Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

IMI 6«eentMr iS.« péntek

BÉKÉS MEGYEI VtPfiJMO

&

Honfoglaló ősökről vallott a szarvasi föld

— Ásatás a Lenin utcában —

Augusztus elején, vagy szeptemberben történt, hogy Fazekas csizmád iamester házának udvarán a- gyagkitermelő gödröt ásott. Aligha gondolta, hogy ez a kis munka milyen érdekes eseménysorozat elindítója lesz. Az Immár nevezetessé vált gödörből ugyanis nemcsak a tapasztáshoz való sórgaföld került elő, hanem a megtaláló és a szomszédság nem kis megrökönyödésére egy emberi csontváz, sőt ló- koponya, v asszerszá m ok is. Fazekas bácsi, amikor látta, hogy itt valami, nyílván régi temetkezés maradványa került felszínre, nem mulasztotta el tapasztalatairól értesíteni Pálov Józsefet, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum vezetőjét. Az ő, valamint a szarvasi tanács érdeme most már az, hogy megteremtették — fáradhatatlan buzgalommal és ügyszeretettel — annak anyagi feltételeit, hogy ezen a területen ásatást végezhessünk és eldönthessük: mikor és kik temetkeztek oda.

Az ásatást október végén el is kezdhettük,

és mindjárt a második nap szép eredményt hozott. Amikor Hanzó András bátyánk, az ásatási brigád „vezére” nagy buzgalommal és elmélyedéssel tisztogatta az aznap előkerült sír koponyájának környezetét, a földből vas nyílhegyek és csontfaragványok bukkantak e- Jő. Rögtön alapos, milliméterről- jnilliméterre történő bontást kezdtünk. És a fáradtságos munka meg is hozta eredményét: kibontakozott szemeink előtt egy vasveretes; csontdíszes tegez, benne a nyíl széles vashegyeivel. A 80 cm hosz- szú és 16 cm széles tegezmaradványt földdel együtt, jó másfél napi munkával ki is emeltünk és most ládába várja a végleges konzerválást, hogy majd kiállításra kerülve minden érdeklődő tanulmányozhassa. A megmaradt vaskeret megőrizte a tárgy eredeti a- I'akját, a csontdíszek pedig honfoglaló őseink «Bűvészkedő hajlamát, díszítőízlését bizonyítják. Az e- gész tárgyat eredetileg bőrrel vonták be, de ez elpusztult (ami nem is csoda, hiszen több mint ezer esztendeje a földben van már). „De saggitis Ungarorum — Liberere nos Domine” (A magyarok nyilaitól — Ments meg Uram minket) — zúgta a litánia az egykori nyugat keresztény templomaiban. S most, amikor elnéztük ezeket a f egy veteket, nem is csodálkoztunk ezen a félelmen, az egyszerű hit ilyen naiv megnyilvánulásán. A könnyű mozgású, szokatlan haremodorú gyakorló honfoglalók, edzett, rlafo- iáshoz és csatához szokott harcosok kezében biztos, félelmetes, ha- lálthozó fegyverek voltak ezek a ma már rozsdás és ártatlan fémdarabok. De gondoljunk csak arra az időre, amikor használták őket: a nagy erős ijjiak (amelyek fából ét csontból többéves munkával készültek) messze röpítették a hosz- szú nyílvesszőket, amelyeknek széles vashegyét úgy kalapálták, hogy az a sebbe hatolva biztos halált okozzon.

A harcost élete utolsó útjára elkísérte hűséges társa, lova is.

Négy sírban találtuk meg a ló csontjait és szerszámzatát

Csak koponyák és lábak voltak a sírban, a halott lábánál, úgy, hogy a hű állat a halálban is mintegy gazdáját szolgálta. Egyik sírból hiányoztak a csontok, de ott volt

a halott mellett a kengyel és a zabla, mintegy jelezve, hogy a lovasember e nélkül még a túlvilágon se ember egészen.

Ebből a sírból viszont más értékes leletek kerültek elő. Amdkoij a koponya mellett legkényesebb részt a medencét tisztítottuk, észrevettük, hogy a medencében bizonyos sorrendben (két sorban is)j bromz-veretek sorakoznak. Teljesen kibontva 54 darabból álló övdíszt találtunk meg. A bronzle- mez-vereteket bőrövre varrták feh A brohzveretek díszítése alapján arra lehet következtén!, hogy a honfoglalók ízlése, iparművészete még nem formálódott ez-időben át ez a mesterség teljes egészében az ázsiai ősihaza hasonló termékeivel tartja a kapcsolatot.

A férfisírok mellett nők és gyermekek csontvázai is előkerültek. A nők ékszereket, a gyermekek pedig egy-két gyöngyöcskét vittek magukkal a „másvilágra”. .

Az ásatás megmutatta a honfoglalók temetkezési szokásainak törvényszerűségét is

így elsősorban azt, hogy valamennyi halottat úgy földelték el, hogy azok arccal keletnek, a felkelő nap irányába nézzenek. Ezt szokást eddig szinte valamennyi hasonlókorú temetőben megtalálhattuk. De az-alaposabb viszgálat, az iránytű segítségével még egy érdekes részletre is rámutatott! Nevezeteseen arra, hogy a halottak a földrajzi keledtől annyiban térnek el, hogy. kivétel nélkül abba az irány banéztek, ahől nyáron kel M « nap. Vagyis: ezek az emberek nyáron haltak meg és kerültek a földbe. Továbbá láthattuk azt is,

hogy a halottak egy sorban feküdtek észak-déli irányú tengelyben.

A kilenc sírból álló temető, eddigi ismereteink szerint egy kisebb társadalmi egység, az u. n. nagycsalád tagjainak végső nyughelye volt. Mi is ez? Röviden: o- lyan családi közösség, ahol a három generáció (nagyszülőik, gyermekek, unokák) élnek együtt, szigorú szabályok szerint. Ez volt a honfoglalók legkisebb társadalmi és gazdasági egysége, feje a nagy^ család-fő volt. Ezt onnan tudja a kutatás, hogy a honfoglaló magyarokhoz hasonló életmódot folytató ázsiai nomád népek (pl. a kirgizek) a legutóbbi évekig hasonló rendszerben éltek. Életmódjukat, nem kevés nehézséget legyőzve a szovjet hatalom változtatta csak meg.

Ezek a szarvasi temető ásatásainak első eredményei. A leletek

még végleges letisztításra, konzerválásra várnak. Vizsgálatuk, minden bizonnyal további tanulságos szempontokat eredményez majd.

Sajnos, úgy látszik, több sírt

nem várhatunk erről a területről és így ásatásra már nemigen kerül ott sor. Á kutatóárkok betemetve, hóval .takarva pihennek. Tavasszal a kertekben ‘kizöldül a vetemémy és nemsokára már csak a tárgyak és néhány jegyzet őrzi annak az emlékét, hogy Fazekasék, Podonyi- ék és Palotaiék kertjeiben nem is oly rég a múlt idők egy darabkájáról lebbent fel a takaró az érdeklődő, tanulnivágyó emberek e- lőtt.

Gazdapuszti Gyula muzeológus, Hódmezővásárhely, Tornyai János Múzeum."

Hárman

a mosógépűzérek közül

Az utóbbi hónapokban mindinkábbkeresett cikké lett a mosógép. Különösen az olyan családanyák várják türelmetlenül az újabb mosógép szállítmányokat, akik a gyermeknevelés ezernyi gondján túl üzemekben, hivatalokban dolgoznak és segítenek férjeiknek a családnevelésben. Sokszor jogosan zúgolódnak ezek az édesanyák, különösen, ha hosszú hónapok várakozása után is azt látják, hogy amíg ók a család számára annyira szükséges mosógépet nem tudják megszerezni, ugyanakkor mások kettőt is tudnak szerezni, hogy az egyikkel, vagy esetenként mind a kettővel üzérkedjenek. A napokban a békéscsabai ügyészségen ilyenről szereztünk tudomást.

Köztudomású, hogy iparunk még nem tudja a jól bevált mosógép iránt megnövekedett igényeket teljesen kielégíteni. S ez még hosszú ideig így lesz, ha a mindenre képes üzérkedőket — akik. a maguk „szerény” protekciójukkal korlátlanul hozzájutnak — a tövény teljes szigorával ebben meg nem akadályozzuk. A- zanfoam az első ilyen „verebek“ már kézre kerültek. Sikumáth István békéscsabai lakos egyébként foglalkozás nélküli, egy nagy szovjet és egy nagy magyar gyártmányú mosógépet vásárolt hónapokkal ezelőtt. Az egyiket — a- mint az kiderült — azzal a céllal vásárolta, hogy rendszeresen kiadja másoknak, persze iparengedély nélkül az általa megszabott összegért.

Tomcsenka József, a Békéscsabai Autóközlekedési Vállalat szerelője két kisebb magyar gyártmányú, Tmovsáki Márton villanyszerelő egy magyar és egy szovjet gyártmányú mosógépet vásárolt fel — amíg sok-sok gyermeket nevelő és üzemben, gyárakban, hivatalokban szorgoskodó édesanya még ígéretet sem kapott. S az említett három „mosógép lovag” — mintahogyan azt ők is elmondták az ükyészsőfeú — a

Sxorgalmaskodó szülőkről és csellengő családtagokról

kisgépeket hat órahosszára 10 forintért, a nagy gépeket ugyaneny- nyi időre 15 forintért adták „nagylelkűen” kölcsön.

Tomcsenka József és Trnovszki Márton nemrég — persze, amikor már látták, hogy ennek az iparengedély nélküli gépkölcsönzésinek nem lesz valami jó vége — személyesen jártak bent az ügyészségen, hogy ügyesnek látszó, de semmitérő meséjükkel kibújjanak a felelősségrevonás alól. Azonban mind a ketten bevallották: a két mosógépet azért vásárolták, hogy az egyiket rendszeresen kölcsönadhassák, mivel ez külön kereseti forráshoz juttatta őket. Sikumáth István pedig — mint foglalkozás nélküli — csaknem teljesein a gép jövedelméből szándékozott megélni.

A törvény szigorúan fellép az ilyen üzérkedés ellen

s a békéscsabai ügyészség e három „mosógép szarka" -ügyét már át is tette a szabálysértési bírósághoz, ahől megfelelő pénz, vagy egyéb büntetésen kívül elkobozzák mindhármójuktól az egyik- egyik mosógépet. Minden bizonynyal egyetért ezzel a közvélemény, de különösen azok az édesanyák, akik hónapok óta csaknem könyörögnek az üzletekbe érkező és eladásra kerülő mosógép megszerzéséért. Persze jó lenne, ha az üzletek vezetőd is — amíg iparunk nem tud kellő mennyiségű mosógépet a közfogyasztásra bocsátani — figyelmesebbek lennének és megtalálnák a módját, hogy. az érkező mosógépeket az arra legjobban illetékes családok kapják meg.

Lehet-e ezek után mosógépet kölcsönadni?

Hogy ezt megkérdezzük P' ” eív- társtól, a Békéscsabai Városi tlevész- ség vezetőjétől, az adott okot, hor.V tudomásunk szerint — persze ízmi, z- kik kizárólag saját szükségletűmé vettek egy mosógépet — vannak, akik szomszédasszonyaiknak a haszánlari díj megfizetése ellenében, segítő szándékkal kölcsönadják mosógépjüket« Az egy géppel rendelkezők megnyugtatása miatt kértünk e kérdésre választ. Ugyanis az utóbbi napokban ag a hir Járja Békéscsabán, hogy az egy géppel rendelkezőket is megbüntetik« ba azt másnak — még jóakarata segítségként Is — kölcsönadják és pénzl kérnek érte.

Pálfi elvtárs félreérthetetlen választ adott erre, s megcáfolta e teljesen helytelen híresztelést. Válasza lényege az volt, hogy az egy mosógéppel rendelkezők továbbra is nyugodtan átadhatják segítő szándékú kölcsönzésképpen szomszéduknak, ismerősüknek mosógépüket. Ez nem minősül szabálysértésnek és büntetésé sem von maga után még akkor sem, ha a gép használati díját is felszámolja a tulajdonos, hiszen nyilvánvaló a gép kopik.

a

Skumát István, Tomcsenka József és Tmovszky Márton mosógép üzérkedése — persze lényegesen más ez — legyen tanulság a könnyen élni akarók számára.

(flalkus)

Vannak megyénkben olyan termelőszövetkezetek, ahol alig-alig lehet fiatal, iskolavégzett fiúkat, lányokat, legényeket, eladó sorban lévő hajadonokat találni. Az apák és időközönként az anyák is — a tsz-ben dolgoznak. Ha megkérdezi tőlük valaki, hol van a fiúk-lányuk, azt a választ kapja: elment keresni az iparba, vagy ide-oda.

Nem bocsátkozom velük vitába, odamennek és ott dolgoznak, ahol éppen akarnak, mindenütt szükség van a dolgos kézre. De hogy hol lehet több pénzt keresni, az már vita tárgyát képezi. Az meg különösen, hogy vannak fiatalok, a- kik az iskola elvégzése közben valami kevés munkával járó, nagy keresetet biztosító állásról álmodoznak. Az iskola elvégzése után pedig válogatnak és tétlenül várják, hogy majd belecsöppennek valami „zsíros állásba”. Vannak o- lyanok is, akik egészséges létükre olyan munkakört vállalnak, amit

csökkent munkaképességűek is könnyén elláthatnának. Azt sem bánják, hogy kevés a fizetés, csak ne kelljen fizikai munkát végezni. Nehéz megtudni: azért húzódoznak-e a fizikai munkától, hogy nehéz, vagy azért, mert szégyenük? Nincs olyan munka a világon, sem fizikai, sem 'szellemi, amibe ne fáradna el az, aki lelkiismeretesen, szorgalmasan dolgozik. Aki nem 'fárad el, az csak ténfereg, „lóg”, s előbb-utóbb ajtót mutatnak neki. Annak, aki szégyenli a fizikai munkát, előbb-utóbb maga vallja kárát. Hiszen a munka az emberiség létének, a társadalom fejlődésének az a- lapja. Vajon hogyan nőtt volna fel, hogyan tanulhatott volna egy parasztfiatal is, ha az é- desapja szégyellt volna szántani, vetni, kapálni, jószágot nevelni, trágyát takarítani és hordani?

Ezek a gondolatok akkor jutottak eszembe, a- mlkor elolvastam a csa- bacsüdi Kossuth Tsz elnökének a beszámolóját,

amit a zárszámadási köz- eyűtésen mondott el. Többek között ez áll benne: A növénytermelési munkacsoportok tagjai kevés kivétellel kivették részüket a munkából. Főleg az idősebb tagokat — idős Viszkok Jánost, Gazsó Istvánt és a többieket illeti dicséret, mert alig mulasztottak és jól megállták a helyüket. A fiatalabb tagok, mint Kiss Pál, Hajdú János és Viszkok Mihály, bizony többször, a legnagyobb munkák idején is kimaradtak. A- kadtak olyanok is, akik munkabeosztás után hazamentek, mert nem tetszett nekik a kapott feladat Egyrészt ezért, másrészt azért késett vagy két hetet a tsz-ben a betakarítás, mert e- gyes tagok feleségei és munkaképes gyermekei máshová mentek rizst aratni, vagy ahogyan ők mondták; „pénzt keresni”.

Kerestek is napi 60— 70 forintot. Azonban a zárszámadáskor kiderült, hogy azok, akik a rizs- aratás idején a tsz-ben dolgoztak, 100 és 180 forint értékű munkaegységet szereztek. Sindely Anna családtagként dolgozott 8 hónapon át tsz-ben is összesen 11 ezer forint értéket vitt haza. Ezt lehet pénzkeresetnek nevezni, mert nem akárhol keres egy fiatal lány 1375 forintot havonta. Van még néhány jó példa a csaba- csüdi Kossuth Tsz-ben arra, hogy mit jelent, ha valaki családjával együtt szorgoskodik a tsz-ben. Idős Hajdú István 31 220 forintnak megfelelő értéket vitt haza, bár a fia János, gyakran el-elma- radozott a munkából. Csi-> esély Mihály harmadmagával dolgozott, 848 munkaegységet teljesítettek, s 43 312 forintot kitevő jövedelmük volt. Ugyanis 39,46 forint volt az idén egy munkaegység értéke.

Ezek után a példák u- tán felesleges a szót szaporítani. Világosan megérthetik belőle, hogy mit vesztettek azok, a- kik szégyenük a fizikai munkát s akik állásra várva csaknem tétlenül nézik, hogyan dolgoznak idős szüleik.