Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-20 / 43. szám
1958. február 20., csütörtök BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSÁG Apáti Jancsi örökre árva maradi Február 9-ii lapunkban írtunk a 14 éves Apáti Jancsiról: Megtalálja-e szüleit Apáti Jancsi? — cím- inéi. Az azóta eltelt több, mint egy hét alatt a jóérzésű emberek segítségével mindenre fény derült: egy szörnyű tragédiára, annak e- tőzményeire és a szomorú követ kezményekre. így kezdődött Mintegy 20 évvel ezelőtt Békésen a murvahelyi tanyavilágban Aiexáékhoz is beköszöntött a szeretem. Apáti László — a mi Jancsink apja — á béreskedő fiatalember feleségül kérte Alexáék Mái ria nevű leányát. Az alig 18 éves leány akkor úgy érezte, hogy ő a világon a legboldogabb, örült az életnek, s úgy gondolta így lesz ez egy hosszú életen át. Az esküvő u- tán Apáti — hisz’ legénykörában sem tartozott a józanemberek sorába — továbbra is sűrűn eljárt a kocsmába és mindig csak a késő éjszaka, vagy éppen a pirkadó haj- inai vetetté haza, — részegen. Igaz, felesége .lánykorában is . tudta, így jövendőbelije iszik. De szelte Apátit. len — Azt igéi-te, ha megesküszünk minden megváltozik — mondta felesége —, ha valaki férje hibájáról beszólt. Sajnos, nem. mondott igazát Apáti. Néhány hét után egyre inkább pokollá lett az annyi reménnyel fiatal Apátiné élete. Még házasságuk első hónapját .sem •hagyták maguk mögött, amikor a Biapszámoskodásból szerzett kereset — ami a Horthy-rendszerben egyébként is nyomorúságosán kevés volt — már a kocsmai adósságot sem futotta. A részéges férj ®f:-ra kényszerítette feleségét, hogy Sürgősen adjon el a szüleitől kapott párnákból. E szavak hallatára szörnyű érzés lett úrrá a fiatal A- •pátinén — hisz’ ekkor már szívs alatt, hordozta első magzatát. — Ne kívánd ezt, kell az ágyaié mű nekünk, meg a kicsinek — zokogott felesége. De a parancsot teljesíteni kellett... És Alexa Mária még akkor ás hitt abban, hogy férje egyszer — talán nem is soká — megváltozik... Ha előbb nem, amikor a bölcsőben látja első gyermekét. Apáti László nem változott meg. Amikor a gyötrelmes együttélés második évét is maguk mögött hagyták, a részeges férj erőszakkal lehúzta felesége ujjárói a karikagyűrűt és kijelentette: eladja. Azt .amit történetünk hőse, a 18 éves leány annak idején oly’ boldogan húzott ujjara. — Ne vedd el a gyűrűmet, ne ad el, hagyd meg nekem emlékbe... Mond miért teszed ezt? Miért nem nézed a gyermeked, ha már az én sorsommal nem is törődsz? Az akkor már teljesen a züllés útjára tért apát e szavak sem rendítették meg. A gyűrű árából az akkor beszélni tanuló kicsiny gyermekének egy szem cukrot sem hozott. Kellett a kocsmába, ahol másnap napfeljöttig mulatott. — Hagyd ott — kérték a rokonok a fiatal asszonyt — hisz’ nem élet ez, nem mehet ez így sokáig... Nem tette. Nem akarta. — Nem... Nem teszem... Mit szólnának leánykori ismerőseim, meg a rokonok. Itt van a kisgyerek is... Ki tudja, az emberek megértenének-e engem? Pedig akkor már naponként é- rezte testén az erős férfikéz kegyetlen ütéseit. És mégis tűrt. Talán még ekkor is arra gondolt, hogy a volt béres, az apává lett — de apai szeretetet soha nem adó — férj egyszer észhez tér. És jött a szörnyű tragédia A kis Jancsi apja soha nem változott meg, nem tért észhez. Sőt... Apáti László a legszörnyűbb cselekedetig eljutott, Felesége a negyedik gyermeket érezte szíve a- latt megmozdulni, amikor férje ittas állapotban — mint annyiszor — hazament. Egy október elejei r.ap volt ez, 1945-ben — a szomorú tragédia napja. Az ajtón belépve a hathónapos állapotos asz- szonynak rontott és ütni kezdte. Az erős férfi öklök csapásai alatt feleségé néhány perc múlva eszméletlenül rogyott össze. A kegyetlen férfi azonban tovább tombolt. A földön rugdosta feleségét... S az emberi ösztönéből teljesen kivetkőzött apa, felesége kínzása után újra a kocsmába ment, folytatni, amit abbahagyott. ‘ -Többtóör 'nőm' kápbtt' verést Ä- ^vtinleít Másnap''—1 mindén ‘ erejét megfeszítve — egyik rokonához ment a községbe, ahol pár nap múlva leírhatatlan szerfVedés után életet adott egy hathónapos kislánynak, aki egy nap múlva meghalt. Alig három héttel később, egy hideg, ködös október végi napon sokan gyülekeztek a Legelősor e- gyik háza előtt. Az utca vége felől gyászkocsi közeledett... Befejeződött Apátiné tragédiája. Búcsúzni jöttek Jancsi édesanyjához — a 23 éves Alexa Máriához — ismerősei, rokonai. Szenvedéseit, fájdalmait nem bírta túlélni. Pedig ragaszkodott az élethez — de méginkább kicsiny gyermekeihez, akik azóta árván bolyonganak az országban. A temetést bírósági tárgyalás követte. Nyolc hónapra ítélték Apátit. Csak nyolc hónapra... De két hómpot töltött le belőle, mert — hivatkozva három gyermekére és özvegy édesanyjára — kérte felJ 'mentését. Pedig már azelőtt is a- pósa nevelte a gyerekeket. És á megtévedt após mégis aláírta ve je kiszabaduló levelét. Ki tudja miért... S amikor néhány nap múlva hazajött a feleség-gyilkos apa, még elsem ment gyermekeit meglátogatni. Nem érdekelte őt a három, árva. Csavargó lett belőle. Jelenleg három éves börtönbüntetését tölti — ki tudja milyen gyalázatos dolgokért. Apáti Jancsi — és testvérei — örökre árva maradt. Hiába keresi édesanyját, neki már rég nincs. Az apját meg ne is keresse. Tőle úgy sem kaphat szeretetet. Hiszen Apáti László soha nem volt férj és apa. Azt üzenjük Jancsinak: hogy — testvéreivel együtt — legyen erős és szilárd jellemű ember, számítson államunkra, mely jelenleg is neveli s a jószándékú emberekre, akik nem hagyták őt édesanyja halála óta sem elveszni. De soha ne feledje, hogy miért jutott testvéreivel együtt e kegyetlen sorsra, hogy neki és testvéreinek miért nincs édesanyja. Balkus Imre Az oktatásügy problémáit tárgyalta a megyei tanács végrehajtóbizottsága A megyei tanács végrehajtó bizottsága a napokban foglalkozott a megye oktatásügyi helyzetével. A vita. tárgya a művelődésügyi osztály jelentése volt, mely oktatási intézményeink 1957—58. tanév első félévi oktató-nevelő munkájával foglalkozott. A jelentés megállapítja, hogy nevelőtestületeink ideológiai és politikai egységét vizsgálva, arra- a megállapításra juthatunk, hogy azok egysége az ellenforradalom óta általában megszilárdult. Az általános megállapítás mellett azonban egyes helyeken még komoly lazaságok fordulnak elő, például Gyulán, az I. és III. számú áltar lános iskolában idealista világnézetet valló pedagógusok megbontották a nevelők egységét, ugyanakkor Méhkeréken is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni. Megállapítja a jelentés azt is, hogy ahol a kommunista igazgatók és pedagógusok nem sajnálnak sem időt, sem fáradtságot a felvilágosító munka érdekében, ott számottevő eredmények születnek. Példa erre a dévaványai iákola, ahol a két iskolában 16 párttag nevelő dolgozik,, és a fiatál pedagógusok lelkesen részt- vesznek a KISZ munkájában. A jelentéssel kapcsolatosan igen sok hozzászólás hangzott el a VB-ülésén. E hozzászólásokból sok érdekes probléma került napvilágra és olyan megoldatlan feladatok is, melyek sürgős munkára várnak. . Knyihár; János elv- társ elmondotta, hogy az igazolatlan iskolai mulasztásokért kiszabott pénzbírságok befizetésének: rendszerében egyszerűsítést kellj bevezetni. Felmutatta a vb. tag-1 jainak azt az űrlapot, melyet ilyen, bírságok befizetésére használnák. A Vb. elhatározta, hogy javasolja: vonja be ezt az űrlapot a Művelődésügyi Minisztérium és más formában oldja meg a kérdést. A vita során jónéhány fontos problémáról esett még szó. Jelentések érkeztek be arról, hogy helyenként a szülök a pedagógusok, kai szemben durva és fegyelmezetlen magatartást tanúsítanak. A gyulai, sarkad! járásban már az is divatos lett, hogy ha a pedagógus a gyerek ellenőrző könyvébe beír, a szülő durva szavakkal u- gyancsak az ellenőrző könyvben válaszol. Ez nem megengedhető és 'zen sürgősen változtatni kell. Több hozzászólás foglalkozott azzal, hogy a nevelők egyrészónek idealista világnézete hogyan egyez- .tethető össze azzal, hogy materialista világnézetre oktatják a gyermekeket? Többén megállapították, hogy az idealista világnézet fitog- tatása egyes nevelőtestületekben tüntetés számba megy, különösen Gyulán, ahogy azt a jelentés is megállapítja. Példa van arra is, hogy egyes nevelőtestületekben • intrikus magok alakulnak ki' e- :zek felszámolását azonban a legrövidebb időn belül megkezdi és : be is fejezi a művelődésügyi osztály. .... . Általánosságban az oktatásügy problémáival foglalkozó jelentés vitájának fő jellemzője az volt, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága helyesli a nevelők bér osztásában és különböző áthelyezésében eddig foganatosított . intézkedéseket és a még nem 'matérialista világnézetet valló nevelőkkel szemben a türelmesség álláspontjára helyezkedik, amennyiben munkájukat becsülettel ellátják. 'Feladatként jelölte meg az ülés, hogy az iskola és a szülők, kap- rfSbl^tálh jgvább kell mélyijejii, Íí:r®jft!é,niv|itnert az oktató, mutiskig megjavítása ezt megköveteli; Szükség van az úttörő- és.á KISZ- szervezetek erősítésére' is' és igén fontos kampány-probléma ' jelenleg középiskoláink munkás-paraszt származású tanulókkál való eredményes beiskolázása a következő tanévbe. Nem veszhet kárba fáradtságunk Gyermekotthoni nevelő vagyok. Nevelői pályám útján 1951- ben indultam el, fiatalos tűzzel, nagy munkakedvveLJs hivatástudattal. Gyakorlóévem után azon- nal bekapcsolódtam a gyermekvédelem munkájába, s hat esztendőt töltöttem gyermekotthonban, állami gondozott gyermekek között. Feladatunk nem könnyű, de szép, és felemelő! Nem történt nagy dolog, egy hétköznapi esemény ez csupán, mely mégis örömet hozott szívembe. Kislányaink az I. sz. általános iskolába járnak. Történetem kis hőse Almási Anna. Minden ott kezdődött, hogy a kis Anna becsengetés u- tán egyik osttálytár- sát meglökte. Pajtása, a kis Papp Lajcsi sarkához, hogy rosz- szul lett és orvgshoz vitték. Hazajöttek negyedikes lányaim az iskolából. Valami szokatlan lehangoltság sírt le róluk. Hallgattak. Majd suttogás támadt közöttük. Juhász Zsuzsa integetett, hogy hallgassák el az ügyet. A kis Annának nem ment a tanulás szombaton délután. Figyeltem ő- ket. Nyugtalanított ez a hallgatás. S egyszer felállt, lassan felém jött. A tanulószobában síri csend, kérdő pillantások. S a gyerek elsírta magát: „Tanárnéni, valami történt az iskolában.” S minden szépítés nélkül elmondta az esetet. Első pillanatra megdermedtem. Félévi eredmények értékelésére készültem. Dicsérő, máshol lelni-éK nmnnt gáló szavak zsongtak már a fülemben. Egy szempillantás alatt hasított belém a gondolat, hogy íme nevelői munkám mint vész kárba. Gyorsan pergett le előttem az a félévi fáradságos munka, amit a jó közösség kialakításáért tettem: otthonunk jelszava, amiről oly’ sokat beszélgettünk már. „Lássák meg rajtad, hogy az otthon növendéke vagy!” Aztán hogyan kell viselkedni otthon, az iskolában, az utcán. Egész évben a jó közösség kialakítását tűztük ki célul. Egy félév munkájának ez az eredménye?. y Szinte tehetetlenül néztem, éreztem, hogy pillanatok alatt zuhanok a kétségbeesés felé. S ekkor történt az, a- mire nem számítottam, ami segített, á-*v> í í/jíflwő!# AnilsA szavaival idézem: „Tanárnéni! Tudom, hogy vétettem a közösség ellen. Az otthon hírnevére ejtettem foltot. Tessék segíteni, hogy jóvá tehessem ezt. Fájdalmat okoztam egy pajtásomnak. Tetszett mondani, hogy most fogja tanárnéni kiosztani a félévi jutalmakat. Jeles a bizonyítványom. A jutalom csokoládémat hadd vihessem el Papp Lajcsinak, hogy bocsánatot kérjek tőle a szülei előtt.” Mire végére ért, mint a nyári zápor, úgy hullt a könnye. Az egész kis közösség lélegzetvisszafojtva ült a helyén. S a megdorgálás helyett mosolyognom kellett. Ez a mosoly belülről, mélyről tört fel. Szívből örültem. Hát mégsem peregtek le a szavaim? Mégis kihajt az elvetett mag? S beszélgettem a gyerekeimmel. Milyen mélyről törtek fel a szavak. Felidéztük közös fél6 fit m'unh’/í.rt.lc/lt. X számot vetettünk ar- ról, mennyit haladtunk előre. Az alkony is leszállt már, de a villanyt nem gyújtottuk fel. Talán kellett is az a kis . homály, hogy őszintén mérlegeljék önmagukat. Beszélgetés közben néha a jövőben szállt a gondolatom. Mi lesz belőlük? Kell ez akis közösségi mag, ez a kis sejtje társadalmunknak. S olyan féltő aggodalommal néztem őket. Jaj, csak mindnyájan jó közösségi emberekké váljanak mint felnőtt emberek is. A végén megbeszéltük Anikó esetét, s így lett a büntetés helyett jutalmazás. Másnap, vasárnap délután a kis Anikó, az igazgató kartárs kíséretében meglátogatta Lajcsit. A kis osztálytárs már jól érezte magát, örültek. Lajcsi a csokoládénak, Anikó meg annak, hogy jóvátette hibáját. Lajcsi szülei Így találkoztak a mi gyermekotthoni nevelésünkkel. Vasárnap voltam, s észrevettem, hogy Anikó kis társai, míg ő Lajcsi- éknál volt, egyenként, nagy titokban dugtak fiókjába csokoládéjukból egy-egy kockát, hogy ő is részesüljön a Vöröskereszt ajándékozta csomag tartalmából. így fonódtak össze a szálak. S én hiszem azt, hogy ezt riem a rosszban való együttérzés váltotta ki a többi 32 kislányból. Mint az első sorokban írtam, egy hétköznapi kis történet ez. Kis mozaikdarab, nevelői munkánk életéből. S mégis nagy ö- römmel tölt el. Nem veszhet kárba fáradságunk, ha munkánkat szívvel tesszük a gyermekekért, ha közösségben, közösséggel, a közösségért dolgozunk. S ha lassan is, de nevelésünk fáján megérik a gyümölcs. Csoszor Zoltánná ■ ált. isk. tanár, Dévaványa, Nevelőotthon.
