Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

MW. Januar 17.,- péntek

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Az újkígyóst színjátszók a tanyavilágban is szerepelnek

(Tudósítónktól):

AZ ŰJKIGYÓS1 KISZ-SZER- VEZET kultúrcsopo-rtja az elmúlt év őszén is, — minit eddig minden évben — lelkesen látott hozzá új színdarabok, jelenetek megtanulásához és azóta már több, nagysikerű műsoros estet rendezitek a község művelődési otthonában. Nem messze van községünktől Apáti-puszta. Az ottani fiatalok többször jártak bent az újkfgyósi művelődési otthonban, és legutóbb azzal a kéréssel jöttek, hogy a színjátszó csoport látogasson el hozzájuk is és tartson előadást kinn, a tanyai iskolában. A vendégszereplést január 11-re beszélték meg.

DÉLUTÁN szemerkélő esőben gyűlt össze a művelődési otthonban a színjátszó csoport és a Dózsa Tsz teherautójával elindultak a falutól 8 kilométerre lévő pusztára. Vidám®», énekelve indult útnak a kis csoport, de az öröm(rotdoni bemutatók a* oroeháxi járóéban

KÉT ÚR SZOLGÁJA

(Tudósítóiktól):

Ha a múlt héten akármilyen napon délelőtt benéztünk az orosházi- kultúrház nagytermébe, a színpadon régi divatú ruhába öltözött lányokat és fiúikat láthat- . tunk. Ezek a lányok és fiúk a Táncsics gimnázium színjátszói, a- fcifc szorgalmasan próbáltak, hogy az előadásra kerülő színdarabot minél élethűbben, minél reálisabban adhassák elő.

A gimnázium a színjátszás teuren sok nagy .sikert mondhat a magáénak. Minden évben egy-egy

•

zíndarabot betanulnak, •% azt a igr nyék beli falvak lakossága előtt bemutatják.

A most előadásra kerülő színdarabot Carlo Goldíni, itáliai vígjátékíró írta. A 18. századbeli író a humoros jelenetek, a tréfa és a jókedv mestere volt. Műveiben e- gész sorét láthatjuk a humoros jeleneteknek, melyek mind társa- dalombíráló szerepet képviselnek.

" így ebben á' 'művében is a 'korabeli társadalom visszásságát úep-j^ii-mótw !ezi le. Mint a vígjátékok általában, ez is jól végződik, de a társadalom bírálatát Truffalddno személyével alaposán élmondja és ez

Anyakönyvi hírek

a talpraesett szolga az urak fölé emelkedik urfangosságával, ügy ességével. Truffaldino szerepében Alföldi Albert igen sok mulatságos- percet szerzett és fog szerezni a színházlátogatóknak. A többi szereplő is átlagon felüli teljesítményt nyújt, és dicséretet érdemelnek.

Tóth Lajos tanár tervei szerint — aki a színdarabot betanította —, a színjátszócsoport 12—15 előadást taft a járás falvaiban, és Orosházán is két előadás lesz majd. A bevételt egy nyárra tervezett lengyelországi kirándulás céljaira fordítja a gimnázium.

Szombaton Gádoroson, vasárnap pedig Szén tetőmyán szerepelt a színjátszócsoporf, és elmondhatjuk, igen nagy sikere volt a színdarabnak.

A színjátszók igyekeznek jól megállni a helyűket, hogy ezzel az előadássorozattal is öregbíthessék lg 'W9»er.

vét.

_ j (

S.A.

bői alig négy kilométer után üröm lett, mert a nehéz, sáros talajt nem bírta a gépkocsi. Amikor teljesen megfeneklett és egy lépést sem tudott tovább menni, ott állt a kultúrcsoport Újkígyós és Apátpuszta között, a sártenger közepén. Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy tovább gyalogolnak, vagy visszafordulnak.

HA NEHÉZSÉG ADÓDIK, sok

mindenre gondol az ember, de

amikor az egyik fiatal azt mondotta, hogy „gyerekek, mi elhatároztuk, hogy kultúrát viszünk a tanyavilágba!’* — már senki sem mondta azt, hogy forduljunk vissza. Döntötték. Elindultak gyalog, sötétben, két zseblámpa gyér világossága mellett az apátipussstai iskola felé. És hogy a -baj már ne egyedül jöjjön; eltévedtek a sötétben. Két óra hosszat barangoltak a sárban, mire az iskolát megtalálták.

A SZÍNHÁZTEREMMÉ VARÁZSOLT tanteremben már „zsúfolt ház’1 várta a színjátszóikat. Gyors mosakodás, öltözködés és olyan jól sikerült előadást produkáltak az újlkígyósi fiatalok, a- milyenre régen volt példa apátipusztán. Az előadás után reggelig szórakoztak, táncoltak, mulattak a nézők, az újkígyósi színjátszóik, fiatalok, öregek.

RÖVID, DE TANULSÁGOS történet ez, és úgy gondolom, hogy a falvak, községek öntevékeny színjátszói példát vehetnek az újkígyósi kiszesekről, akik télen, hóban, sárban járják a dűlőuta- kat ,hogy szórakozást, kultúrát vigyenek a távoli tanyavilág né,. : ~J~j.fr ' ,. ' i

Gasji.. János

HÍR

Gyomai anyakönyvi hírek

Születés: Czmarkó Pál és Csapó Krisztina leánya Judit Krisztina, Gulyás Aladár és Balogh Terézia fia Aladár, Kruchió István és Bottlik Terézia fia László, Szabados István és Nun Magdolna leánya Magdolna Judit, Putnoki József és Gulyás Mária leánya Mária, Nyíri János és Csíkos Erzsé- ( bet leánya Aranka, Putnoki Bálint és Tamóczki Piroska leánya Erzsébet, Dzurek Lajos és Nagy Mária leánya Klára Eszter, Dávid Elek és Varga Julianna fia Elek, Kovács Gábor és Holocsi Margit leánya Ibolya Katalin.

Házasság: Bárdos Mihály és Homok Margit, Könczöl János Gyula és Megyeri Mária, Nyilas Sándor és Beinschróth Mária Magdolna, Szilágyi Lajos és Győri Margit, Kruchió János és Putnoki Erzsébet.

Halálozás: Bacsa Sándor 15 é- ves, Eiler Andrásné Piltz Zsu- zsánna 19 éves, Czeglédi Lajos 63 éves, Szabó Imre 77 éves, Tomo- rovszki Péter 68 éves, Regács Ferenc 64 éves, Egyed Gergely 49 é- I. vés, Kun Zsigmond 62 éves, Kruchió Zsigmond 65 éves.

*

Kondorost anyakönyvi hírek

Születés: Ladnyik Mihály és Sovány Anna fia Béla János, Bertók András és Szakács Zsuzsanna fia András, Juhos Mihály és Bánszki Judit leánya Zsuzsanna, Horváth Imre és Ágfalvi Ilona fia Imre.

Halálozás: Kovács Mihály 44 é- ves, Gutyan Pálné Potoczki Er zsebet 80 éves, Szpisjak Györgyné Péli Dorottya 75 éves, Petrovszki János 71 éves.

A Békéscsabai Téglagyár kul- túroft-honában 1958 január 18-án nagyszabású huja-bél lesz, melyre mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Belépődíj 5 forint.

Tanácstagi fogadóórák: A 77. és 78. számú városi választókerületben Kazár Mihály és Jedrecsik

János tanácstagok január 18-án, szombaton este 6—8 óráig a Re- sicza-féle Iskolában (Orosházi út) fogadóórát tartanak. Választóik javaslatait, kéréseit, panaszait meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítják. Kérik, hogy választóik bizalommal keressék fel a fogadóóra alkalmá- j tóttá fel s a val.

Gál György Sán-dor „Hazám» hazám, te mindenem” című kötete Jelent meg.

KÖNYVESPOLC ...Megoldhatatlan feladatnak fünf...

Gál György Sándor: Hazám, hazám, te mindenem

Közel harminc esztendeje, hogy

elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát. Zenetanárként működtem vagy tíz esztendeig, aztán egy erőJ sebb mágnes vonzott magához — a könyv, az irodalom. A muzsikának továbbra is híve és szerény hirdetője maradtam.

Első könyvemmel Liszt Ferenc emlékezetének hódoltam. A nagy magyar mesterről szóló életrajzi regény kereken nyolcszáz oldalra sikerült. Majd az európai zene történetével jelentkezem. A puszJ tulás rémed hamarosan elhallgat-! tatták a hangszereket, s kiütötték az író kezéből a tollat. Felszabadul lásunk vezetett vissza az íróasztalhoz. De esztendők múltak, mire kedvem is, erőm is visszatért.

Újból írásba fogtam. Verdi alakja ragadta meg fantáziámat s a nagyszerű kor: — 1830, 1848, 1871

— a lángoló, tündöklő, viharos század, mely nemcsak elragadó melódiákkal, s a romantika remekeivel ajándékozta meg a világot, hanem a dicsőséges forradalmak e- gész sorával. így jelent meg előttem az embernek is, művésznek is óriás Giuseppe Verdi. Sikerült-e? magam sem tudom, de szándékom az volt, hogy egyetlen emberbe az egész nép szenvedélyét ,erejét, alkotó kedvét, haragját és derűjét sűrítsem. Alig végeztem a nagy o- lasz mester portréjával (ha ugyan ezt a szerény, regényes vázlatot arcképnek nevezhetem) máris felragyogott előttem egy másik profil

— a mi Erkel Ferencünk arcéle.

Első pillantásra nehéz, szinte

megoldhatatlan feladatnak tűnt Erkel .giggjelep&ége, ^gjgnytefcn élet, zárkózott , lélek,, majjácsyl. hallgatagon összezárt , száj, rpely sem akkor, élő emberként, sem most, Okmányokból felidézett árnyként, nem akar vallani magáról. Szerény. Visszahúzódó. Amit hajlandó elmondani, azt csak kó- tafejed közvetítésével mondja el.

A mélyebb, tartósaibb ismerkedés Erkel emlékével s hagyatékával lassam-lassan utat nyitott a magányos és zárkózott lélek titkaihoz.

Az írói szellemddézés az ódon koronázó várost, Pozsonyt támasztotta fel s a legendás cigánykirályt: Bihari Jánost. Majd a Wesselényiek Kolozsvárja jelent meg az emlékezés vetítővásznán, s a billegő, nyikorgó, hóban, sárban elakadó ekhós szekér: Dérynéi Kantomé, Qroszfáy Pergő Celesz- tin vándorszekere. Csodálatos kaland, tegyük hozzá: hősies kaland, ahogy a kis magyar színészgárda és muzsikus társadalom felveszi a harcot a hatalmasabb, képzettebb, erősebb osztrák—német művészvilággal. Aztán a Nemzeti Színház legendája! Ahogy a semmiből — színház, színészek, muzsikusok, színpadi költők, sőt: a zenés drá* ma avatott poétája, Erkel Ferenc előbukkan. Majd tragikumában is felemelő hősköltemény: Szabadságharcunk... s a hallgatás, a csend, a félelmetes temetőd csend évei, melyek a magyar opera cső-' dálatos remekét, Erkel Bánk bánját érlelik.

Hároméves felfedező út volt ezt a Műilető ötlettől az első régéhy- vázlat' ^ megszövegezéséig. Üjabb hónapok, esztendők: miié ä vázlatból regény lett. A könyv további útját már maga lábán járja meg. Az író elengedi szerelmeiét szülöttjét, boldogan, hogy az írás elkészült végre, de kicsit szomorúan is: ez olyan szép munka volt, s hőseim olyan feledhetetlen társaságot szolgáltatnak, hogy nehezemre esik megválnom tőlük. Nagy örömöre szolgálna, ha e halhatatlan hősök most már olvasóimnak lennének jóbarátai.

MICSODA GONDOS

f ígen nem láttam már az egyik legvidámabb barátomat, Süveges Mózest. Most a napokban összeakadtam vele az utcán. Vagy öt lépés távolságból kísérte a feleségét csüngő orral, jó mélyen barázdált arccal. Az asszony bement a közértbe egy kiló babkávéért. Mózes megállt kívül, mint egy kizárt kuvasz. Kérdésemre: hogy vagy öreg cimborám? — síri, szinte szűkö. lő hangon felelt: ne is kérdezd. — Csak nem vesztetek össze, vagy nem váltatok el?

— Ugyan, dehogy — felelte. Ili egy nagyon gyöngéd, megértő teremtés. Itt sem hagyna ilyen állapotban.

— Ne kerülgesd, beszélj, mi van veled voltaképpen? — sürgettem mély részvéttel;

— Tulajdonképpen semmi. Csupán egy jó adag influenzám, egy kis adag mellhártyám és egy nagy adag adósságom van.

— Mózes, te nem vagy őszinte, neked egy óriási adag lelki depressziód is van.

— Neked is lenne az én helyemben. Képzeld, 11 találatom volt a totón. Feleségemnek négy találata a lottón.

— Az áldóját, jól fülön csíptétek a szerencsét, nem mondom..;

— Ne szakíts félbe, mert aztán annyi erőm sem marad, hogy elmondjam. Szóval volt az a találat, de egy vasat se kaptam. érte. Nem is tudom, hogy miért nem engem lőttek fel a szputnyik kettőben a Lajka helyett, én nagyobb állat vagyok.;;

— Nem az önkritikádra, hanem a találataidra vagyok kíváncsi! — figyelmeztettem, most én. ,

— Megvettem a kollektívát e- gyedül, megtippeltem és zseb- revágtam. Ili tíz lottószelvényt vett, megikszejte, ideadta, hogy adjam fel. Zsebrevágtam azt is s elindultam... — a topogóig.

"Ott Kabát Berci becsalt egy féldecire. Mondanom sem kell, hogy hány lett a végén... Aztán elmentünk a Halászba, onnan a Kishajóba. Hajnalban feleségem nem az ilyenkor messzokott szavakkal és - hangnemben fogadott, hanem azzal, hogy — azonnal öltözzem át, üljünk vonatra, mert ő nagyon rosszat álmodott az édesanyjáról... Semmi baja sem volt. De minket ott tartott három napig, s a szelvények a zsebemben maradtak; Ha nem lennék gyáva, öngyilkosságot követtem volna el. De az biztos, hogy én leszek az első ember ,akit kilőnek az űrbe..;

Közben kijött Ili a közértből, mint aki valami jól értesült forrásból, közelgő áruhiányról értesült.

— Nem értelek benneteket — nézítemrá megütközve — Mózea azt mondja, tele van adóssággal, közben te a világ végéig e- legendő kávét, fűszert vásárolsz?

— Ha pénzed van, vásárolj te is — mondta suttogva. — Most hallottam, hogy megáll a föld forgása, örökös sötétség borul ránk.

Hangos hahotára fakadtam: az csak tizenhat milliárd év múlva következik be, ha bekövetkezik.

— Azt te nem tudhatod. Hátha nem jól számította kj az angol tudós?

— Nekem már mindegy — legyintett Mózes — én már úgyis el vagyok veszve.

— Térj már észre te muja — szólt rá anyásán Ili. Itt van kétszáz forint, eredj és vedd meg a szokásos heti szelvényeket.

Mózes arcán erre kevesebb lett a ránc s a szeme kapzsin megcsillant,' mintha nagy nyeremény után nyúlna. Fürgén indult a totózó felé. Közben hirtelen feltekintett az égre, mert egy fekete felhő kúszott a Nap elé.

— Ne ijedj meg Mózes — kiáltottam utána — ha esetleg 15 milliárd évet tévedett az angol, akkor is van még időd nyerni.

— Ne bántsd szegényt — figyelmeztet Ili. Az a baja, l)Ogy el kellett adnia motorkerékpárját, mert fűvel-fával ivott a róka bőrére. Nem hagyom tovább szenvedni, meglepem egy motorral abból a pénzből, amit „dugeszba” a takarékba, raktam. Ha a régi Mózsit akarod látni, gyere el szombaton este.

„Rettenetes”, hogy milyen nagy gondokban vannak manapság az emberek.;;

Kukk