Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-16 / 269. szám
lt+ST. u«ve*»b«r 16., szórni»! BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 3 Cukorrépa termelési ankét Sarkadon Sarkadon a járási pártbizottság I például sárosán szállítják be a réé* a cukorgyár vezetősége üzem- látogatással egybekötött cukorrépa termesztési a-nkétot rendezett csütörtökön. A gyárlátogatáson az Glelmezésipari Minisztérium képviseletébe« Nagy I.ászió főosztályvezető, Békés megye hat ország- gyűlési képviseiöje, a sarkadi tsz- ek vezetői, a járás több földmfi- vesszövetkeaeti és mező arasd asági szakembere, valamint állami gazdaságok vezetői vettek részt. A vendégeket a cukorgyár vezetői: Gáspár Árpád igazgató, Keztyűs Sándor tízesni párttitkár és leclőssy Kálmán főmérnök végigvezették az üzemrésseken és a gyár dolgozóival együtt bemutattak: hogyan lesz a cukorrépából ( »Kor, amíg a szántóföldről a «s ' wen« kerül. A látogatók sse- mé.yese* győződtek meg arról, Inog.’ u#ü)*n sok nehézséget okoz a feldolgozásnál, ha gondtalanul, pát a termelők a cukorgyárba. Az ebédet követő délutáni vitában Boros Gergely országgyűlési képviselő, az MSZMP sarkadi járási bizottsága első titkára arra kérte a megjelenteket, s köztük képviselő társait: mindenfelé ismertessék a cukorrépa szerződéskötés nagy előnyeit a parasztsággal. Mondják el a gazdáknak, hegy a szerződéskötés esetében három kilógramm cukrot és tíz forint felárat, valamint jelentős kedvezményű takarmányt is kapnak minden mázsa cukorrépa u- tán. Ez nagy hasznot jelent a termelőknek, de ugyanakkor rendkívül fontos az országnak is, a dolgozók ellátása szempontjából. A cukorgyár szakemberei ismertették azokat a módszereket is, amelyekkel növelhető a cukorrépa termesztés hozama. Étel kiállítás a békési fíibl mii vessző vetkezet vendéglőjében Bégen !áuui»k olyan szépen díszített szenyicseket, gusztusos libasültet, tejfeles lében kolozsvári töltött káposztát, egy nagy tálon ■ körítéssel koszorúzott töltött sertésadagot, mint néhány nappal ezelőtt a békési földmű vesszővet- zet nagy étterem-vendéglőjében megrendezett ételkiáll ításon. Szin- • te bámulattal bájtunk fejet az eredeti erdélyi fatányéros imponáló nagysága, mennyisége és az Ody módon készített, rántott ponty rózsás halmaza előtt. A tésztaféleséget, a csúsztatott palacsinta és a styriai metélt cukortól, hamvas halmai képviselték. S a többi fel nam sorolt ételek ízléses tálalása és kitűnő illata önmagát dicsérte. A járásból, a megyéből az an- kétra érkezett 30—35 szakember ► is megtekintette est a szép, de sajnos, csak egyetlen estére tervezett igazán „ennivaló“ kiállítást és az ő egyöntetű dicséretükhöz mi is elismerésünket küldjük. De volt még itt, Békésen — az ételkíallítást megelőzően — cukrászkiállítás is. Ugyancsak a békési földműresszöveékezeti étteremben volt a cukrászkiállítás is. Itt láthattuk Klöpfler Lajos és felesége, valamint Friebeisz József cukrászmesterek munkáit. A kiállított készítmények között mignonok, torták, remekbe készült marcipán készítmények voltak. Bámulatosan szép mart ipánkosár teli félig nyílt rózsával, egy másik torta filigran szegéllyel és középen álló cukorvázában ifoolyacsokor, és az emlékkönyv egy szál rózsával, s a dísztávirat bájos virágkoszorúval. , A csokoládés tortám a fehér cukorból készült s már nem is mester — de ihletett művész kézzel előállított cslpketeritöt utánzó díszítés és a rajta álló cukorból készített biedermeier bombo- nier parányi tökéletes rózsákoezo- rújával eszményien szép volt. Ez volt a cukrászértekezleten résztvevő 30 megyei, járási cukrász- mesterek egyhangú véleménye Is. Gratulálunk és kívánjuk, hogy még sok ilyen művészi kiállításban legyen részünk Békésen. <tev. Kocsis Ivárnáé, Békés. Ehhez is arc kell Októberben volt egy éve, hogy a Gyulai Erdőgazdaságnál az elleniorradai már urak és az úrhatnám polgárok összefogtak, hogy megdünt&ék a munkás—paraszt hatalmat, és a vállalatot megtisntítsák a* ott dolgozó kommunistáktíM. Ab eUenforradalsnárok tevékenységét 1056. november 4-én meghiúsítottuk. Februárban ,T amnik Istvánt, a Gyulai Erdőgazdaság egyik legnagyobb hősttngőjét a rendőrség őrizetbe vette, Ü- gyét kivizsgálták és most októberben szabadlábra helyezték. Tanunk ár munkakönyvébe még a léle« beírták a fegyelmi úton történő elbocsátást. Most, hogy szabadlábon van, megfellebbezte az igazgató határozatát a vállalati egyeztető bizottságnál és kérte, hogy munkakönyvéből töröljék e „csúf bejegyaési“. No, persze ehhez egy kis bátorságra is volt szüksége, mert a váltalait egyeztető bizottság néhány tagja jól ismerte öt és az ellenforradalom alatti magatartását. Most ez az ember csúszómászóként közeledett az elvtársakhoz, bocsánat kérő hangmi. A vállalati egyeztető bizottság aaonban tudta, mH keH tenni és olyan határozatot hozott, mely Jamnik urat hosszú időre megírok ézieti. D. K. A kondorost paróchia jaj de hangos . •. Nem a cigány „szilaj” nótájától van ez a hangosság. Ez nem is lenne ildomos. Igaz, nem ildomos az a „hangosság“ sem, amely néha „kiszűrődik” a paróchia ablakain. Azért kellett macskaköröm közé Unni a kiszűrődik szót, mert néha a járókelők szóltak be a paró- chiára: legalább az ablakot csukjátok be. A jóakaratnak ilyen esetben Pribelszky Mihály evangélikus lelkészt és feleségét óvták volna, de biz' ez csak falra hányt borsó maradt. Nem as igehirdetés gyakorlása zavarja a járókelőket, ennél gyakrabban mást hallanak és látnak a paróchián a kondorosak. Pri- belszkyék családi életük egy-egy olyan kifejezését látják és hallják, amire a perpatvar enyhe kifejezés. Minek íj mondható egy lelkésznél az olyan családi összezördülés, amikor a lelkészt iroda ablakai csörömpölve hullanak ki. Ilyen esetek után Pribelszky néha kívül szorul a hálószobán, felesége nem ossza meg vele az ágyat és a lelkészt iroda asztalán csinál magának ágyat — az oltári Ürítőkből. Persze, hogy megosszák-e az ágyat egymással, vagy sem, az az 6 magánügyük, Isten menu, hogy ebbé valaki Is beleszóljon. De az oltári térítők mégsem ágynak valók, amikor van más takarója is a lelkésznek. De úgy látszik, Pribelszky szereti a takarót, az ágyat sűrűn cseréim; felesége nem egyszer elzárja előle motorkerékpárja slusszkulcsát, mert „rosszra“ használja a motort. Erről különben egy-egy perpatvar alkalmával megtudtak már a kondorosiak egyet- mást; a paróchiával szemben levő pékségben is ezen vadulnak nem egyszer. Azon, hogy az asszonyt derekakat jobban szereti forgatni Pribelszky, mint a biblia lapjait. És ennek a paróchián is megvan a nyoma, amikor ki-kihull egy-egy ablaküveg, vagy az oltári térítőkön nyugszik éjszaka. | Az igazság persze, az: mindenki maga kovácsol ja ki életmódját. | Csakhogy vannak bizonyos normák. Mondjuk, a békétlenül élők szájából nem jól hangzik a békesség hirdetése. Pribelszky lelkésznél sincs egyéb baj. Ha mondjuk, valami kiskocsmái cimbalmos lenne, akkor — Isten neki. Annál talán az sem lenne furcsa, ha néha tragacson vinnék haza. De egy lelkésznél mégis csak furcsa, ha úgy dobják fel a teherautóra, mint egy zsákot, mert a cserkeszőllői borocska annyira a fejébe-lábába szállt. Vagy, ha a cimbalmos egy ina gacsolás után nem soká felkel és kótyagos fejjel megy el cimbal- mozni az még dicsőségére is válik, mert nem hagyta magukra a mulatókat, de egy lelkész, aki reggel öt-hat óráig kvaterkázik és nyolc órakor már a szószéken van, bizony, egészen más dolog. Pribelszky lelkészt az ilyen „apró-cseprő dolgok nam igen zavarják, Ezért figyelmeztethette egyszer arra a bábaasszonyt: keresztelésre csak akkor vigyen gyereket, amikor 6 szolgálatos. Hát igen, « stóla! Ez persze, Jár is a lelkésznek, de a Pribelszky-családot a pénz imádata szállta meg. Csak ez lehet, mert nem is olyan régen perpatvar tört ki otthonukban az offertórkim körül. A felesége kávéséit« a keresztelési stólát, s elszaladt a bábaasszonyhoz ,hogy 6 az orgona mellől látta, a keresztmamák többet tettek a tányérból Ugyebár, ha a cimbalmos odamondj a a prímásnak: U Lajos, húszast adott neked az a gázsó, nem tízest! — űz hagyján, mert martaié emberek pénzéről van szó. De az offertóriumos tányér miatt marakodni, az bizony, más dolog, hiszen a keresztmamák nem veszedelemnek adják a pénzt. Szóval: Pribelszky Mihály olyan „lelkiatya” aW először, másodszor és mindig csak a maga „üdvösségére“ gon dől. Ezért olyan hangos a kondorost paróchia. *—ei Ezt hallottuk a Békéscsabai Úttörőházról Békéscsabán, a volt Beliezai földbirtokos kastély- számba menő házát a város lakóinak gyermekei népesítik be. Ahová a felszabadulás előtt a proletár és cseléd gyermeke nem léphetett be, ott ma vidám az udvai és az épület. A város úttörői, fiúk és lányok, úgy Járnak Ide, mint szorgalmas hangyák a táplálék után. Valójában a kis úttörők in-T nen táplálkoznak. Itt tanulnak! „mesterséget” a fiúk-lányok a ta-j pasztáit tanároktól és az önzetlen apáktól, anyáktól, akik szívesen! ■vállalták valamelyik úttörő szaki kör foglalkozásának irányítását, j Az úttörőháziban jelenleg 3?! szakkör működik. Ezek közül leg-j látogatottabbak: a kertész-, rá-! dió-, természetkutató-, fotó-, zene-f ének- könyvtár-, bábjátszó-, kép-í zőművész-, turista- rajz-, házlar-f tásvezetés-, barkácsoló-, lakatos-! labdarugó-, népitánc (fiúk, lá-f nyok), varró-, repülőmodellező-1 íézilabda (fiúk, lányok), asztalos-f is kézimunka szakkörök. Jelenleg külön szakonként örs-| /ezető képzést is szerveztek no-| ■ember 1-től december 30-ig. A I iatal úttörők itt elsajátíthatják a 1 egfontosabb ifjúságvezetést tud- § ivalókat. ÜT » WHÄWWf A napokban a Hidasháti Állami Gazdaságban* jártam. Vél elmúlt, mire sorra néztem a tehinistal- lókat I a brigádvezető, Csapó Gábor elvtárs meghívott ebédre a gazdaság üzemi konyhájára. A kony- iha a nemrég épült, f modern kultúrház I nagyterméből nyílik s I az „ebédlő” a nézőtér [ egyik végében van. látszat néha csal í Az ízletes ebéd fo- i gyasztása közben, fa- \ nyalogva arra gondol- í fám, hogy a kultúra e I hajlékát talán egyéb- i re sem használják, \csak ebédelésre. Miközben ezen gon- I dolkoztam, asztalhoz ült a gazdaság igazgatója, s — amint később megtudtam — a kultúrház tervezője, a gazdaság építő brigádjának vezetője. A- hogy a szivemen, úgy a számon, megkérdeztem az igazgató elvtárstól: Remélem nemcsak ebédlőnek használják ezt a szép termet? Mert szép, az kétségtelen. Az igazgató elvtárs nem ütközött meg a kérdésemen, készségesen válaszolt. Elmondotta, hogy a kultúrházban hetenként két filmet mutatnak be, két-két e- lőadásban, állandóan telt nézőtér előtt. Nemcsak a közelben lakó muronyiak, hanem a kamutiak is állandó látogatók. A Jókai Színház művészei havonta két előadást tartanak náluk. Legutóbb Dulszka asszony erkölcsé-t mutatták be Ült háznak. Ezenkivill gyakran van bál, amiko a gazdaság öt tagé tánczenekara „húzza’ a talp alá valót. A KISZ-szervezetnek népi tánccsoportja é színjátszó csoportjai! van. A klubszobában esténként nagy biliárd-, sakk- és römi- csaták vannak. Ezekután legfeljebb csak azt tudom mondani, hogy az i- lyen kulturális életet több — elhanyagolt kultúrotthonnal rendelkező — község lakói is megirigyelhetnék. Nekem legközelebb még a kevésbé ízletes ebéd is jobban ízlik majd a kultúr- termt ebédlőben. — ki— 1 IWHIIII Öntöz ő mestereket nevelnek a Szarvasi Öntözé és Rizstermelési Kntatóintézetben A Körösök vidékén egyre több állami gazdaság, termelőszövetkezet és szakcsoport él a kedvező alkalommal, s igyekszik öntözéses módszerrel termelni a rizsen kívül zöldséget, takarmányt és egyéb növényt is. A Szarvasi Öntözési és Rizetermelési Kutatóintézet vezetői elhatározták, hogy az intézeten belül a télen és a jövő nyáron öntözéses szakmunkás- képző tanfolyamo+ rendeznek, meI lyen a kutatók megtanítják a | fontosabb öntözési tennivaló azokat a Békés megyei áll: gazdasági termelőszövetkezeti • szakcsoporti dolgozókat, akik« | öntöző mesteri munkát bízzák, í kutatók véleménye szerint, hozzáértő szakember szorgoska az öntöző berendezés körül, aki az eddiginél nagyobb igények! léphetnek fel velük szemben, a munka sokkal eredményese lesz. ■
