Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-15 / 294. szám
Mägats Mcfiu/ Világ proletárjai egyesüljetek! MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA. 1957. DECEMBER 15., VASÁRNAP Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM Mai számunkból: Párizs a NAIO konferencia előtt ★ Családi körben ★ Ma ifjúsági oldal Falun is a szocializmus a végcél Kádár János elvtárs beszéde a barcsi Vörös Csillag közgyűlésén Az 1949-ben alakult Barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pénteken délután tartotta Ide zárószámadási közgyűlését, amelyen részt vett Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is, aki Losonczi Pál, a tsz Kos- suth-díjas elnökének beszámolója után a vitában felszólalt és többek között a következőket mondotta: — Amikor ennek az évnek az eredményeiről beszélünk — mondotta — szólni szoktunk arról, 'hegy a mezőgazdasági termelés az idén jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. Igaz, hogy segített az időjárás, de a földeken dolgozó embereknek nem kell magyarázni: lehet a legnagyszerűbb időjárás is, ha egyszer nincs jó munka, akkor nincs jó termés! Ha figyelembe vesszük, hogy a múlt esztendőben milyen körülmények között kellett az őszieket elvetni és hogyan kezdődött az idén a munka, el lehet mondani, hogy az idei jobb mezőgazdasági eredmény a miagyar parasztság nagyon komoly érdeme ,amiért megbecsülés jár’ Államunk számára különös jelentősége van annak, hogy az állami gazdaságok, — amelyek sok éven át ráfizetéssel — bizony nem nagyon jól dolgoztak, fennállásuk óta ebben az évben érték el a legjobb gazdasági eredményt. Ugyanitt kell megemlíteni, hogy a termelőszövetkezetek — bár nagy megrázkódtatásokon mentek át — például a gabonatermelésben, általában harminc százalékkal, néhol egyharmadával jobb eredményt értek el, mint, az egyéni gazdaságok. Ezért ugyancsak megbecsülés és elismerés jár a termelőszövetkezeti parasztságnak! — A beszámolóból hallottuk — folytatta Kádár Jánosi, hogy a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet holdanként mintegy 13 mázsás búzatermést ért el — az egyéni gazdálkodók 8,1 mázsás termésével szemben. Hasonló arányú volt az árpa és a kukoricatermés is. Az eredmények itt is jóval meg haladják az egyéniekét. Hallottunk azokról a nehézségekről, a- melyefc között a szövetkezet megkezdte a gazdasági évet. — Abban a viharban, amely hazánkat az elmúlt esztendőben sújtotta, a parasztság általában helytállt. R parasztemberek megállták helyüket többek között a Népköztársaság fegyveres védelmében is. Hiszed azoknak a fegyveres erőknek a sorában, amelyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956. november 4-től kezdve megszervezett, a honvéd-, rendőr-, karhatalmi, továbbá később a munkásőrség soraiban nagy számban ott voltak a parasztság fiai, akik saját ke zükkel, fegyverükkel és közülük nem kevesen életük árán is védelmezték ezt az országot. Ebben az évben jól megoldott a karmiáiny egy rendkívül fontos és nagyon nehéz kérdést. Mindnyájan ismerik azt a vitát, amely nálunk éveken át folyt a begyűjtési rendszerről. Megállapíthatjuk, hogy nálunk nem jól működött a begyűjtési rendszer. Nem volt köny- nyű megszüntetni a begyűjtésit 5s áttérni a felvásárlás rendszerére. A párt politikájának megfelelően azonban a kormány mégis ezt határozta el. Mindenki tanúsíthatja, hogy a felvásárlási rendszer a parasztság számára jó áron biztosította a városi dolgozók kenyérszükségletét, anélkül, hogy bármiféle adminisztratív eszközt, vagy nyomást alkalmaztak volna. Azt hiszem mindnyájan igazolhatják, hogy ez így van! (Úgy van! Nagy taps.) Ez a kérdés nagyon fontos az állam és a nép normális élete szempontjából, mert. ha baj van a kenyérrel, akkor baj van a normális élettel is. — A parasztság — a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodóik is — az idén általában eleget tettek adófizetési -kötelezettségüknek. Ezenkívül a falusi takarékbetétek összege — a normális helyzet beálltával — nagyon szépen növekedett. Ez jó azoknak is, akik takarékba tették a pénzüket és jó az államnak is. Az ellenforradalom viharában a termelőszövetkezeti parasztság nagyobb része becsületesen és szépen megállta a helyét. Azok a dolgok, amelyeket itt végighallgattunk a Barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet akkori életéből, súlyos dolgok voltak. Itt is harc folyt! Itt a harc Inkább politikai jellegű volt, de szerte az országban nagyon sok helyen véres harcot kellett vív- niok azoknak az embereknek, a- kik a falun hívei a szocializmusnak, akik hűségesek voltak a termelőszövetkezetekhez. Amikor a központi hatalom még nem volt J elég erős ahhoz, hogy minden fa- j luban segítsen a szövetkezetbe ! tömörült parasztságnak, maguk a leghűségesebb szövetkezeti. parasztok ragadtak fegyvert, — vagy ahol nem volt fegyver, valami más kézbevaló szerszámot — és elűzték a szövetkezet ellen támadó ellenséget. — A termelőszövetkezti kérdés a parasztok számára nagy kérdés. Az egyéni parasztok valahogy úgy vannak a szövetkezettel, hogy ők nem akarnak kapitalizmust, semmi szín a- latt nem akarnak hátrafelé menni, viszont egy részük előremenni sem akar. Legjobban valami olyan mesebeli helyzetet szeretnének, hogy valahogy egy helyen lebegjünk, se előre, se hátra ne menjünk, sem kapitalizmus, sem szocializmus ne legyen. Pedig ilyen emberi társadalom nincs a vilá- gőn. Lehet választani. Lehet a kapitalizmust is választani, és volt olyan idő — most tizenhárom hónappal ezelőtt — amikor a parasztság választhatott: kapitalizmust akar, vagy népi demokráciát és szocializmust építeni. És a- mikor ezt a kérdést az ellenforradalom felvetette a parasztoknak, nem az volt a gondjuk, hogy a szőlő után, vagy a szőlőtermő föld után kellene-e az adót kivetni, hanem az volt a gondjuk, hogy visszaadjuk-e megint a 900 ezer holdat Mindszenty hercegprímásnak, a 140 ezer holdat Eszterházy hercegnek, — aki most Ausztriában szedi vissza a parasztoktól a régi földbirtokát — és a többi nagybirtokot a földbirtokosnak. Amikor erről volt szó, a parasztság óriási többsége azt mondta, hogy „nem, én nem akarom a régi világot, | ge a népi demokráciának. | — Ne felejtsék el, hogy a I munkásosztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk Szili István elvtársat, aki elmondta, hogy amikor hárman voltak a legkritikusabb időben, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi, a munkás- osztály forradalmi pártjára támaszkodva, a kommunisták erejére támaszkodva a központban j nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást, hogy megsemmisítsük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszaültek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman csinálni. Ma itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartottunk volna közgyűlést. íme a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban! Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy én a népi demokráciát akarom”. Ez volt a parasztság igazi szavazata a rendszer mellett. A munkás-paraszt szövetség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött. A régi földbirtokosok és kapitalisták arra számítottak. hogy a parasztság őket fogja támogatni és itt vissza lehet állítani a régi világot. A parasztság azonban már nem támogatta őket. Vannak a falusi emberek között, akik büszkék erre a helytállásra — és büszkék is lehetnek rá — néha úgy beszélnek, hogy bizony „mi falun jobban megálltuk a helyünket, mint a munkások”. Ezeknek nincs igazuk, mert más volt a helyzet abban az időben a városban és más a falun. A városban él — kedves elvtársak — a régi reakciós világ fő ereje, s Budapesten él nem kevés tízezer olyan ember, aki esküdt ellensémi munkások és parasztok megint együtt védtük meg a munkás—paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt megsemmisíteni. — Hallom, hogy Somogybán helyenként jelentkezik az a bizonyos „ősi föld” probléma. Nézzük meg ennek a paraszti oldalát, j^an o- lyan falu is, ahol tíz esztendő a- latt már hétszer volt tagosítás. Ott már senki sem tudja a földről pontosan, hogy eredetileg ki, mennyit dolgozott azon. Ha mi most az ilyen faluban elkezdenénk a földeket felforgatni, ott nemcsak a termelőszövetkezet rendjét bontanánk meg, hanem az egyéni gazdát is megzavarnánk, mert már az egész földbirtok összevissza keveredett. Ezt nem lehet az ilyen falukban megcsinálni, mert akkor megszűnik minden termelés, nemcsak a szövetkezeti, hanem az egyéni is. Egy egyéni gazda sem tud többé dolgozni, ha az egész falut újra meg újra összeforgatjuk. De gondolják meg a mi parasztembereink, hogy igazán mi is az „ősi föld”? Elvégre jöhet majd az ősi föld „igazi gazdája”, aki bebizonyítja, hogy az ő apja már Árpáddal jött be és ezért neki hatvanezer hold jár, itt Pest megyében. Nem lehet tehát az ősi föld jelszót elfogadni, nem lehet az állam rendjét felborítani. Persze, vannak megbántott parasztemberek is, de most mit csináljunk. Nyissuk ki a kuput a régi tulajdonosok előtt, mert ők is jönnek az ősi földjeikért? Ezt mi nem tehetjük, mert akkor a parasztságnak nem lesz földje. A megbántott parasztemberek dolgát viszont a lehetőségekhez képest rendezzük. — Mi türelemmel voltunk 3 tévelygők iránt — folytatta Kádár János — maguk is említették, hogy voltak, akik az ellenforradalom idején kiléptek és mindenfélét mondtak a szövetkezetre. Nagy türelmet kell tanúsítani! Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy az illetők esküdt ellenségeink-e vagy alapjában véve a mi húsunkból, vérünkből valók-e, közénk tartoznak-e? És ha erre maguk azt válaszolják, hogy az ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk való embert — még ha tavaly egy kissé meg Is zavarodott — kötelességünk visszasegíteni a helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőséget ad maguknak arra, hogy megbocsátok legyenek a tévelygőkkel szemben. Mert nem az a cél, hogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött, azt legalább hat helyről piszkáltáK — ezt az embert odaajándékozzuk a* ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkel szemben türelmet kell tanúsítani, s mi ezt a politikát folytatjuk! — Félreértés ne essék, ehhez hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben keménynek kell lenni Maguk tudják, hogy most mindenhol ordítják Nyugaton: miért r.em adunk amen észt iát, miért csukják be az írókat stb. Mi erre azt mondjuk, azért, meid őls voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott, nem bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátámadt, azt meg kell büntetni, (Úgy van!) — Az egyik felszólaló nagyon fontos dologra figyelmeztetett} hallgassuk meg az embereket, Mondja el mindenki, mi a baja, véleménye, javaslata. Legyen ehhez türelmünk, mert, ha nem mernek szólni az emberek, abból sohasem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg kell tehát hallgatni az embereket, s mérlegelni, vajon, jó-e az, amit mondanak. Ha jó, meg kell szívlelni. Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk. — Beszélnünk kell a jövőről, a benne a mezőgazdaságról. Milyen jövő áll előttünk? Általános célkitűzésünk, hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni, szocialista módon, úgy* hogy közben a dolgozó emberek élete a lehetőségekhez képest javuljon, s megvédjük azt. and ehhez a munkához szükséges — a békét. Ez a mi általános po* li ti kálik. Ebben magától értetődőn benne (Folytatás a 3. oldalon.)
