Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

Jól sárt a hamuli Kossuth Tsz A szorgalmas munka a kamuti Kossuth Termelőszövetkezetben meghozta az eredményt. A kilenc- száz hold földön gazdálkodó 128 tsz tag közül senki nem panasz­kodik. Persze panaszra nincs is o- kuk. A zárszámadás szerint min­den munltaegységre 8 kilogramm búzát, 10 kilogramm kukoricát, 4 és fél kilogramm árpát, 4,5 kilo- gramm takarmányrépáit, 35 deka­gramm cukrot és 5,70 forint kész­pénzt osztottak. Nagy Imre, a tsz egyik növény­termesztője hat hónap alatt 238 munkaegységet szerzett — noha a nyár folyamán még betegeske­dett is. Fodor Bálíntné, Orosháza, Az úttörők csapat-krónikása Írja Izgalmas napjuk volt a napokban a vésztői általános is­kola II. Rákóczi- Fe­renc fiú úttörő csa­pat tagjainak; A paj. tások beneveztek a járási asztalitenisz versenyre. Az izgalom nem volt hiá­bavaló. A verse­nyen első lett Bencsik Pál VIII. osztályos pajtás, aki jutalmul egy Pajtás fényképezőgépet ka­pott. Most megkezdődött a téli vakáció. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi, úttö­rők abbahagytuk ter­veink megvalósítá­sát. A vezető pajtás-- sál összeállítottunk egy munkatervet, íme: A szünidő alatt átrendezzük őrsi fa­lainkat, illetve kie­gészítjük azt; megta­nuljuk a kirándulás­hoz szükséges útjele- ket; a karjeleiket; ma­dáretetőket készí­tünk; dalokat, tánco­kat 'tanulunk és a szünidő utolsó nap­jaiban kirándulást rendezünk a közeli erdőbe. Ha olyan lesz az idő, csapatunk egy korcsolyapályát ké­szít, s azt a szünidő­ben rendszeresen gon­dozzuk, s a kisebb pajtásakat — akik korcsolyázni még nem tudnak — meg­tanítjuk. Ez a mi munkatér- vünk. Pákozdi Mihály csapatkrónákásj Veszítő. rtWWVWlWWWVWVVVW^VW»WVVVWWV> Egy alig ismert háziipari szövetkezetről A gyulaiak örömére megkezdődött a gyógyfürdő fel­építéséhez szükséges alapozó mun­kálat és mélyfúrás. A mélyfúrást a Ceglédi Mélyfúró Vállalat vál­lalta. A- szorgalmas kezek már az alapozáshoz szükséges földmun­kálatokon dolgoznak. Az alapozás előtt ugyanis mintegy 180 mázsa cementet, 100 köbméter sódert építenek be a 49 méter magas fú­rótorony betonalapzatába s az erőgépek számára szükséges be­tonalapzatba. Bányai György fürdőügyi megbízott, Gyul-a. Segített az igazgató Huszonegy hónapos kisfián) súlyos beteg volt, két hétig fe­küdt ágyban, férjemmel közösen ápoltuk. Sajnos, minden igyeke­zetünk ellenére, gyermekünk 48— 41 fokos lázzal küzdött napokig Végül is férjem beszélt üzemünk igazgatójával, Stuck Ferenc elv­társsal, aki megígérte, hegy se­gítségünkre lesz gyermekünk megmentéséért. ígéretét be is vál­totta, Amikor megkaptuk a kór­házi beutalót, eküldte hozzánk a gépállomás gépkocsiját s azzal vit­tük be gyermekünket a gyulai kórházba. Stuck elvtársnak itt, a Népúj­ságban mondok köszönetét önzet­len segítségéért. Csapó Sándomé, Orosháza. A múlt év nyarán alakult meg Dobozon a .kukoricahéj, vagy köz­nyelven csuhéfeldolgozó háziipari .szövetkezet. Az alapító tagok még ' a múlt év nyarán betanítottak több olyan asszonyt és leányt, a­kifcnek kedve van ehhez a munká­hoz. A kukoricatöréskor össze­gyűjtött és gondosan kezelt fehér kukoricahéjból aztán megkezdték a rendszeres teamelést, Az arány­lag értéktelennek látszó héjból, Valóban nincs minden rendben a békési 2. sz. Cukrászdában! November 25-e lehetett, amikor I Sándor levelét elküldtük Ifivizsgá- a szerkesztőségbe érkezett Krizsán iáéra a Földművesszövetkezetek Ottó Sándor tizenkét oldalas leve-' Békési Járási Központjához. Gon- le. A békési 2. számú cukrászda dőltük őszinte választ adnak a dolgozóira és egy sor hanyagság- szerkesztőségnek a levélben írot- var panaszkodott. Krizsán Ottó takra. Nem is csalódtunk; „A november 27-én hozzánk érkezett panaszos levélben írotta­kat kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a 2. számú cukrászdában — a december 6-án, 7-én, valamint 9-én tartott „szúrópróba" ellen­őrzéskor — az egységben dolgozó kartársnők a beérkező és távozó vendégeknek nagyon ritka esetben köszönnek. Az asztalokhoz való ^kiszolgálás is vontatott volt. Ott létünk alkalmával is előfordult, ^P.ogy a másodszori kiszolgálás csak félórai késéssel történt meg. Az asztalnál ülő vendégeket nem látogatják annak ellenére, hogy kü­lön felszolgáló van. Ahelyett, hogy a vendégekkel foglalkoznának a kályha mellé ülnek, vagy éppen a kiszolgáló pult egyik sarkánál társalognak. Előfordult olyan eset is, hogynem azt az árut vitték ki, amit a vendég kért. A feketekávé gyengébb minősége pedig abból követ­kezik, hogy az adagoló kanalat nem teszik tele babkávéval. Hiá­nyos volt a fogyasztó árak feltüntetése is. Sőt több süteménynél az előírt súly sem volt meg. Megállapítottuk, hogy a panasz tevőnek minden tekintetben igaza volt. Éppen ezért javasoltuk a helyi földművesszövetkezeti igazgatóság elnökének, hogy a 2. számú cukrászdában lévő vezetőt, valamint a felszolgálót részesítse büntetésben, s amennyiben mun­kájukon ezt követően sem változtatnak, úgy szigoríibb felelősségre vonást alkalmazzon. Pető Mátyás járási ig. elnök. Nagy László járási kér. felügyelő.” 'll angverseny Mezőkovácsházán A lakosság segít a tanácsnak és — viszont fél év eredményeit és az 195S’. évi terveket. A községfejlesztési ter­vek tervszerű és megfontolt fel- használásában nagy része van Soós János vb-titkár elvtársnak, aki valóban szívén viseli a köz­ség fejlesztését. N. J. járási tanács, Szeghalom,­kerek és hatszögletű, gyönyörűen kidolgozott kenyeres kosarakat készítenek. A tagoknak igen jó kereseti le­hetőséget nyújt a kukoricahéj fel­dolgozása. A kerek kosarak elké­szítéséért darabonként 10, a" hat- szögletűekért pedig 13 forintot kapnák. Egy-egy gyorskezű asz- szony, vagy leány 1G0-—170 dara­bot is elkészít havonta, ami 1900 —2000 forintos keresetet jelent. A jó kereseti lehetőségeken felbuz­dulva, az időközben béjáhx’tottak- kal együtt már csaknem százra növekedett a tagság számai A kosarakat havonként gyűjtik össze s szállítják tovább a fo­gyasztókhoz. Amint a szövetkezet egyik tagjától hallottam, a kosa­rak főleg vendéglők és éttermek részére készülnek. A hosszú téli estéken a szorgos kezű asszonyok és lányok összegyűlnek és beszél­getés, vagy éppen dalolgatás köz­ben serényen formálják a tetsze­tős kosarakat. Ifj. Cs. Molnár István Doboz-Geiia 17. VVWVVWVW«VVVW(/VWVVVVVWV-ÄVVVV'Ä'yV>A^AAyVVVVWVV>VVVrfWWVVVWVWW\/ A köaröáladányi lakosságnak hosszú évek óta sok bosszúságot és kellemetlenséget okozott a holt-Körös egységtelen folyása következtében visszamaradt isza­pos, pocsolyás vízláda. Sok bajt okozott ez egészségvédelemben is. Valamennyi tanácsülés, kisgyűlés volt, minden esetben bírálták ér­te a községi tanács vezetőit. Az ez évi községfejlesztésd tervben elsőnek ütemezik be egy viűaííty- motosrt, amivel a visszamaradt vi­zet á lapályos részből ki' tudják sziva/tmi. A villanymotor megvé­telére és a beszerelési munkála­tokra több mint 40 ezer forintot költöttek, Látva a községi tanács veztőinek igyekezetét és ígéreté­nek valóraváltását, a lakosság naponként növeli a községfejlesz- tést alap címén befizetett össze­get. Egy héttel ezelőtt a lakosság­nak, több mint 65 százaléka eleget tett ilyen irányú kötelességének. Egyébként a napokban ismertetik a tanácsi agők választóikkal a II. köszöntés Zsadányban Zsadány község minden lakója nagy izgalommal készül a köze­ledő szilveszteri ünnepre. Ezen a napon hagyományos szokás szerint hangos kongatással, csö­römpöléssel száguldanak a fia­talok végig-végig az utcán s a- hogyan a zsadányiak mondják, alaposan kiforgatják sarkából az új esztendőt s vidám nóta­szóval köszöntik a helyébe lépő új évet. Sűrű köd és szokatlan sö­tétség ülte meg a községet nemrég. A sötét utcákból ürmpelőbe öltözőt emberek siettek a járási művelődési ház felé. Siettek Kodály Zoltán 75. születésnapja tiszteletére rendezett hang­versenyre. A teremben kí­váncsi arcok, kisebb cso­portok találgatták a műsor­számokat. A nézőtéren kialudtak a lámpák, a függöny előtt megjelent Szilágyi Lajos, a gimnázium magyar szakos tanára és emelkedett han­gon emlékezett meg Kodály Zoltán sok nehézséggel tel­jes alkotó útjáról. Amikor elhangzott a zárszó, felgör­dült a függöny és Szirmay P“'a vezénylésére felcsedült Kodály jól ismert melódiá­ja, a Nagyszalontai köszön­tő. A közönség nagy taps­sal fogadta az általános is­kola és a Hunyadi János gimnázium énekkarának közös együttesét. A műsor további részé­ben az általános iskola énekkara Kodály népdalai- bó. adott elő. A műsort szó­rakoztató számok tették változatossá, majd zongo- rakettőst, énekszólót hallot­tunk zongorpikisérettel és harmonika szólót. A közönség nagy megelé­gedéssel fogadta a tanuló Ifjúság műsorát. Ügy-érez­tem, mindenki kellemesen töltötte el ezt az estét. Járásy Erzsébet, a KISZ tagja, gimn. tanuló. Szomorú hírt hozott a postás december 11-én az orosházi teihénjérás házai közé — Bakosék- hoz. Távirat érkezett Canadából. Nem is ma­gyarul volt írva. Egy canadai orvos írta: „Fiuk, Bakos Imre ok­tóber 5-én a vadászaton lövést kapott. Én kezel­tem, de súlyos sebeiben október 25-én belehalt." Ennyi volt a táviraton. Nem lehet leírni az édesanya fájdalmát. So­ha nem felejti Bakosné, hogy fia. köszönés nélkül hagyta itt őket s ment Budapestre, ahol nem sokkal később az ellen- forradalom viharába ke­rült. Vajon ká tudja el­mondani szüleinek, az édesanyának, hogy mi­lyen kényszer, rábeszé­lés, vagy éppen a ka­landvágy vitte fiát a ha­táron túlra, a messzi idegenbe? Valószínű, senki sem. A szomorú távirat megérkezése óta Rakos- né öss.7efört, ideeössze- roppanásban szenved s csak az orvosok tartják benne az életet. Decem­ber 2-én is ott sírt. zo­Igy halt meg Canadában a 16 éves orosházi Bakos Imre kogott az SZTK-han s szinte magán kívül ron­tott be az orvosi rende­lőbe. — Doktor úr kérem..: A szívem nagyon fáj..: Oda a fiam örökre... Meghalt... Érti doktor ú-ú-úr... Szörnyű volt e sza­vakat hallani. Amikor az SZTK-ba ez történt mátr egy hónap telt el Bakosné fia ha­lálhírének megérkezésé­től, de az édesanyát még ekkor is éppen úgy gyö­törte fia visszavonhatat­lan halálhíre, mint az első napon. Egy édes­anyának nincs keserve­sebb, mint abban a tu­datban élni, hogy fia soha többet nem tér ha­za a családi fészekbe. Ki tudja, mennyit szenvedhetett. Bakosné disszidált fia a messzi idegenbe az anyai s az apai szeretet nélkülözé­se közepette, betegen? Ki tudja, hányszor hívta fájdalmában az édesany­ját segítségül? — hiába. S ki tudja, hány magyar gyermek sóhajt fel ke­servesen túl a határon nyomorúságában most e karácsony napján, hogy mégegyszer hazajöhes­sen? Az ellenforradalom ke. gyelten szele sodorta Bakosné fiát is az ak­kor annyira hirdetett „ígéret földíém", mint megannyi fiatalt a múlt év őszén. Szabad volt akkor a határ. — Miért nyitották meg a határt? — zokogja most a szomorú édes­anya. Azonban Bakosné be­teg szívére már nehé2 orvosságot találni, leg­alább is jóidéig nem le­het. \ nyugati urak ..el­vadászták’1 tőle gyerme. két, akit annyira szere­tett. A szomorú szülőknek őszinte részvétünket küldjük, 'mi, az orosházi nőtanács és a békebl- zottság tagjai és vezetői. Szeretnénk fájdalmukat enyhíteni — de sajnos, tudjuk, ez a legnehe­zebb. Mindég emlékezni fo­gunk a 16 éves Bakos Imrére, akinek a véres ellenforradalom miatt kellett .a szülői háztól sok ezer kilométerre, messzi idegenben meg­halni. Igaz, Piaíkosékon kivül hazánkban a múlt év ősze óta sokan meg­értették már, hogy 1056. októberében —novembe­rében mennvi_ keserűség, mermvi gyász zúdult megannyi csoiádra. Éppen ezért most, ha keü, csatasorba áJT'mk, hogy soha többet ne történhessék meg az, ami a 16 éves Pa'*os Im­rével, hogy soha többet ne omolion könny Rá­kötné és a többi édes­anya szeméből. Fodor Báb ütné, OvTH3>* fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents