Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

2

BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSAG

1#5S.'február 23., vasárnap

Ifjúságunk nevelésének alapja a körülmények ismerete

Hozzászóld* a Népújság vitacikkéhez

Örömmel olvastam a Népújságban megjelent cikkeknek már a kéziratát is, melyek az ifjúság neveléséről szóltak. Különösen kiemelték ezek a cikkek a szülők felelősségét. Én néhány olyan összefüggést szeretnék elmondani, melytől nem lebet, nem szabad eltekinteni, hiszen a különböző hatások — szülői, iskolai stb. — egyidőben 'érik a fiatalokat

Vegyük az iskolát. A tanulók különböző életfelfogású, különböző anyagi körülmények között élő szülők gyermekei. Az egyik tanuó szülei munkások, a másiké parasztok, a harmadiké értelmiségiek, vagy kispolgárok. Az egyik tanuló szülei kommunisták, a másiké vallásosak. Bár durva megnyilvánulása volt ennek a különbözőségnek az ellenforradalmi események után az egyik békéscsabai iskolában, de megértését elősegíti a példa. 1957 március 8-ára, a nemzetközi nőnap köszöntésére hat—hét gyermek vörös nyakkendőt kötött, mire a többiek közül néhá- nyan nekik estek és rángatták nyakkendőjüket, különböző megjegyzésekkel kísérve. Ma már a különbözőségek ilyen durván nem igen nyilvánulnak meg, de hogy megvannak, az bizonyos. Vajon

ki merné állítani, hogy nem okoz ellentmondást a vallásos szülők gyermekében a materiális alapon nyugvó iskolai nevelés? Vajon ki merné állítani, hogy ezek a különbözőségek nem vezetnek ilyen vagy olyan konfliktushoz a gyermekek között?. Hogy ezeknek az ellentmondásoknak, konfliktusoknak a hatására mélyül-e a tanulókban és a tanulók között, vagy inkább csökken annak arányában, ahogyan társadalmi, tudományos ismereteik bővülnek, a nevelőknek nagy szerepük van, hiszen mindennap együtt vannak a tanulókkal, s e- zenkívül esetenként a szülőkkel is érintkeznek. (Távol áll tőlem, hogy a szülők közötti társadalmi különbözőségek „pallérozását” a nevelőkre hárítanám.) Hivatásukból, s ha szabad így mondanom: a társadalomban elfoglalt funkciójukból fakad, hogy az átmeneti szakasszal, az új társadalom é- pítésével járó ellentmondásokkal terhes iskolai légkörben munkát szerető, embertársait tisztelő, az új társadalomért küzdeni tudó embereket neveljenek.

Nyilvánvaló, hogy ebbe a légkörbe beletartozik a nevelő is, hiszen ugyanennek a társadalomnak a tagja, ő sem mentes a legkülönbözőbb hatásoktól. Hogy e- zek hogyan tükröződnek egy-egy nevelő munkájában, ez attól függ, milyen Ideológia talaján áll.

A marxista talajon álló pedagógusban a különböző társadalmi jelenségek mást váltanak ki, mint mondjuk az idealista talajon állóban. Mást vált ki a marxista talajon álló pedagógusban mondjuk az olyan eset, amikor a kommunista szülő gyermeke vallásoktatásra jár, mint az idealista talajon állóban.

Az előbbi keresi az ellentmondás okait, az utóbbinak talán nem is tűnik fel, ami az iskolai munkára is zavarólag hathat. Ellentmondásokat szül az olyan eset, ha a nevelő, mondjuk az órán a mesterséges hold tudományos jelentőségéről beszél, arról, hogy most már a világűr megismerése reális lehetőség, ugyanakkor eljár

a misére. Annyi bizonyos, hogy az ilyen nevelő is előbb-utóbb rádöbben— éppen a marxista ideológia hatására —, hogy milyen káros a társadalmi haladásra az idealista álláspont és mennyire ellentétet az a valósággal.

Menjünk az iskolák falain kívül. Ott ugyanazokkal a jelenségekkel találkoznak a fiatalok, mint az iskolán belül, de sokkal élesebb formákban és még a felnőttek életével járó különböző, hasznos és káros hatások is érik őket.

Az új, az épülő társadalmi rend új erkölcsi normákat is kialakít, melyek az új társadalmi rend e- rősödésével egyidőben izmosodnak. De ugyanakkor megvan és még hosszú ideig él, hat a régi, a burzsoá társadalom „erkölcse” is. Ennek lényege: tipord el a másikat, hogy élni tudjál. Ebben a szemléletben benne van a burzsoá erkölcs minden rothadtsága. Vajon nem ennek a kisugárzása- e az egyes ifjakban is megnyilvánuló gőg? Többek közt az, amikor másokat semmibe vesznek, magatartásukban, megnyilatkozásukban „kis istennek” képzelik magukat, úgy járnak-kelnek, mintha körülöttük forogna a Föld. De a burzsoá erkölcsnek az ilyen if- jakra csak az az oldala hatott, hogy „tipord el a másikat...”, de az ebben rejlő és milliókat érintő vonása nem. Mégpedig az a vonása; hogy ha a tókések, a gazdagok előtt nem hajtsz^rtejet iM elpusztulsz, vagy eiado«L testedet, lelkedet és tiz—-húsz évig eltengeted életedet. Ha ezt ismernék ezek az ifjak, bizonyára megbecsülnék embertársaikat, akiknek közös erőfeszítéséből fakadt, hogy ma szépen felöltözhetnek, hogy nem szolgái, lábakapcái valamilyen hisztériás úrhölgyeknek, vagy degenerált uraknak. De különösen nem ismerik ezek az ifjak a kialakuló szocialista erkölcs normáit, melyekbe beletartozik a mások iránti tisztelet is. Nem beszélve arról az alapvető erkölcsi normáról, melyből a többi fakad: küzdeni akarás az új társadalmi rendért, amely őket is emberré emelte. Ebben, hogy úgy mondjam, nemcsak a szülők .dudásak”. Gondoljunk csak arra, hogy a szülői háztól távollévő e- gyes olyan ifjakban is megbomlottak az erkölcsi normák az ellenforradalomban, akiket a szülők a szocialista erkölcs szellemében neveltek.

Az ellenforradalom társadalmi tragédia volt ugyan, de ki tagadná, hogy nem hatnak ma is a különböző hamis nézetek, amelyek ferdevágány- ra terelnek nem egy ifjút?

Ki merné tagadni, hogy nem az ellenség célja tizenkét esztendős eredményeinket ócsárolni, semmisnek tüntetni és a nyugat imádatát elhinteni? "Ogy gondolom, elég bizonyság erre a többezer nyugatra szökött ifjú esete. Hogy ezek az ifjak saját tapasztalatukból rájöttek a hazugságra, nem jelenti azt. hogy továbbra is nem él és nem hat az ellenség ilyen irányú propagandája. És, hogy mennyire hat. az mindig a párt, az állami, a gazdasági szervek, a tömegszervezetek politikai munkájától függ.

Ha mondjuk egy üzemben a pártszervezet, a szakszervezet, az ifjúsági szervezet, a nőbizottság, a gazdaságvezetők a bonyolult, szövevényes politikai helyzetnek megfelelően dolgoznak, akkor aligha talál talajra az ellenséges propaganda. Ellenkezőleg, a munkásifjak is kigúnyolják az ellenséges elemek által terjesztett ostobaságokat. Ha pedig a politikai eseményekkel nemigen törődnek, akkor az olyan ifjak életszemlélete elferdül, erkölcsi felfogása elütő lesz a társadat» inunkban kialakuló és a már kialakult, erkölcsi normáktól, akiket a szülői házban nem szocialista szellemben nevelnek. Nem becsüli embertársait, a közösség javaival úgy bánik (sajátjával is), mint a szeméttel, különcködő lesz magatartásban, ruházatában. Mindent fitymálva vesz tudomásul, mondjuk a mesterséges holdakról úgy beszél, mintha ő már a Marsot is körülrepülte volna.

Ha pedig a szövevényes politikai helyzetnek megfelelően dolgoznak a párt, az ifjúsági szervek, a szakszervezetek, a gazdasági vezetők, nemcsak hogy kigúnyolják az ifjak az ellenséges elemek által terjesztett ostobaságokat, haír nem az új társadalom építéséhez mindjobban hozzájárulnak.

A vasesztergályos mondjuk megveszi a gépgyártás enciklopédiáját, hogy gyarapítsa szakmai ismereteit, ezenkívül mondjuk, ha kedveld a repülést, résztvesz a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkájában, és így tovább. Az ilyen ifjúban van önfegyelem, tud uralkodni esetleges káros hajlamain, kulturáltan szórakozik, tud mértékletes lenni, ha szeszes italt fogyaszt és tudja, hogy nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak.

Ismétlem: mindez attól függ, hogy az adott közösség párt- és tömegszervezeteinek milyen a politikai munkája, hogy az if jú környezetében a burzsoá, vagy a szocialista szemlélet erősebb-e. Tehát nem kinyilatkoztatásoktól, nem holmi frázisok pufogtatásától válik egy-egy ifjú olyanná, aki a maga valóságában szemléli az életet, hanem környezetének hatásától. Lényegében erről van szó, a- mikor azt mondjuk, hogy az ifjúság nevelését tegyük társadalmi üggyé. És társadalmi üggyé csak akkor válik, ha minden kisebb, nagyobb közösségben figyelembe veszik a különböző összefüggéseket, I ha figyelembe veszik a különböző társadalmi jelenségeket. Ez —1 ] megítélésem szerint — alapja an-: nak, hogy az ifjú nemzedék minél kevesebb buktatókon át jusson el! társadalmi helyzetének felismeréséig, hogy a szocialista erkölcs normái. váljanak benne uralkodóvá.

Cserei Pál

NEMZETKÖZI SZEMLE

Sarkig nyílik a tárgyalások ajtaja.*. Egy hét a külpolitikában

E helyen hétrői-hétre beszámolunk azokról a fejleményekről, a- melyck a közelítő csúcstalálkozó útját egyengetik. A nagy kérdésre, amely így hangzik: összeülnek-e a világ vezető hatalmainak ál. lainf érfiai, hogy legfelsőbb szinten keressék a megoldást a nemzetközi politika megannyi nehéz problémájáról — Hruscsov elvtárs

egy angol újságiróval folytatott

Feltétlenül lesz

A nemzetközi helyzet fejleményei alátámasztják Hruscsov szavait. Mostani beszámolónkban a világpolitika két olyan eseményét ragadjuk ki, amelyek — azonkívül, hogy jelentőségük önmagukban is igen nagy — elősegítik a tárgyalásokra alkalmas légkör kialakítását. A Rapaczíki-tervről beszélünk és a napokban közzétett kínai—koreai nyilatkozatról.

Alig múlt egy hete, hogy Ra- paczki lengyel külügyminiszter fogadta a varsói diplomáciai testület több tagját — közöttük a négy nagyhatalom képviselőjét — és emlékiratot nyújtott át nekik, amely az atomfegyvermentes középeurópai övezet megteremtésére vonatkozó lengyel javaslat gyakorlati megvalósításának módozatait tartalmazta. Eszerint az ö- vezethez tartozó államok — Lengyelország, Csehszlovákia, a Nébesaélgetése »órán kijelentette:

Ilyen találkozó

met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — köteleznék magukat, hogy terület-üköm nem gyártanak, nem tárolnak atomfegyvert és nem engedik meg, hogy területükön ilyen fegyvereket helyezzenek el. A nagyhatalmak ugyanakkor kötelezik magukat arra, hogy tiszteletben tartják az övezet státusát. A lengyel emlékirat hangsúlyozza, hogy az atomfegyvermentes övezet ellenőrzési rendszere magában foglalná mind a szárazföldi, mind pedig a légi ellenőrzésit, majd javasolja, hogy az övezethez tartozó államok kösselek egymással nemzetközi szerződést. Végezetül a lengyel emlékirat javasolja, hogy a terv to. 'ábhi részletes kidolgozására indítsanak tárgyalásokat,

A lengyel javaslat egycsapásra a nemzetközi politika középpontjába került

A Szovjetunió kormánya nyilatkozatban jelentette ki, hogy elfogadja a tervezett középen ro-. pai atomfegyvermentes ’ övezetre vonatkozó eílenuzés" éltét. A'szovjet kormány nyilatkozata aláhúzza Gomulkának a lengyel javaslatról szóló kijelentéseit, amelyet a LEMP Központi Bizottságának első titkára a Times kül Öntudósí- tójának tett:

— Ez a terv — mondatta Go- mulka — saját vizsgálódásaink és megfontolásaink eredménye. Meg akartuk tenni az első és véleményünk szerint a legegyszerűbb és leghatékonyabb lépést a nemzetközi feszültség enyhítése céljából és így keletkezett az atomfegyver- mentes övezet gondolata. Világos, hogy ezt a tervet a Szovjetunióval és a többi keleteurópai szocialista országgal folytatott tanácskozás után vetettük fel. Széles körű vitát folytattunk erről a kérdésről és a szocialista tábor végül elfogadta tervünket.

Élénk érdeklődést tanúsít a lengyel terv iránt a nyugati sajtó és közvélemény is. A kormányok je- 'enleg még tanulmányozzák a lengyel emlékiratot, Varsóban élő nyugati megfigyelők azonban máris rámutatnak arra, hogy a lengyel kezdeményezés előkészíti a diplomáciai tárgyalások és a magasabb szintű tanácskozások útját. A francia hírügynökségek szerint a lengyel javaslat a varsói kormánynak ama őszinte óbajáró’ tanúskodik, hogy csökkenteni kei1 a nemzetközi feszültséget és lehetőséget teremt arra. borv szélesebb körű tárgyalások Indulhassanak egyéb égető nemzetközi problémákról is.

A közvetlenül érdekelt államok — Lengye'ország, Csehszlovákia és Német Demokratikus Köztár sasáé sajtóin lelkes helyesléssé’ foeadia a R apaczki-»tervhez fűzöt' ■iiabb lengyel javaslatokat és r nyugatnémet sajtó is íren nagv figyelmet szentel az emlékiratba1- foglaltaknak. Meglepetést keltet* azonban, hogy a nyugatnémet kormán v -szóvivőié, ki jelentett» • '

Rapaczki-terv elfogadása egyoldalú engedmény lenne a K elet .irányiba. Ez a baljóslatú kijelentés azonban nyilvánvalóan néni 'fogja megtorpantam a békeszerető államokat ama erőfeszítésükben, hogy előrehaladjanak a megegyezés felé.

Még egy hét sem telt el az új lengyel javaslatok nyilvánosságra hozatala óta, a szocialista tábor újabb beszédes bizonyítékát adta őszinte békevágyának és an- oák, hogy a maga részéről ténylegesen sarkig nyissa a tárgyalások ajtaját. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közös nyilatkozatot adott ki, a- mely szerint a két állam képviselői megegyeztek abban, hogy a maguk részéről elsőnek kezdeményezik a külföldi csapatok kivonását Korea területéről. A nyilatkozat értelmében a kínai népi önkéntesek ez év végéig szakaszokban elhagyják Korea területét.

A hét végén két nagy jelentőségű esemény hívta fel ismét a koreai kérdésre a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az egyik a Szovjetunió javaslata, amelyben közvetett formában javasolja a két koreai , állam kormányának: jelentsék ki, hogy. területükön nem engedélyezik nukleáris és rakétatámaszpontok létesítését.

A koreai kérdéssel kapcsolatos másik esemény az a hivatalos amerikai bejelentés, hogy az Egyesült Államok kormánya „nem foglalkozik azzal a gondolattal, hogy kivonják az amerikai csalitokat Dél-Koreából”. Ez a nyi- atkozat is azt bizonyítja, hogy a tókére törekvő erőknek még to- ■ábbi, szívós és türelmes erőfeszí- ésékre lesz szükségük, hogy a /ilág elindulhasson a békésebb nemzetközi kapcsolatok, a békés együttélés évei felé.