Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-29 / 304. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. december 29., vasárnao PÁRTÉLET A járásban már több alapszervezetben lezajlott a tagkönyvki- osztó taggyűlés. A pártbizottság segítette a taggyűlések munkáját és összegyűjtötte a tapasztalatokat. A taggyűlések előkészítését azonban nem ellenőrizték gondosan és így a taggyűlésekre kiküldött aktívák a jó tapasztalatok mellett hibákról is beszámoltak. * Egyes alapszervezeteknél helytelenül azt gondolták, hogy a tag- könyvkiosztás ténye egymagában elegendő mozgósító erővel bír és elhanyagolták a taggyűlésre a szervezést. A csorvási Állami Gazdaság taggyűléséről heten, a esanádapácai Haladás Termelő- szövetkezetből nyolcán hiányoztak és talán legkirívóbb volt a taggyűlés gyenge szervezése a tótkomlósi Haladás Termelőszövetkezetben, ahol hetven párttagból csak tizenheten jelentek meg, amiért ott a tagkönyvkiosztó taggyűlést el is kellett halasztani. A járási pártbizottság levonta a tanulságolt és figyelmeztette az alapszervezeteket, — ahol még ezután tartanak taggyűlést — több gonddal, nagyobb felelősséggel készítsék elő a taggyűléseiket és vegyék át a jó tapasztalatokat is, mert a járásban ilyenek is vannak bőven. A tótkomlósi gépállomáson, a nagyszénási Eenirf Termelőszövetkezetben, Békéssám- sonban és Nagyszénáson a párt- szervezetek igen jól sikerült taggyűléseket tartottak. A pártveze- tőségek, a pártbizalmiak segítségével eredményesen mozgósították a párttagságot. Ezeken a helyeken a pártvezetőség nem elégedett meg azzal, hogy csak megbízta a pártbizalmiakat, ellenőrizték is a végrehajtást. A járásban eddig lezajlott taggyűléseken az alapszervezetek többségében jó beszámolókat készítettek a pártvezetőségek. A legtöbb helyen a kétfrontos harcból adódó helyi feladatokról beszéltek. Gsorvás községben a taggyűlés azzal foglalkozott, hogy milyennek kell lenni a jó kommunistának. A párttitkár elvtársnak a tagkönyv átadásánál — igen helyesen — minden párttaghoz volt néhány szava. Csupán négy elvtárs munkájához nem tudott mit Szólni, mert eddig nem bízták meg őket semmiféle pártmunkával. Most az új tagkönyv átvételét felhasználva, a négy elvtárs kérte a vezetőséget, hogy adjanak pártmunkát. A pozitív tényezők mellett a járási pártvégrehajtó bizottság felfigyelt olyan negativ jelenségre is, mely azt bizonyítja, hogy párttunkban, még ha elvétve is, de maradtak önző, karrierista emberek. Ezt bizonyítja, hogy az orosházi járásban az összeírásnál tizen kijelentették, hogy nem kívánnak a párt tagjai lenni. Két párttag elfogadható indokkal ö- regségére hivatkozott. Azonban a többiek megsértődésből határoztak így. Ifj. Varga Imre Gádoroson azt sérelmezte, hogy nem vették fel a községi tanácsra kocsisnak. A többiek is hasonlóan nem találták meg a pártban az „egyéni számításaikat”. Nem vitás, hogy az ilyen,.kommunisták” kilépésével erősödött pártunk. Akik öncélból, egyéni érdekből léptek a pártba és ezt eddig titkolták, ráébredhettek arra, hogy az MSZMP olyan párt, melyben nincs helye azoknak, a- kik egyéni érdekeiket fölébe helyezik a közösség, a munkásosztály, a párt érdekeinek és öncélból léptek a pártba. Az orosházi járási pártvégrehajtó bizottságban így értékelték a tagkönyv kiosztás tapasztalatait, s most azon munkálkodnak, hogy a tanulságot hasznosítva a további taggyűlések még jobb eredményeket hozzanak. PÁRTHÍR A csorvási községi pártbizottság december 30-án ülést tart, melyen a pártbizottság tagjainak ez évi munkáját értékelik. A tanácskozáson felhasználják a párttagság összeírásánál a személyes beszélgetések során hallott észrevételeket, a kommunisták javaslatait, melyek a pártbizottság munkájával kapcsolatosak. A tanácskozáson szó lesz a pártbizottság tagjainak aktivitásáról is, mert egyes pártbizottsági tagok nem dolgoztak úgy, mint ahogy a pártkoHek- tíva elvárta. Az eddig végzett munkát a párthatározatokból kiindulva értékelik és ennek alapján szabják meg a pártbizottság további feladatait. A napirend előadója Kovács János elvtárs, a községi pártbizottság titkára. Mai KOMMENTÁRUNK Ha ás fcia viol A kairói egyetem dísztermében december 26-án, csütörtökön délelőtt megkezdődött az afrikai-ázsiai szolidaritási értekezlet, mely egy hasonlóra emlékeztet, a bandungira. 1955-ben Bandungban ültek össze a világon az afrikai és ázsiai népek képviselői, hogy a gyarmat- tartó hatalmaktól függetlenül vitassák meg politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataik kérdését, valamint a világbéke ügyét, a békeharcba való részvételüket. Ba.-dungban, ahol az alaphangot szocialista ország, a népi Kína képviselője, Csu En- láj adta meg, a jelenlévők a békés együttélés öt alapelvének a jegyében tárgyaltak és vettek búcsút egymástól. A kairói értekezlet kissé más, nem politikai tartalmát, hanem külső arányát illetően: szélesebb, átfogóbb! Bandungban még csak 27 afrikai-ázsiai ország képviseltette magát szőkébb formában, miniszteri síkon. Kairóban azonban már ott vannak a társadalom küldöttei, a nemzeti mozgalmak képviselői is. Eljöttek a szabadságáért harcoló Algéria, Ciprus, Omán és a gyarmati sorban lévő Kamerun és Szomáli-föld küldöttei. Több afrikai ország küldöttségét nem engedték reakciós hatóságaik Kairóba és mégis a jelentkező 46 ország közül 37 ország 500 küldöttje van jelen az értekezleten, melynek máris hatalmas világvisszhangja támadt. A Pravda azt írja, hogy: „A történelem tanúsága szerint a nemzeti felszabadító mozgalmak és a szocializmus hatalmas erőinek együttműködése a legfőbb biztosítéka annak, hogy az emberiség életéből mielőbb eltűnnek az olyan viszonyok, mint a függés és kizsákmányolás." Az As Saab kairói lap a találkozót így jellemzi: „Az értekezlet a világ népessége felének gyűlése, amely a háború ellen és a szabadságért folytatott, elszánt harcukat tükrözi." Mao Ce- tung az értekezlethez intézett üdvözlő táviratában a bandungi szellem terjesztéséhez, a függetlenség, a béke megőrzéséhez való nagy hozzájárulásnak nevezi a találkozót. Az ázsiai és afrikai népek képviselői Kairóban a világ-nyilvánosság e- lőtt,, izzó, építő békevágytól fűtve, ítélik el az atomháború előkészítőit, a gyarmati sorban élők, a szabadságukért küzdők hóhérait. Az amerikai, angol, francia, spanyol, holland és portugál gyarmatosítók elleni hatalmas vád a száz- és százmilliók nevében beszélő 500 küldött hangja, melyből a gyarmati rendszer lélekharangjának kongása és a béke roppant erői diadalmas kórusának harsogása hallatszik! Ha reá gondolunk, Makszlm Gorkij „Anya” című világhírű re-* gényének Pellagéja jut eszünkbe, aki Pável fiával együtt vált ad eszme harcosává. Amikor özv. Gyuska Jánosné férje meghalt, 17 évi'boldog házasága után hat gyermeket nevelt fel özvegyen. E- zemyi gondot dajkált szívében, míg főzte szegényes eledelüket. Egész szívét, leikét szülötteinek adta és most elment. De nemcsak a hat gyermekéért, hanem annál többért harcolt, küzdött fiatal kora óta. ö mégis azóta számította be magát a mozgalom harcosai közé, amióta János fiával együtt küzdött a 30-as években. Gyermekei közül különösen János fiát szerette legjobban, hisz ö volt a család szemefénye. Egy édesanya azt a gyermekét szereti legjobban, aki legtöbbet szenvedett. János fia. által jutott ő is szívvel-lélekkel a mozgalomba. Később a többi gyermekei is bekapcsolódtak anyjuk és bátyjuk példájára. János fia 1938-ban került először Horthy börtönébe, azért, mert kommunista volt. A börtönévek után János hazajött, hogy eszméit töretlenül hirdesse. Hány álmatlan éjszakát kellett átvirrasztania az édesanyának, félve, hogy mikor kopogtatnak a pribékek fiáért, aki 8—10 évet töltött eszméiért ad ország különböző börtöneiben. 4f kellett élnie, hogy György fiát 1940-ben Jánost követő eszméiért megkínozták és ebből kifolyóincf 1942-ben meghalt. Nem sokkal később gondolatban nfár János fiát is eltemette, hiszen évekig nem kapott róla hírt. Mily boldogság volt a szenvedő, aggódó édesanyának és testvéreinek, amikor 1945- ben János fiukat szovjet századosi egyenruhában magukhoz ölelhették. Az öröm és a boldogság azonban szűk marokkal mérte adományát a Gyuska családnál. Az édesanyának át kellett élnie 1934 októberében fia tragikus halálát. A sok szenvedés és megpróbáltatás közepette pártunk eszméje adóit erőt neki, melyhez az utolsó percéig hű maradt. Munkásmozgalmi' tevékenységéért ez év októberében pártunk elismerő oklevéllel tüntette ki. Eszményi magasságban áll az a munkája, amellyel harcos kommunistává nevelte gyermekeit. özv. Gyuska Jánosné 71 éves korában, december 25-én, szerdára virradó éjjel szívbajban meghalt. Temetése december 27-én, pénteken délután 2 órakor volt, nagy részvét mellett Békéscsabán, a vasút melletti temetőben. Eps wasiiingtoiii úkmjú szerint az Egyesült Maiitoknak „engedményeket keit adnia a Szovjetuniónak“ A News Week washingtoni szerkesztősége úgy tudja, az Amerikai Külügyminisztériumban mind több és több hivatalnok véleménye az. hogy „az Egyesült Államokat rá kell szorítani azon tény elfogadására, hogy engedményeket kell adnia a Szovjetuniónak.0 Ügy okoskodnak, Washingtonnak engednie kell a kővetkező három pont tekintetében, — hogy Igazi megegyezést lehessen elérni a két ország között, éspedig: 1) az Egyesült Államoknak leszerelési megbeszéléseket kell folytatnia nemcsak a Szovjetunióval, hanem a Kínai Népköztársasággal is, 2.) be kell szüntetni a vasfüggöny mögötti népekhez intézett propagandaáradatot, 3.) el kell ismernie a Szovjetunió érdekeit a Közép- Keleten. (MTI) Villanyt kapott a szeghalmi újtelep A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói karácsonyra a szeghalmi újtelepen befejezték a villamos vezetékek é- pítését. Jelenleg 40—50 fogyasztó lakásán dolgoznak, ahová a villanyt még ebben az évben bevezetik. A GEPEK SZERELMESE „Biztosítás a szocializmusban“ A megyei tanács végrehajtó bizottsága és az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága: „Biztosítás a szocializmusban” címmel 1937. december 28-án Békéscsabán a Csaba szálló téli kertjében anl(étot rendezett. Előadó volt Pánczél István, a Békés megyei Állami Biztosító igazgatója. Miután megtudtam, hogy ő a Mezőkovácsházi Gépállomás e- gyik legkiválóbb szerelője, oti akartam vele beszélgetni a kalapálástól hangos műhelyben, A műhely vezetője azonban azt mondta, jobb lesz, ha az ő iro-> «tójában beszélgetünk, várjak egy kicsit, mindjárt behívja. Vártam, s közben próbáltam elképzelni milyen testalkatú, hány éves lehet ez a kiváló szerelő, Seres Mihály. Hamarosan benyitott. Van vagy 180 centi magas. A háta egy kissé meggörnyedt, vagy a hirtelen növésben, vagy a nagy- kalapács emelgetésében. Az arcáról nemigen lehet leolvasni korát, a 28 évet. De ha csak a haját látnám, 50 év körülírnék nézném, mert bizony az nagyon deres már. Meglepetésemben a hajával kezdtem a beszélgetést. Valami nagy megrázkódtatást sejtettem korai őszülése mögött. Nem volt semmi azt mondta, fajtája ez neki. Ügy vált szakemberré, mint általában sokan mások. Tanuló-1 nak szerződött, még 1944-benJ egy csanádapácai gépész kisiparoshoz. Ott tanulta meg a szakma alapfogalmait. Aztán sok minden rakódott erre az a-* lapra, a honvédségnél is, mivel műhelybe tették. A sokoldalúságot pedig leszerelése után 1953 óta szerezte meg a Mezőkovács<- házi Gépállomáson. Sokat olva-1 sott, meg aztán kiváncsi volt minden gép konstrukciójára, hibájára. A honvédségnél azt tanulta, hogy nincs lehetetlen. Akkoriban történt, hogy a szerelők kimondták a szentenciát egy erőgép felett: ezt nem lehet megjavítani. Seres Mihály elvállalta és hozzálátott Névéll Gyulával. Meg is javították. A siker megnövelte tekintélyüket, s azóta ő rájuk bízták a kompNéhány mesjtgjíés az orosházi Járásban megtartott taykönyvkiosztá taarary ülésekről
