Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 3. szám

195*. január 4., siómba* BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAö 3 Tovább a kipróbált úton! Lesz-e nyereségrészesedés a Békéscsabai Ruhagyárban? Több termelőszövetkezet elnö­Kétségtelen jóval több volna, ha 1951 óta ísz-íag, a jövedelmét nem ke kezdte úgy beszámolóját a zár- számadási közgyűlésen, ahogyan a csabacsüdi Kossuth Tsz elnöke, hogy „Mint ismeretes az októberi események hatására a völt Béke Tsz is feloszlott mint több más tsz. De a volt tagok egy része elő­nyösebbnek íátta a nagyüzem; gazdálkodást s tizennyolcán meg­alakítottuk a Kossuth Tsz-t 350 hold földön. Az akkori állatállo­mány 18 szarvasmarha, 5 ló, 10 koca...” Már az újjáalakulás puszta ténye is nagy érdem S ha az elmúlt egy év alatt nem, vagy csak alig gyarapították volna gazdaságukat, akkor is di­cséretet érdemelnének, amiért megmentették a nagyüzemi gaz­dálkodás apró bázisait, mert ha van alap, lehet rá építeni. A pa­raszti jövendő úttörői azonban nemcsak megvédtek, hanem meg is erősítették az alapot s építették\ gyarapítottak is. Üj hitet, re­ményt, bizakodást keltettek azok­ban, akik az ellenforradalmi ese­mények alatt átmenetileg elvesz­tették a hitüket, akik reményte­lennek látták a célhoz, a jóléthez vezető utat, amelyben mér hóna­pokig, vagy évekig jártak. Az új­jáalakítok érdemét nem csökkenti különösebben az sem. hogy ta­vasszal bezárták kapuikat, hiszen a hiba csak addig hiba, amíg ki nem javítják. Ki is javították visszafogadták és maguk közé vették azokat a jelentkezőket, a- kik becsületesek, szorgalmasak, akik alávetették magukat a közös munka törvényeinek. Ékes bizo­nyíték erre, hogy a zárszámadá­sok megkezdéséig, november 1-ig 2747 új és volt régi tag lépett be, illetve vissza megyénk termelő- szövetkezeteibe. A megye dolgozó paraszt lakos­ságának számát tekintve nem sok ez a 2747 vissza, illetve új belépő. (Folytatás a 2. oldalról.) nek, hanem felkeresik azokat az embereket, akiket szívesen lát­nának 'soraikban. Cinkota István­hoz nem mennek, s ha ajánlkoz­na, akkor sem kellene, mert le­vizsgázott a tsz-öen már az ellen- íorradalmot megelőzően. De Prá­gai Istvánhoz és a többiekhez, oda igen. S hogy agitálnak? Hát igen! Agitálnak! Agitálnak ma­gukért és a prágaiakért, összeve­tik jövedelmüket az egyéniekével és a tsz-beliek javára billen a mérleg serpenyője, mért bárhogy számoltak is, Prágai Istvánnak a 7 hold föld mellett Pestre kellett járni munkára, s a több dolgos kéz dacára sem volt a tavasz óta 40 ezer forint tiszta jövedelme, mint Bánfi Andrásnak másodma­gával. AZ ESZMECSERE nem kény­szer a belépésre — vélekednek a párttagok. Ez inkább mód és al­kalom arra, hogy egy-egy ilyen számvetés után elgondolkodjanak az emberek. Alkalom arra, hogy egy-egy esti, vagy vasárnap dll- utáni beszélgetés során alaposab­ban megismerkedjenek az embe­rek a szövetkezeti mozgalommal és az eredmények láttán döntse­nek magukban. így érlelődött a nem válogatták volna meg, , hogy kiket fogadnak be és sokkal több lett volna, ha a termelőszövetke­zetek tagjai hirdették, magyaráz­ták volna a nagyüzemi gazdálko­dás jelentőségét, előnyeit, fontos­ságát a dolgozó parasztság és a népgazdaság számára. Nem tették ezt, s ha megértőek vagyunk, el­fogadjuk ennek legfőbb okául azt, hogy tele voltak a széjjelhurcolt közös vagyon, az állatállomány, a felszerelések visszaszerzésének gondjával, bajával, hogy legfel­jebb ezekkel tudtak volna dicse­kedni. Most már más a helyzet a zárszámadás után A termélőszövetkezelek többsége vofízó gazdasági eredményeket ért el, s a tagok jó jövedelmet. Sokkal nagyobbat, mint eddig bármikor, íme egy példa. A szarvasi járás termelőszövetkezeted az alábbi ér­téket osztották átlagosan egy munkaegységre: 1955-ben 31,-10 1956-ban 37, 1957-ben 41,70 fo­rint. 1955-ben és 1956-ban az egy tagra eső évi jövedelem alig ha­ladta meg a kilencezer forintot, most viszont az egy tagra eső jö­vedelem átlaga 12 251 forint, a háztáji gazdaság jövedelme nél­kül. Egy másik példa, A békési járásban lévő 36 tsz közül tizen­egyben 30—40, kilencben 40—50, kilencben pedig 50 forinton felül volt az egy munkaegységre kiosz­tott érték. Az, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok egyre jobban él­nek, ruiházkodnak, hogy egymás után építik vagy vásárolják a csa­ládi házat ,hogy jó részüknek mo­torkerékpárjuk van, már nem új- sag. Egyelőre még az a szenzáció, hogy Liptá'k Pál, a komdorosd Mi­csurin Tsz tehenésze után Papp István, a kamut! Kossuth Tsz ze- torosa kért személykocsi vásárlá­si engedélyt. A rávaló már meg­van az utolsó fillérig. A kérdésre, hogy honnan, egyszerű a válasz: gondolat Prágai Istvánban is. Ha komájának — Báníi Andrásnak —, meg a többieknek jobb, miért ne könnyítsen ő is az életén, de, ha neki is jobb lesz, miért ne le­gyen jó a gyerekeknek, a vőnek, a sógornak, s így lett az okos szó nyomán egy ember elhatározása révén, hét szorgos emberrel gaz­dagabb a szövetkezet. így lett az eredmények ismertetése, az embe­rek meggyőződése révén 47 jóra- való családdal és 65 taggal gazda­gabb a kaszaperi Lenin Tsz. És hozzák-e a-kocsit, a lovat és a felszerelést is az új belépők? Erre rövid és velős a párttítkár és az agronómus válasza: ez csak természetes. S áho-gy beszélgetésünk során teltek a percek, úgy oszlott el bennem korábban támadt aggo­dalmam. Nem a kisüzemi gazdál­kodás feletti kesergést festette itt alá a muzsika ezen a ködös téli estén. Hanem a régi, a kipróbált ász-tag é® az újat kezdő, volt egyéni gazda mulatott együtt a János-nap örömére és az új, kö­zös munka sikerére. S hogy a ló. meg a kocsi eladásról szóló né"... is sorrakertllt, erről nem tehe senki, ha eáyssi fülbemászó és talpbiz&ergető a ritmusa.. Deák Gyula élte fel. Most is 470 munkaegysé­get teljesített, ennek egyenkénti értéke 56,05 forint. Ami megfelel egy fél személykocsi árának, 26 343,50 forintnak. A dolgozó parasztokat persze nemcsak az .egy tagra jutó jöve­delem vonza és befolyásolja el­határozásukat, hanem a tsz-ben folyó gazdálkodás, a rend, a fe­gyelem, a növénytermelés, az ál­lattenyésztés, minden, ami a kö­zösben történik. Nos, a tsz-ek többsége jól vizsgázott ebben az évben, csaknem mindenből. Az idén is jóval többet teremeltek, mint az egyéniek, idejében és jól végeztek el minden munkát, gyors ütemben térnek át a bel­terjes gazdálkodásra. A még meg­lévő hibák ellenére egyre von­zóbb hatást gyakorolnak a kívül­állókra. Bizonyítja ezt az is, hogy amíg a zárszámadások készültek, 578-an léptek be megyénk terme­lőszövetkezeteibe. A korábban be­lépettekkel együtt az össz taglét­szám növekedés 3325. Emellett el­törpül annak a kétszánegyvennek a száma, akiket kizárt ak, vagy a- kik kiléptek. Mindent összevetve, a még fel nem sorolt eredményeket és a fo­gyatékosságokat is figyelembe vé­ve büszkén állapíthatjuk meg, hogy megyénk termelőszövetkezetei ebben az évben is bebizonyították a nagyüzemi gazdálkodás fölényét Olyan magaslatra értek, aminek az elérését csak a legszilárdabb hitű emberek remélték. S az út nyitva áll a további fejlődés előtt. Az ország gazdasági helyzetének normalizálódása nyomán az eddi­gi, főként erkölcsi támogatás után sok anyagi támogatást is kapnak a tsz-ek pártunktól és kormány­zatunktól. A hároméves terv so­rán, a szocializmus építésének fő frontja a mezőgazdaság korszerű­sítésére tevődik át. Mindazért, amit eddig kaptak és ezután kap­nak a tsz-ek, a párt és a kormány csak azt kéri a tsz tagjaitól, kom­munistáitól, hogy dolgozzanak to­vábbra is szilárd hittel és szorga­lommal, aknázzák ki a saját és e- gész népünk jólétét növelő lehető­ségeket. Közben pedig egy pilla­natra sem feledkezzenek meg ar­ról, hogy a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése elsősorban az ő felvilágosító, meggyőző munká­juktól függ. Ne rösteljék a hívó szót, nem teszik hiába, mert dol­gozó parasztságunk egyre na­gyobb számban ismeri fel, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útja ki­próbált út, amely az egyetemes jóléthez, egész népünk boldogulá­sához vezet. Kukk Imre Olvasd A NÉPÚJSÁGOT A Békéscsabai Ruhagyárban az ázsiai influenza idején három­száz—háromszázötven munkás is beteget jelentett. Ezek után bi­zony gondot okozott a terv telje­sítése. de sikerült, december 27- én teljesítették. Azóta az 1958. év első negyedévének tervein dol­goznak. A tervkészítései is baj van. A gyár ugyan felkészült mú­Jelentkezzék a nyertes A MÉH vállalat békéscsabai és oros­házi telepére a tervezettnél 130 000 ki­logramm vashulladékkal többet szál­lítottak az üzemekből, az állami gaz­daságéiból, a gépáUomásokról, a tsz- ekből és a különböző váilaiatoktől a múlt év utolsó negyedében a vas- gyüjtési időszakban. A gyűjtésből az állami gazdaságok dolgozói és az út­törők s a KISZ-tagok is dicséretesen kivették részüket. A megyében sok százan kaptak 15« —15« és 40 forint értékű vásárlási u- talványokat. A Töviskesi Állatni Gaz­daság egyik dolgozója négyforintos sorsjeggyel 270# forintnál drágább konyhabútort nyert, a sarkadi járás­ban pedig most keresik a harmadik osztályú, 2941-es sorozat és 14-ik sor­számú MÉH-sorsjegy tulajdonosát, a- kinek csaknem öt és félezer forint ér­tékű kombinált szekrény ajándékkal húzták ki a sorsjegyét. szakilag, de anyag aüg-alig van a beinduláshoz. Nem kapták meg a mai napig sem a megrendelt kétezer méter anyagot. így tehát a folyamatos anyagbiztosítás nincs meg. Amennyiben hamarosan nem kapják meg, úgy 1958 decemberé­ben újra gondot okoz a terv tel­jesítése. Minőségben igen jó ered­ményt értek eL A legutóbbi mi­nőségellenőrzés alkalmával e* gyeden darabot sem értékeltek le. Az eddig ismert adatok szerint a gyár teljesítette mindenben az él­üzem elérésére megszabott felté­teleket. Mint ismeretes, már há­rom esetben volt élüzem a ruha­gyár. Titkon most is reményked­nek, hogy negyedszerre is élüzem lesznek. 1958-ban fejlesztik Is a gyárat. A sok huza-vona után Orosházán létrehozzák a ruhagyárat, ahol mintegy ötszáz—halszáz dolgozó jut kereseti lehetőséghez. Az ed­dig holtponton álló nyereségrésze­sedés tekintetében is eredmény született. A rémhírterjesztők „megnyugtatására“ legyen mond­va: mégis lesz nyereségrészesedés a Békéscsabai Ruha «-várban! 1956 októberétől a fekete sarkú harisnyáig Lapjainkban elég sókat olvashatunk arról, hogy X. Y. sőt Z. hogyan, hová és mikor disszidált? S mindezt napló formájában! összegezve az olvasottak tanulságát kiderül, hogy senkinek semmi baja nem volt itthon, csupán csábos reményektől űzve. vagy pillanatnyi elmezavarból elszaladt, mondjuk — Argentínába és onnan azután visszajött. Kedvet kaptam én is. hogy az ellenforradalom alatt írt napló­mat nyilvánosságra hozzam, hátha ebből is lehet valamit tanulni, íme: 1956. október 24-én: A rádióból értesültem, milyen szörnyű eseményeit zajlottak a fővárosban. Azért a fizetést meg­kaptuk, megyek bevásárolni. Október 27-én: Vacsorára csirkét vágtam, mert húst nem kaptam. Krumpliért sort álltam, ott beszéltem Krecsákné- val. Mondja, hogy reggel indul­nak, még nem tudja, hová. Kér­te, hogy a befőtteket vigyem át hozzánk: 120 üveg és a paradi­csom. Mondtam, hogy tele van az én spájzom is, nem vállalha­tom. Október 30-án: Levágok egy kacsát és sütök tortát, még kakaóm is van. Man­cikám születésnapja lesz. Rémes híreket hallottam. Baucsákék 3 gyerekkel ma indultak. Gizi (Bau- csákné) rémesen bőgött. Rámbíz­ta a rózsafákat — hogy aszon- gya — tavasszal földeljem ki, a szegény papa ültette. Saját kis házuk van. Motorbiciklin mennek, nemrég vették a prémiumból. Október 31-én: Ma c$ak túróscsusza lesz tej­föl nélkül, azt nem hozott a tejes­asszony. Kirázta vajnak és Pestre akarja vinni, Sorba álltam petró­leumért, hogy legyen, ha nem lesz villany. (De még van!) Kovácsék is elmentek, illetve csak az asz- szony, itthagyta a két gyereket, mert itt játszanak az enyémekkel, A férje ideges, dolgozni szeretne. Nőve: bér 6-án: A kisebbik hízó nem eszik, a férjem le akarja vágni, de nem engedem. Szaladgáltam keserű­séért, az használ neki. Még csak 120 kiló, a nagy is csak 150. Nem szeretek kétszázan alun vágni. Bubir Laci is elment, azt mondja: „odakünn” nem maceráiják a csőnadrágért és dolgozni sem kell, a pénz az utcán hever! Vajon iga­za van-e? 1957. január 16-án: Sokáig nem írtam, de annyi dolgom volt a munkahelyemen, a- míg rendbehoztuk az irodát. Ki is meszeltük és a függönyt kimos­tuk. Baucsákné írt a lágerből, vi­gyázzak a rózsákra! Február 19-én: Kovácsné hazajött. Azt mondja, Hollywoodba akarták szerződtet­ni — de hiába — az anyai szív! A gyerekek állami gondozásban varrnak, a férje válni akar. Március 22-én: Tavaszi kabátra gyűjtök. Nem 'udom. drappot, vagy szürkét ve­gyek? Bubir Lacit „odakünn” le­tartóztatták. Tatán ott is dologgal kell pénzt keresni? Azóta is írok naplót. Feljegyzem mit főztem és hogyan fejlőd- „ . r me keim meg Baucsákné rózsafái. Azt írja, gyűjtik a pénzt az útiköltségre — és hoz nekem egy pár nylon harisnyát a szíves­ségemért, Csak legalább feketesarkút hozna, mert nekem három pár van, de olyan még zings' K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents