Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-10 / 289. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. december 18., kedd PÁRTÉLET Legyen fogadalomtéiel a párííagkönyv csere . A megye legtöbb pártszervezetében befejeződtek a tagkönyvcsetévél kapcsolatos ösz- szeírások. A pártvezetőségek még egyszer ellenőrzik, hogy minden párttag összeírása meg- történt-e, » megkezdik az új párttagsági könyvek kitöltését. A párthatározat értelmében december li-ig ezt a munkát is elvégzik és rendkívüli taggyűléseken adják át a párt tagjainak a várva-várt új tagsági könyvet. Minden párttag örömmel várja azt a pillanatot, hogy szíve fölé helyezze a vörösfedelü könyvecskét, mely a párt írott törvényeit tartalmazza s külsőleg, mind belsőleg a párthoz tartozás tiszta szimbóluma. Pártunkban az új-tagsági könyv átvétele mindig ünnepélyes, felemelő aktus volt, de különösen nagyjelentőségű ünnepi esemény ma, amikor a magyar munkások forradalmi pártja történelmi harcának fontos szakaszába léptünk. Az elmúlt egy év alatt pártunk vezetésével s barátaink segítségével a magyar nép Olyan frontokon harcolt és győzött, ahol a harc és győzelem tanulsága megacélozta a pártot s a párt vezette munkástömegek megtanulhatták, hogy forradalmi pártjuk nélkül nem győzhetnek, hogy a párt az elkövetett hibák ellenére is egyedüli forradalmi erő a nép szabadságára, békéjére törő ellenforradalmi erők ellen. Az ellenforradalom pusztító tüzében elégtek a gyengék s a párt soraiba furakodott álszenteskedő karrierista, áruló elemek. A párt az ellenforradalom elleni harcban megtisztult s bár kevesebben vagyunk, de tapasztaltabbak és erősebbek, mint bármikor. A harc azonban nem ért véget, folytatódik lankadatlan erővel az ideológiai frontokon. S e küzdelem a marxizmus-leninizmus győzelméért minden edddgnél nagyobb felkészültséget követel a munkáspárt tagjaitól. A párt tagjai, amikor átveszik az új tagsági könyvüket, abban a tudatban tegyék szívük fölé, hogy a tagsági könyv kötelességet jelent a párt és a nép ügye iránt. Vigyázni a párttagsági könyvre, mint a szemünk fényére nemcsak azt jelenti, hogy őrizzük a könyvet, hogy ne jusson az ellenség kezére, hanem azt is, hogy a párt szervezeti szabályzatának és a határozatainak szellemében dolgozunk, hogy minden tudásunkkal és erőnkkel a munkások győzelméért, a párt- és kormán ybatáro- eaéok végrehajtásáért harcolunk. Az új párttagsági könyv tíz évre szól. Régi számítások szerint, tíz év nem nagy idő egy történelmi párt, egy nép életében. Azonban a régi számítások megdőltek, a szovjet szputnyikok döntötték meg azokat. Határtalan-'1 megnőtt a sebesség, hatványra léptek az évek, S most azok a kommunisták, akik 1957 végén, a szput- nyik-korszak kezdetén népűink vezető pártjában tíz évre szóló új tagsági könyvet tesznek szivük fölé, érezzék fokozottan felelősségüket. Eegyenek a tankönyvesére taggyűlések e felelősség kifejezői, serkentsék a pártszervezet tagjait újabb mindennapi tettekre. A kommunisták a taggyűlésen kérjék számon egymástól, hogyan tanulnak, dolgoznak, harcolnak, mit tettek eddig és mit kívánnak tenni a következő napokban és hónapokban a pártkötelezettse- gek teljesítéséért. S amikor átvesszük új párttagsági könyvünket, fogadjuk meg, hogy a párt és tagkönyvünk tisztaságát megvéd jük mindenkor és minden körülmény között, ha keli, az életünk árán is. BÚCSÚ AZ ÚTTÖRŐVÁROSTÓL December 5-én véget ért az I. országos úttörő csapatvezetőképző tanfolyam Csillebércen. Minden megyéből érkeztek ide fiatal pedagógusok, hogy megvitassák és elsajátítsák az úttörőszervezetek helyes vezetésének módszereit. A mintegy 180 főnyi nevelő hangulatos estélyen búcsúzott egymástól. A táborvezetőség értékelte a rajok munkáját. Legtöbb dicséretben a Békés megyeiek részesültek. Hogy mivel érdemelték ki ezt a nagy megbecsülést? Erre néhány példa a sok közül: minden munkát versenyszerűen rendeztek meg és példamutatóan kivették részüket ezekből. Leghamarabb tanulták meg az úttörő-indulót, szép örsi falat terveztek, elkészítették egy úttörőtábor kicsinyített mását, elsők lettek a túrán is. A dicséreten túl sok-sok csokoládét kaptak. Az esti ünnepségen kultúregyüttesük mellett felléptek a fővárosi művészek (Romváry Gertrud, a Tüske-együttes), utána pedig megkezdődött a tánc, majd később a búcsúzkodás. Még egy utolsó koccintás a barátokkal, még néhány szó az Izgalmas túráról, utána búcsúra fel, várnak a falvak, a városok, a szülők, a vőlegények, vagy feleségek, és vár a munka, mindközül a legnemesebb, a jövő nemzedékének nevelése. — Viszotlátásra Csillebércen! — kiáltották a távozók után. Egy kicsit úgy éreztem, hogy ezek a szavak csak önvigasztalásból törnek fel a búcsúzók ajkán. Barátom ekkor vigasztalóul elmondotta, hogy közülük sokan visszajönnek januárban a téli, vizsgák titán pedig a nyári táborozásra, s akkor újra együtt örülhetnek az eltöltött napoknak. Búcsút Intettünk a zászlórúdnak, amelyen meg-megcsillan- tak a hópelyhek. Gulyás Sándor A Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozata A Holland Kommunista Párt Központi Bizottsága december 6-i ülésén tanulmányozta az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságáruik táviratát, amelyben felhívja a világ kommunistáit és munkásait, vállaljanak szolidaritást azzal a harccal, amelyet az indonéz nép Nyugat-Irián felszabadításáért a holland imperializmus ellen folytat. Az ülésen a Holland KP Központi Bizottsága nyilatkozatot hagyott jóvá, amelyben teljes határozottsággal ismét leszögezi, hogy Nyugat-Iriánt feltétlenül és haladéktalanul át kell adni az Indonéz Köztársaságnak. A Holland KP Központi Bizottsága üdvözli az indonéz dolgozóknak és az egész indonéz népnek Nyugat-Irián felszabadításáért vívott harcát és e harc támogatására szólítja fel a haladó gondolkozáséi és békeszeretó hollandokat. (MTI) A HAZAFIAS NÉPFRONT HÍREIBŐL Ma ülésezik a megyei elnökség A Hazafias Népfront megyei elnöksége ma délelőtt tíz órakot ülést tart. Az ülésen az elvégzett munkáról s a soron lévő feladatokról tárgyalnak. Szó lesz a viharsarki hónapokról és az ezzel kapcsolatos szakbizottságok megalakításáról. Az elnökség megbeszéli még a téli ismeretterjesztő előadások szervezésével kapcso’a- (os tervek végrehajtásának módját. Ezen túl meghatározzák a Hazafias Népfront elnökségeinek és bizottságainak kapcsolatát a kiíJ lönboző tömegszervezetekhez. * Néhány szó a iárási titkárok értekezletéről A Hazafias Népfront megyei elnöksége december 7-én, szombaton a járási titkárok részére értekezletet tartott. Az •értekezle eit Pusznyák János, az elnökség munkatársa ismertette a feladatokat, majd megbeszélték, hogy a téli ismeretterjesztő előadások sikere érdekében a járási és községi elnökségek együttműködnek a TTIT- vei és a tömegszervezeiekkel. Ezen túl a titkárok irányelveket kaptak az Ismeretterjesztés formáira is. Például jól bevált formák: az alkalomszerű előadások időszerű kérdésekről, élménybeszámolók a bel- is külföldi utakról, tanulmányi kirándulások tudományos kísérleti intézetekbe, tapasztalatcserék, stb. A titkárok helyesléssel fogadták azt a kezdeményezést, welja szerint a községekben az elnökségek hetenként egyszer a népfroiM helyiségeiben rendezzenek népfront estéket, ahol a résztvevők a helyi igényeknek megfelelő közérdekű kérdések megoldásáról vitatkozhatnak. HUSÁNG Koratftvasz volt. A fűzfavesz« szököm apró, selyemgombhoz hasonló barkák fakadtak. A többi fák még nem mozdultak, várták a meleg napsugarat; Várta azt Fodor Gyuszi is, hogy mielőbb szabaduljon a nehéz téhkabáttól s a téli ródli- zás'kor eléggé tönkretett csizmájától. No, meg azért is, hogy aminél előbb eltűnjön a sár a házuk előtti térről s rúgni lehessen az ősz óta heverő futballt. Hanem egy reggel, amint iskolába indulva kilépett a kiskapun, majdnem sírva fakadt. A kedves nagy teret, a sok lab- dázás, oicázás helyét vagy harminc ember gödrözte. Felismerte köztük fehér bajuszé nagyapját is, alá éppen az Ö házuk felé fordulva tömködte a pipáját. Futva indult feléje két gödör sor között. — Nagyapáin, máf.i. miért csinálják ezt... hol játszunk ezután? — kérdezte Miegve, sírásra álló szemmeL •— Fákat ültetünk kisfiam, öt év múlva, mire második gimnazista leszel, akár ezeknek a hűse alatt is tanulhatsz — hangzott a vigasztaló hangú válasz, megértve Gyuszi bánatát. Ami a játékot illeti, van rá játszótér, meg futballpálya. Gyuszi nem szóit semmit. O- lyan szomorúan köszönt el a nagyapjától, mintha az bugyii bicskát döfött volna legkedvesebb játékába, a futfoallfoa. Az Iskolában is csaknem pityereg- ve mesélte a f iúknak, mi történik a házuk előtti téren, amit ők grundnak neveztek, — Sebaj srácok! — mondta Vígh Ferkó —, majd focizunk a hullámtéren. Az jó széles. —■ Messze van az — kifogásolta Gyuszi, de most már kevésbé szomorúan, mert belátta, hogy nem változtathat a történteken« 9ég perc múlva bejött • tanító bácsi. Felolvasta a névsort, s aztán beszélni kezdett. Méghozzá arról, hogy milyen sok előnye van a fásításnak: fel fogja a szelet, a terjengő port s este csak úgy leheli magából az éltető oxigént. Azzal fejezte be előadását, hogy a községi tanács segítségért fordult az iskolához egy nagyarányú fásítási terv végrehajtásához. — A mi osztályunknak 200 husángot kellene elültetni a Kö. rös hullámterén. A munka önkéntes, fizetés nem jár érte. Aki vállalja, nyújtsa fel a kezét. Bízom benne, hogy nem marad szégyenben az V/b. A felhívásra 20 kéz azonnal a magasba lendült, tulajdonosaik még hurráztak is. Fodor Gyuszi, Vígh Fetkó és még néhány vérbeli focista keze olyan bizonytalanul emelkedett, mintha legalábbis feleltetés lenne számtaniból. • Mire eljött a nyári szünidő, kizöldiütek az elültetett cseme- tefák a Gyusziék előtti térségen és az ártéren is. Gyusziék délutánonként eleinte csak fogócskát játszadoztak. Ennek bizony áldozatul esett néhány husáng, meat vagy ráestek futás közben, vagy elkapták, hogy gyorsabban tudjanak elfordulni a fogó elől. Később Gyuszi kivitte a futballt s fejelni kezdett Váci Lacival. De csakhamar ösz- szecsődült vagy tíz gyerek s rúgták! kétkapura. Az egyik kaput Gyuszi védte. Egy erős lövésnél nagy ívben vetődött a labdára s kitörte a kapufául szolgáló husángot. — Ejnye fiam — hangzott fel háta mögött egy szemrehányó hang. — Hozd be a labdát, beszédem van veled. Ti pedig máshol játszatok — szólt rá a többiekre Gyuszi nagyapja. Gyuszi fülhegyig elvörösödve lépkedett nagyapja után. Viszketni kezdett a bőre a várható anyai fenyítéstől. A nagyapja ugyanis még csak meg sem baracké tta. Ha túlságosan felingerelte Gyuszi csínytevése, akkor is legfeljebb elmondta z anyjának. Annak bedig elég hirtelen természete volt, s oda-oda csapott Gyuszi érzékeny testrészire. Ettől félt nagyon most Is. De a nagyapja nem szólt semmit a kitört husángról. Elkérte Gyuszit az anyjától kötelet teríteni, meg markot szedni kétnapl aratáshoz. Elengedték, ment boldogan, hogy megúszta a dolgot fenyítés néíkíilNagy volt a hőség egész dél* előtt. Gyusziról patakzott a veríték, égett a háta, mert az inget is levetette. Alig várta, hogy dél legyen, amikor elheveredhet az őszi árpa-föld végétől nem messze lévő akácfák árnyékában. Dél is lett. Nagyapja egy kéve alá dugta a kaszát, letette a tökmányt és hívta Gyuszit e- bédeíni. Rántottcsirke hús, friss kenyér és túróslepény kerüK elő a gyókényszatyorból. Gyuszi úgy evett, mint a farkas. A sok jó falat láttán eszébe se jutott a „hét ágra” tűző nap és hogy nem az akácfák árnyékában vannak. Evés és ivás után azt mondja a nagyapja: no fiam, heveredj le, amíg megkalapálom a kaszát. — Hol kalapál nagyapóm? — Itt ezen a szent helyen. — Miért nem megyünk az a- kácfák alá a hűvösre? — Nem lehrt. Kárt tennénk. — Milyen kárt, hiszen léka» szálfák alóla a füvet? — Majd holnap megtudod, milyen kárt. Maradi csak.
