Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

MW. Januar 17.,- péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az újkígyóst színjátszók a tanyavilágban is szerepelnek (Tudósítónktól): AZ ŰJKIGYÓS1 KISZ-SZER- VEZET kultúrcsopo-rtja az elmúlt év őszén is, — minit eddig minden évben — lelkesen látott hozzá új színdarabok, jelenetek megtanu­lásához és azóta már több, nagy­sikerű műsoros estet rendezitek a község művelődési otthonában. Nem messze van községünktől Apáti-puszta. Az ottani fiatalok többször jártak bent az újkfgyósi művelődési otthonban, és leg­utóbb azzal a kéréssel jöttek, hogy a színjátszó csoport látogas­son el hozzájuk is és tartson elő­adást kinn, a tanyai iskolában. A vendégszereplést január 11-re be­szélték meg. DÉLUTÁN szemerkélő esőben gyűlt össze a művelődési otthon­ban a színjátszó csoport és a Dó­zsa Tsz teherautójával elindultak a falutól 8 kilométerre lévő pusz­tára. Vidám®», énekelve indult útnak a kis csoport, de az öröm­(rotdoni bemutatók a* oroeháxi járóéban KÉT ÚR SZOLGÁJA (Tudósítóiktól): Ha a múlt héten akármilyen napon délelőtt benéztünk az oros­házi- kultúrház nagytermébe, a színpadon régi divatú ruhába öl­tözött lányokat és fiúikat láthat- . tunk. Ezek a lányok és fiúk a Táncsics gimnázium színjátszói, a- fcifc szorgalmasan próbáltak, hogy az előadásra kerülő színdarabot minél élethűbben, minél reálisab­ban adhassák elő. A gimnázium a színjátszás te­uren sok nagy .sikert mondhat a magáénak. Minden évben egy-egy • zíndarabot betanulnak, •% azt a igr nyék beli falvak lakossága előtt bemutatják. A most előadásra kerülő szín­darabot Carlo Goldíni, itáliai víg­játékíró írta. A 18. századbeli író a humoros jelenetek, a tréfa és a jókedv mestere volt. Műveiben e- gész sorét láthatjuk a humoros jeleneteknek, melyek mind társa- dalombíráló szerepet képviselnek. " így ebben á' 'művében is a 'kora­beli társadalom visszásságát úep-j^ii-mótw !ezi le. Mint a vígjátékok általá­ban, ez is jól végződik, de a társa­dalom bírálatát Truffalddno sze­mélyével alaposán élmondja és ez Anyakönyvi hírek a talpraesett szolga az urak fölé emelkedik urfangosságával, ügy ességével. Truffaldino szerepé­ben Alföldi Albert igen sok mu­latságos- percet szerzett és fog sze­rezni a színházlátogatóknak. A többi szereplő is átlagon felüli tel­jesítményt nyújt, és dicséretet ér­demelnek. Tóth Lajos tanár tervei szerint — aki a színdarabot betanítot­ta —, a színjátszócsoport 12—15 előadást taft a járás falvaiban, és Orosházán is két előadás lesz majd. A bevételt egy nyárra ter­vezett lengyelországi kirándulás céljaira fordítja a gimnázium. Szombaton Gádoroson, vasárnap pedig Szén tetőmyán szerepelt a színjátszócsoporf, és elmondhat­juk, igen nagy sikere volt a szín­darabnak. A színjátszók igyekeznek jól megállni a helyűket, hogy ezzel az előadássorozattal is öregbíthessék lg 'W9»er. vét. _ j ( S.A. bői alig négy kilométer után üröm lett, mert a nehéz, sáros talajt nem bírta a gépkocsi. Amikor tel­jesen megfeneklett és egy lépést sem tudott tovább menni, ott állt a kultúrcsoport Újkígyós és Apát­puszta között, a sártenger köze­pén. Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy tovább gyalogolnak, vagy visszafordulnak. HA NEHÉZSÉG ADÓDIK, sok mindenre gondol az ember, de amikor az egyik fiatal azt mon­dotta, hogy „gyerekek, mi elha­tároztuk, hogy kultúrát viszünk a tanyavilágba!’* — már senki sem mondta azt, hogy forduljunk vissza. Döntötték. Elindultak gya­log, sötétben, két zseblámpa gyér világossága mellett az apátipussstai iskola felé. És hogy a -baj már ne egyedül jöjjön; eltévedtek a sötét­ben. Két óra hosszat barangoltak a sárban, mire az iskolát megta­lálták. A SZÍNHÁZTEREMMÉ VA­RÁZSOLT tanteremben már „zsú­folt ház’1 várta a színjátszóikat. Gyors mosakodás, öltözködés és olyan jól sikerült előadást produ­káltak az újlkígyósi fiatalok, a- milyenre régen volt példa apáti­pusztán. Az előadás után reggelig szórakoztak, táncoltak, mulattak a nézők, az újkígyósi színjátszóik, fiatalok, öregek. RÖVID, DE TANULSÁGOS tör­ténet ez, és úgy gondolom, hogy a falvak, községek öntevékeny színjátszói példát vehetnek az új­kígyósi kiszesekről, akik télen, hóban, sárban járják a dűlőuta- kat ,hogy szórakozást, kultúrát vi­gyenek a távoli tanyavilág né­,. : ~J~j.fr ' ,. ' i Gasji.. János HÍR Gyomai anyakönyvi hírek Születés: Czmarkó Pál és Csapó Krisztina leánya Judit Krisztina, Gulyás Aladár és Balogh Terézia fia Aladár, Kruchió István és Bottlik Terézia fia László, Szaba­dos István és Nun Magdolna leá­nya Magdolna Judit, Putnoki Jó­zsef és Gulyás Mária leánya Má­ria, Nyíri János és Csíkos Erzsé- ( bet leánya Aranka, Putnoki Bá­lint és Tamóczki Piroska leánya Erzsébet, Dzurek Lajos és Nagy Mária leánya Klára Eszter, Dávid Elek és Varga Julianna fia Elek, Kovács Gábor és Holocsi Margit leánya Ibolya Katalin. Házasság: Bárdos Mihály és Homok Margit, Könczöl János Gyula és Megyeri Mária, Nyilas Sándor és Beinschróth Mária Magdolna, Szilágyi Lajos és Győri Margit, Kruchió János és Putnoki Erzsébet. Halálozás: Bacsa Sándor 15 é- ves, Eiler Andrásné Piltz Zsu- zsánna 19 éves, Czeglédi Lajos 63 éves, Szabó Imre 77 éves, Tomo- rovszki Péter 68 éves, Regács Fe­renc 64 éves, Egyed Gergely 49 é- I. vés, Kun Zsigmond 62 éves, Kru­chió Zsigmond 65 éves. * Kondorost anyakönyvi hírek Születés: Ladnyik Mihály és So­vány Anna fia Béla János, Bertók András és Szakács Zsuzsanna fia András, Juhos Mihály és Bánszki Judit leánya Zsuzsanna, Horváth Imre és Ágfalvi Ilona fia Imre. Halálozás: Kovács Mihály 44 é- ves, Gutyan Pálné Potoczki Er zsebet 80 éves, Szpisjak Györgyné Péli Dorottya 75 éves, Petrovszki János 71 éves. A Békéscsabai Téglagyár kul- túroft-honában 1958 január 18-án nagyszabású huja-bél lesz, melyre mindenkit szeretettel vár a ren­dezőség. Belépődíj 5 forint. Tanácstagi fogadóórák: A 77. és 78. számú városi választókerület­ben Kazár Mihály és Jedrecsik János tanácstagok január 18-án, szombaton este 6—8 óráig a Re- sicza-féle Iskolában (Orosházi út) fogadóórát tartanak. Választóik javaslatait, kéréseit, panaszait meghallgatják, azokra válaszol­nak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítják. Kérik, hogy választóik bizalommal ke­ressék fel a fogadóóra alkalmá- j tóttá fel s a val. Gál György Sán-dor „Hazám» hazám, te mindenem” című kötete Jelent meg. KÖNYVESPOLC ...Megoldhatatlan feladatnak fünf... Gál György Sándor: Hazám, hazám, te mindenem Közel harminc esztendeje, hogy elvégeztem a Zeneművészeti Főis­kolát. Zenetanárként működtem vagy tíz esztendeig, aztán egy erőJ sebb mágnes vonzott magához — a könyv, az irodalom. A muzsiká­nak továbbra is híve és szerény hirdetője maradtam. Első könyvemmel Liszt Ferenc emlékezetének hódoltam. A nagy magyar mesterről szóló életrajzi regény kereken nyolcszáz oldalra sikerült. Majd az európai zene történetével jelentkezem. A puszJ tulás rémed hamarosan elhallgat-! tatták a hangszereket, s kiütötték az író kezéből a tollat. Felszabadul lásunk vezetett vissza az íróasztal­hoz. De esztendők múltak, mire kedvem is, erőm is visszatért. Újból írásba fogtam. Verdi alak­ja ragadta meg fantáziámat s a nagyszerű kor: — 1830, 1848, 1871 — a lángoló, tündöklő, viharos szá­zad, mely nemcsak elragadó me­lódiákkal, s a romantika remekei­vel ajándékozta meg a világot, ha­nem a dicsőséges forradalmak e- gész sorával. így jelent meg előt­tem az embernek is, művésznek is óriás Giuseppe Verdi. Sikerült-e? magam sem tudom, de szándékom az volt, hogy egyetlen emberbe az egész nép szenvedélyét ,erejét, al­kotó kedvét, haragját és derűjét sűrítsem. Alig végeztem a nagy o- lasz mester portréjával (ha ugyan ezt a szerény, regényes vázlatot arcképnek nevezhetem) máris fel­ragyogott előttem egy másik profil — a mi Erkel Ferencünk arcéle. Első pillantásra nehéz, szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt Erkel .giggjelep&ége, ^gjgnytefcn élet, zárkózott , lélek,, majjácsyl. hallgatagon összezárt , száj, rpely sem akkor, élő emberként, sem most, Okmányokból felidézett árnyként, nem akar vallani magá­ról. Szerény. Visszahúzódó. Amit hajlandó elmondani, azt csak kó- tafejed közvetítésével mondja el. A mélyebb, tartósaibb ismerkedés Erkel emlékével s hagyatékával lassam-lassan utat nyitott a ma­gányos és zárkózott lélek titkaihoz. Az írói szellemddézés az ódon koronázó várost, Pozsonyt támasz­totta fel s a legendás cigányki­rályt: Bihari Jánost. Majd a Wes­selényiek Kolozsvárja jelent meg az emlékezés vetítővásznán, s a billegő, nyikorgó, hóban, sárban elakadó ekhós szekér: Dérynéi Kantomé, Qroszfáy Pergő Celesz- tin vándorszekere. Csodálatos ka­land, tegyük hozzá: hősies kaland, ahogy a kis magyar színészgárda és muzsikus társadalom felveszi a harcot a hatalmasabb, képzettebb, erősebb osztrák—német művész­világgal. Aztán a Nemzeti Színház legendája! Ahogy a semmiből — színház, színészek, muzsikusok, színpadi költők, sőt: a zenés drá* ma avatott poétája, Erkel Ferenc előbukkan. Majd tragikumában is felemelő hősköltemény: Szabad­ságharcunk... s a hallgatás, a csend, a félelmetes temetőd csend évei, melyek a magyar opera cső-' dálatos remekét, Erkel Bánk bán­ját érlelik. Hároméves felfedező út volt ezt a Műilető ötlettől az első régéhy- vázlat' ^ megszövegezéséig. Üjabb hónapok, esztendők: miié ä váz­latból regény lett. A könyv továb­bi útját már maga lábán járja meg. Az író elengedi szerelmeiét szülöttjét, boldogan, hogy az írás elkészült végre, de kicsit szomo­rúan is: ez olyan szép munka volt, s hőseim olyan feledhetetlen tár­saságot szolgáltatnak, hogy nehe­zemre esik megválnom tőlük. Nagy örömöre szolgálna, ha e hal­hatatlan hősök most már olvasó­imnak lennének jóbarátai. MICSODA GONDOS f ígen nem láttam már az egyik legvidá­mabb barátomat, Sü­veges Mózest. Most a napokban összeakadtam vele az utcán. Vagy öt lépés távolságból kísér­te a feleségét csüngő orral, jó mélyen barázdált arccal. Az asszony bement a közértbe egy kiló babkávéért. Mózes megállt kívül, mint egy kizárt kuvasz. Kérdésemre: hogy vagy öreg cimborám? — síri, szinte szűkö. lő hangon felelt: ne is kérdezd. — Csak nem vesztetek össze, vagy nem váltatok el? — Ugyan, dehogy — felelte. Ili egy nagyon gyöngéd, megér­tő teremtés. Itt sem hagyna ilyen állapotban. — Ne kerülgesd, beszélj, mi van veled voltaképpen? — sür­gettem mély részvéttel; — Tulajdonképpen semmi. Csupán egy jó adag influenzám, egy kis adag mellhártyám és egy nagy adag adósságom van. — Mózes, te nem vagy őszin­te, neked egy óriási adag lelki depressziód is van. — Neked is lenne az én he­lyemben. Képzeld, 11 találatom volt a totón. Feleségemnek négy találata a lottón. — Az áldóját, jól fülön csíp­tétek a szerencsét, nem mon­dom..; — Ne szakíts félbe, mert az­tán annyi erőm sem marad, hogy elmondjam. Szóval volt az a találat, de egy vasat se kap­tam. érte. Nem is tudom, hogy miért nem engem lőttek fel a szputnyik kettőben a Lajka he­lyett, én nagyobb állat vagyok.;; — Nem az önkritikádra, ha­nem a találataidra vagyok kí­váncsi! — figyelmeztettem, most én. , — Megvettem a kollektívát e- gyedül, megtippeltem és zseb- revágtam. Ili tíz lottószelvényt vett, megikszejte, ideadta, hogy adjam fel. Zsebrevágtam azt is s elindultam... — a topogóig. "Ott Kabát Berci becsalt egy fél­decire. Mondanom sem kell, hogy hány lett a végén... Aztán elmentünk a Halászba, onnan a Kishajóba. Hajnalban felesé­gem nem az ilyenkor messzo­kott szavakkal és - hangnemben fogadott, hanem azzal, hogy — azonnal öltözzem át, üljünk vo­natra, mert ő nagyon rosszat ál­modott az édesanyjáról... Sem­mi baja sem volt. De minket ott tartott három napig, s a szelvé­nyek a zsebemben maradtak; Ha nem lennék gyáva, öngyil­kosságot követtem volna el. De az biztos, hogy én leszek az el­ső ember ,akit kilőnek az űrbe..; Közben kijött Ili a közértből, mint aki valami jól értesült forrásból, közelgő áruhiányról értesült. — Nem értelek benneteket — nézítemrá megütközve — Mózea azt mondja, tele van adósság­gal, közben te a világ végéig e- legendő kávét, fűszert vásárolsz? — Ha pénzed van, vásárolj te is — mondta suttogva. — Most hallottam, hogy megáll a föld forgása, örökös sötétség borul ránk. Hangos hahotára fakadtam: az csak tizenhat milliárd év múlva következik be, ha bekö­vetkezik. — Azt te nem tudhatod. Hát­ha nem jól számította kj az an­gol tudós? — Nekem már mindegy — legyintett Mózes — én már úgy­is el vagyok veszve. — Térj már észre te muja — szólt rá anyásán Ili. Itt van kétszáz forint, eredj és vedd meg a szokásos heti szelvényeket. Mózes arcán erre kevesebb lett a ránc s a szeme kapzsin megcsillant,' mintha nagy nye­remény után nyúlna. Fürgén in­dult a totózó felé. Közben hir­telen feltekintett az égre, mert egy fekete felhő kúszott a Nap elé. — Ne ijedj meg Mózes — ki­áltottam utána — ha esetleg 15 milliárd évet tévedett az angol, akkor is van még időd nyerni. — Ne bántsd szegényt — fi­gyelmeztet Ili. Az a baja, l)Ogy el kellett adnia motorkerékpár­ját, mert fűvel-fával ivott a ró­ka bőrére. Nem hagyom tovább szenvedni, meglepem egy mo­torral abból a pénzből, amit „dugeszba” a takarékba, rak­tam. Ha a régi Mózsit akarod látni, gyere el szombaton este. „Rettenetes”, hogy milyen nagy gondokban vannak ma­napság az emberek.;; Kukk

Next

/
Thumbnails
Contents