Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-22 / 300. szám

r IM». 43., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ÚJKÍGYÓS, 1937 DECEMBER — A KISZ még nem eleven erő a községben — Amikor még a plébános volt a kultúríórum — Még a műkedvelőben is a társadalmi helyzet döntött — ma nem — Szép a művelődési otthon, de még szebb lesz — A községen túl is szerepelnek — Az idő nem változik, hideg is j gokat említ. van, meg nem is, fúj a szél, és a hol enyhe, hol fagyos időjárás bokáig dagasztható sarat öntött végig az utcákon. Ügy látszik, ilyen lesz a karácsony is, de az is lehet, hogy még az új évet váró szilveszter sem öltözik fehér ru­hába. Kora délelőtt érkezem a községbe, olyan elhatározással, hogy mindenkivel szót váltok, a kinek csak egy kicsi köze is van itt a kult ármunkához. Az első utam a kultúrotthon ve­zetőjéhez, B. Kiss István iközségi tűzoltóparancsnokhoz vitt. Jól fű­tött, meleg tűzoltó-őrszobában be­szélgetünk. — Most vasárnap nagy műsort csinálunk, — így kezdjük, — egy- felvonásosokat mutatunk be, és az új vegyeskar 's szerepel. A napokban írtunk a műsor- politika kérdéseiről. Nos, nézzük, az újkígyósiak mivel szerepelnek? Moliére: Duda Gyuri, — részlet, aztán egy Móricz egyfelvomásos, és az énekkar műsorszámai is igen színvonalasak. Ez igen! Persze, különösebb csodálkozásra nincs mert az újkígyósiak már rég­szeretik a kultúrát, és az igazi kultúrát, nem a szemetet. Náluk nem él meg egy hakni-társaság sem, mert hamar edfordulnak tő­lük, ha nívótlan, szennyművékkel akarnak operálni. A KISZ még nem eleven erő a községben A magyarázat egyszerű: jelen­leg a harmadik megbízott KISZ- titkár vezeti a szervezetet, Stu- dinger Erzsébet tanítónő. Elődje, Sódar József berukkolt katoná­nak, Sódar Józsi elődje pedig, Kiss Sándor Pestre ment dolgoz­ni. Az elműt vasárnap akartak vezetőségválasztó gyűlést tartani, t de csak 8—10 tag jött össze: a Vezetőség választás elmaradt. Nem jól van ez így! A feladat kézenfekvő: meg kell erősíteni a községi KlSZ-szervezetet, és a pártszervezet, a tanács is sokkal több támogatat adjon nekik. B. Kiss István is hasonló dol­^»k, Wita — Sóik kiszes fiatal szerepel a kult-üreseportokban, de valahogy nem elég ez. Nem elég az, hogy szerepeinek, szervezeti élet is kel­lene. Ez az én véleményem. Igaza van. Űjkígyósi fiatalok! Miért nem cselekedtek mái-? !... Vagy nsktek nem hiányzik mind­az, amiről fentebb szó esett? Nem hiszem. Amikor még a plébános volt a kultúríórum No, ez már igen régen volt, de... volt! B. Kiss István emlékezik. — Nem beszélek én ilyesmiről sokat, de nem árt, ha a mai fia­talok hallanak néha róla egyet s mást. Elgondolkozik. , — öreg legény vagyok, így az­tán régen kezdtem a műkedvelős- dit. Már gyerek koromban sze­rettem szerepelgetni. Volt itt, a faluban egy Lendvai Pál nevű bá­dogos és lakatosmester. Nagyon szerette a könyveket, bogara volt a műkedvelő. Hozzájártam én is, meg a falusi szegénység láinya- legénye, Sok pénze elúszott az öregnek, aztán, ha mégis össze­ütöttünk valami előadást, hát va­lósággal bojkottáifák az urak. Csak azt lehetett előadni, amit a a pap elolvasott, és engedélye­zett... Ilyen volt akkor a kultúr- élet. Nem sok köszönet volt ben­ne, csak butítás, meg nép6zínmü- vesdi... Most? Nagyot fordult a világ. Magúinkról, maguknak játszunk, szerepelünk, — és ez az igazi! Még a műkedvelőben is a társadalmi helyzet döntött, — ma nem Még ja... Ez is fura dolog volt ám! elmondom, ha neun fáraszt­Ugyan! Halljuk csak! A műkedvelő sem volt kü­lönb a templomnál. Ott is külön ültek a földtelenek, az egy-két holdasok, tíziholdasok, meg a ku- 1 éikok. A műkedvelőben sem volt máskép. Még a darab szerint se lehetett szerelmes egy nincstelen parasztlegény, mondjuk egy 10 holdas „gazdalányba”. Mosolyog. — Persze, kulákcsemetékre most meg nekünk nincs szüksé­günk, de nem is ez a lényeg, ha­nem az, hogy minálunk együtt szórakozik a kiszes tűzoltó a tsz- lámnyal, a néhány holdas gazda­legény az irodista gépírónővel és így tovább. Eltűnik a vágyónk or- lát, meg miegymás... Jól van ez így. Nagyon jól. Szép a művelődési otthon, de még szebb lesz Valamikor elhanyagolt levente- otthon volt. Már régen rendibe­hozták, rá sem lehet »merni a ré­gi épületre. Most újabb 1200 fo­rintot kapnak a járási tanácstól, és rövidesen még ötzeret. — Űj színfalakat készítünk, és nyárra kikövezzük a kerthelyisé­get, ott szórakoznak majd a fiata­lok. De csak az anyagra költünk pénzt, munkára nem. Azt min­denki önként vállalta. Álljon itt néhány név, akik megérdemlik, hogy azt mondjuk róluk, önzetlen kultúrmunkások: Zsótér Imre, Juhász Pál, Paulik György, Balogh Ilona, Kiss Béla, ha kell, dolgoznak is szívesen, nemcsak szerepelnek. — Zsótér Imre most is a színfa­lakat festi, vasárnapra Azt mondta: csak bízzam rá, jó lesz. Ügyes fiú. Közben megérkezik a kultúrház gondnoka, Zsótér Ambrus. Vele ts beszélgetek, aztán a tanács dol­gozóival is, mindenki lelkesedik itt a kultúráért. Egy példa csali: a Jókai Színház előadásaira kü- lönvonattal járnak! Akkor este is 250 újkígyósi indult be a „mad- zagvasúttal” Csabára, hogy meg­nézzék Callegari: Megperzselt lá­nyok című bűnügyi drámáját. Kétszáz bérletet váltottak a szín­házba, de mindig többen mennek. Melyik község követi példáju­kat?! A községen túl is szerepeinek A vasárnapi műsor után Gár­donyi Géza: A bor című színda­rabját tanulják. Nagy terveik van­nak ezzel a darabbal. Elhatároz ták, hogy — ugyanúgy, mint az idén nyáron — a tavasszal megkezdik a tanya-járást. Leg először az apáti-pusztai tanyavi­lágba látogatnak ki, és ott, a ta­nyai iskolában mutatják be a da rabot. Az is lehet, hogy még tavaszt sem várják be, hiszen: — Ilyenkor kell a szórakozá kinn a tanyán. Télen. Már mond tók az apáti-pusztaiak, hogy ko­csikat küldenek értünk. Micsoda jó szórakozás lesz!... De nemcsak tanyavilágba, környező községekbe is ellátogat nak. Terveznek egy lőkösházi sze­replést, Csorvásra is el akarnak jutni. Az alap már megvan. Erre kel építeni, és ehhez a munkához sok nagyon sok segítség kell. Mind azoktól, akik segíteni hivatottak és ami az egyik legfontosabb eleven KISZ-életet kell teremte­ni. Minél élőbbemért minden el fecsérelt, tunya nap kár, és nein haszon. — Szívesen látjuk a legköze­lebbi előadáson! — búcsúzik tő­lem B. Kiss István, és meg is ígé­rem, hogy ott leszek, mert van-e nagyobb öröm annál, ha olyan községbe látogat el az ember, a- hol már megtalálták a kultúra terjesztésének jó útjait. Sass Ervii Mikor megláttam a Muzsikáló ifjúság hangversenyét hirdető pla­kátot az iskola kapuján, nagyon meglepődtem. Még ilyen is létezik Mezőkovácsházán? — gondoltam A plakát további soraiból tudtam meg, hogy 100 tagú énekkar — az általános iskola és a Hunyadi Já­nos gimnázium énekkara — is sze­repet. Elhatároztam megnézem ezt az előadást s közben arra gondoltam, hogyan is jött létre Nem sokkal később megtudtam hogy Szirmay Béla énektanár ■várhatott míg a kocsis evett, hi­szen a lovak nem tudták ezt belátod: A kocsis keressen erre ddőt, ne az úr! i Negyvenkét évig volt a grói Weinfccheim kocsisa. És be­csülettel szolgálta, ezt minden cseléd megmondhatja. Büsz!«) is Vozár bátyánk, hogy soha nem volt a grófnak panasza rá! Becsülettel szolgálta le a ka­tonaidejét is. Pedig volt ám ott kutyavilág. Az olasz fronton volt az első világháborúban, Szerették a tiszt urak. Fényes Arkus százados úr tisztiszolgája volt. Aztán szanítéc lett. Kerek hatvan ember volt a keze alatt. Akkor Ferenc József volt a leg­főbb hadúr. Pontosan tudta a teljes nevét Vozár közkatona! ha megkérdezték a tiszt urak, hogy Vozár, ki a mi urunk? Katonásan válaszolt: a mi leg­főbb urunk, királyunk és csá­szárunk Ferenc József generá­lás. Mondták is mindjárt a tisz­tek: itt Jó helyen vagyunk, a Vozár jó katona. Egyszer sarzsit kínáltak neki, mert jól viselkedett a harcté­ren. Odavágódott a főhadnagy úr elé. —- Főhadnagy úr alázatosan jelentem, én írástudatlan va­gyok, minek nekem a sarzsd. Így is jó katona vagyok! — Isten áldja meg, jó ember volt, de nekem minek a rang, mikor nem tudok olvasni, nem igaz...? Hosszú szüneteket tart egy* egy történet elmondása közben. Még a beszéd is férasztja már a 83 éves Vozár bácsit. Ilyenkor kitölti a szüneteket azzal, hogy félköténye sarkát felemeli s a bajuszát letörli vele. És ha ne­tán összekuszálja, kezefejével egy-két mozdulattal lesímítja. Közben a megérlelt gondola­tokat újra szabadjára engedi. — Nem tudom, lesz-e háború — hallatja gondolatát, melyet talán az előbbi háborús emlé­kek Idéztek fel benne. — Nyug- halnának már, kutyadolog a há­ború. Nekem is van egy katona­unokám. Az apja ki is lépett a tsz-bői egy éve, hogy legyen mi­vel kezdeni a gyereknek, ha le­szerel. De hát nem tudom mit akarnak a szülők, meg leszerel- e a fiú... ö tőlem, én tőle várok véle­ményt a háborúról. Hátrébb nyomja fején a kucsmát, de biz’ így sem tud jósolná, is ismeri a politikát, mert 6 írástudatlan. A család meg nem ér rá neki újságot olvasni. ...Hogy érne rá, van még mun­ka sok, kint is, bent is. És így tsz-en kívül még több a gond is, meg a munka is... De így a- kart'a a család, neki meg mind­egy, csak legalább ne lenne há­ború... — Mégis mit gondol? — Hát talán — néz előre, de nem egy pontra, hanem gondo­lataiba. — Talán csak nem lesz... az oroszok itt vannak, nagy erők... csak nem engednek bennünket... Többet nem tud mondani — bízik! Szétnéz az udvarom mely valamikor az „áldottszívű grófé” volt. A volt cselédházak helyén most búzavetés van Szép vetés, csak nehogy valami érje, hisz' a tsz-tagoké. A kas­télyépület ablakain apró füg- gönyöcsikék csipkéit látni. Az új, hosszú, rózsaszín vakolatú épület tövében pedig nézelődik a tsz-en kívüli család apja, roj­tos, fodros, öreg-foltos kabátjá­ban, , Varga Tibor nagy zenerajongó keze és szive munkája ez, aki megannyi fára­dozással készült a tanulókkal er­re a hangversenyre. És eljött az este, amikor a kőit- Nen> Iferanszié megjelent a függöny e- lőtt és bejelentette az első szá­mot, Kodály Zoltán: Nagyszalon­tai Köszöntőjét. Nagyon régen hallottam ezt a művet és úgy é- reztem én is ott vagyok a daloló ifjúság között. Nagyon tetszett ez a kórusmü. És vártam a követke­ző pillanatot, amikor az általános iskola népdalokat énekelt s hall­gattam a gimnázium énekkarát, amikor a Puszta néma táj című dalt két szólamban énekelte. Na­gyon tetszett az általános iskola Száz forintnak ötven a fele című népdala. Amikor vége volt az előadás­nak, gondoltam oda megyek Szir­may tanár bácsihoz és köszönetét mondok neki. Azonban nem tet­tem. így hát fogadja tőlem most itt e sorokban a szereplő ifjúság­gal együtt köszönetem, azt, amit személyesen akartam neki el­mondani. Köszönet nektek, tanu- ók, hogy a próbákon megjelente­lek és vártátok a pillanatot, ami­kor felgördül a függöny és felzúg i titeket köszöntő taps. Kívánom: ovábbra í* legyetek szorgalmasak is bátran meneteljetek új sikerek felé. B. E. Mezőkavúcsháza. AZ OROSHÁZI Dózsa Terme­lőszövetkezet KISZ csoportja ma, december 22-én, vasárnap dél­után 5 órai kezdettel műsoros fe­nyőiáünnepélyt rendez, mely al­kalommal a termelőszövetkezet tagjainak gyermekeit megajándé­kozzák. * A GYULAI területi KISZ szer­vezet a 3. számú iskola részére karácsonyi ünnepséget rendez délután pedig a KISZ szervezet tagjai részére lesz műsoros est. • A BÉKÉSCSABAI Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága most vizsgálta felül és hagyta jóvá a csabai Kossuth Termelőszövetke­zet jövő évi termelési és költség- vetési tervét, hasonlóképpen a Május 1., és a Vörös Október Ter­melőszövetkezetét is és már a já­rás is felülvizsgálta őket, csupán a tagság általi megvitatásuk és a közgyűlés általi jóváhagyásuk van hátra. Megyénkben a termelőszö­vetkezetek zöme a termelési ter­vet már elkészítette, * LEÁNYTALÁLKOZÓ volt a gyulai Ifjúsági Házban pénteken. A találkozón Tisztaság — szépség címmel tartottak előadást. Ugyan­csak Gyulán, a járási művelődési házban szabás-varrás tanfolyam indult. Már első alkalomkor 35 jelentkező volt. + HÁROM ezüstkalászos tanfo­lyam hallgatói, a megye különbö­ző részéből — apaállatgondozók, legeltetési bizottsági tagok, ter­melőszövetkezetiek — jói sikerült tanulmányi látogatáson vettek részt az orosházi technikum tan­gazdaságában, december 18-án. Többek közt megtekintették az ál­latállományt, tanulmányozták c tervszerű állattenyésztést is. * SZILVESZTERKOR az Oroshá­zi Vas- és Kályhaipari Vállalat dolgozói mintegy 250—300 szemé­lyes Bélié vacsorát rendeznek. Az I. számú áltlános iskola nyolcadi­kosai ugyancsak szilveszteni ta­lálkozóra készülnek. * MEGYÉNKBEN oly sok ezüst- kalászos tanfolyam indult, hogy a tankönyvellátás nehézségekbe ütközik. Addig is, míg a nyomda elkészíti az új könyveket, hagy se­gítséget jelentene a tanfolyamok további zavartalan lebonyolítása szempontjából, ha más megyék a Mezőgazdasági alapismeretek című tankönyvvel — melyből kb 400 darabra lenne szükség — elv­társ ias módon kisegítenék a Bé­kés megyeieket. * ÚJKÍGYÓSON a múlt vasárnap tánctanfolyam kezdődött, melyre eddig 110-ein jelentkeztek. Gyu­lán, Gyulaváriban és Eleken szin­tén indult tánctanfolyam. Közü­lük legnépesebb a gyulai, melyen 160 fiatal vesz részt. Érdekessége ezeknek a tanfolyamoknak, hogy az ízléstelen táncolással szemben a társas táncok méltó módon való gyakorlására tanítja Jámbor Ist­ván tánctanár a fiatalokat és e- mellett a népi táncok tan ításáról sem feledkezik meg. • HATVAN tanulója van az oros­házi Petőfi Művelődési Ház női- ruhaszabászati szakkörének. Sza­bó Ferencnének, a helybeli nőta­nács vezetőségi tagjának a jó szervező munkáját dicséri ez a szám. Dimák Ferenc kultúrott­honigazgató meleg teremről gon­doskodik és így nem veszélyez­teti a tanfolyamot a legtöbb kul­túrotthoni foglallcozás átka, a téli hideg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents