Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-15 / 294. szám
IMI) deoemfow 15., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPOJSAG 3 Kádár János elvtárs beszéde a barcsi Vörös Csillag közgyűlésén (Folytatás az 1 oldalról) van az is, hogy végeredményben a íalun is a szocializmus a végcél. Máskép ugyanis nem lehetséges szocialista társadalmat építeni. — De milyen út vezet ehhez? Elsősorban az a feladatunk, hogy fejlesszük az egész mezőgazdaságot — a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat, az egyéni gazdálkodást —, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor mezőgazdaságunk nem nyújtja azt, ami az ország egész fejlődéséhez szükséges. Van-e itt tennivaló? Nagyon is Sók van. Csak egyetlenegyet említek meg közülük. Ha megnézzük • búza önköltségét, vagyis, hogy mennyibe kerül egy mázsa búza megtermelése, akkor a dolog nálunk úgy néz ki, hogy az egyéni gazdának országos átlagban 180 forintba kerül egy mázsa búza megtermelése, gyengébb termelőszövetkezetnél 140—150 forintba, jobb termelőszövetkezeteknél és állami gazdaságoknál 130 forintba, Ez nagyon szép eredmény, ha az egyéniek 180 forintjához mérjük. De tudni kell azt is, hogy a világpiacon kanadai, amerikai búzával is jelentkeznék, amelynek önköltsége 40 forint. Élhet-e egy ország úgy, hogy olyan fontos terményt, mint a búza, ilyen drágán termel? Nem élhet. A mezőgazdaságot tehát minden vonalon fejleszteni kell. — Hogyan lehet ezt elérni? Lehet azon az egyszerű módon is, hogy általában kicsit jobban dolgozunk: a pocsékolás megszüntetésével, meg az olyan „szerző emberek” lefegyverzésével, akik szeretik úgy intézni a dolgokat, hogy este lehetőleg ne üres kézzel menjenek haza. (Derültség). Közgazdaság! értelemben azonban a mezőgazdaságot csak nagyüzemi termeléssel lehet fejleszteni A mezőgazdaság nagyüzemi fejlesztésének is többféle módja van. A kisibirtok az egész világon mindinkább összezsugorodik, megszűnik, eltűnik. Lehet nagyüzemi termelést kialakítani kapitalista módon is, például az Egyesült Államokban. A mezőgazdaság ott o- lyan modern technikával dolgozik, hogy bár a miénk volna olyan, ^ de ők a gépesítésben körülbelül P hetven éves előnnyel indultak. Mégis, hogy néz ki ott a nagyüzemi termelés? TJgy, hogy a mezőgazdasági krízis idején, a 30-as években — négy esztendő alatt 670 000 farmer ment tönkre az Egyesült Államokban. Ez nem kis szám. Olyan emberek voltak ezek, akiknek volt gazdaságuk, s aztán egyszerre nem lett. Ottmaradt a földjük, meg avityi- lójuk, nekik pedig megmaradt a kabátjuk és a nadrágjuk, — aztán elmentek az országúton valamelyik nagyváros irányába munkát keresni, vagy koldultak, vagy elpusztultak. Mindez rövid néhány év alatt következett be. Angliában hasonló volt a helyzet. Ne higyjék azt, hogy Angliában, ahol a lakosság nyolc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, ez a nyolc százalék mind kisbirtokos. Nincs ott kisbirtokos- még mutatóban sem.--Ezek -mind'-nagybirtokosok és kisbéri ők. A kisbér lök nem a saját földjükön dolgoznak, hanem felesben, harmadában, pénzént, vagy más módon. — A másik út a szocialista út. Ezen is járnak népek. A Szovjetunióban » harmincas években az egész parasztság a szocialista útra lépett. Ott is volt megsértődés, baj — ott sem ment minden lakodalom módjára, de azért a parasztság több. sége akarta, meg is valósította, s egy olyan erős államot épített fel, amelyet a második világháború idején még az ellenség is megtanult becsülni. Ezen is gondolkodni kell. Annyit összebeszéltek ellenségeink a kolhozrendszerről, hogy ott milyen szörnyű a paraszt sorsa. Hitlerek megszállták egész Ukrajnát, negyvenmillió paraszt került megszállásuk alá. Nem volt ott szovjet fennhatóság, évekig tartották megszállva, mégis a kolhozparasztokat sem -pénzzel, sem ígérettel, sem egyébbel nem tudta Hitler rászedni ,hogy egy négyzetméternyi földet is kisajátítsanak maguknak abból, ami valaha a kolhozé volt. A német megszállás alatt éjszaka kijártak megcsókolni a kolhoz földjét! És kiverték a nácikat, u- ána pedig helyreállították a gazdaságot. Kínában jelenleg a paraszti lakosság 96 százaléka, ötszáz millió ember tömörült termelőszövetkezetekben. Bulgáriában a parasztság 87 százaléka, Csehszlovákiában több mint hatvan százaléka, „Romániában több mint 42 százaléka lépett be a termelőszövetkezetbe. Ez a helyes út! Mi nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. Tessék szavazni, melyik a jobb: a szövetkezés, vagy bedig visszamenni a régi kapitalista nyomorba? — Mit kell csinálni, hogy előrehaladjunk? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben is, meg azután is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! Azt akarjuk, hogy minden parasztember, aki dolgozik és nem lótolvaj lássál, vagy uzsorával keresi a pénzt, boldoguljon. De az egyéni parasztok is gondolkozzanak azon, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság 99 százaléka néhány év alatt belátja a termelőszövetkezet előnyeit. Mi a szövetkezeti tagok nyugdíjkérdését is rendezni akarjuk A közeljövőben meg fog jelenni j hogy koránál fogva, vagy más a rendelet. Megmondom azt is, miatt kiesik a kezéből a munka, hogy ez a nyugdíj nem lesz ak- akkor ne legyen belőle koldus, kora, mint a régi világban egy j hanem megbecsült ember legyen, vezérigazgatónak a nyugdíja volt, ; akinek a közösség tartozik annyidé mi azt szeretnénk, hogy az or- , val, hogy eltartsa őt. Ezt mi szászig és a termelőszövetkezetek bályozni akarjuk. Azon a nívón,, erejéhez mérten elvileg feltétle- } amire most a gazdasági lehetőség nül biztosítva legyen, ha a terme- j megvan. Ha majd valamikor jobb lőszövetkezetben egy tag odajut, | asz a helyzet, akkor még javítani fogunk. De az elv a fontos. Ha mi azt mondjuk, hogy a szocializmus magasabbrendű, s a falun a szövetkezet a szocializmus, ennek úgy kell bánnia az öregeivel, a- hogy az ember szokott az emberrel bánni. — A pártszervezet irányításával, a helyi szerveknek is — a gépállomásnak, a tanácsnak, a népfrontnak — keli segíteniük a szövetkezetét. De én itt az egyéni paraszttársunkkal értek egyet: nagyon óvakodjanak bármiféle erőszaktól. Nem szabad erőszakot alkalmazni. Fontos a felvilágosító szó. Nem szeretik az emberek, ha lökdösik őket valami ajtó felé, eljönnek maguktól is, ha megmagyarázzák, hogy ott van dolguk és oda kell menniük. Amíg mi itt tanakodunk azon, hogy szövetkezetben vagy nem szövetkezetben dolgozzék-e a parasztember, hogy adót bor után, vagy szőlőterület után fizessék-e, mivel foglalkoztak ez alatt is például az amerikai imperialisták? — Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a szocialista tábor sokmindenféle oknál fogva erősebb, mint a nyugati imperialisták tábora és ha nekik eszükbe jut az, hogy háborút robbantsanak ki, ez az imperializmus és a kapitalizmus vége lesz a világon. De nn nem akarunk háborút. Nekünk béke kell! Ezt nem lehet háborúval terjeszteni. De mégis gondolkozni kell azon, hogy ők mivel foglalkoznak, mert résen kell lennünk. Nézzék meg, milyen számottevéseket csinálnak most ők. Kiszámítják, hogy az atom- és hidrogénháború esetén az Egyesült Államokban körülbelül ötven millió ember pusztulna el. Ez az ottani lakosság egyharmada. Ezek úgy számolnak az emberekkel ,mint nálunk a hentes a mészárszékben a disznóhússal. Azt mondják: körülbelül ötven millió emberük pusztulna el a százötven millióból. De azt is mondják: ezt az ötven milliót csökkenteni tudnák harminc millióra. Csak harminc millió amerikai pusztulna el, ha Nyugat-Európában: Angliában, Franciaországban, Nyugat-Német- országban atomtámaszpontokat é- pftenek ki, s hozzáfűzik — mert ezek cinikus emberek — igaz, hogy ez azzal járna, hogy Nyugat-Európában nyolcvan millió ember halna meg, de náluk Amerikában húsz millióval kevesebb és ezért ez nekik jó. — Mit tudunk ml tenni a békéért? Nekünk nincs hidrogén* bombánk, mi kis ország és regény nép vagyunk. Mi is tudunk mégis valmit tenni a békéért. Ha mi a népi demokratikus államunkat olyan erőssé tesszük, a vezetés és a nép olyan egységes, hogy abból minden imperialista megérti, hogy itt köztünk nincs keresnivalója, akkor ő már a vi* lágot nem tudja itt visszafordítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez. Amikor egy egyéni ember azon tanakszik, hogy be a szövetkezetbe, vagy vissza a szövetkezetbe, vagy mi után fizessen adót, vagy mi után ne fizessen adót, azért ügyeljen arra, hogy gyorsan erősítsük a mi népi demokratikus államunkat, mert ha nagyon sokáig osztozunk ilyen kisebb kérdéseken, akkor esetleg a béke kérdésében nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk. — Elvtársak! Azt hiszem, mindnyájunknak ez a kötelességünk, egyénieknek Is, meg termelőszövetkezeti tagoknak is, vezetőnek meg nem vezetőnek is. E- zért mi dolgozzunk egyetértésben, dolgozzunk úgy, hogy ne egymást üssük, hogy az ellenség nevessen rajtunk, hanem értsünk egymással szót és ha kell, üssük az ellenséget — mondotta a többek között Kádár János. AKIK A VÉRÜKET ADJÁK EMBERTÁRSAIK GYÓGYÍTÁSÁRA A mai napon megyénk városainak, falvainak azon dolgozóit ünnepeljük, akik az emberi szervezet legdrágább kincsét, vérüket áldozzák embertársaik gyógyítására. Ma van a megye véradóinak ünnepe. Hány súlyos sebesült, hány vergődő anya gondol a mai napon forró hálával azokra, akiknek a vére mentette meg életüket, segítette a felgyógyulásukat. Ezek az emberek megérdemlik a köszönetét és a hálát, mert önzetlenségükkel az egész társadalomnak nyújtottak segítségei, lehetőséget adtak az ©W&ökfiäftfT hogy megmentsék az életnek a legfőbb értéket, az embert. - zHivis gi . j? *!'0,! A Békéscsabái* VérádóálTomás 1954 májtisáfrán kezdft theg működését három véradóval. Azóta hatalmas utat tett meg az állomás. Ma már nincs olyan községe a megyének, ahol ne volnának véradók. Kiszélesedett a véradók tábora és most már nyugodtan beszélhetünk arról, hogy a véradás mozgalommá terebélyesedett. Az állomás működésének első évében 25Ó—260 litert vért szedett. Ezzel szemben 1956-ban már 2100 liter volt az vérmeny- nyiség, melynek egyrészét közvetlen átömlesztés formájában, másrészt konzerválva a gyógyászat rendelkezésére adott az állomás. Megyénk véradóállomása ma már tíz különféle gyógyintézetet lát el vérrel. 2. Az alapos vizsgálat után a donor a vérvételi műtőbe jut, természetesen megfelelő steril öltözékben. A képen éppen Király Dezsőnétől veszik a vért, aki 60 kilométerről, Nagyérről jött be véradásra. 4. A második állomás dr. Farkas Attila belgyógyász szobája, ahol a véradó» alapos vizsgálaton — vérnyomás mérés, átvilágítás — megy keresztül. 1. A véradó első útja a vérvizsgálóba vezet. Itt Hankó Ilona nagy hozzáértéssel és szinte teljesen fájdalom mentesen leveszi a kísérleti véri a donortól. 3. A kísérleti vért a laboratóriumban alapos vizsgálat alá veszik. A legkisebb rendellenesség esetén a- zonnal jelentést tesznek a vezető orvosnak, aki megteszi a szükséges intézkedést.
