Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1958. február 87., csütörtök A BAJOK OKA Mi újság a nagyvilágban? p iros keszkenős menyecske e- tette a telhetetlen kemencét, s a szalma lángja gyenge pirt csalt fiatal arcára. Majd egykedvűen piszkálta a hamvadó para- *sat, s közben türelmetlenül tekintett szét a konyhaajtóból, jön- e már élete párja. A levesnótát fég elkongatták a toronyban, a Vekker is gépiesen jelezte, hogy délután három az óra. Lekváros gombóc főtt ebédre, de már „ke- ze-lába” kimeredt a várakoeás- ban. A hosszas tűnődés közben a- zonban hirtelen megcsillant a menyecske szeme. Fiatal párja tűnt fej a konyhaajtóban. Barna arca mosolyra derült, s csak eny- nyit mondott: vezetőségi ülés volt a tsz-ben. A menyecske száján már ott ült a zúgolódó szó — ülés ülés után, este, vagy reggel, délelőtt, meg délután. Egyik nap itthon, másnap a járásnál, még e- Vésre is alig van idő az értekezések miatt, de nem szólt, csak magába fojtotta apró bosszúságait, hiszen oly szép az életük, oly megért öék és a négy hónapi házaséletük alatt még egyszer sem szó- lak.jztak össze. í* 1 orsan terítés, a férj — ,jr Szűcs Mihály, a gerendási partszervezet titkára — már vil- lázza is a gombócokat. Nem is tányérból, a lábasból öltögeti és mily bosszúság a menyecskének, amikor annyi várakozás után az ebédet egy idegen ember érkezése megzavarja. Én kopogtattam hajlékuk ajtaján, s hiába volt minden szabadkozó» —, hogy jó helyen vagyunk ott a konyhában is, hogy egyen csak nyugalommal •— a gazda félbehagyta és a szobába tessékeltek. S azt, amit az elején írtam, a feleség mondta el beszélgetés közben. De miről is volt szó? Éppen erről. Az időről. A napi munkáról. Arról, hogy hogyan osztja be idejét egy ember, aki nap mint nap meg kell, hogy dolgozza a magáét a Petőfi Tsz- ben, úgy, hogy a falu összes gondjait is a vállán hordozza, mert a községi pártszervezet titkára és ráadásul férj, akire azért otthon is számítanak. N ehéz megtalálni a beszélgetés fonalát, mert a gond, a baj, ami az élet zsongásával jár, sok. Szűcs Mihály pedig úgy látja, tengernyi, s ha megfeszül, ha egy nap 48 órából állna, akkor is maradna belőle jócskán. *.-ián nem is véletlenül mondták nekem a járási pártbizottságon, hogy ha gondokról, bajokról akarok írni akkor Gerendásra, Pusz- taszöllősre, vagy Kardoskútra menjek, mert ott aztán van. Igazuk lett. Csakhogy ezek a gon- dck, bajok az övék is és nem e- lég, ha csak megállapítják ezt. Mert miről is van szó Gerendáson történetesen. Arról, hogy itt nem függetlenített párttitkár törődik a község gondjaival, s ha a járásnál szavakban nem is, de a valóságban úgy fest a dolog, hogy egy kalap alá veszik a függetlenített pártmunkásokkal. De figyeljük csak Szűcs elvtársat, hadd mondja el, hogyan érzi ő mindezt g gyakorlatban. Í me, egy kis statisztika: januárban mindössze négy értekezletre kellett volna a járáshoz menni, de ha megfelelő a járási szervek aktivitása, akkor kettő biztosan jut egy hétre, ö erre B napi munka mellett képtelen. Mert milyen képet festenek róla, ha kevés munkaegysége van a párttitkárnak, és mi tagadás, élni is kell, ráadásul kezdők, s ez anyagi gondokkal jár És a járási üléseken túl, ott van a falu gondja. Értekezlet a Petőfinél, a Viharsaroknál, tanács-, KISZ-, nőtanács-gyűlések, pártoktatás és bizalmi értekezlet. Egy-egy kis- gyűlés, vagy sportértekezlet (erre már nem is igen futja ereje), párt- vezetőségi megbeszélés és felkészülni a párttaggyűlésre és néha a tanácsházára is bemenni napközben, hogy rendben intézik-e az ügyes-bajos dolgokat, de ő ezt mind egyszemélyben ellátni képtelen. j^Jem siránkozásként hatott, a- mikor mindezt felsorolta. Szavaiból érződött, hogy gondokkal küzd és sokszor úgy érzi, munkájának sem eleje, sem hátulja, de csinálja, mert elvállalta, mert a kommunista felelősség- érzet ezt parancsolja. Csinálja akkor is, ha a bírálatok özöne zuhan rá a járástól, s hogy meddig? Isten tudja. Talán addig, a- míg bele nem fárad, el nem fásul, vagy az asszonnyal össze nem perel a végnélküli esti értekezések miatt. És van-e mód, van-e megoldás, hogy elejét vegyük ennek? Van, csak erre egy kis idő kellene. Különösképpen a járásiaktól. Leülni ezzel az emberrel és tisztázni a gondokat. Hadd mondaná el azt, ami a szívét nyomja úgy, mint nekünk. S ha leülnénk, azt is kihozná a beszéd — mint most —, hogy nem jó ez a munkamódszer, amellyel a geréndásiak dolgoznak. Nem jó, mert a pártvezetőség munkájából az oroszlán- rész a titkár vállait nyomja, ö jár minden értekezletre, gyűlésre, a vezetőség többsége pedig munka nélkül van, nincs megbízva önálló és sokrétűbb feladattal. A baráti szó azt is kihozná majd hogy nem az isten háta mögött van a Petőfi Tsz portája, 8 ha nincs a párttitkár az irodában, ne sajnálja a járási pártbizottság munkatársa a gyaloglást, meg a csizmát, hogy sáros lesz, hanem menjen ki hozzá a tsz-be és néSOROKBAN Békéscsabán az üzemekben, kerületekben, hivatalokban nagyszámú hallgatóság előtt számolnak be a nőtanács aktívái a nőkonferencia anyagáról, amely a jelenlegi nőmozgalom feladatait is megjelöli, x A nemzetközi nőnap tiszteletére a textilüzemekben háromnapos békeműszakot tartanak a dolgozók. x Kacagó délután címmel jól sikerült, vidám műsort rendezett a békéscsabai városi nőtanács vasárnap délután a Balassi Kultúr- otthonban, x A nemzetközi nőnap tiszteletére a múlt héfen több nőtanács alakult a kisebb községekben, így Gerlán is, Körösújfaluban, valamint Pusztaföldváron, x A nőtanács rendezésében az állatforgalmi vállalatnál teaest volt a napokban, ahol ismertették a Békekiáltványt. A teaest bevételét a Gyermekváros javára ajánlották fel. hanapján beszélje meg vele a gondokat, mert az ilyen eszmecsere sokszor felér száz járási értekezlettel is. j^em okoskodva mondta az utóbbi megjegyzést Szűcs Mihály, hanem úgy, ahogyan azt érzelme diktálta. Nem ellenzi ő a járási értekezleteket, kell az rendjével, mert sokat tapasztal az ember. Inkább a megvalósítással, a hogyannal van a baj. Erről viszont Gerendáson a : ka hevében, annak ismeretében kellene vitatkozni és segíteni a járási pártbizottság munkatársainak. Segíteni, hogyan szervezze meg a munkát, segíteni, hogyan váltsa valóra mindazt, amit a járási pártbizottság munkatársa egy noteszlapra írva „szempontként” hagyott legutóbb is a községi tanácsnál a pártszervezet számára. A lap kicsi volt, de sűrűn teleírt és nem csoda, ha Szűcs Mihálynak égnek állt a haja, amikor elolvasta. Tennivalók sokasága, jelentést kérnek a pártcsoportok munkájáról és választ egy tucat kérdésre. írásban és határidőre. De hogyan? Erre viszont kevés a válasz és csak őrlődik a gondok sokaságában. ehetett volna Gerendásról sok mindent írni, lehetett volna hibákat hánytorgatni, beszélni mulasztásokról és gyenge pártéletről, de mi most azt tartjuk fontosnak, hogy erről szóljunk, mert ez minden hiba oka. Itt kezdődik az élet. Itt és úgy, hogy miként segítjük a fiatal, szárnyukat bontogató embereket. Itt és úgy, hogy nemcsak értekezések és körlevelek, jelentések és utasítások közben, hanem az életben, a napi munka lüktető iramában is megismerjük és segítjük őket, hogy kevesebbszer hüljön el majd az asszony főztje a Ieveses tálban, hogy több estét j tölthessenek együtt új hajlékuk- • ban és mégis eredményesebb le-1 gyen a pártmunkája az ő kis falujukban. Deák Gyula Rz Izvesztyija cikke a NHO országok állítólagos „rakéta-vétójogáról“ Az Izvesztyija „Veszélyes megtévesztés” című cikkében egyes nyugati politikusoknak azzal az állításával foglalkozik, hogy a NATO tagországai, amelyek amerikai rakétát és e rakétához a- tomtöltetet kapnak „védelmük" céljára, állítólag vétójoggal rendelkeznek e rakéták felhasználása tekintetében. Az Izvesztyija megállapítja: „ez hazug állítás, s csak az agreszív amerikai körök malmára hajtja a vizet, mert e- zek arra számítanak, hogy igy megtéveszthetik a közvéleményt. Pedig a nyugateurópai országok közvéleménye már több példa a- lapján meggyőződhetett róla, hogy az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem törődik ezeknek az országoknak a véleményével. Vájjon nem az-e a helyzet, — kérdezi a cikkíró —, hogy a NATO-országok vétójogáról szóló megnyugtató kijelentések közben ezeknek az országoknak kormányai megegyezést kötnek Amerikával a rakétaberendezések ről, azután pedig kijelenik, hogy nincs módjuk ellenőrizni, hogyan használja fel az amerikai parancsnokság ezeket a rakétákat?” Az angel konzervatív lapok aggodalommal írnak a rakétatámaszpont-egyezményröl Tekintélyes konzervatív lapok az elégedetlenség, sőt aggodalom hangján boncolgatják a rakéta- íámaszpont-egyezményt. Az erősen jobboldali Birmingham Poet írja vezércikkében: — Az a hír, hogy rakétatámaszpontok épülnek Angliában, súlyos rémületet kelt a legszélesebb körökben. Nagyon sokan úgy érzik, végleg elintézet dolog, hogy Angliát arra kárhoztatják, hogy a kelet és nyugat közötti háború első napjaiban eltörlik a föld színéről. A kormánynak nem szabad az aggodalmakat semmibe venni. Be kell bizonyítania, hogy őszintén kívánja a találkozót az oroszokkal. Elvégre azt mondják: a ro- 'ohadale-1 választásokon leadptt szavazatok nyolcvan százaléka a hidrogénbomba ellen irányult. Ebből az következik, hogy la csúcstalálkozót kell tartáhi, 2. világosan ki kell jelenteni, hogy Anglia komolyan keresi az együttélés útját a jövőre nézve, de elfogadja a jelen való tényeit. R Daily Telegraph jelenti: A rakétatámaszpontok miatt tornyosuló vihar ki fog törni Sandys feje fölött az alsóház védelmi vitája során. A Munkáspárt nem kötötte lé ugyan magát hivatalosan ahhoz az állásponthoz, hogy sohasem járulna ho; rakétatámaszpontok létesítéséh Angliában, de a szocialista háti padsorok számára a rakéta tá maszpontok egész eszméje elfogadhatatlan, sőt felháborító elvileg és azért is, mert meg vannak győződve, hogy a Szovjetunió elleni háború esetén egyetlen támaszpont is olyan atomíámadást hívna ki, amely lakhatatlanná ten- fé Anglia javarészét. (MTI) Az Egyesi Államokban mi bírálják Eisente A Tímea wasMngtmi jelej Mai Kommentárunk Sirttee-polUika A merev elzárkózás mindig struccpolitikához vezet, — a történelem ezt már sokszor bizonyította. A struecpotttika, a „nem látok és nem hallok” elmélet előbb-utóbb megbosszulja magát, és ha ennek egyszerű és jelenünkben ismert tényeit keressük, akkor elég kissé nyugatra fordulni, és nem Is nagyon mélyen boncolgatni az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját. Jól emlékezünk még a szovjet szputnyikok okozta a- merikai fejetlenségre, melyet ml eredményezett a többek között? Az, hogy az USA vezető körei lebecsülték a Szovjetunió tudományos fejlettségét, és gyors, robbanásszerű fejlődését, — Illetve azt képzelték magukról, hogy a rakétatecnikában is „vi1 ágegyed üláll óságot” «eremtettek. Nos, óriásit, és tragikusan csalódtak, és eső után köpönyegként erőlködtek különböző rakétatípusaikkal, míg végre fellőttek egy néhány kilós, llliput- holdbébit, a nyugati sajtó kissé csalódott-ízű ovációjának közepette. Nagy tanulság volt mindez, mégsem tanultak semmit, hiszen — a sok új világpolitikai esemény közül — a napokban Koreában lejátszódó amerikai lépések és állásfoglalások újból vészesen emlékeztetnek a strucc-poiltikára. Ismeretes, hogy az F.szak-Koreában állomásozó kínai önkéntesek főparancsnoksága nyilatkozatot szövegezett meg, melyben úgy határoz, hogy visszavonja csapatait Észak-Koreából. A koreai katonai fegyverszü. neti bizottság panmindzsoni ü- lésén azonban az amerikai fél megtagadta a nyilatkozat átvételét, és nem volt hajlandó a koreai—kínai fél által felvetett kérdéseket megvitatni. Mi más ez, mint egy újabb amerikai szembekötősdi, a valóságos tények semmibevétele, ördögi játék, mely nem vezethet jóra. Ügy látszik, Amerika urai nem szándékoznak békés megoldást keresni Korea egyesítésére, a feszültség enyhitésére. Ez jellemző, és nem is csodálatos. Céljaikat azonban nem érhetik el, és a strucc-politika átka nyomukban kísért Koreában is, mint az árnyék. Sötét, halódó árnyék. mind rle érik. Megfigyelők ezt jórészt a gazdasági hanyatlás súlyosbodásának tulajdonítják. Az amerikai közvélemény most már nyíltan említi az elnök sűrű golf- és vadászkl- rándulásait, sőt azt is, hogy nemrég Georgiából Washingtonba visz- szatérőben nagy kerülőt tett, hogy feleségét Arizona verőfényes tájaira kísérje. Sokan úgy vélik, Eisen* hower olyan kedvében van, hogy nyíltan kivívja az ellene irányuló személyes bírálatokat és hogy midőn Georgiába ment, jól tudta: a gazdasági válság mind súlyosabb aggodalmat kelt. Mások azt tartják, a Fehér Ház személyzete kőfalként védi az elnököt minden kellemetlen hírtől, kivéve azokat, amelyekhez személyes döntése nélkülözhetetlen. Bármi legyen is az ok, a bizonyítékok nagy tömege mutatja, hogy Eisenhower egykori személyes népszerűsége jórészt elpárolgott. Bizonyára nincs'valami rendjén, ha még a Times című hetilap is éleshangú vezércikkben bírálja az elnök távozását Washingtonból abban a percben, midőn felhívta a népet, bízzék a kormányban, hogy orvosolni képes az üzleti pangást, Eisenhowernek a Fehér Házba történi visszatértével fellángolt a támadás az egész vonalon.
