Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
4 BtKtS MEGYEI NEPCJSÁG 195*. február I., vasárnap Beszéljünk nyíltan, de tapintattal: Szerelem, vagy fatókaland Fiatal volt még. alig tizenhét esztendős, amikor elcsábító* ták. Fiatal volt a csábító is & a leány másodmagával maradt. Súlyos teher zúdult iá, mert jazülei még kiskorában meghaljak. így árván és boldogtalanul Hte életét rokonaival. Mikor teherbe esett, nem gondolt a következményekre, mert abban a Íriszemben volt, hogy a fiú majd feleségül veszi. A valóság azonban: a fiú hallani sem akart a házassí 2TÓ1. Megszületett a gyermek, de a lány nem csinált különösebb problémát belőle. Mivel nem volt aki gyötrelme» helyzetén segíteni kívánt volna, teljesen a sorsra bíz- tr magát. A halál azonban né- iiány nap múlva elrabolta az újszülöttet. Nem telt el két év, K. I.-nek ismét gyermeke született. Egy másik. Ilon kának hívják, szintén alul van a húszon. Mulatságon ismerkedtek meg a fiúval. Mikor orvoshoz került, már túl volt az ötödik hónapon és túl az első szégyenen, amely a szülői házból fakadt. A szülők először felháborodtak, ki akarták tagadni a családból. Később azonban megnyugodtak a változta Ihatatlanban, lá:ták, hogy veszett a fejsze nyele. A lány ott él ma is a családi hajlékban. Lány és már anya. I harmadik is fiatal még. Olyan, akire azt mondja az ember: no, ezt az isten sem hitte volna! Pedig igaz. Karján már ő is ott csitítgatja apátián gyermekét. ,(,#4u .... Há ny ilyen lány-anya él közöttünk? Mi az oka, hogy fiatal' és üde lányságukat, szomorú anyai örömökre váltják? Nehéz volna erre pontos választ találni. Komédiák és tragédiák sora’. Történetek, melyek mélyén száz és száz ismeretlen rúgó feszül. Közülük egy-egy ugrásra pattan a le- ányság bimbínyocő korában és roncsol, félelmet hoz, félelmet, rettegést. Kik ezek a lány-anyák? Az egyik anyátlan-apátlan, árva. Szülei még kiskorában meghaltak, így az anyai szeretetből vajmi keveset ízlelhetett. Talán ez az oka, hogy mint leány, két gyermeket is a világra hozott. Boldogságra, szeretetre vágyott, s — gondolta — megtalálja. Csalódott. A másik a mulatság forgatásiéban szédült meg. Táncolni járt és megszédítette a forgás, a szép szavak, de hazug szavak varázsa. A férfi, akit a gyermek apjának nevezhetne, itt hagyta őket és azóta talán már egy másik lánynak okozott egész életre szégyent és bánatot. A harm adik egy szerény kislány. Nem járt szórakozni, kerülte a társaságot. Talán ez okozta, hogy az első csábítás hálójába került. Ezek a fenti példák csak kira- gadottak egy nagy sorból, a leányanyák sorsáról. De lehetne sokat mondani. Azokkal, olyanokkal is, akiket a családi kényszer, a környezet tesz szerelmi útonállóvá, már liliomkorában. mert a szülői otthonban nem tanult semmit, a- mi szép és tiszta a szerelemben, ami felemeli a szívet, s így kúfár kezébe került, nem egyszer 14—15 esztendős tapasztalatlansága mi- a‘f ■ tini kell itt a lelkiismeretlen- ségről is, azokról az ösztönökről, nvüyekkel érett csa’ádapák ’esznek serdülő lájiyok birtoklói. A ...cukrosbácsik1’ még ma sem haltak ki és apró nyalánkságokért veszik áldozataikat. De beszéljünk nyíltan tovább is erről a kérdésről. Sajnos, egyes munkásszállások, ahol nincs felügyelet, szinte alkalomteranfő helyei, szó szerint: bölcsői a futó-szerelemnek. De ugyanezt elmondhatjuk a magánlakásokban — sokszor a szülők tudta nélkül — rendezendő zsúpokról és különböző házimulatságokról is» Feltétlen egyet kell érteni azzal a hozzászólóval, aki Gyomán, a járási KISZ aktívaértekezleten nemrég azt mondotta: arra kell törekedni, hogy az ilyen fiatalokkal megismertessük, hogyan szórakozhat a mi ifjúsági szervezetünkbe és ezáltal próbáljuk megnyerni őket számunkra. Mert a legnagyobb ok abban keresendő, hogy sokan felügyelet nélkül voltak és vannak ma is a fiatalok. Szó sincs itt arról, hogy ne vi- \ ^ragozzák az egészséges szerelem. Virágozzék, teljes díszben és pompában. Az ifjúságé ez a virág, nines joga senkinek elvenni tőle. uDe, hogy szépen virágozzék, tartalommal és tisztán teljesedjék, jó iltetú legyen a virágzás, felnőttek szerető keze keli, hogy védje, gom doz.zg|f Iskoláinkban, iskatáinkfel- s5«H!tály a i ban bizony még elég hiányos az okos és tapintatos fel- világosító munka. De hiányos a szülői hájban is. Sokszor nyolcadikos lányok egyedül bálba járnak és, és... éjfél után férfiakkal sétálnak az utcán. A pedagógusok, a nevelők sem gokat tettek — és tesznek az ilyen és hasonló problémáik megszüntetéséért. Még akkor sem, ha ebben az évben Endrődön az iskolások nem vettek részt táncmulatságon. Sajnos, néhány szülő sem. Pedig csak közös munkával, összefogással érhetünk el eredményt; Kényes a téma, nagyon kényes. És mégis a KISZ- szervezetek többségében sincs erről okos tanácsadás, pedig kellene, hogy legyen. Nem tárjuk fel még mindig nyíltan és őszintén a szerelem rejtelmes csapdáit, pedig nagyon sokat kellene erről beszélni a fiataloknak. Figyelmeztetni, óvni kellene őket a veszélyből, mert, aki belekerül a csapdába, elmerül benne, mint a mocsárban, s ha nem sietnek segítségére, ott marad örökre; Sz. K. Az elmúlt évi zárszámadás óta a meaőkováeshiaJ járásba» száz- huszonheten választották a társas- gazdálkodást. A szarvasi járásban százhatén, 108 tudd tőiddel, az orosházi járásban pedig 81-es», 45 hold földdel léptek be a termelö- szövetkezetekbe. + A Hazafias Népfront csorvási bizottsága február 9-én, vasárnap este 7 órai kezdettel hagyományos bátyusba lat rendez. A családias vacsora elfogyasztása után műsor, majd hajnali 2 óráig táncmulatság lesz. + A megyei könyvtárban a napokban készül d a közel' 1000 darabból álló filmraktár katalógusa, melynek alapján intézmények és magánosait egyaránt válogathatnak a gazdag állományból, a Játékfilmek, híradók és mesefihne/WWVVWVVVMWAVWWVWAVMVWVVUVUVVWWVUW Örsi Pof Méhek Zoftctn : között Á békéscsabai Rákóczi Termelőszövetkezet közgyűlésének határozata Az el lesni arradalnü eseményeit alatt a békéscsabai Előre Tsz-ből 13 tag kilépett és Rákóczi név a- latt egy új termelőszövetkezetet a- lakított. A termelőszövetkezethez 1957-ben hat egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt is csatlakozott. így 19-en 172 holdon gazdálkodtak. A szövetkezet tagjai meg voltak elégedve az egy munkaegységre jutó részesedéssel, mégis 1958. januárjában arról beszélgettek, hogy a nagyüzemi gazdálkodás 172 holdon nem kifizető. Nem tudnak gazdasági felszerelést vásárolni és fejlett állattenyésztést szervezni. Az adminisztrációs költségek is magasabbak, a függetlenített dolgozókat sem bírja a 19 tag 172 hóid földön eltartani. A tagság alaposán megvitatta ezt a kérdési és febru- : ár 7-én, délután a Rákóezi Tsz ! közgyűlése határozatot hozott az Előre Termelőszövetkezettel történő egyesülésre, A közgyűlés határozatát Ismertették az Előre TsZ vezetőségével, akik kedvezően fo- ' gaditáfc a kislétezámú, kis földterületű szövetkezet tagjainak egyesülési szándékát. Ocösi Pál Zoltán, a „Méhek közön-' címa könyv (ríja A Méhek között-ről három „titkot" szeretnék elárulni. Az első az; hogy ezt a 700 oldalas könyvet 1943-ban kezdtem írni és 1951-ben, tehát kilenc év múlva fejeztem be, Egy régi, nagyon bölcs latin mondás szerint .Jiomim prematur in annum..”, vagyis a kéziratot kilenc évig kell hevertetni, érlelgetni, akkor jó a könyv. Nagyon ritkán igazodnak ehhez. Sok nagy könyv megírására még kilenc hónap sem jut. Nekem véletlenül sikerült megtartani ezt a szabályt, mert könyvemet sokáig nem lehetett kiadni. így aztán éppen kilenc é- vig faragtam, csiszolgattam rajta, Más íróknak is ajánlom ezt. A következő titok, melyet elárulok az, hogy a Méhek között tekintélyes részét, nem kényelmes dolgozószobában írtam, hanem szekéren. A háború arra kényszerí- tett, hogy hat hónapig közönséges lapos lovaskocsin lakjam. A harmadik titok könyvem képeire vonatkozik. Ügy gondolom, ezek is hozzájárultak a Méhek között sikeréhez. A háború alatt tanfolyamot keltett tartanom a gödöllői Méhészeti és Móhbiológi-ai Kutatóintézetben. Táblát nem használhattam, mert a beépített táblás tanteremben kibombázott budapesti csa’ádok laktak. Mit tehettem: egy nagy asztalra papírost terítettem, arra vázoltam előadásaim kísérő rajzait. M>u nivuí a meaugaadasäg, vi mint az atíaUenyeswés majd minden teniieienn kapcsolod« szafc- íllroek is vannak, + Tovább élénkül & .termelőszövetkezeti mozgatom február hónapban- megyénkben. Az orosházi járasoan, pe.aául Békéesámsonbaffi újabb termelőszövetkezetek alakítását tervezik. I » Február 13-án, csütörtökön les* 13 éve annak, hegy a Szovjetunió felszabadította fővárosunkat. Ebbőt az alkatomból a Kossuth Rádió február 13-án 18.45 órakor cmlékműsort sugároz. + A „Hűség és féltékenység" című előadást a megye löbb városában és községében rendezi meg a TTIT. Február 10-én, hétfőn Békéscsabán fél 4 órakor, a Szabadság Filmszínházban, 11-én, kedden Gyulán, Méhkeréken 12-én, 13-án Kunágotán, 14-én Békésen és 15- én Békéscsabám, a téglagyár kultúrtermében. Az előadásokat dr. Bencsák Aladárné lélektani kutató tartja,' s minden esetben levetítik az Othelló című filmet, + Csillagos szárnyak című szov jet föntet játsza február 9-én, vasárnap az ifjúsági nura (Luther u. 6.) Az előadások délelőtt 10 órakor, a gyérmekek részére egységes helyárral, és délután 3 órakor, illetve 6 órakor kezdődnek. + Gádoroson hagyományos magyarnóta-estet rendez a helyi Vöröskereszt szervezet február 9-én, vasárnap este. A műsoros est bevételéből az elsősegélynyújtáshoz szükséges felszerelést vásárolják meg. Megtalálja-e szüleit Apáti Jancsi? Egy héttel ezelőtt e- gyik békéscsabai ismerősöm keresett fel a szerkesztőségben. JSminf az ajtón belépett s végignéztem rajta, arcán szokatlan gondterhelt- séget véltem felismerni. — Magához jöttem. Segítsen! — Szavában megannyi izgatottság volt. — Egy 14 éves kisfiú keresi szüleit... Apáti Jancsinak hívják, Békésen született 1944 június 26-án... Igen, most 14 éves... S e szavak után ismerősöm — hisz ő is é- desanya — hangja elakadt, s csak éppen, hogy nem sírt. De mi tagadás, én is valami melegséget éreztem. E töredezett mondatok közepette kisfiámra, kislányomra gondoltam, a- kiknek nem kell szüleiket keresni... — Honnan ismeri ezt a kisfiút? — próbáltam újra szóra bírni ismerősömet. — Most ment el tőlünk... Itt volt nálunk, mint ki-fiam barátja — és egy ceruzával teleírt kockás füzetlapot tett ismerősöm elém, melyről ezeket olvastam: „Apáti János vagyok, _ 14 éves. Szeretném megkeresni édesapámat és édesanyámat. Vágyok hozzájuk... Édesapámat Apáti Lászlónak hívják, édesanyámat Alenta Máriának. Emlékezetem szerint ketten voltunk testvérek, a bátyám, a- kit Lászlónak hívtak és én. Amikor utoljára láttam édesapám, úgy tudom, bányász volt. Még kicsiny gyermek lehettem — hogy mikor volt, arra nem is emlékszem — amikor a gyulai gyermekotthonba kerültem. Innen később Köröstar- csára egy parasztcsalád-. hoz vittek, ahol három évig voltam. Majd Me- gyaszóra intézetbe kerültem, ahol négy évig maradtam. Később az intézetből Berkesre vittek egy családhoz — és azóta is itt vagyok. Emlékszem, amikor Körös- tárcsán a paraszt családnál voltam, hogy találkoztam testvéremmel is. Arra is emlékszem, amikor édesapám eljött bátyámért és magával vitte. Csak később hallott-m, hogy engem is kérésért, de nem talált otthon. Nekem akkor a szomszédok azt mondták, hogy édesapám azt üzente, értem is eljön nemsoká. Azóta bizony már sok év eltelt, de még nem jött értem, azt sem hallottam, hogy azóta valamikor is keresett volna, — pedig nagyon szeretnék velük találkozni, velük maradni. Ügy emlékszem, Békésen rokonaink is voltak.” Amikor a kissé kuszáit sorok végére értem, valami rossz érzés vett rajtam erőt. Magam előtt láttam a 14 éves Apáti Jancsit, az élet hányatott gyermekét, Magam előtt láttam őt, az eldobottat. S éreztem, ha elém állna a kegyetlen és konok szívű apa és anya, talán képes lennék valami nagyon súlyos szavakkal illetni őket. S eszembe jutott az a felháborító gondolat, hogy a kis A- páti Jancsi sajnos nincs egyedül, hozzája hasonlók sokan bolyonganak az országban apátlanul, anyátlanul, mert az 6 szüleihez hasonlók elég sokan vannak hazánkban. S ez nagyon fájó. Még hosszan beszélgettem ismerősömmel a kis Jancsi sorsáról él arról, hogy mit tegyen a szerkesztőség az élet tengerén hányódó gyermekért, azért, hogy ő il megtalálja szüleit, a szülői szeretet, amit emlékezet« óta soha nem érzett, A Békési Járási Rendőrkapitányság — kérésünkre és Jancsi levele nyomán — már napok óta keresi Békésen a rokonokat s az ország ki tudja melyik részében, talán oly’ vidáman éló és gyermekére nein is gondoló apát és anyát, Reméljük, jelentkeznek hamarosan Jancsiért, hisz bátran magukkal vihetik már. Jancsit felnevelte az állam és a- zok az emberek, akik arra vállalkoztak, hogy a szülői szeretetet valamennyire is pótolják. — Balkus 1 =* Kner Imrének a tipográfiáról é» a könyvművészetről írt tanulmányai látnak napvilágot, a neve* gyomai nyomda legszebb alkotásaival illusztrálva. A Bibliotheca és a Corvina kötés kiadásában megjelent Kner Imre, az európai hirű magyar könyvművész tanulmányainak kö- ete, A könyv müvésaete című; gén szép kiállítású albumban Megjelent Kner Imre tanulmányainak kötete
