Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-25 / 21. szám

IS58. január 25., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A MEDOSZ II. kongresszusa után — Két Kérdés a megvet bizottság elmekéhez — Lakáshelyzet Békéscsabán Még csak néhány napja fejezte be tanácskozását a $nező- és erdő­gazdaságok szervezett dolgozói­nak II. kongresszusa, máris ele­venebben dolgozik a MEDOSZ Megyei Bizottsága. Lapunk munkatársa felkereste » MEDOSZ Békés megyei Bizott­ságának elnökét, Sarnyai Ferenc elvtársat s érdeklődött a kong­resszus után előállott új helyzet­ről. A szakszervezeti munka megjavítása érdekében mi­lyen határozatot hozott a kongresszus és azt hogyan va­lósítják meg a gyakorlati munkában? — A II. kongresszuson elhang­zott beszámolók, hozzászólások rendkívül megjavították a szak- szervezeti munkát. így a ha­tározat szellemében többet aka­runk politizálni, és a termelésben szeretnénk jobban segíteni. A ter­melés jelenlegi eredményeit to­vább akarjuk növelni, hogy ezál­tal alapot teremtsünk annak a határozati javaslatnak, melyet a kongresszus a Minisztertanács elé terjesztett a növénytermelés, az -Xllattenyésztés és a gépesítésben dolgozók íizetésének arányos ren­dezésére. Valamennyi szakszerve­ELo alkalommal ültek össze ta­nácskozásra a Békés megyei Ma­lomipari Vállalat üzemi tanácsi­nak tagjai — múlt erről tegnap hírt adtunk. Nos, az ülés, amely­re Békéscsabán az István malom­ban került sor, azt példázta, hogy az üzemi tanács — az üzemi de­mokrácia szélesítésének új hajtá­sa — felelősséggel kereste a mun­ka, a gazdálkodás javításának útját. És nem véletlen ez, hiszen a tanács 61 tagja immár valóban a munkások bizalmából került e fontos testületbe. Belanka Pál, az üzemi tanács el­nöke tartotta a beszámolót. — Az üzemi tanács célja’ a népgazdaság erősítése fejlesztése, a dolgozók életszínvonala emelé­sének segítése.. Ez pedig — han­goztatta — csakis a munkafegye­lem megszilárdításával — az önköltség csökkentésével érhető el. Ezt kell nekünk segítenünk. Horváth Károly igazgató a vál­lalat múlt évi eredményeiről, majd pedig idei első negyedéves tervé­ről tájékoztatta az üzemi tanács tagjait. És így kirajzolódott mind­az a sok tennivaló, amely az üzemi tanács segítségét, közreműködését megkívánja. A vitában sok hasznos javaslat hangzott el. Többen szóvá tették: egyik légfontosabb tennivaló, hogy az üzemi tanács iránti bizalmat csorbítatlanul megőrizzék. Ez pe­dig csak akkor valósulhat meg. ha az üzemi tanács tagjai úgy munkálkodnak, hogy ezt kiérdeJ öleljék. Nem takargatták a hiányossá­gokat sem. Sőt, igyekeztek mind­zeti tagunkkal meg akarjuk értet­ni a termelési tömegmunka — a szocialista munkaverseny — je­lentőségét, mert a nyugdíj és az özvegyi járulék, vagy a munka­ruha, valamint egyéb érdekvédel­mi ügyek csak olyan mértékben javíthatók, ahogyan a termelé­kenység nő. Ez valamennyiünk e- lőtt világos, mert az államot mi, a dolgozó nép alkotjuk és csak annyit követelhetünk önmagunk­nak, amennyivel mi magunk is hozzájárulunk annak erősítéséhez. E feladat végrehajtásában a párt és gazdasági vezetőkkel elyütt fo­gunk működni, mint ahogyan 1957 őszén, a II. kongresszus előké­születei alatt is tettünk.' Melyek azok a feladatok, melyeket még most, a tava­szi munkák megkezdése előtt meg akarnak valósítani? — Legfontosabb feladatnak tartjuk a kongresszuson elhang­zott beszámolók és a hozott hatá­rozatok, javaslatok széleskörű is­mertetését. Éppen ezért a me­gyénkben működő 76 MEDOSZ alapszervezet ÜB-elnökei részére január 27-től a Felsőnyomási Ál­lami Gazdaságban 6 napos tanfo­lyamot rendezünk. egyiket, felfedni. Elmondták, töb­ben is, hogy T-r sürgős javításra szorul a továbbképzés, hiszen a moJnámság, a megye e- gyik jellegzetes, gazdag és nagy múltra visszatekintő szakmája megérdemli, hogy erre a jövőben az eddiginél sokkal több gondot fordítsanak. A munkaverseny, az újítómoz­galom — mint elmondták — sem éppen kielégítő a vállalatnál. A ki­út az lenne, hogy a munkavensenyt anyagilag ösztönzőbbé, vonzóbbá tegyék. Szükséges továbbá az Éppen_ asztalhoz ültem a tót— komlóéi * FMSZ újjávarázsolt Komló éttermében, amikor az ajtón réglátott ismerősöm lépett be. Körülbelül tizenöt éve nem láttam. Akkor még nyurga le­gény volt — ma pedig meglett férfi. Arcáról a kamaszkor vo­násai eltűntek. A szögletesen ki­álló csontokat a tizenöt év leke­rekítette. Kucsmáját fejebúbjá- ra tolta. Kigombolta prémes fél­kabátját, s egyenesen felém tar­tott. A mellettem lévő asztalhoz akart leülni. Megszólítottam: — Hová ilyen elegánsan Illés bátyám? — Apácára mennék, onnan meg Békéscsabára — felelte. Néhány pillanatig gondolko­zott, még a fejét is megvakar­ta, mire eszébe jutott, honnan is ismerjük egymást. Az asztal mellől kihúzott széket vissza­nyomta. Felöltőjét levetette s me'lém ült. A kezében lévő ak­tatáskát az egyik székre tette. Rendelt két nagyfr öccsét, az egyiket nekem. — Merre telepedet le? — Mi is tulajdonképpen a helyzet a lakásfronton? Jelenleg több mint 700 igény- ! lést számlálnak a Békéscsabai Vá- I rosi Tanács lakásügyi hivatalá- ! ban. Persze nem hajléktalanokról van szó, hanem van, aki vidékről jár be dolgozni és szeretne Békés­csabán lakni, van, akinek igénye (Tudósítónktól): Az elmúlt évi községfejlesztésre valamint az ezévi újabb fejlesztése re vonatkozóan Kulik István köz­séggazdálkodási ' főelőadót kérdez-* itük meg. Kulik elvtárs elmondta, többek között, hogy sok olyan vé­lemény hangzik el Endrődön, ami nagymértékben hátráltatja munJ kájukat. A községfejlesztéssel szembehelyezkedő véleményeket a- zonban a tények megcáfolják. Az elmúlt évben annak ellenére, hogy olyan válságos időszak után vol­tunk, mint az ellenforradalom, kö­zel 300 ezer forintot fordítottunk a község fejlesztésére. Különös­eléggé ellanyhult újításimozgal­mat is feléleszteni. Az ellenforradalom után Igen elharapóztak a lopások. Az üzemi tanácsnak' az az álláspontja, hogy elsősorban neveléssel, de ha szűk* séges, példás büntetéssel elejét vegyék, iUetve megszüntessék a nópvagyon felelőtlen dézsmálását A tanácskozáson élénk vita alakult ki a nyereségrészesedés felosztását illetően. Az üzemi tanács első ülésén el­hangzott javaslatokat határozat­ban rögzítették s végrehajtásukat a következő ülésen ellenőrzik majd. (PP) kérdeztem. ■— Gyulamezőn. •— Gazdálkodik? •— Hát persze. *— Hány holdon? Százfoatvanöten. — Szövetkezetben? — Igen. — És jobb úgy, mint egyéni­leg? — Hát már hogyne lenne jobb, a gépállomás sokat könnyít munkánkon, méghozzá húsz százalékkal olcsóbban dolgozik, mint az egyénieknek. Az adó is kevesebb. — Ha csak azért csináltak szövetkezetét, hogy az állami kedvezményeket igónybevegyék — kár VQlt. — Ah, csodát! Mi nemcsak a- zért szövetkeztünk. Közösen valahogy jobb. így többet tu­dunk termelni és lobban is é- lünk, mint az egyéniek. — Milyen típusú a szövetke­zetük?* — A termelőscsoportnál fej­lettebb, de nem önálló tsz. Arra a bizonyos aranyközép­az egyszobás lakás mellett meg­nőtt, új bútort vett, vagy család­ja szaparodása révén az szűknek bizonyult, s van olyan eset is, hogy a tulajdonossal nem fér ösz- sze és el akar onnan menni lak­ni. Ilyen és ehhez hasonló kér­vények sokasága várja a megol­dást képpen ki kell emelni az új beton­járdák építését, melyre 162.500 fo­rintot fordítottunk. Öregszöllo több, mint ezer méter, Nagylapos pedig 900 méter betonjárdát ka­pott. Közel 20 ezer forintot fordí­tottunk a tanyasi dűlőutak rend­behozására is, ami szintén a pa­rasztság javát, illetve könnyebb­ségét szolgálja. Ebben az évben azonban még többet akarunk nyújtani a község lakosságának. Elsősorban a vil­lanyhálózat bővítését említem meg, ami 227 ezer forintba került A 8.500 méteres villanyhálózatból elsősorban a „gyomavégi’* rész, il­letve az újtelep kap jelentősebb mennyiséget. Az öregszöllősi dolgozók régebbi kérésére 60 ezer forintos költség­gel új napköziotthont állítunk be. Betonjárda építésre az 1958-as év­re százezer forintot fordítunk. Jelentős összeg van azonban e- gyéb hasznos célokra is előirá­nyozva. Ebben az évben összesen több, mint félmillió forintot for-; dít a községi tanács a község fejlesztésére. Ebből az összegből 421 ezer forint készlet már meg­van. Mi tőlünk telhetőén igyekszünk építeni és szépíteni falunkat, de ez nem csupán a mi feladatunk, hanem az egész lakosságé. Éppen ezért van szükség a kölcsönös meg­értésre és segítésre egyaránt — mondotta Kulik elvtárs. Sztanyik Károly útra gondolt, melyen az ellen- forradalom után több szövetke­zet haladni akart, hogy tagsága kipuhatolja, hogyan jobb: közö­sen, vagy egyénileg. Gyula­mezőn most már túljutottak: Tizenhét paraszt a szövetkezet útjára lépett. A földet közösen művelik és a betakarítás után a terményt, szemül osztják el. — Milyen terveik vannak? Aktatáskájából elővette a szö­vetkezet ezévi tervét. — Termelünk mi búzát, ár­pát, zabot, kukoricát, cukorré­pát, kendert, meg különféle ap- rómagvakat is. Ebben az évben a terület egyharmadára hor­dunk majd istállótrásyát. Ösz- szé! szeretnénk egy közös hiz­laldát is felállítani száz—száz­húsz süldő hizlalására. Az ól már megvan, csak akiét kell csi­nálni. Azután pedig nem aka­runk ennél a szövetkezeti for­mánál megöregedni. Tovább, egy lépéssel, feljebb akarunk lépni s mirit a tsz-ek, úgy sze­retnénk gazdálkodni. Arcára mosoly szállt. Szeme a büszkeségtől csillogott. Hátát a szék támlájához nyomta. — Űsy ám! Nem akarunk annyit dolgozni, mint az öregék. (A sző Mit tett és tesz államunk az • téren megmutatkozó hibák meg­szüntetéséért? Az elmúlt évben Békéscsabán 220 családinak biztosítottak lakást. Több olyan épületet, melyet nem lakás céljára használtak, átalakí­tották 8 mintegy 58 családnak vált az kényelmes otthonává. Eb­ben az évben még a nyár folya­mán 62 lakást adnak át rendel­tetésének s hozzáfognak még 80 újabb lakás építéséhez is. Építenek tehát új épületeket, la­kóházakat. A számadatokból vi­szont az tűnik ki, hogy az épü­lendő lakások nem elégítik ki a meglévő igen nagyszámú igény­léseket. Nagyobb méretű építke­zéseknek azonban nagy akadálya Békéscsaba csatornahálózatának fejlettlensége, kicsinysége. A- mennyiben a csatornázást meg tudnák javítani, bővíteni, úgy megszűnne az ilyen nagyfokú lakásigénylés, illetve azt ki tud­nák elégíteni. Államunk és a tanács a lehető­ségekhez mérten helyt ad a be­küldött lakásigényléseknek és igyekszik, hogy a közeljövőben, tehát az 1958-as év végére minél kevesebb lakásigénylés feküdjön a lakásügyi hivatalnál: Haltenyésztési értekezletet tartanak Békéscsabán A megyei tanács mezőgazdasági osztálya január 30-án délelőtt 9 órára összehívta megyénk tó és rizsföldi halgazdálkodással foglal­kozó gazdaságok vezetőit, vala­mint a halászati tsz-ek és szak­csoportok elnökeit, hogy megvi­tassák az 1957. évi haltenyésztési munkát és megbeszéljékv az 1958. évi legfontosabb feladatokat. Az értekezleten Szalay Mihály, a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet igazgatója tart előadást. mögött az apját értette.) öreg­ségünkre is egyenes háttal aka­runk járni. — Szép elhatározás. Szép ter­vek, de ezt meg is kell ám való* sí tani! — heccelődtem. — Az csak világos — mondta, s a szövetkezet tervét lapozgatta. Itt van e, ezt kerestem. Ez a bi­zonyítók! Az írásban ez áll: a szövetke­zet 17 tagja évi jövedelmének 5 százalékát, 16,199 forintot a szö­vetkezet pénztárába fizetett, a közös gazdaság fejlesztésére. — Mit vásárobiak ezen a pén­zen? — A tagság úgy döntött, hogy lóvontatású ötiábas aratógépet. Ha újat nem kapunk, egy jobb­fajta használttal is megelég­szünk, ezért utazom Csabára... Azután pedig, még sok mindent" szeretnénk... Már késő estére járt az idő, amikor elköszöntünk egymástól. A kézfogás határozottságából úgy éreztem, hogy terveik való- raválnak, mert a szövetkezet mind a tizenhét tagja ugyan­olyan határtalanul lelkesedik a közösért, mint Tóth Illés, az E- züstkalász szövetkezet e'nöke. Dupsi Károly Az üzemi tanács célja a népgazdaság erősítése WWWWWWWWWWW ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ TIZENHETEN lülltt l’Mil t lüilllltllült'ltlll't't:|ll!liri:i!i:i!l!I!l;i!llr.l;l!lll!l;l!l!l!Hlllll:l)lIIH!lllllltll!l!lll!lll!lltilll!lltll!l1 Több mint félmillió forint Endrőd község fejlesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents