Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 19*7. DECEMBER 25., SZERDA 12 oldal. Ara: 80 fillér II. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM Vrasárnap hatvan kék ruhás ’ kislány állta körül nevelői-) vei egy ütt az ajándékokkal körül­rakott, díszektől, égő gyertyák­tól fénylő fenyőfát a dévaványai nevelőintézetben. Karácsonyt ün­nepeltek. Az ünnepségen két vi­lág elevenedett meg: ott volt a hatvan kék ruhás kislány és ott volt — Móricz Zsigmond Árvács­kája. A hatvan közül az egyik magára öltötte az úri világ árvái­nak gúnyáját, a nyűtt bakancsot, a nyűtt kabátot s elmondta, meny­nyire vágyott Árvácska egy szere­tő kéz után, mely megsímogatná fejecskéjét, gyertyát gyújtana ne­ki karácsonykor... Bizony így volt akkor — csak vágyuk volt az Árvácskáknak, a szívet hasogató vágy. Ki gondolt akkor velők? Akiknek szívük volt hozzá, azok maguk is árvák voltak, saját hazájukban honta­lanok, karácsony olyan keserű napjuk volt, mint a többi. Kará­csonykor is, máskor is .szűkös volt a kenyerük, nyűtt a ruhájuk és legtöbbször a test melegétől fül­ledt szobájuk, ők voltak a kala­péi»' a csákány a kasza mesterei; ők csinálták a csizmát, a ruhát, ők vágták a meleget adó fát és csinálták a karácsonyfára a csil­logó díszeket. Sütöttek kenyeret, kalácsot, gyúrtak csokoládét. Minden a földön őket dicsérte ak­kor is, csak azok nem, akik e föld urai voltak, akik mindent birto­koltak e hazában: erdőt és folyót, vasutat és gyárat, bányát, követ, téglát és minden javak teremtő­jét: a munkás embert. S ridegen, úri gőggel feszengtek, ha nyűtt ruhás került közelükbe, ha nyűtt ruhás ember gyermeke áhitatosan nézte gazdag csillogásukat. Igaz, a szeretet szót olykor ajkukra vették, amikor bizonygatndok kel­lett „emberségüket”, még inkább hályogot kellett vonulok az embe­rek szemére. Ilyen alkalom volt a karácsony, amikor a szeretettől, a békességről beszélt a pap, a jóté­konysági egyletekben a „mélfósá­gos asszony", a pezsgős poharak mellett a „vezérigazgató úr”, és minden koronázott és koronázat­lan tolvaj, akinek meg volt az o- ka, hogy Magyarország árváit, a kalapács, a csákány, a kasza mes­tereit hitegesse, „isteni rendelés”- ■nek,mondja a rongyosok sorsát, M ind ez percek alatt végig szántott az emberek szívén, eszén, amíg a dévaványai neve­lőintézetben a kék ruhás lányka felidézte Móricz Zsigmond Ár­vácskáját. Iszonyú emlékek. Még rágondolni is rossz. Békesség, sze­retet akkor, a harmincas évek­ben? Az idősebb nemzedék ne •mlékezne Gömbös Gyulára, a fa­sizmus magyarországi szálláscsi- náiójára, Szálasi bandájára és a többi politikai gengszterre, akik faji gyűlölségre uszítottak? Ki ne ©r: .éhezne, hogy Hitler háborúba rohanó szekeréhez kötötték há­zi kai s oda dobták -népünk szi­ve-virágát a biztos piisztulásba? A halál táborokra és mind am*. Irta: Cserei Pál ami a pokol kínjaival sem hason­ulható össze? Ez volt az úri világ „békessé­ge’“, „szeretete", amely újra szülte az árvákat, a Árvácskákat, És most vasárnap, amikor a dévavá-j nyai kék ruhás lánykák karácso­nyi éneke szállt, újult erővel hasí­tottak bele az emberek húsába, szívébe a közel múlt borzalmai. Újult erővel tépték fel a karácso­nyi dallamok a régi sebeket és közben a jelen is az emberek elé tárulkozott. A jelen, mely itt a dévaványai intézetben is testet öltött: a félárva és egész árva kék ruhás lánykákba, akiktől nem un- dorodva-feszengve fordulnak el a ma urai, a kalapács, a csákány, a kasza mesterei, hanem meleg ott­hont, „jó tál ételt" adnak nekik. Nem, apát, vagy anyát nem lehet sohasem adni nekik, de emberi szavakat, emberi életmódot igen! Árvák ők, de nem Móricz Zsig­mondi Árvácskák. ^ sakhe-gy a jelenben más is van. Nem mindenütt és nem mindenkinek fájnak az Ár­vácskák. Amíg hazánkban és a többi szocializmust építő ország­ban ésszel és szívvel küzdenek, hogy minden becsületes ember.-— ifjú és agg — úgy éljen, mint em­ber, addig a tőkés országokban ma is a Móricz Zsigmond rajzolta Árvácskák ezrei vágynak egy sze- rető-símogató kéz után, ezer és millió kalapács-, csákány-, ka-, szamestemek olyan keserű az ün­nepnapja, mint a többi nap. Ezer és millió azoknak a szánul, akik saját hazájukban árvák, kisemmi­zettek, akiknek a szavuk annyi, j mint nálunk volt Gömbösék, Szú-! lasiék idején a magyar munkások­nak, kubikosoknak. Ezer és mii- ! lió azoknak az embereknek a szá- - ma még. akiknek a szavára nem j hallgatnak az uralkodó körök, a- i kiknek a szavát olyannak tekin- ' tik, mint tanyás gazda a kutya- 1 vakkamtást. Ezért van az — töb- i bek között —, hogy Nvugat-Né- metországban akár hogyan tilta­koznak az amerikai katonai meg­szállás ellen, az amerikai rakéta kilövőhelyek létesítése ellen, még- gis továbbra ott állomásoznak az amerikai csapatok és atomágyu- kat, g más tömegpusztító fegyve­reket szállítanak Nyugat-Német­országiba. Ugyanakkor sem Nyu- gat-Németomszágban, sem más tőkés országin egy szót sem szól­nák arról a tengernyi szenvedés­ről, melyet az első és a második világháború okozott az emberek­nek. A keserű tanulságok hiába élnek ezekben az emberek­ben — az uralkodó körök ezt semmibe veszik, s a maguk szája íze szerint cselekszenek. Az em­ber józanságával hiába igyekszik kifürkészni a természet titkát és ma már — mint a Szovjetunióban — atomerőműveket is teremteni, a tőkés világ urai mindezt nem az emberek szolgálatába akarják ál­lítani, hanem az emberek ellen, az ember és annak alkotásainak pusztítására. Egy szóval: egy újabb háború kirobbantására ké­szülnek. \ Mindez újra és újra átviUant a- zokon, akik ott voltak vasárnap a dévaványai nevelőiintézet kará­csonyi ünnepségén, akik olykor­olykor kezüket takarták el görbü­lő ajkulcat. Átvillant rajtuk: va­jon lehetséges az, hogy néhány politikai gengszter lángra lob­banhatja a világot és miattuk lenne még több árva, miattuk mardosná még több anyának ke­serű bánat a szivét? Jg izony az őrültek sok minden­re képesek. Mégis, ha va­laki csak az Árvácskára gondol és azt akarja, hogy a békesség, a szeretet ne csupán szavak fűzére legyen, hanem valóság, akkor a szeretet, a békesség e szinbolikus ünnepén is, karácsonykor, szívé­vel, eszével együtt van mindazok­kal, akik nem háborút akarnak, hanem békés alkotó munkát, hogy minden kalapácsot, csákányt for­gató mesternek, szépüljön az éle­te, minden árva gyermeknek o- lyan otthona legyen szeretett ha­zánkban, mint dévaványán annak a hatvan kékruhás kislánynak. :! Ä Békés megyei állami gazdaságok gyermekeinek Iáig karácsonya A Békés megyei állami gazda- [ Ságokban bensőséges fenyőünne­pet rendeztek a dolgozók gyerme- ' ■ kei számára. A Muronyi Állami ' Gazdaságban például több mint , háromezer forint értékű ajándé- ' I kot osztottak szét a gyermekek : között, a Mezőhegvesi Állami Gaz- j dóság üzemi konyháján félmázsa I finom süteményt sütötték az ap- | róságokmak. Örniénykútom a gye- I rekek egy-egy kiló almát és sza- | Ioncukrot kaptak, de nem feled- j keztek meg a felnőttekről sem: a | kimagasló eredményekkel záró j gazdaságban a dolgozók fejen- j ként háromszáz forint jutalomban 1 részesültek. Kínában az állami vezetők is és a keresztény egyház vezetői is a szocializmusért munkálkodnak Lapunk munkatársa beszélgetett Kwan Shun Ting kínai evangélikus püspökkel December 21-én a Békés megye; evangélikus egyház vezetői meghívására megyénkbe érkezett Kwan Shun Ting püspök vezeté­sével, a kínai evangélikus egyház küldöttsége. Két napig tartóz­kodott a küldöttség megyénkben, mely idő alatt találkozott a Bé­kés megyei evangélikus lelkészekkel, állami és pártvezetőikkel, valamint a Hazafias Népfrontnál rendezett fogadáson részitvett személyekkel. A Hazafias Népfront elnökségen baráti beszélgetés folyt a kínai és magyar barátok között. A különböző foglalkozású résztvevők több kérdést tettek fel a kínai evangélikus püspöknek) a kínai társadalmi, és egyházi életről, Lapunk munkatársa né­hány kérdést tett fel a kínai egyházi vezetőnek, melyre a válaszo­kat az alábbiaikbam közöljük: A kínai evangélikus egyház mi­lyen segítséget ad az ország épí­tésében? — Kínában a keresztény egy­ház lelkészei 1949 után többség­ben csatlakoztak a szocializmus építéséhez — válaszolt Kwan Shun Ting püspök úr. — A szo­cializmus szó nálunk annyit jelent, hogy jólét. Így termé­szetes, hogy a kínai nép jólété­ért való munkát az evangélikus eavház segíti, támogatja. Ho­gyan segíti a mi egyházunk? Bátorítja az egyház tagjait, a hívőket erre a munkára. Szinte presztízskérdésnek tartják a ke­resztény vezetők nálunk, hogy résztvegyenek a nép jelemelke­déséért folyó munkában. Eb­ben nekünk megvan az az elő­nyünk, hogy az egyház tagjai­nak többsége munkás és pa­raszt származásúak, akik maguk is természetesnek tartják a jobblétért, a boldogságért folyó munkát. Az természetes, hogy a gazdagoknak, a nagyobb ér­tékű vagyonnal rendelkezőknek nem jelent ez boldogságot, de ez nem baj. Az egyház próbál­kozik meggyőzni őket is, helye­sebb, ha Kínában minden nép jól él, nem pedig csak a gazda­gok. Van nekünk például egy­házi nőszövetségünk. Ennek a szövetségnek az a feladata, hogy meggyőzze a kapitalistá­ŰJ REZSŐ: FEL, BEKEHAR Milliók ajkán ma ez zúg: BÉKE! Milliók szívén ez az úr. Emberi célok szent menedék* a dolgos Föld, s a kék azúr... Ö!... mennyi, mennyi verejték, s vér hullt, hogy eddig jussunk, itt legyünk , Szívünk a vággyal holnapba szárnyal... Tudnunk kell, — s tudjuk mit tegyünk! Harcra, merészen! Ne várjuk tétlen a tébolyult tetteit! Ha már a vész jő’, talán már késő és senki semmi nem segít. Milliók ajkán ez harsog: BÉKE! Milliók szívén ez az úr. Emberi célok szent menedéke a dolgos Föld, « a kék azúr... kát arról, hogy adják át gyá­raikat állami tulajdonba. Magyarországon az egyházi vezetők közül többen a világné­zeti különbség miatt nem vesz­nek részt a nép felemelkedéséért folyó munkában. Önöknél az ide­ológiai ellentét nem okoz-e a kor­mányt segítő munkában akadályt? — Nálunk ilyen nincs. A gyakorlatban látjuk, hogy a kommunista párt a nép felemel­kedéséért harcol. Látjuk, hogy a nép .javát akarja. A kormány, vagy a párt s ha nem törekszik arra, és nem is törekedett, hogy a mi világnézetünket megvál­toztassa. Tehát mi sem az ideo­lógiai hátteret keressük a gya­korlati munkában, hanem azt, hogy a kínai nép mind szebben, boldogabban éljen. Nincs jo­gunk az ideológiai hátteret ku­tatni. Köszönöm a választ. Kérem, püspök úr, amennyiben lehetsé­ges, válaszoljon arra, hogy a kí­nai evangélikus egyház mit tesz a világbékéért? — Mi, a kormányt a szocia­lizmus és a béke vonalában se­gítjük. A kínai kormánynak, az egész Kínának ez a két leg­főbb feladata van. Az egyhá­zunk mindkét munkában részt vállal. Mi tudjuk, hogy az im­perialisták háborút akarnak, Erről meggyőződtünk már. És arról is, hogy Kínában az ország vezetői és a nép békét akar. Ezekután azt tartjuk felada­tunknak, hogy segítsük az or- ?zágo* a békemozgalomban. A gyakorlatban hogyan teszik ezt ? Az egyházon belül. Mi elmond­juk híveinknek az imoeriídista tevékenységet, mely a háborút ké­szíti elő. Ezt templomban és temp- J lomon kívül egyaránt megtesz- szük. Mi a béke eszméit képvisel­jük. Kínában hogyan történik a val­lásoktatás? Az iskolán belül, vagy azon kívül? — Hazánkban az általános is­kolák nagyobb része államosított) Az iskolán belül vallásoktatás egyáltalán nincs. Teljesen az egy­házon belül végezzük hívőink ne­velését. tanítását. Köszönöm a választ. Örülünk, hogy Kínában az evangélikus egy. ház és az ország vezetői között ilyen jó az egyetértés. — Igen. Kínában az ország vezetői is és az egyház vezetői is a kínai nép felemelkedéséért dolgoznak. Varga Tiboe IGAZ SZERETETETT

Next

/
Thumbnails
Contents