargassa. Igazság ez ugyan, de csak féligazság, mert a maradi nézetek egy részét száműzte már maga a falusi paraszt, mert az élet követelte tőle, száműzte, amint felismerte, hogy a régivel való szakítás neki létkérdése. Az általában hangoztatott maradiságra éppen a napokban cáfolt rá jónéhány gerlai egyéni paraszt. Néhány évvel ezelőtt még színét sem látták a rádiónak, ma meg már televizióról álmodoznak s ahogyan a világpolitika eseményeiről beszéltek, 6zinte meglepett. Pontos képet adtak a tuniszi helyzetről. Tudták, hogy van szputnyik és amerikai mesterséges hold, azt is, hogy melyik, hány kilogramm, s azt is, hogy milyen eredménnyel zárt a barcsi Vörös Csillag. S hogy mennyire megszokták a rádiót? Ha egy nap nem hallgatják, úgy érzik megsiketültek, mintha egy nap kiesett volna az életükből. Tehát nem minden tekintetben konzervatívak. S ami bosszantó, szűkebb hazájukról, s annak eseményeiről kevesebbet tudnak. Nem tudták megmondani, hogyan A gyulai városi párt-végrehajtó bizottsága a termelőszövetkezetekben dolgozó párttagok részére aktívaértekezletet tartott. A tanácskozáson ismertették a párt agrártéziseiből adódó feladatokat. A beszámoló és vita alapján az aktíva többek között elhatározta, hogy a termelőszövetkezetek legszilárdabb híveiből olyan csoportot szerveznek, melynek tagjai tervszerűen foglalkoznak a kilépettekkel és a többi egyénileg gazdálkodóval. A pártbizottság a felvilágosító csoportokat érvekkel, a nagyüzemi gazdálkodás termelési adataival látja el. A termlőszövetkeaetekben dolgozó kommunista aktíva összehívása helyesnek bizonyult, elősegítette a párt álláspontjának szilárdabb képviseletét a kollektív gazdaságokban. , X A közelmúltban az orosházi városi pártbizottság összehívta a KISZ alapszervezetekben dolgozó kommunista fiatalokat. Értékelték a KISZ megalakulása óta eltelt időszakot és megvitatták a KISZ akcióprogramját, valamint az ebből adódó feladatokat, amelyek o kommunista fiatalokra hárulnak. Az értekezleten úgy döntöttek, hogy minden negyedévben összejönnek és beszámolnak a végzett munkákról, amelyet pártmegbiza- tásként kaptak. Tanácskozás a Szakszervezetek XIX. kongresszusára készült alapszabály- és határozat- tervezetről A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta a XIX. kongresszusra készült alapszabály- és határozattervezetet. Az elnökség tagjai közül többen mondták el észrevételeiket, ugyanakkor kiegészítő, illetve módosító javaslatokat is tettek. Az ülésen elhangzott indítványokat a SZOT elnökségéhez továbbították. NEMZETKÖZI SZEMLE Afrika népei a felszabadulás útján Szakiet-Szidi Jusszeffoen elhan- toltáik a francia bombatámadás áldozatainak holttestét. A sírdombok alatt nők és férfiak, gyerme-* kék és aggastyánok tetemei fek^ szenek, fejfáik, mint megannyi mutatóujj merednek az ég felé, az imperializmus legújabb gonoßztet- teire figyelmeztetnék. A szakáeti halottak csak kis töredékét képezik azoknak az áldozatoknak, amit az afrikai földrész népei felszabadulásuk érdekében hoztak. letörésére, ezzel azonban következményeiben szinte beláthatatlan bonyodalmakba sodródnak, s mindazt elveszíthetik, ami ma még lehetőségként nyitva áll előttük Afrikában. így kapcsolódik Francia- ország bűnös algériai politikájához Tunisz kérdése Tunisz, a függetlenségét nemiég. -elnyert állam politikai vezetése, mint tudjuk az inkább a nyugati peJitikáfaoz közelálló Burgiba korA szakiét! terrortámadás jelentősége azonban nem mérhető csupán az ártatlanul elpusztultak számának vizsgálatával: kihatásai igen fontosak az algériai, a tuniszi, a marokkói és más népek szabadságküzdelmének további menete szempontjából. Kíséreljük meg, e rövid áttekintés keretében néhány gondolat felvetésével közelebb kerülni a tuniszi probléma megoldásához. Három fő kérdésben lehetne megközelíteni a problémát: az egyik az afrikai népek felszabadulásáért, vívott harcának általános menete. A második kérdés, Franciaország helyzete és politikája Algériában. A harmadik az Amerikai Egyesült Államok gyarmati politikájának kérdése. Az afrikai népek szabadságtö- rekvései, ha nem is töretlenül és nem teljesen egyformán, de feltarmánya kezében van, ugyanakkor azonban Franciaország mai értelemben jelenléte Algériában állandó veszélyt jelent a frissen elnyert tuniszi függetlenségre. Nem vitá# tehát, hogy Tunisz hivatalos politikai vezetése — Tunisz népéről nem is beszélve — bizonyos szimpátiával tekint az algériai függetlenségi küzdelemre. Franciaországnak az az álláspontja, hogy Tunisz gyakorlatilag is támogatja az algériai szabadságharcot. Ennek a francia álláspontnak a kifejezésre juttatása jelentkezik a terrortámadásban az algériai harcosok állítólagos tuniszi utánpótlási, területei ellen. Franciaország ezzel a lépésével nyilvánvalóvá tette, hogy nem szándékszik felhagyni algériai imperialista politikájával, sőt elszánta magát, hogy -kiterjeszt* a háborús tűzfészket más területekre is. tóztathatatlanul haladnak a beteljesedés felé. Húsz évvel ezelőtt az afrikai területek több-kevesebb mértékben valamelyik gyarmatosító hatalom uralma alatt állottak. A háború befejezése éta nyolc állam vált függetlenné, közöttük: Egyiptom, Líbia, Tunisz, Marokkó, Abesszínia, a Délafrikai-Undó. Az afrikai fejlődés visszatükrözi az egész világon érvényesülő fejlődési folyamatot. Franciaország két útja ebben a helyzetben, a világon ma uralkodó erőviszonyok között a régi módon folytatott . gyarmatosító politika továbbvitele úgyszólván lehetetlen. Ezt a lehetetlent próbálja görcsösen lehetségessé változtatni a franciák erkölcsi és gazdasági szempontból egyaránt katasztrófa politikának minősíthető eljárása Mi bátorította fel Francia- ország kormányát az ilyen politika vitelére? Teljesen önállónak tekinthető-e ez az elhatározás, vagy pedig a többi imperialista nagyhatalom egyetértő támogatásával történik, mindez? Itt kapcsolódik be a harmadik kérdés, az Amerikai Egyesült Államok gyarmatosító politikájának problémája, összefüggésben a nyugati szövetségesek egymáshoz való viszonyával. Az Egyesült Államok gyamati politikája más formában jelentkezik mbit a „klasszikus” gyarmatosító módszerek, A régebbi gyarmatosítókat kiszorított, függetlenségüket alig elnyert országok ajtajában kopogtat és elsősorban gazdasági eszközökkel igyekszik uralmát biztosítani az Algériában. Haboztak nagyobb függetlenséget biztosítani akkor, a- mikor még tehettek volna engedményeket, s ma olyan engedményekkel próbálkoznak, amelyeknek elfogadása nevetséges volna a mind erőteljesebben és győzelmesen harcoló algériai felszabadító erők számára. A francia politika vezetői szemmelláth at ól ag a rosz- szabb útra léptek, helyesebben, még erőteljesebben folytatják az utóbbi időszak alapvetően helytelen algériai politikáját. „Totális“ háborút akarnak viselni Algéria illető ország és annak nyersanyag kincsei felett. A New York Times most azt tanácsolja az Egyesült Államok kormányának, hogy „fejezze ki aggodalmát” Burgiba politikája miatt is, mert ez a francia csapatok távozását kívánja Tuniszból. Az Egyesült Államok politikai kötéltánca, melyet az imperialista gyarmatosító hatalmak és a gyarmatosítás ellen küzdő népek között folytat, saját imperialista törekvéseinek leplezésére, mind nyilvánvalóbbá válik a szabadságukért küzdő népek előtt.
