Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
l§58 .január 12., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG & Engedjék a kultúrotthonba az endrődi KiSZ-eseket! Ha nem gondolnánk tanulságosnak az esetet, egy szót sem szólnánk róla az újságban. De az, mert nagyon sok községben ilyen • helyzet: a fiatal KISZ szervezet most tanulgatja a lépéseket, próbálkozik az élettel, életerős, szervezete nő fel a többi társadalmi szerv közé, és — varrnak értetlem emberek, akiit kezüket ráíeszák ifik közösségére, hogy lehetőleg miinél lassabban erősödjék. Ha Endrődön nem is ugyanilyen veszélyes a helyzet, sok akadályt! találni az ifjúsági szervezet erősödése előtt. Akarnak ezek a gyerekek, de valahogy sehogy sem sikerül. Olyan a titkáruk is, mint az ifjúság. Szinte sűrítettje a mostani magyar ifjúságnak: megállíthatatlanul lelkes, szépet igénylő és akaró, harcos kislány. Tud, magá ról szinte megfeledkezve örülni, de — ha valami nem sikerül elsírja magát. És a többiek ugyanilyenek. Vannak hatvanegyen, harcosabb, kevésbé harcos, lelkesebb, kevésbé lelkes ifjak. De valamennyien szeretik az életet, a KISZ szervezetet, a kultúrát. Szeretnének dolgozni, tenni, cselekedni, együtt, a kommunista ifi-szervezetben. És ha ez nem sikerül, mérgelődnek, elmegy a kedvük... — Mert nem segítenek, meri m törődik velünk senki — szdFülöp Ica, amikor faggatom a KISZ szervezet munkájáról meg arról, hogy az öregebb elvtársak segítenek-e. Mert ezt kellett kérdezni, amikor felsorolta a nagyon jól dolgozó KlSZ-tagok neveit. (Látkóczki Margit, Urbén Jutka, Fekécs Gizi, Lapatinszki Béla, Márton Imre, Rojik Imre.) Ennyi nagyon jól dolgozó ifi vad a szervezetben, s — ahogy mondta a titkár — nem tudtak sokat tenni. Volt egy kirándulásuk, eg.y rendezvényük, amelyen a szovjet katonákat fogadták, ezek sikerültek, nagyon jók voltak, de többre nem jutott erejükből. — Miért? — Mondtam, nem segítenek bennünket. % — Mihez kértek eddig segítséget? — őszintén fogok beszélni. S azzal kezdem, ami miatt szervezetünkben bajok vannak. Helység... Hej mennyi kutya-baj van ezek miatt a helyiségek miatt! Mindenütt ezt sérelmezik a kiszesek... De folytassa csak tovább Fülöp Ica: — Ezért nem tudtak a fiatalok összejönni, s lassanként kezdenek elmaradni a szervezettől. Kaptunk a kuh úrházban egy helyiséget még a múlt évben. A kommunista elvtársak javasolták ezt, hogy legyen hol szórakozzunk. Megkaptuk, jó is volt. Felelősséget vállaltunk a bentiévő bútorokért. Az* tán jött a járási tanács, s elvették tőlünk a helyiséget. Azt mondták, hogy bemehetünk oda bármikor mint a többi emberek, de azt nem lehet, hogy a miénk legyen... — Miért? — Nem tudom, azt mondta a járási tanácselnök helyettes elvtárs. hogy rendelet van rá!... — Mire, pontosabban? — Arra, hogy mi ott nem kaphatunk állandóan egy klubhelyiséget. Nekünk pedig egy klubha| lyiség kellene, ahova akkor mehet be a KISZ-tag, amikor altar és amikor ráér. Igazuk van. A fiatalok is szeretnek maguk között lenni, s ehhez kérik a helyiséget, ahol elrendezhetik játékaikat, megtarthatják taggyűléseiket, — fesztelenül beszélgethetnek, szórakozhatnak, S talán félreértettéle a járási tanácson a fiatalok igényét. Reméljük így történhetett az, hogy kirakták a fiatalokat a kultúrház- ból. Nem arról van szó, nem is azt kérik a fiatalok, hogy leltárilag, a tulajdonjogot adja át a tanács. Csak, ha szabad ezt a szót használni, az „albérlő’1 jogot. Az endrődi kultúrotthon helyiségei ott ásítoznak üresen, kevesen i árnak, vagy egyáltalán nem járnak oda a község lakói. Talán, ha a fiatalok ott lennének, vidámságukkal, kacagásukkal vonzóbb lenne a kultúrotthon is. Ehhez kellene csak hozzásegíteni a kiszeseket, s akkor a fiatalok is vonzóbbá tennék az életet, dolgozhatnának és a kultúrotthon is betölthetne szerepét. Mert így?.. Varga Tibor 0ms9S*»*t*e3st**»si**&9í+i9‘!n#i3>9i***irt*&<n*taa3M9*€ {elegük A szarvasi nőtanács szervezetében komoly munka folyik. Fiatal lányok részvételével csipkeverő és szabás-varrás tanfolyam működik. Hetenként egyszer ismeretter jesztő előadást is tartanak. Legutóbb a fertőző gyermekbetegségek elleni védekezésről tartottak e- lőadást, melyen az anyákon kívül fiatal lányok is resztvettek. Kullúrcsof>ortjuk fáradságos munkával kutatta és dolgozta fel b régi szarvasi szlovák lakodalmast, yielyet sikerrel mutattak ' be tSzarvason. A 60 tagú csoport január 25-én örménykúton, február 1-én Békéscsabán vendégszerepei majd ezzel a műsorával. A Szarvast körülvevő tanyavilágban és a termelőszövetkezetek KISZ szervezetében — a középhalmi KISZ szervezetben, a Dózsa és Bem Tsz-toen — a téli hónapokban pezsgő élet van. Igén sok segítséget nyújt a fiataloknak munkájuk végzésében a járási KISZ bizottság. Ennek eredménye nem marad eL Összejöveteleiken beszélik meg azokat a feladatokat, célkitűzéseket, melyeket végre akarnak hajtani, s a későbbiek folyamán végre is hajtanak. A fiúk zöme ezüstkalászos tanfolyamon vesznek részt. Táncmulatságokat, teaesteket rendeznek, színdarabok előadására készülnek. ttoméiet Miért sankgéges a KIOSZ tagdíjak rendezése? — Békési tapasztalatok — Kedves gyerekek! A múlt hetekben több levél érkezett hozzám a VIII. osztályosoktól. Ezek a pajtások pályaválasztás előtt állnak és tanácsomat kérik. Droppa Magdolna Mezőhegyesről is ilyen tartalmú levelet írt. Ápolónő szeretne lenni, de nem tudja, hogy a Szegedi Sebészeti Klinikára hogyan juthatna fel tanulás végett. Leveleddel kapcsolatban azt a választ adom, hogy fordulj Mezőhegyesein az e- gyik orvos bácsihoz és kérd tanácsát, javaslatát, segítségét, aki biztosan nem fogja azt Tőled megtagadni. * Takács Péternek, Nagybánhe- gyes, Tanya 217. sz. alá üzenem: örülök annak, hogy mesterséget szeretnél tanulni. A soffőr- és a pékszakma valahogy nem vág össze. Határoznod kell, hogy melyiket választod. Véleményem szerint, ha már szakmát akarsz választani, azt javasolom; maradj a cukrász szakma mellett, — mint ahogyan írtad —, mert ehhez lenne a legnagyobb kedved. s» Szenczi Irén, Tótkomlós, Kossuth Lajos u. 13. sz. alól írt. Kedveském! Békéscsabán zongora- szaküzlet nincs, így nem tudok néked választ küldeni. Helyesnek tartanám, ha a Népújságba hirdetést tennétek közzé, hogy zongorát kerestek megvételre. sic Molnár Ibolya Ecsegfalváról írt. Leveledből úgy éreztem, hogy eléggé határozatlan vagy. Óvónő szeretnél lenni, de írod, hogy nem szeretsz tanulni. Övónő pedig tanulás nélkül nem lehetsz. Ha pedig szakmát akarsz tanulni, akkor is tanulnod kell. Az életben tanulás nélkül nem lehet boldogulni! Ezt jól szívleld meg és pótold a mulasztottakat. * A Szita testvéreknek, Mezőhegyes, Belsőkamrás kerületbe üzenem: ígéreteteket tartsátok be. Pistike pedig ne rosszalkodjon o- iyan sokat. írjatok többet. * Kucsera Pál, Békéscsaba, Franklin u. 30. sz. alól írt. Tizenhároméves létedre már cigarettázol? írod, le akarsz róla szokni. Tanácsomat kéred: — Erős elhatározás szükséges, hogy ne cigarettázz tovább. Ha ez megvan, akkor tarts magadnál szalmaszálat és cigaretta helyett azt szívd. Jó a kánforcukor is. így neked is csak ezeket tudom ajánlani. * Medgyesegyházáról Zöld Márta V. osztályos tanulónak üzenem, Mindenről írhatsz. Az iskolai tanulásról, az úttörőszervezetről, a szünet töltéséről, pajtásaidról, jócselekedeteidről, sok szép levelet küldhetsz hozzám. Kedves Gyerekek! Várom leveleiteket. Dörmögő Dömötör Címem: Békéscsaba. Népújság szerkesztősége. Néhány nap óta megelevenedett az élet a KIOSZ békési titkárságán. Megkezdődött a KIOSZ tagdíjak rendezése. A behívott kisiparosokkal megbeszélik, miért is vált szükségessé a rendezés, s aki mindezt megértette: aláírásával pecsételi meg, hogy a jövőben az újonnan megállapított összeggel rója le havi tagdíját. • Pénteken este is — amikor ott jártunk — több kisiparos várta, hogy sor kerüljön rá. Amint megtudtuk, eddig már mintegy 120 helybeli iparossal beszélték meg a tagdíjrendezést. Vajon hogyan fogadták? — Nagyobb többsége megértéssel. Persze — hallottuk — voltak olyanok is, akik megtagadták a felemelt összeg fizetését. És még ezt hallgattuk, éppen akkor került sorra Kovács Gyula, Kispince utcái bognáimester is. Eddig havi 18 forint tagdíjat fizetett. Most 40-re emelték fel. Hogyan fogadta az új tagdíjbesorolást? Úgy, hogy kijelentette: — Már pedig én nem vagyok hajlandó ennyit fizetni! És bár iparostársai próbálták meggyőzni, mégsem használt. Nem fogadta el, nem írta alá az ívet. Hivatkozott arra, hogy kevés a munka, az anyagbeszerzés nehézségeire stb. Pedig, amint hallottuk, jól felszerelt műhelye van, egyszóval: nem elesett ember. U- gyanaíkkor azt is meg kell említenünk, hogy voltak remdezeitle- nebb körülmények között élő’kisiparosok, akik szó nélkül elfogadták a rájuk háruló, új tagdíjkive- tést. Miéit? Azért, mert ők mesz- szebb látnák. Igen, mert szemük előtt felrémlik az is, hogy mi lesz velük, ha majd egyszer kihull kezükből a szerszám? Éppen kapóra jött, hogy ott találtuk Plenter Lajost, a KIOSZ megyei titkárét. Megkérdeztük tőle. hogy a felemelt tagdíj milyen célt szolgál. — Azért vált országosan szükségessé a tagdíjrendezés — tájékoztatott bennünket —, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a kiöregedett iparosok szociális segé- 'yezése javuljon, kiterjedjen. De másra is jut. így az üdülők bővítésére, hogy minél több kisiparos pihenhesse ki egész évi munkája, után fáradalmait. Továbbá még egy nagyon fontos célt szolgál. Ez pedig az intézményes szakmai továbbképzési ami mintegy 10 éve szünetel. A szakmai ismeretek gyarapítását pedig parancsólóan követeli meg az élet, hiszen a technika állandóan fejlődik, a műanyagok- pedig egyre nagyobb teret hódítanak az iparban is. Hogy mennyire így van, arra elég csak azzal utalni, hogy az NDK-ból behozott konyhabútorok magasan felette állnak a mi készítményein knek. Az új technika elsajátítására, a műanyagok feldolgozásának tanulmányozására — éppen a felemelt tagdíjakból — az országban 4—5 tanműhelyt létesítenek, ahol a kisiparosok bővíthetik szakma: ismereteiket. Ezért került tehát sor a tagdíjak rendezésére. Ék hogy a' fent említett tervek megvalósulhassanak, azért többet kell magukra vállalni a kisiparosoknak is. Az ország gazdasági helyzete az elmúlt évben sokat erősödött. Természetesen nem jelenti ez azt, hogy már nehézségek nincsenek És ezeknek a nehézségeknek a leküzdése a kisiparosoktól is egy kicsit nagyobb terhek vállalását követeli meg. íme, egy-két példa. A megye kisiparosainak tagdíjából eddig havonta 25 ezer forint jutott fel az országos központba Ezzel szemben a megye elaggott kisiparosainak segélyezésére havi 34 ezer forintot juttattak. Békésen, a karácsonyi ünnepek előtt a helybeli idős kisiparosok támogatására 2000 forintot osztottak szét. A békési kisiparosoknak néhány kérése -is van. Ez is helyénvaló, sőt teljesíteni is kell. A lehetőségekhez képest — ezt kívánják — fordítson a KIOSZ több gondot a> anyagbeszerzésre, elosztásra. A másik kérés — ez főleg a kosárfonó kisiparosoké, de nyugodtan mondhatjuk, másoké is — nagyobb határozottsággal lépjenek fel a jövőben a kontárok ellen. P. P. Kutyából nem lesz szalonna! dás, Tanya A fondorlatos csalás minősíthetetlen eseteit követte el Pluhár Pál, Telekgeren- 72. sz. alatti lakos. 1954-ben a bíróság jogerősen elítélte három és fél évre a tsz elleni izgatás bűntette miatt. Az ellenforradalom, mint sok más hozzá hasonló „ártatlant” kiszabadította. A forradalmi munkás-paraszt kormány, a magyar dolgozó nép állama megkegyelmezett neki, gondolva, hogy a két év alatt volt gondolkodni való ideje tette felett s belátta annak helytelenségét. így a még hátralévő másfél évét nem kellett letöltenie. „Kutyából nem lesz szalonna” tartja a közmondás. Pluhár Pál sem változott meg. 1957 július 2- án leszerződött 30 darab sertés hizlalására az Állatforgalmi Vállalat telekgerendási megbízottjánál. Felvett 12 ezer forint előleget s mivel még több pénzre volt szüksége, eladta a leszerződött sertéseket annak ellenére, hogy az Állatforgalmi Vállalat a szerződéskötések esetén használt bélyegzőjén olvasható, hogy: a sertés másnak el nem adható. Pluhár Pál, hogy valaki bele ne kössön ebbe, új járlatot csináltatott, de ez alkalommal is fondorlattal élt, csalt. A sertései 8 hónaposak voltak és darabonként 20 forintót kellett volna fizetni a járlatért. Ő azonban 3 hónaposoknak mondta — megtehette, mert a sertések 20—25 kilogrammosok voltak a rossz tartás miatt —és 4 forintot fizetett darabjáért. Becsapta vele a vevőt is, de u- gyanakkor kijátszotta a szerződésben foglaltakat is. Pluhár Pál kijátszotta a dolgozó nép bizalmát, és most a nép fiai előtt, a rendőrségein bűnbánó arccal sorolja „megbánt” tetteit.
