Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. január 22., szerda A proletárinternacionalizmus - a szocialista országok Az internacionalizmus a dolgo­zók nemzetközi szolidaritásának eszméje már régóta a proletár iá- tus felszabadító mozgalmának ve- aérelvét képezi, hiszen Marx és Engels adta ki a harci jelszót: Világ proletárjai egyesüljetek!” Az internacionalizmus azonban, a konkrét történelmi viszonyoktól függően, más & más formában mutatkozik meg. Amikor például a kapitalizmus egységes világot átfogó rendszer volt, az interna­cionalizmus a munkások kölcsö­nös testvéri támogatásában, a kapitalista elnyomás elleni közös karcukban ■ mutatkozott meg. 1917 után, a világ első szocialis­ta államának' megjelenése, új tar­talommal töltötte meg az inter­nacionalizmus eszméjét. Egyik, vagy másik párt, politikai cso­port internacionalista szemléletét le lehetett mérni azon, hogyan te­kint a Szovjetunióra. Amikor a II. Internacionálé szociáldemokra­ta vezetői szavaikban dicsőítették bz internacionalizmust, de valójá­ban szov je’-ellenes politikát foly­tattak, nyilvánvalóvá vált, hogy távol állnak az internacionalista eszmétől. Akkoriban joggal állít­hatták, hogy csak az érzi át iga­zán az internacionalizmus jelen­tőségét, aki nyíltan, becsületesen kész megvédeni a világ első pro- le!árállamát, a Szovjetuniót. Most, hogy a Szovjetunión kí­vül még számos állam lé­pett a szocialista építés útjára, megint új vonásokkal gazdagítot­ta az internacionalizmust. Ennek egyik legfőbb ismertetőjelévé az egész szocialista táborhoz való vi­szony vált. Ismeretes, hogy a bur­zsoázia politikusai, diploma­tái, újságírói és más kiszolgálói segítségével szakadatlanul küzd a teociaKsta tábor, s éthőscMban' a Szovjetunió ellen. Az amerikai im­perialisták és nyugati szövetsége­seik csak arról álmodoznak, hogy szakadást idézzenek elő a szocia­kölcsönös kapcsolatának alapja Irta: SZ.TYITORENHÓ lista táborban, megbonthassák az államok együttműködését. Hi­szen egyes szocialista államok el­len sokkal könnyebb küzdeni, mint egy egységes táborral szem­ben. Az egység megbontása érde­kében világgá kürtölték a revizió- nisták által életre keltett „nem­zeti kommunizmus” jelszavait. A proletár internacionalizmus helyett sovinizmust és nacionalizmust a- kamak szítam. Talán Nagy Imre és társai nem a burzsoá naciona­lizmus zászlaját emelték magasra, amikor ellenforradalmi összees­küvést szerveztek Magyarorszá­gon? A magyar események tanul­ságairól sohasem feledkezhetünk meg. kommunista és munkáspár­tok képviselőinek tanácsko­zásán elfogadott határozat azt a feladatot tűzi elénk, hogy követ­kezetesen valósítsuk meg a marx­ista-leninista internacionalista po­litikát, s a dolgozókat arra nevel­jük, hogy az internacionalizmus egyben hazaííságot is jelent Min­den lehető eszközzel küzdenünk kell a burzsoá nacionalizmus és sovonizmus maradványai ellen. Az igazi hazafiságnak semmi köze sincs a nacionalizmushoz. A hazafi szereti népét, országát, de ugyanakkor tiszteletben tartja a többi népet, azok szabadságát és függetlenségét, kultúráját és er­kölcsét. A nacionalisták és a so­viniszták pedig gyűlöletet táplál­nak a többi nép iránt. A tények azt bizonyítják, hogy a nacionalis­ták rendszerint imperialista ügy­nökökké, árulókká válnak. T erűn azt tanította, ha helye­■*”* sen értelmezik a nemzeti ér­dekeket, akkor azok egybeesnek a világ proletáriátusának szocialista érdekeivel. Napjainkban az impe­rialisták — félve a szocializmus és az internacionalizmus állan­dóan növekvő befolyásától — kétségbeesett próbálkozásokkal igyekeznek megváltoztatni a tö­megek ideológiai hangulatát. Rá­galmazzák a szocializmust, faji és nemzetiségi gyűlöletet szítanak. Ugyanakkor felhasználják a koz- mopolitizmust a nemzeti öntudat elfojtására. Ismeretes például, hogy az amerikai és az angol gyarmatosítók .makacs naciona­lizmussal" vádolják az ázsiai és afrikai népeket. Ezért a kommu­nista és munkáspártok szent köte­lességüknek tartják a tömegek marxista-leninista nevelését. A revizionisták, a , .nemzeti kommunizmus" hívei a nemzeti sajátosságok védelmének leple a- laft tagadják, hogy a szocialista fejlődésnek vannak közös tör­vényszerűségei is. A revizionisták azt mondják: építse minden or­szág saját, nemzeti módján a szo­cializmust. Miért tanulmányozzuk a Szovjetunió, vagy más szocia­lista ország tapasztalatait, amikor minden ország saját, meg nem is­métlődő törvényszerűsége szerint feledik: VTalójában ez azt jelenti, hogy ’ tagadják a marxizmus-leni­ni zmus olyan alapvető megállapí­tásait, mint a komon Ista párt ve­zette proletárdiktatúra, a mun­kás-paraszt szövetség, a nemzeti­ségi egyenjogúság, a népek testvé­ri barátsága, a szocialista tervgaz­daság stb. A marxizmus-leniniz- mus megköveteli, hogy szigorúan figyelembe vegyék bármely or­szág nemzeti sajátosságai a szocialista forradalom megvalóJ sításában és a szocializmus építé­sében. Ugyanakkor azonban azt tanítja, hogy ezeket a nemzeti sa­játosságokat össze kell hangolni a közös törvényszerűségekkel, hi­szen a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet nem véletlen, hanem törvényszerű és főbb voná­saiban egységes folyamat. tnarxizmus-leninizmus tu­dományosan kimutatja aa emberiség haladását a kommuniz­mus felé. Ez a tudomány a világ munkásosztályai felszabadító har­cainak tapasztalatait általánosítja s ezen az alapon fejlődik. Különö­sen sok tapasztalatot szerzet a Szovjetunióban és más népi demo­kráciáikban, a szocialista építés so­rán. Tehát, ha tagadjuk a közös törvényszerűségeket, akkor számí­táson kívül hagyják mindazt, a- mely a szovjet és a más tapaszta­latok mutatnak. Más szóval a szo­cializmus már megjárt, szilárd út­ja helyett olyan ösvényre térünk, amelyen könnyen eltévedhetünk. Nem véletlen tehát, hogy a moszkvai nyilatkozat leszögezte: a közös törvényszerűségek tagadása kárt okoz a szocializmus építésé­nek. Ugyanakkor, ha nem megfele­lően használjuk fel ezeket az egyes országok konkrét viszonyai között, ez szintén káros hatást gyakorol. A marxizmus-leninizmus ál­landóan fejlődik. Az a tény, hogy a tudomány elméleti alapja a dia­lektikus materializmus, azt bizo­nyítja, hogy ez az elmélet nem tűt semmiféle dogmatizmust, szektás korlátokat. Az új őrsvezetők Január 7—10-ig őrsvezetői tanfolyamot tartottak 'Szarvason, az Úttörő Állomáson, melyen csak tanyai pajtások vettek részt kilencvenötén. A foglalkozásokon a pajtások megismerkedtek az úttörőélet 12 pontjával, az úttörőfogadalom­mal, valamint a sípjelekkel, kar­jelekkel, útjelekkel a kirándu­lás szabályaival, egészségvéde­lemmel, egészségügyi szabályok­kal és igen sok más hasznos is­merettel. Ezeket a gyakorlatban alkalmazták is őrsi akadályver­senyeken. Az akadályverseny végállomása a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet volt. Itt kettős célt tűztek ki: az egyik, hegy letegyék a vajuisúk az őrs­vezetői próbát, a másik, hogy megismerkedjenek a Szövetke­zet életével, az ottani munká­val. A Vasipari KSZ dolgozói igen kedvesen fogadták kis ba­rátaikat, és hamarosan beszél­getésekre, barátkozásokra ke­rült a sor. Itt hirdették ki az e- redményt és az első két őrsöt a KTSZ elnöke megjutalmazta< A pajtások csatakiáltással és dallal köszönték meg a dolgozók kedvességét. A kispajtások találkoztak a rendőrség, a honvédség, a mun­kásőrség és a KISZ küldöttei­vel, akikkel meleg barátságo: kötöttek. A járási pártbizott: meghívására megnézték a tel víziós adást, aminek nagyon örültek a pajtások. Az utolsó nap estéjén ünnepé­lyes táborműsorml és tábortűz­zel zárult a tanfolyam. Itt tették le az úttörő fogadalmai, majd a tábor vezetője, Laurinyecz Jenő kiosztotta az őrsvezetői igazolvá­nyokat Kutassák János, járási úttörő titkár tel­got yon Kié lesz Szahara olaja? kin­M'indinkább nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küzdel­met folytatnak egymással Észak- Afrika mérhetetlen gazdasági kincseinek birtoklásáért Ebben a küzdelemben nemcsak arról van szó, hogy Észak-Aínka légi- és tengeri támaszpontjai nagy jelen­tőségűek, hanem annál sokkal többről, az olajról. A Szahara méhe valóban nagy gazdagságot rejt magában. Így például a Francia-Aírika közepén elterülő három és félmillió négy­zetkilométeres óriási körzet körül­belül 1 milliárd tonna szén, 4 mil­liárd tonna vasérc, 30 millió ton­na mangánérc, nagymennyiségű réz és ón tartalékokkal rendelke­zik, Haggar környékén uránércet találtak. De a gyarmatosítókat leginkább mégis a gazdag kőolaj­telepek csábítják. A francia sajtó már a múlt év elején közölte, hogy befejezés előtt áll az Edzseli kő- elajfeiepék feltárása. Ezek ter­melőképessége napi 800 köbméter, vagyis nagyobb, mint a leggazda­gabb amerikai kutaké. Nagy kő­olajtelepeket fedeztek fel In-Sa­lak vidékén és Cuargala körzeté­ben is. A „Le Figaró" című fran­cia lap a Hassi Nassaucf mellett fe*‘árt telepen lévő kőolajtartalé- kokat 600—700 millió tonnára be­csüli. A feltárt szaharai kincsek lelő­helyei zömmel Algériáihoz tartoz­nak. A francia uralkodó körök meg is szervezték a Szahara-mi­nisztériumot és valamennyi sza- harai területet egyetlen, külön kormányzott területté akarták nyilvánítani. Az 1957. január 11- én Párizsban kihirdetett törvény érteimében Franciaország a Sza­harát gazdasági egységnek tekinti s a gazdasági program végrehaj­tására főmegbízQttat nevez ki, aki közvetlenül a francia minisz­tertanácsnak felelős. A franciák azonban nem tud­ták biztosítani egyeduralmukat a szaharai kőolaj feltárásában. At angol-holland Royal Dutch Shell- nek 65 százalékos részesedése van a Compagnie des Petroles d‘Algé­ria (CPA)-ben és 35 százalékos ré­szesedése a Compagnie des Re­cherche« et d'Exploitation des Petroles du Sahara (CBFPSj-foen. •Jelentősen kisebb mértékben és több közbenső vállalat közvetíté­sével résztvesznek a szaharai o'aj feltárásában az amerikai olajmo- nopóhumek is, míg néhány nyu- eatnémet ék angol tőkés vál'aiat a francia tőkéscsoportokkal szövet­kezve vesz részt az ércek kiterme­lésében és feltárásában. A monopóliumoknak ez az ér­dekszövetsége azonban nem je­lenti azt, hogy ezek a monopóliu­mok egyetértésben vannak egy­mással. Ezen érdekszövetségek csupán arra szolgálnak, hogy ug­ródeszkaként felhasználják újabb pozícióik megszerzésére. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy a spanyolok is akcióba lép­tek. De hasonló izgalom mutatko­zott Londonban is s a nyugatné­met monopolistáik nehogy lekéssék az osztozkodást, sietve megalakí­tották az „Burafrikai Táíájkutató Társaságot’*, nyíltan hangoztatva, hogy a nyugatnémet cégeik is részt követelnek a Szahara kincseinek kiaknázásában. Az USA kormánykörei kezdet­ben nem akarták nyíltan elked­vetlenítem NATO-beli partnerei­ket s rejtve tartották a Szahará­val kapcsolatos terveiket. Az ame­rikai külügyminisztérium, Dul- lessal az élen, úgy tett, mintha közömbösen szemlélné a többiek marakodását, de közben lázas munkába fogott a kulisszák mö­gött. Rövidesen azonban fellebbent az amerikaiak kulisszák roösötti játékának függönye. Kitudódott, Jjogy ifjabb Herbert Hoovert rend­kívüli megbízatással Madridba küldték. Amerikai lapok úgy ér­tesültek, hogy Hoovert a spanvol kőolajpolitika diktárorává avatták s azt a megbízatást kanta, hogy szervezze meg az amerikai—spa­nyol érdekcsoport behatolását a Szaharába. Az amerikai terv a- zonban minden bizonnyal sokkal nagyobb arányú. Titkos előkészü­letek folynak egész Észak-Afn- ka olajkincsinek megkaparintásá- ra. Az elkövetkezendő időben ki­alakuló konkrét érdekek és erővi­szonyok határozzák majd meg, hogy a sokféle, ellentmondó irány­zat és koncepció közül melyik ke­rekedik felül, s kinek sikerül megkaparintani a Szahara esett. A monopóliumok és érdekcso­portok egymás közötti marakodá­suk közepette azonban megfeled­keztek arról, hogy a Szahara nem „senki földje”. A szaharai terüle­tek szorosan, szervesen hozzátar­toznak a parti országokhoz: -Ma­rokkóhoz, Tuniszhoz és Algériá­hoz, amely országok igényt is tar­tanak jogos, birtokaikra. Amerikai vágyálom A franciák megkísérelték, hogy erős. katonai őrizet alatt olajat jut­tassanak el a tengerpartra, de az algériai szabadságharcosok ennek ellenére felrobbantották a vasúti síneket é® nap mint nap támadják a francia olajtelepeket. Tehát a Szahara körüli sok problémának is Algéria a sarkalatos pontja. Franciaország éppen ezért — a hatalmas olajtartalékok megszer­zésének és kiaknázásának r< nyében — folytatja az ere, meghaladó algériai háborút, nem veszik észre, hogy az USA —1 miközben Franciaország az algé­riai háború okozta hatalmas pénz­ügyi terhek következtében el­vérzik — türelmesen folytatja a kulisszák mögötti manővereit. Az USA arra vár, hogy amikor Fran­ciaország már nem bírja tartani Algériát és az algériai nép még nem olyan, erős, hogy megvédel- mezze olaját, akkor közbelépjen, s magának szerezze meg a Szaharát. Ilyen tendenciát mutat az angol­amerikai fegyverszállítási eset is, amelyet Tuniszba és Marokkóba irányítottak. E mögött most már világosan látszik a kettős politika, hogy az USA egyrészről bátorítja Franciaországot, hogy erejének latbavetésével csikarja ki a győzel­met Algériában, de mivel tudják Washingtonban azt, hogy ez a franciáknak nem sikerül, másrész­ről támogatják az északafrikai né­peket is, hogy egy esetleges ame­rikai segély ígéretével ajtót tud­janak nyitni a maguk számára a szaharai olaj megszerzésére. Észak-Afri'kia népei azonban át­látnak a monopolisták szövevé­nyes manőverein, s az egyre job­ban erősödő nemzeti felszabadító mozgalom semmivé teszi azokat aa álmokat, amelyeket az imperialis­ták a Szábaira olajkmcsei megszer­zésének reményében oly színesre szőttek. Kovács Jenő sszer­‘cmá^ rejfllM De ^

Next

/
Thumbnails
Contents