Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 13. szám
1958. Január 16., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Teheneket visznek Békés megyéből az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Tíz éves fennállásának ünneplésére készül a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége A legutóbbi országos mezőgazdasági kiállításon az állatbemuta- tók versenyét Békés megye nyerte s a kiosztott díjaknak csaknem felét a Békés megyei állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéniek vitték el. Az idei kiállításra nagy gonddal készülnek, hogy a legutóbbinál is szebb állatokat mutathassanak be. A megye állattenyésztési szakemberei összesen 140 tehenet, növendékmarhát, sertést, birkát és egyéb illatot) jelöltek ki, melyeknek gondozását rendszeresen ellenőrzik, annakidején ezekből válogatják ki a Pestre kerülő legjobb ©gyedeket. Legtöbb állatot a Mezőhegyesi Állami Gazdaságból, az orosházi termelőszövetkezetekből és a kétsopronyi gazdáktól szállítanak. A legutóbbi kiállításon Békés megyéből mindössze két olyan tehén szerepelt, amelynek évi tejhozama elérte a 7000 litert, az idén pedig négyet mutatnak be, amelyeknek tejhozama meghaladja a 9000 litert, Ebben az évben tizedik éve, hogy a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége megalakult. Az évforduló alkalmából a Békés megyei Hazafias Népfront által kezdeményezett ősz eleji Viharsarki Hónapok keretében a hazai román népi együttesek seregszemléjével ünnepséget és az eddigi tevékenységüket bemutató kitiltást rendeznek Gyulán, vala- ! mint tíz éves működésüket s ered- j ményeiket ismertető kiadványo- I kát jelentetnek meg. Kinek van igaza a Hídi-Salamon vitában? Lapunk 1957 november 17-i számában Hidi Antal, a Békéscsabai Gépállomás igazgatója megbírálta a békéscsabai Űj Barázda Tszcs-t alapszabályellenes gazdálkodásáért. Hidi elvtárs cikkére a november 23-i számunkban Salamon János tszcs-tag válaszolt. A vitát azóta is folytatták, sőt a városi tanács szövetkezetpolitikai előadója, Hankó Mihály elvtárs is bekapcsolódott a „kinek van igaza” eldöntésébe. Sok igazság van abban, amit Hidi elvtárs írt a csoport alapszabály-ellenes működéséről. Ezt e- gyéhként Salamon János sem tagadta válaszában, melyben visszautasította Hidi Antal bírálatát. Ä tszcs vezetősége tudott arról, hogy Kerepeczki Pál 5 hold állami tartalékföldet is művel a csoporttól függetlenül. Miért nem figyelmeztették? Azért, mert nem akarták, hogy az őszi betakarítás előtt a csoportban meghúzódó „kerepeczkik” felfedjék a szövetkezet alapszabályellenes gazdálkodását. Több mint valószínű, hogy ez vezette Such Pált és a többi csoportbelit, hiszen az állam által biztosított kedvezményektől estek volna el. Azon mi nem vitatkozunk, hogy a közgyűléseket mikor és hogyan tartják. Viszont ami a szótöbbséget illeti az egyes határozatok meghozatalánál — sántít a dolog. Igazat adunk Kerepeczkinek abban, hogy a tszcs-ben a fogattal rendelkező többség igauzsorája fennáll. A fogatos tszcs-tagok ú- gyanis 328 forintért szántanak- vetnek egy hold földet. A gépállomás ezt a munkát 175 forintért végzi el. Tény az, hogy a csoporttagok többsége 1957 szeptember 23-án elfogadta a tszcs működési alapszabályát. Ebben a gépállomás munkája mellett foglaltak állást. Csakhogy ezt az általuk papírra vetett törvényt később — a flßdciu ■ -. főleg a fogattal rendelkezők — félredobták azzal az indokkal, hogy drága a gépi munka. A két munkadíj önmagáról beszél. És hogy kiuzsorázza a tszcs tagjait, senki előtt nem vitás, hiszen a lótartók szavazattöbbségükkel egy- egy közgyűlésen „elsöprik" a fogattal nem rendelkezőket A városi tanács mezőgazdasági osztálya elemezte az Üj Barázda Tszcs alapszabáiyellenes működését és megállapította: a szövetkezet tagjai táblában művelik ugyan a földet, de a táblán belül már é- vek óta mindenki a saját területét trágyázza, szántja és veti. A- zok a tszcs-tagok pedig, akik nem tartanak elegendő haszonállatot, nem tudják biztosítani a megfelelő trágyamennyiséget. Nyilván ez a dolog késztette a csoport állattartó tagjait arra, hogy a táblán belül éveken keresztül egy és u- gyanazon földet műveljék. Találunk ezenkívül még egyéb alapszabályellenes dolgokat is. Például: az országosan elfogadott tszcs mintaalapszabály szerint a szövetkezeti alap fejlesztésére a tagok földjének 5 százalékát közösen kell művelni. Az Oj Barázda közgyűlése viszont csak három százalék mellett hozott határozatot. A szövetkezeti a- lap lassú fejlesztésével, az alapszabály be nem tartásával a csoport tagjai az egyéni gazdálkodást „konzerválják” s ugyanakkor i- gényt tartanak az állam támogatására, mely csak azokat a szövetkezeteket illeti, ahol az alapszabályt maradéktalanul betartják. 102 százalékra teljesítette az idei első tíznapos tervét a Mezőhegyesi Kendergyár A Mezőhegyesi Kendergyár dolgozói sikeresem zárták az 1957- es esztendőt. Éves tervüket 103,2 százalékra teljesítették. A tavalyi — különösen a III. és IV. negyedévi eredmények sokkalta jobbak az 1956 harmadik negyedévinél. Mindkét negyedévben átlag 2 százalékkal teljesítették túl a tavalyelőtti harmadik évnegyed termelését. Ez idő alatt az egy főre eső termelés Is emelkedett. Az 1956 harmadik negyedévhez kéWVIAÍAVVAlVVAWVWAAAA/ j; Népfront-értekezlet j! a mezőgazdasági !| munkáról jj I1 A Hazafias Népfront megyei1! Ji bizottsága Január 17-én, pén-ij J i leken délelőtt a járási titkár !j roknak értekezletet tart. ' «! A járási titkárok a tanács-!' Okozáson megtárgyalják a me-|> < [ /.(»gazdaság-fejlesztéssel kap- ]! !; csolatos 1958. évi feladatokat. *! J’A napirend előadója dr. Vince'! Ji Ferenc, a megyei népfront-bi-i ’ 5 zottság elnöke lesz. A napirend í megbeszélésének célja, hogy a '! |! Hazafias Népfront járási titka- ]! ( rai megismerjék az elmúlt év- S I ben elért mezőgazdasági ered- \ menyeket, és tisztán lássák a- v sokat a feladatokat, melyek a < párt agrártéziseinek megváló- r utasából adódnak. > ivwwwwwwvvs>ww" pest a múlt év utolsó negyedé-* ben 1,2 kg^al volt magasabb. A mennyiségi tervteljesíté®, illetve túlteljesítés mellett az elmúlt évben lényegesen javult a minőség is. A gyár munkásai az új esztendőben úgy kezdték a munkát, hogy nap-nap után teljesítik esedékes tervüket. Ez az elhatározás eredményre vezetett, mert az első tíznapos tervet 102 százalékra teljesítették. Megleli képzettséget ÉH 9 Élen a gyulai tanácsi rállalalolr lezetésében A Gyulai Városi Tanács végrehajtó bizpttsága a napokban tartott ülésén határozatot hozott, a- mely szerint a tanácsi vállalatok Irányításában a jobb, eredményesebb gazdálkodás érdekében e- zentúl megkívánják a megfelelő iskolai és szakképzettséget. Elrendelték, hogy a tanácsi vállalatok vezetői legalább a technikumi végzettséget szerezzék meg. Akiknek nincsen meg a képesítésük, felszólítják, hogy még az idén kezdjék meg tanulmányaikat, melyeket 1964-ig be kell fejezniök, Űj vezetői állásokat már csak a szükséges képesítéssel rendelkezőkkel töltenek be. A tanácsi és a felsőbb oktatási szervekkel megteremtik annak előfeltételeit, hogy az érdekeltek levelezőoktatáson sajátítsák el az ismereteket, A francia nemzetgyűlés ülése Párizs (MTI) A francia nemzet- gyűlés az új évben kedden ült össze első ízben. Az első nap márisparlamenti vihart hozott. A nemzdtgy ülésben is kirobbant az az elégedettlenség, amelyet országszerte keltet a kormánynak az a költségvetési intézkedése, hogy az első v>'ágháborús frontharcosok minimális összegű kegydíjának kifizetését az év végére halasztotta. Felix Gaillard miniszterelnök felszólalásában kijelentette: a kormány nem egyezhetik bele az év utolsó napjaiban megszavazott 'költségvetés által előírt intézkedés visszavonásába. Az ülés felfüggesztését kérte, hogy Coty köztársasági elnöktől rendkívüli minisEterftanács összehívását kérhesse. Szándékában áll ugyanis a frontharcosok ügyének tárgyalását előíró napirend elutasítása érdekében a bizalmi kérdést felvetni. Ezt csak azonban a minisztertanács előzetes felhatalmazása alapján teheti meg, Az ülést felfüggesztették. BIZALOMÉ Amolyan tőzsgyökeres, izig-vérig parasztembernek tartottam Jóska bácsit, amióta ismerem — legalább tíz éve. Az- ismeretség pedig onnan van, hogy ő is kötegyá- ni. Ott laknak a nagyhfdon túl, a Bacsó utcában. Afféle zsákutca ez, A kétablakos, fehérremeszelt, takaros kis parasztházban lakik. A virágoskertben már rég eihervad- tak a muskátlik, meg a szekfűk, amiket Mard néném gondozott, á- polgatott néha, nyári estéken.. De nemcsak itt, hanem a mezőn, a határban sem találni egy árva szarkalábat sem, mert a vén varázsló: az ősz lecibálta valameny- nyit... Üres már a határ, de teli van a kamra, meg a padlás — a bugyellárisról nem is beszélve... Ilyenkortájban, tél idején, pláne, ha vasárnap Van, pihen a parasztember. Otthon, a jó meleg szobában... így van ez Jóska bátyámékhál is. Miután elmondom, hogy egy kis tercierére jöttem, szíves szóval invitálnak, hogy — kerülj csak bejjebb! Űgyis ráérünk... Hát akadozva indul a beszélgetés, mert a megszokott kérdésekre ugyancsak rövid a válasz. A parasztembernek nem kenyere a bő lére eresztett beszéd, meg a szószátyárkodás. Aki ért a parasztok nyelvén, az egy szóból is ért, aki meg nem, hát istenem — vegyen leckét... Amikor aztán a múlt évre csa- varintottam a szó fonalát, megered Jóska bátyámnak is a nyelve... — Elég tűrhető vöt az minden tekintetben, de főképpen tengeri- bül... (itt megáll a beszédben, gondolkodik egy kicsit)... vagy tíz kocsival hoztunk be a három kataszterről... — Inkább több az! — avatkozik közbe Mari néni klasszikus járatossággal... —■ Szóval, lett vagy száz mázsa — nyugtázzák mind a ketten, elégedetten. — Hát, a búza, árpa, hagy eresztett? — fűzöm tovább a kérdést kíváncsiskodva. — Hát az is megjárta... 27 mázsa búza lett, még szabad áron is attunk el néhány mázsát. Árpából nyolc és fél mázsa termett... No, ez szép dolog. Nem kell szűkölködni a két tehénnek, a malacoknak, de meg az aprójószágoknak sem.„ — Naponta nyóc liter lej mindig megvan, reggel, este viszünk a csarnokba is... A tyúkok most rit- kázzák a dolgot, de reméljük, hogy majd csak tojnak jobban is — mondja mosolyogva Mari néne. Rövid nekibuzdulás után óvatosan előhozakodom, ilyesformán: — Már nem tanácstag, Jóska bátyám? Látom rajta, hogy néhány másodpercig küszködik a válasszal, de aztán kereken Iá vágja: — Nem én, letettem róla... (halkabbra fogja a szót)... Ritka e te, hogy itthon vótam, a vacsoránál... Ilyenfajta gyűlés, olyanfajta gyűlés, a pártnál, szövetkezetnél, itthon meg — mire hazamentem úgy 10—11 óra tájban, már a kis vacsorám is megmeredt, merthát a család se várhat éjfélekig ébren... Beleuntam, azit mondtam ő- szintén: nem vállalom, habár (nyomja meg a szó végét) ettől függetlenül azért ■ a szocializmust én is szeretem, téved, aki mást gondol... — Én jómagam is azt mondom — politizál tovább —, hogy tiszteletbe kell tartani a Kádár-kormányt. Ügy látni, nem panaszkodik a nép. Ipp tegnap beszélgettük, hogy most még a kenyér is fehérebb, mint régebben... A múltkor meg, ahogy beszélgetek az ö- reg Papp Józsival, azt mondja az öreg: — hallod, öcsém, tisztelem, becsülöm ezt a rendszert, bárcsak az én időmbe is ilyen lett vóraa... Miközben beszélgetünk, a Jóska gyerek elkezd feszengeni a széken, ott a sparhelt mellett. Biztosan mondani akar valamit... — Megyek etetni, apám — mondja pejhedző bajusza alatt, s eltűnik az ajtóban... Ez kell Jóska bátyámnak, máris rákezdi: — Nem tud ülni a széken... Azóta, hogy megismerkedett a traktorral,' nincs nyugta a kölyöknek, traktoros akar lenni. Váltig haj-, togatja, hogy — bár már jönne a tavasz... Nem tagadom, nem tartogatom a gyereket, mert én is pártolom a traktort... Télire mindig mélyszántást csinálok, oszt jó pár mázsával többet terem a főd, pláne tengerit... Meg nem is gazoso- dik utána úgy... A szántási díj meg duplán kijön a termésből... Legalább is eddig kijött, ezt abból gondolom, hogy nem élnek rosszul a kilenc; hold földből... A nyáron építettek egy nyárikonyhót is, most megint foglalkoztatja ö- ket valami, No, csak ki vele! — Nagy fába akarjuk vágni a fejszénket... — hozakodik elő Jóska bátyám huncut mosollyal. — Űj házat akarunk építeni ehelyett, kétszobásat, konyhát, kamrát, meg egy kis spájzt is mellé. Az alapnak terméskövet, téglát gondolok... Mari néném hozzá is teszi: — Jóska gyereknek ne legyen gondja majd a házra... Jöhet az új asszony nemsokára... — neveti el a végét, mert a 16 esztendős Jóska bejött és ugyancsak tiltakozik a „házasítás” ellen... Hanem, hogy ne szaporítsam a szót sokáig, kimondom a tapogatózó kérdést is: — Mit várnak a parasztok az új évben? Mit vár Jóska bátyám? — Kimondom én kerek-perec: — Bizalmat! Ha a. kormány megtalálja bizalmát a parasztokban, akkor senkit sem ér károsodás. Minket se, mást se. Az ország feltétlenül gyarapodik, fejlődik majd... Én bízok, mert a demokráciában lehet boldogulni... Valahogy mi is így gondoljuk! Pallag J. Róbert
