Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-06 / 286. szám
4 BEK£S MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. december 0., péntek Legyünk ml is néhány perere muzeológusok! A múlt emlékeiről és a ma gondjairól A majdnem félméteres hó szűzi fehér és sértetlen volt a bejárathoz vezető csapáson, amikor megérkeztem Nem a múzeum anyagára voltam elsősorban kíváncsi, hanem sok-minden másra, melyet el is mondtam Nagy Gyulának, a múzeum igazgatójának kellemesen fűtött, meleg irodájában. Nem tévedtem, amikor az első kérdésem az volt, hogy: „valóban kevesen látogatják a múzeumot?’“ Nagy Gyula elgondolkozott kissé, mintha máris magyarázatot keresne, aztán így válaszolt: — Sajnos, ez így van. Az iskolások még eljönnek néhanapján, de a felnőttek olyan ritka vendégek itt, mint a legértékesebb múzeumi tárgy. Azért mégsem így van ez, — gondoltam, hiszen nem egy ember tudja azt Orosházán, hogy milyen nagy kincs ez a múzeum, és menynyi gazdag tapasztalattal, tanulsággal jöhet el onnan a ritka látogató is. Hosszú percek teltek el azzal, hogy ezt a kérdést vitattuk, mégsem tudtuk véglegesen megállapítani, hogy hol a hiba? Pedig múzeumibarátok körével is dicsekedhetnék, kiknek a száma nem is kicsi, a pedagógusok nagy része is lelkes múzeumlátogató tanítványaival együtt, — mégis alacsony a látogatási forgalom, No, de erről majd később. Hatalmas munka, tudományos pontossá«, és munkaszeretet Ez a három tényező a legjellemzőbb Nagy Gyuláék munkájára. Mert mi is a feladata egy múzeumnak? Először a tárgyi gyűjtés, aztán a -karbantartás, és a publikálás. Hármas feladat, külön- icülön is nehéz és nem könnyű, sok szeretetek és tudást igényel. — És mind á három feladat tervszerűséget követel, másként semmitérő az egész munka.-> J A múzeum alapanyaga Juhász Ba'ázs volt polgári iskolai tanár gyűjtéséből került ki. Juhász Balázs «tudós ember volt, és a régiségek, néprajzi anyagok szerelmese, tanítványai valóságos kis muzeológusok voltak, és össze is hordtak mindent, amit otthon, a padláson találtak, vagy a határban kiforgatta az ekevas. Évekkel ezelőtt kezdték ennek az a- nyagnak a rendszerezését, és kiegészítését. Ma már pontos leltári naplót vezetnek még a legutolsó kis vasszegről is, melynek néprajzi, vagy régészeti szempontból jelentősége van. Valóságos anyakönyv ez a méteres nagyságú napló, és a tárgyak összes adata, le- tóhelye szerepel benne. Kitűnő néprajzi gyűjteményük és adattáruk országosan hires Meggyőződtünk róla! Nemcsak most, legutóbbi látogatásunk során, hanem régebben is, olvasva a különböző országos szaklapokat, értesítőket. Tavaly állították ösz- sze a régi orosházi kádárszerszámok gyűjteményét, a kendertermelés, feldolgozás szerszámanyagát, a híres orosházi papucsos-ipar munkaeszközeit. Nagy Gyula igazgató szellemi gyűjtsét is végez, évente több, mint egy hónapot ezzel tölt. A napokban készült el új tanulmánya, az orosházi fculcsoska’ács- készítés hagyományairól, és a lakodalmas szokásokról. Jelenleg az orosházi járás aratósztrájkjainak történetét gyűjti és dolgozza fel, különös súllyal az 1906-os nagy megmozdulásra. Évek munkája sűrűsödik majd ebben a gyűjteményben! Az ember azt gondolhatná hirtelen, hogy a tudományos feladatok mellett meglehetősen öncélú munka ez. Nem így van! A régi, lakodalmas népszokásokat öntevékeny színjátszóink, iskoláink mind felhasználhatják, és a pépi játékokat is, — A békési általános iskolákban a gyermekek legkedvesebb játéka az, amit mi gyűjtöttünk, és megismertettünk az ottani pedagógusokkal. Évszázados játékok ezek, és ma is frissek, szórakoztatók. Régészeti kincsesbánva az orosházi határ — Ez az igazság! — mondja Gazdapusztai Gyula, a hódmezővásárhelyi múzeum régésze, aki a napokban érkezett Orosházára, hogy újból, szakszerűen rendezze a múzeum régészeti anyagát. Kincsesbánya? Valóban az! Évszázadok, sőt évezredek nyomai kerülnek napvilágra az orosházi határban, és mennyi elkallódik ezekből! — Nem jelentik az emberek, aztán minden leletnek az a vége '’ilyenkor, hogy a gyerekek kezébe kerül, egy ideig kinevezik játéknak, aztán irány a szemétdomb!... Persze, javult már a helyzet ebben is. Elmond egy érdekes, jellemző esetet. — Három héttel ezelőtt érkezett egy bejelentés, hogy Tótkomlós határában, egy homokkitermelő helyen emberi csontokra és apró-cseprő használati tárgyakra bukkantak. Múzeumunk lelkes támogatója, lf j. Olasz Ernő, kardos^ kúti autodidakta régész azonnal kiszállt, és megállapította, hogy kelta, és szarnia. . nyomok kerültek napvilágra. Jelentettük a Történeti Múzeumnak is. ahonnan azonnal kantunk 6rt) forintot, és ifj. Olasz Ernő néhány emberrel megkezdte az ásatást. Az eredmény még nem ismert, jelenleg is dolgoznak. Szó esik még arról is. hogy Kar- doskút határában akadélmiai tervásatást folvtat dr. Méri István tanár, a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa. Valamikor évekkel ezelőtt árpádkor! falu nyomaira bukkantak ott, dr. Móri tanár már több árpádkori házat ás templom-romot ki is ásott. Ezek a leletek közel egyezer évesek! Gazdag és szép munka az, a- mit Nagy Gyula vezetésével az Orosházi Múzeum betölt, örömmel hallgattam, hogy a tanács rendszeres, sőt rendkívüli segítséget is ad a múzeumnak. Egy példa: a 'kardoskúti ásatás tervkerete kimerült, és a járási tanács nyújtott gyors segítséget, először 300, majd 1500 forinttal támogatva az ásatási munkát. Nagyszerű cse- 1 ekedet! íme, példaként állhat az Orosházi Járási Tanács más tanácsok előtt: még a múzeum munkája sem esik ki gondjaikból, és anyagi támogatást is nyújtanak, mert szükségesnek látták a segítséget. Gazdag program 1958-ban Ez évben több sikeres kiállításit rendeztek. Kerti Károly, Bazsali Ferenc és Rajki József orosházi művészek grafikai munkáit, és szobrait mutatták be a város társadalmának, majd a Műcsarnok reprodukciós és grafikai kiállítása kapott helyet több hétre az Orosházi Múzeum falai között. A bolgár népművészeti kiállítást is sokan látták, és most, néhány hét múlva a Békéscsabai Múzeum természetrajzi anyagát hozzák ált Orosházára. Távolabbi terveik: kora tavasz* szál megnyitják az új, régészeti kiállítást, és rendezik az egész múzeum anyagát. — Nagyon szeretnénk még iskolákban, üzemekben, termelőszövetkezetekben és máshol is népszerű tudományos előadásokat tartani, — mondja Nagy Gyula igazgató. Én magam több, mint húsz helyen jártam az idén, mindenütt örömmel fogadtak, de egyedül csak a tűzoltóságnál sikerült a hallgatóságot összeverbuválni. Mi adni szere térik, elmondani sok érdekeset és tanulságosat az Orosháza és környéki emberek életéről, múltjáról, de fogadják is el tőlünk! Csak ezt kérjük, és nem többet. Talán, ha olvasóink is érdeklődnek majd az Orosházi Múzeum munkája és gyűjteménye iránt, még hamarabb sikerül Nagy Gyu- láék terve, hogy ismeretterjesztő előadások százaival segítsék dolgozóink általános műveltségének növelését, hogy ne csak a kisiskolások térjenek majd be néhanapján a múzeumba, hanem mások is. sokan, hiszen tanulni, művelődni sohasem lehet eleget. Sass Ervin A BALASSI EGYÜTTES FARKASVADÁSZ CÍMŰ TÁNCA A műkedvelő táncegyüttesek a hagyományok ápolásán kívül igényességre, fegyelemre és közösségi szellemre nevelik nagyrészt fiatalkorú tagjaikat. A Bihari János csoport a Pécsi Mecsek e- gyüítes, az ózdi, a sztálinvárosi I és a szolnoki tánccsoportok tagjai [ szabadidejükben- saját klubjuk-f ban szórakoznak. A túrái «népi é- ! gyüttes tagjai a nyáron közös ba- j laton! utazáson vettek részt, a kapuvári népi együttes pedig egyik táncosának esküvőjén hagyományos kapuvári lakodalmi mulatságot rendezett. A népitánc hagyományok ápolásának egyik kitűnő eszköze a fővárosi népi táncosok klubja — amelyhez hasonló nemrégiben Szombathelyen is nyílt — és a népitáncosok bemutató színpada; Az itt rendezett előadások és szakmai viták jelentősen segítik a magasabb művészi színvonal és az igényesebb előadásmód megteremtését. A közeljövő tervei kő* zött szerepel az amatőr táncosok szövetségének megalakításai A 33 MILLIÓBÓL A kényelmeskedés — halál Ma szerte a nagyvilágban 33 millió kommunista párttag él. Ennek a roppant hadseregnek lóét békéscsabai közkatonáját mutatjuk be. Mayer László elvtárs házikója úgy bújik meg Békéscsabán a jamlnai téglagyár között, mint íecskefészek az eresz alján. A megyei könyvtár — ahol dolgozik— a város szívében, a Köröslagúna partján van. Ott segéd- erőlködik a „Laci bácsi’1, ahogy őt munkatársai tisztelik. Lábadozó beteg. Súlyos operáción e- sett át. Most itt ül az igen egyszerű bútorok közt, a kályha mellett, felesége társaságában, így, külsőre a betegségtől megviselten sem néz ki 63 évesnek. Alacsony termetével, sovány és mégis gyermtíkies arckifejezésével mindinkább egy hirtelen o- regedett fiatalembernek a benyomását kelti. Ám a szeme el- nyühetetlen életkedvet sugároz. — Nem becsültem magam soha sokra, de ez a két hét nagyon megsaenvedtetett. — A könyvtáriak mind kivétel nélkül meglátogattak. Ha nem volt látogatási idő, belo- oóztak hozzám és hozták a citromot, az almát, mindent, ami ilyenkor' jól esik az embernek. Mondták is az ágyszomszédok, hogy ez igen, ezek kollégák! Mellettem egy szegény ktsz-ci- pész feküdt, majdnem sírt, hogy óit senki sem látogat ja. Most tessék kérem egy szövetkezetben, ahol szinte testvérkém kellene élniük az embereknek, elfeledkeznek betegtársukról — mondja nagy méltatlankodva; majd a hazahozatalának a történetére tér. Nem tudta hogyan jöjjön. A taxi rázós az operáltalak, a mentőautóknak szerinte sürgősebb dolguk is van, minthogy őt kocsikáztassák. Nehéz helyzetében egyik elhunyt elvtársára gondolt: — hej, ha‘ élne a Bencsik Macó! A „higanyember’“! Biztosan megoldaná a dolgot. De most sem hagyták el. Maga a megyei tanács jött a segítségére. A tanács kényelme* nagy Pobjedája szállította haza. Gyermekkora, ifjúsága a fel- szabadulás előtti egész élete igazi proletársors. Hétgyermekes munkásszülők fia. Korán kerül árvaságra, nyolcéves kólában már kenyórkereső. Cipel, hóid, fát vág, mos. Elekor ragadja meg a targonca rúdját és — bizony szégyenünkre! — ma is húzza, hogy a könyvtárnak szene, fáj« legyen. Oly’ kemény, kegyetlen inas-sorsban van része, hogy 11 éves korában kénytelen „állást változtatni’“, azaz megszökik munkahelyóról olyan helyre, a- hol kevesebb a pofon és több a morzsa, A nyomor végighajtja az országon, míg végre cipésase- gédként felszabadul. Afekoí meg elkapja a 14-es háború. E* lőször hadiüzemben dolgoztatják, aztán odamondogatásáért kihajítják a frontra. Az összeomlás és 1919 már itthon találja, Nyomban jelentkezik vöröskato* mának. Innen, Békéscsaba alól, mint tüzér a híres Dezső-üteggéi az intervenciósok elől a Tiszáig vonul, hogy azután mikor a vörös Hadsereg erőre kap, ott verekedjen a kassai—eperjesi csatákban, egészen Bártfáig üldözve a cseh intervenciósokat. Persze Horthyék ideje alatt mindezzel hivatalos helyeken nem dicsekedhet. De nem is kell, nyilvántartják vöröskatomáskodását pontosan. Állandó, „szakszerű rendőri és esendőid kezelésben részesül. így tapos át felette is a huszonöt óv, de élteti a tudat, hogy osztályáé a jövő! A harmincas évek elején nősül, hozzávaló erőslelkű munkáslány vállalja vele a proletársorsot. A gyermekekkel karöltve jönnek a még súlyosabb gondolt. A felszabaduláskor élete pártjával együtt nyomban belép a kommunista pártba. Felesége MNDSZ-tag is lesz. Mindketten harcosak. — Most, hogy októberben kezdődött a baj, nyomban tudtam honnan fúj a szól, de a hangom elsodródott. A múltkoriban egy ifjúsági vezető a szememre is vetette. — Laci bácsi ne érezze magát kisebbnek a négy elemijével, maga az élet iskolájában egyetemet végzett. Nem mondom, jól esett az igazsága, de hát azért mégis az vagyok, aki, no. De azért még se lett baj. F.zer'ci- lenoszázrtiizenkilencben nem érhettek el bennünket a szovjet elvtársak, de most mindjárt Itt voltak! Közben feláll a kályha mellől. Kín torzítja az arcát. Felugróm; mi kell, hozom én! Felesége nyugtatom szói: — Hagyja csak elv társ. Keli a kis mozgás, másként sohasem áll talpra. És köz* ben a sokat próbált emberek nyugalmával nézi párja erőlködését. A nyomorúság megtanította őket arra, hogy gyakran csak szenvedés árán lehet célt érni, a kényelmeskedés — halál, A gyermekekre terelődik a szó. Négy volt. Egy játék közben tragikus módon meghalt. A legnagyobb, & Laci a szegedi e* gyetemen tanársegéd, de amikor teheti hazajön. Ilyenkor a Ids kertben tesz-vesz, vagy fát vág, vizet hord, hogy kímélje öregeink A Géza Pesten tanul, vegyész- mérnöknek készül. A gyermekeiről való beszélgetés, mint minden jó édesapát, őt is lírai hangulatba ringatja él szinte ünnepélyes szavakra készteti: — Mindig szerettem az embereket. Mindig felemeltem a szavam, ha valahol munkáslársa- ámmal szemben igazságtalanságot láttam. A magam keserves élete miatt is az volt a vágyam, hogy segítsek a gyerekeken, mert azoknak végtelen szüksá-' gük van a szereteti«, a támogatásra, no meg az öregeknek, a betegeknek is. De éreztem, hogy az én kis erőeskérn ehhez nem elegendő. így jutottam él odáig, hogy össze kel fognunk: « szomszédok, a város, az ország, •az egész világ egyetlen dolgos, szerető családdá kell, hogy változzék. Ezt akartam! Kommunista lettem, mi más lehettem volna? A húsából akartak hasítani — Én mindhalálomig kommu- • nista leszek. Akkor is azt mondtam, amikor fel akartak kon- colni érte, ma sem mondhatok mást — jelenti ki Vereska János, 63 éves nyugdíjas könyvtáros.
