Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-19 / 297. szám
mi. decemta» í»„ »mrtm BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vifw-toii szfaprtel alakítanak a apai asszonyok Gyomén, a földművesszövet- kezoii nőbizottság javaslatára ] harminckét asszony elhatározta, hogy virágértékesítési és vi- rágniagtermelési szakcsoportot alakít. A helyi tanács és a föid- mfivesszövetkezet vezetői Ö- römmel segítik az asszonyok munkáját. A palántaneveléshez melegágyi ablakkereteket, érett istállótrágyát a a kiültetéshez a községhez közel, három hold jó termőtalajú földet kapnak állami tartalékterületből. Az asz- szonyok a téli hónapokban szaktanfolyamot rendeznek, a- hol gyakorlott kertészek tanítják meg őket a palántanevelés, a kiültetés, a növényápolás és a betakarítás legjobb módszereire. Elidegenedés helyeit jobban ellenőrizzenek a körőstaresaí íőldművesszövetkezet tagjai A Köröstarcsai Földművesszö- vetkezet a lehetőségeken belül elég jól betölti sokirányú hivatását. Megfelelően gondoskodik a lakosság szükségleteinek kielégítéséről. Van egy vegyesáruval tömött kisáruiháza, két fűszer-, egy vas-, egy hús-, négy italboltja és szép cukrászdája. Felvásárolja és értékesíti a lakosság termékfeleslegeit. Igyekszik a szövetkezésre, társasga adó) kodásra nevelni tagjait. A íőldművesszövetkezet kebelén belül 14 különböző szakcsoport működik. A földművesszövetkezetnek összesen 1448 tagja van. Az eredmények kétségtelenül szépek. Azonban a december 14-i igazgatósági ülésen azt a meglepő megállapítást hallottuk, hogy a tagság elidegenedett a földműves- szövetkezettől. Ezt mutatja a részjegyváltás és kiegészítés is. A taEGY KAP A SZEGEDI „PAPRIKAGYÁRBAN'' Az orosházi fűszerpaprika termelők népes csoportja kereste fed a napokban a paiprdkafeldolgozó üzemet Szegeden. Az üzem egyik vehetője örömmel beszélt arról, ^hogy az orosházi termelők — bár kevés a gyakorlatuk — igen jó minőségű árut adnak. Megjegyezte többek közt, hogy a jövőben, nem vesznek át csak felfűzött á- rút. így jobban jár a termelő, mert többet kap érte, de jobban jár az üzem is, mert a világpiaci elsőséget csak elsőrendű áruval lehet) biztosítani. Elismerték, hogy legnagyobb probléma a szállítás és az átvétel, de ez nemcsak a szállítóeszközök hiányából adódik, hanem abból is, hogy egyesek nem tartják be az átadási szabályt. ^ Nagyon komolyan felhívta a látogatók figyelmét, hogy csak úgy tudják a zárt területen kívül biztosítaná a termelést, ha az áru előállítás követelményeit, elsősorban a felfűzést, biztosítják a termelők. Majd arról Is beszélt, hogy a telep is többet tud a fűzött paprikából tárolni, mert a tárlókkal igém szü- kiben vannak, annak ellenére, hogy évről-évre hatalmas szárító- színek épülnék és a szárítás is gépesítve van. Ezenkívül minél kevesebb a víztartalma a paprikának, annál olcsóbb az előállítási költsége, ami nagyon fontos. A termelő a fűzött paprikáért többet kap, súlyveszteséget nem szenved, mert az átszámítás mindig nyers- árura történik. Elmondották azt is, hogy például az idei paprikában a hosszú és száraz ősz miatt, 82 százalék nedvesség volt. A termelőket arra kérték, hogy lehetőleg május 15-ig mindig palán tál ják toi a növényeket. Melegágyi üvegkereteket biztosít a gyár. A sok kész ráma vár ja már a kiszállítást. Ha lehetőség lesz rá, szánítórúdaikat is ad ki a gyár. A múlt évben 130 köbméter rudat adták lei a termelőknek. Az üzemlátogatás során meglátták a jól kezelt és a kevésbé jól kezelt áru közötti különbséget. A feldolgozóban bemutatták a teljes munkafolyamatot, csupán az őriét szünetelt javítás miatt. Az üzem nagyobbik részében bizony a látogatók könnyezve prüszköltek, krá- kograk. A hasi tóban is erős a levegő, de hasonlóan a megmosóban és a szárítóban is igen csípős. Láttuk a gyonskezű hasitokat, akik szorgalmas munkával 45—55 forintöt keresnek naponként. Szorgalmas munkát láttunk a raktárban, a csomagolóban. Öt nagyteljesítményű gép méri, csomagolja a paprikát öt műveletben az 1, 2, 3, 4, 5 dekás zacskókba. Láttuk az exportra kerülő zsákokat is, zárjeggyel többnyelvű felirattal ellátva. Láttunk különböző színű és ízű paprikát egész nagy halomba összerakva. PatakfahH István, Orosháza. gok egy része viszont csak" legyint, ha szóba hozzák előtte a részjegyet. Más része azt válaszolja: azért jegyezzek, hogy egyesek többet tudjanak lopni? Van a legyintésben és a kijelentésben igazság is, meg nem akarás is. Igaz az, hogy az utóbbi időben öt földművesszövetkezeti dolgozd ellen indult eljárás nagyösszegű leltárhiány miatt. A hiányok úgy keletkeztek, hogy vagy az alkalmazó tat lopták meg, vagy az alkalmazott lopott. A lopáshoz alkalom kell. Márpedig a gyakori ügyvezető változás, (s több esetben a rossz helyett még rosszabb került a földművesszövetkezet élére), alkalmat adott a lopásra. Ellaposodott, felületessé vált az ellenőrzés^ megromlott a fegyelem. Egyszóval: olyan „zavaros” támadt, hogy egyesek kedvet kaptak a „halászáshoz”. A földművesszövetkezetek kongresz- szusa remélhetőleg szigorít a szankciókon és már eleve elveszi egyesek kedvét a lopástól és a közös tulajdon felelőtlen kezelésétől. A szankciók életbeléptetése nem minden. Sok múlik a földművesszövetkezet igazgatóságán és tagjain. Azon, hogy mennyire ellenőrzik és hogyan számoltatják be a földmű veszsövetkezet pénzzel és értékkel megbízott dolgozóit. A Körösitarcsai Földműves- szövetkezetnek most megszilárdult a vezetése és ennek nyomán szilárdabb a munkafegyelem, nagyobb felelősséggel kezelik a dolgozók a rájuk 'bízott értékeket. Az első félévi hiányok és ráfizetések után a második félévben több mint 100 000 forint nyereség mutatkozik. Év végén ismét beigazolódik, hogy érdemes a földműves- szövetkezét tagjai sorába lépni, érdemes kiegészítem és újabb részjegyet fizetni, mert a jegyzett részjegy értéknek két-, vagy háromszorosát kapják meg nyereség- i visszatérítésképpen. K. I.! Jó úton a kam úti Rákóczi Tsz Jó minőségű középkötött kara úti föld — ahoi a kulákok 1045 előtt évről-évre busásan gazdagodtak a görnyedő béresek keze nyomán —, nagyszerű lehetőségeket biztosát a Rákóczi Tsz-nek. Egy évvel ezelőtt itt is sok becsületes szándékú szövetkezeti tag tétovázott, vagy éppen hallgatott az e1. lenforradalom vihara által felszínre dobott ás a néphatalmat halálosan gyűlölő személyekre. A Rákócziban is többen voltak azok, akik a szövetkezét felbomlasztását követelték és nevüket a kilépők listájára írták, mint akik körömmel, foggal ra- raszkodtak a közöshöz. Sokan csak akkor kezdtek feleszmélni, amikor Nagy Lajos elvtársat is — aki az ellenforradalom előtt s azóta is elnöke a Rákóczi Tsz-nek — eltávolítötták a helyéről a kulákok s a szinte föld alól előbújt népihatalom rágcsálói és tízezer forintnyi értékű közös vagyont hurcoltak szét. Azonban az élet kerekét visszafele nem lehet forgatni A szocializmust fejlődésében megállítani már nem lehet, esetleg késleltetni, lassítani — mint ahogyan az a múlt év őszén történt. És feleszmélt a Rákóczi Tsz tagságának egyrésze. Újjáalakították közös gazdaságukat, rendezték soraikat, megszabadulva a „tiszteletbe'.!'1 tagoktól, a bomlasztók- tól. S az őszinte szövetkezés meghozta az eredményt. A most véget ért gazdasági év utolsó napján — amikor mindent számba- vettek — azzal dicsekedhettek, hogy természetben és készpénzben több mint 80 forint jut egy munkaegységre és hagyták bőven takarmányféleséget a közös jószágállománynak is. Mert állatit!, az ország délkeleti csücskében, Békéscsabán derülve hallgattam egy délelöttön a múltkoriban az időjárásjelentést. Azt mondta éppen a rádió, hogy hideg, borús idő, esőzések országszerte. Közben kitekintettem az ablakon a ragyogó Napra, mely egy öregedő hun cut gavallér fellobbaná- sával, meleg sugarainak csókjában fürösztve körüludvarolta a Földet. Másnap is harmadnap szorongva vártam az í- gért rossz időt, Nap cimbora azonban nem befo- lyásoltatta magát a tudós pestiektől, úgyannyi- ra, hogy még a zakó is lekerült a déli fekvésű szobákban, irodákban a férfiakról, a kötött meleg kabátkák a nőkről. A múlt héten is, amikor errefelé leesett az első hó, olvasom a hírlapokban a Meteorológia fagyot, további havazást, jelentő közleményét, timely — mondanom sem kell —, <j gyermekseregekben nagy is zajos tetszést keltett. A szülök megrohamozták az áruházakat, gazdára lelt az üzletekben az összes szánkó, a békéscsabai sportboltból is megvették a készletben levő 550 ródlit. Fogyott a korcsolya is, noha azzal sok keserűség, járt együtt, mert a kulcsok bizony sehogyan sem illettek, ne legyen dicséretére mondva készítőinek! No, de öröm ide, bosz- szúság oda mégis, egyszeresük mi történt? Meleg áramlás indult délről, valahonnan a tengerek felől, eső mosta el a hóleplet, * megolvadt a jég is a Körösön, a Nap öszeszélyessége előbukkanásának a segítségével. E sorok írásakor is egy tovaszálló felhő mögül hunyorít az áprilisí- nek tűnő égboltról Nap kartárs, mintha jelezné: — Sohase csüggedjetek, fel a fejjel, majd elűzöm a téli hideget!... Tartja szavát. Játékos kedvvel szórja tovább sugarait, melengető pillantását a Jó öreg. Tűnődésemnek váratlan jelenet vet véget. A tűző napsütéstől szikkadó sárban két fiúcska szánkót húz, tétjén ülő kicsi lánnyal. Mellettük szekér döcög a rázós út közepén. A bakon hajtó nagybajuszú paraszt megcsóválja fejét és hátrakiált a kasfarban ülő, fakult fekete fejkendős asszonyának: — Nicsak, ni!... Nem, bírják bevárni a havat!... Férfias, kemény, tanyasi hangja messzire hallatszik. Igaz is, tulajdonképpen a tél küszöbe táján lennénk, vagy mi? Nem csoda, hogy már türelmetlenek a gyerekek. Kezembe veszem az újságot, amely szintén arról Ir, hogy ez a véletlen tavasz a télben már nem tart sokáig, legfeljebb két napig még, azután újra hideget, havazást jelez a prognózis. Meghallgatom « rádiót is, rosszabb időről beszél az is. — Tehát nincs szerencsétek, gyermekek! — gondolom —, mert ha így jósolják, utóbbi tapasztalataim szerint, az ellenkezője történik, ha e- sőt, havat, hideget várnak, szép idő lesz, akkor pedig fuccs a hónak — egyelőre. Erre aztán a Nap oly erősen vigyorog a szemembe, kénytelen-kelletlen elhúzódom az ablaktól. — Ha megírnátok a- zoknak a bácsiknak Budapestre, hogy jelezzenek meleget, egy kis napocskát is, talán hullana már az a hó. Kérjétek! — unszolom a fiúkat magamban. De részemről azért mégsem bánom, hadd jósolják továbbra is így a telet. A napimádók szektájához tartozom. Csak a végén nehogy én is tévedjek... Mert, hátha mégis esik a hó, mire ez a cikk megjelenik! Ballabás László állományuk is szépen fejlődött e néhány hónap alatt, De van itt ebben a szövetkezetben valami más is, ami a több ipint 60 forintot érő munkaegységek mögött meghúzódik, és minden számnál többet mond: a szövetkezet tagjainak egysége, a közöshöz való ragaszkodás. Ez ragadta meg figyelmem a Rákóczi Tsz zárszámadási ünnepségén. A- lig lehetett ezektől az emberektől arról hallani, hogy most több mint 60 forintot osztottak munkaegységenként, de annál inkább beszélték az ellenforradalom s az azt követő nehéz és küzdelmes napokról, s a néhány hónap megannyi erőfeszítéséről. Jó volt hallani, amikor néhányan megfontoltan és őszintén bírálták közös gazdálkodásuk kisebb-nagyobb fogyatékosságát. S ez jó jel. Azok a tsz-tagok, akik már idáig jutottak, akik saját munkájukat kritizálják, ott már valóban sajátjuknak vallják a közös gazdaságot. így, és csakis így lehet erős és gazdag szövetkezeti mozgalom a falun. Ahol így tudnak lelkesedni az emberek a közös vagyon gyarapodásáért, mint a kamuti Rákóczi Tsz-ben — méig az olyan idős elvtársak is, mint id. Jantyik Lajos és id. Balogh Sándor s mások — elmondhatjuk: ott jó úton halad szövetkezeti mozgalmunk. (Baikns) O Ints tt A NÉPÚJSÁGOT Kicsi a bors, de erős A sárfészek kellős közepén húzódik meg a csárdaszállást 226 holdas Ezüstkalász Tsz. Nagy e- sőzés idején az embernek térdik érő sárban kell 3 kilométert gyalogolni, ha megakarja közelíteni. Külön kis birodalom ez -* mondják az emberek. Ebben a „birodalomban" székel Mezei András, az Ezüstkalász elnöke, 14 taggal. Nem volt ez a tsz mindég ilyen kicsi. Csak hát az októberi események közben ez is feloszlott. Minden megmozgathatót szét szedtek — mondja az elnök. Nem maradt itt semmi csak a puszta föld, meg az üres istálló. Sokat töprengtünk: meg kellene alakítani újra a tsz-t. összefogtunk, és meg is alakítottuk. De megnéztük ám, hogy kit vegyünk be. „Lekáderoztuk” a jelentkezőket annak rendje, módja szerint. Nincs is ellenség köztük, mind becsületes ember. Meg is látszik a termelőszövet* kezeten. Kevesen vannak, de erősek. Az évet is elég jól zár* ták: 56 forintot ér egy munkaegység. Pedig a közös vagyont is gyarapították. Vettek 106 drb birkát, 7 lovat és 40 drb hízó is röfög már az ólban. Munkájuk meghozta gyümölcsét, Igaz, hogy meg kellett érte verekedni, de megérte. Április — decemberben
