Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-14 / 267. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPtJSAG 1957. novem&er 14., esütörtök Ä Pártoktatás naplójából ik A* 1950-os októberi események ellenforradalmi fellegiéről Az időszerű kérdések tanfolyama propagandistáinak konferenciáján és a hallgatók tanfolyamán, már a kezdet kezdetén vitatott kérdés volt az 195€-oe októberi események ellenforradalmi jellegének. helyes értelmezése és megértése. Többek előtt még ma sem elég világos, hogy mi határozza meg egy társadalmi megmozdulás Jellegét? E kérdésre sokan azt válaszolják: a benne résztvevő és vezető osztályok. A válasz látszólag világos és igaz. Még példákat te lehet mondani rá. A rabszolga- lázadásokban rabszolgáik vettek részt, a jobbágyfelkelésekbsn jobbágyok, a proletárforradalmat a munkásosztály vívja meg séb. Mindebben persze sok az igazság. A történelem során lezajlott nagy társadalmi megmozdulások túlnyomó többségére ez igaz. Akik a- zonban ismerik % történelmet,.tudják, hogy nem mindig'és nem feltétlenül van ez így. A polgári forradalmat például nem mindig a burzsoázia vezette (1848-—4S-ben Magyarországon a köznemesség: 1917 februárjában Oroszországban a munkásosztály: 1918 októberében Magyarországon is a munkás- osztály stb.) De, ha a burzsoázia vezeti, a forradalom fő erejét, fő tömegét akikor is a dolgozó osztályok, rétegek (munkások, parasztok) alkotják. A forradalomban résztvevő osztályok befolyásolják ugyan á: forradalom jellegét, de néni határozzák meg azt. A forradalom jellegét valóságos célkitűzései határozzák meg. E célkitűzések közül pedig a legdöntőbb: milyen hatalom ellen irányul és milyen hatalmat at-ar létrehozni. Ez adja a forradalom oertály jellegét. Ennél fogva a forradalom jellege csak akkor lehet proletár, ha a tőkések hatalmát akarja megdőntení és a proletáriátust akarja uralomra juttatni. Ez a proletárforradakan legfőbb célkitűzése. Ebből kiindulva kell az októbari eseményeket is vizsgálni. Mi volt a „felkelés'4 tényleges célja 1956 októberben? Induljunk ki az október előtti hatalom jellegéből. Magyarországon 1S5S október előtt, ha voltak is- hibák — proletárdiktatúra volt. A „felkelés’* * ez ellen a proletárdiktatúra ellen irányult. Célja a munkásosztály hatalmának megdöntése, a burzsoázia hatalmának visszaállítása volt. (Ezt az események egész sora igazolja.) Tudták-e ezt vajon a résztvevők? Részben igen, részben nem. Nyilvánvaló, hogy az addig megbújt, vagy börtönből kiszabadult fasiszták, a fegyveres felkelés előkészítői — a dudások, a szabóbácsik és mások — pontosan tudták, hogy mit akarnak. De vajon a „hőzöngő” munkások, a „hazafias jelszavaktól’'’ fellelkesült diákok a kapitalizmus visszaállítását akartak? Semmi esetre sem. S h- részt is vettek a tüntetéseken, vagy egyéb megmozdulásokban — esetenként még fegyveres harcokban is — ezzel nem változtatták forradalommá az ellenforradalmat, forradalmárokká az elteníorr adalrri árokat, hazaf iakká a hazaárulókat. Miért vettek részt mégis egyszerű dolgozó emberek — köztük munkások is — az ellenforradalomban? Látnunk kell, hogy az ellenforradalom fő tömegeit nem a munkások és .parasztok alkották. Az ellenforradalom fő bázisát a dek- lasszált elemek és a közönséges bűnözők képezték. Súlyos hiba volna azonban eltagadni, hogy részt vettek benne egyszerű dolgozók — és sajnos köztük munkások — is. (Persze ezeknek javarésze a lumpen proletárok sorából került ki) Ezeket az embereket megtévesztették az ellenforradalom jelszavad, mert az ellenforradalom nem lépett fél nyíltan valódi célkitűzéseivel, hanem azokat hosszú ideig elleplezte. Nézzünk néhányat az ellenforradalom fő jelszavai közül. Egyik legfontosabb jelszavuk már az ellenforradalom, előkészítése során is — a hibák elleni harc volt. „Javítsuk ki a párt- és államvezetés hibáit." „Emeljük az életszínvonalat.’4 „Szocializmust akarunk, de hibák nélkül” stb. Ezek a jelszavak természetesen vonzóak voltak az egyszerű dolgozók előtt. Ténylegesen voltak hibák, az élet- színvonal valóban nem emelkedett megfelelően stb. Az ellenforradalmi erők a,, dolgozókban élő jogos elégedetlenséget használták fel arra, hogy politikai tömegbázist építsenek ki maguknak. Tudták jól: ha valódi céljaikkal nyíltan fellépnek, akkor a tömegek szembefordulnak velük. Éppen e- zért — főleg kezdetben — mint a nép, a munkáosatály képviselői léptek fel. Nem véletlen, hogy olyan hangzatos nevű szerveket hoztak létre, min' a „munkástanács”, a •’-uradalmi izottság’4 stb. S mivel követeléseikbe bevették a nép jogos igényeit is, kikiáltották magukat a nép egyetlen és igaz vezetőjének. A „nép nevében4’ léptek fel a legkülönbözőbb követelésekkel. A „nép nevében” szei'vezték a fegyveres harcokat, a „nép nevében4’ kezdték meg és készítették elő a kommunisták és más hazafiak legyilkolását stb. A „nép nevében4’ — a nép ellen léptek fel. Miközben az ellenforradalmi e- rők igyekeztek saját tömegbázisukat megszilárdítani és kiszélesíteni, ugyanakkor a pártvezetés nem volt képes arra, hogy hf -col- ni kész tömegeit megszervezze az ellenforradalom ellen. Az ellen- forradalom kirobbantása után közvetlenül — mikor a pártvezetés értékelése még helyes volt — elmulasztották a kommunisták és más hazafiak mozgósítását az ellenforradalom ellent harcban. Egy sor helyen a kommunisták a pártvezetés utasítása és tudta nélkül, öntevékenyen kezdtek harcolni az ellenforradalom ellen. De Nagy Imre csoportjának árulása végképp megzavarta a tömegeket. Gyakran lehet hallani arról, hogy az ellenforradalmat megelőz ző időkben a kommunisták közül sokan bírálták a pártvezetést u- gyanazofeban a kérdésekben, amelyeket az ellenforradalom ic hangoztatott. A kommunisták legjobbjai is valóban sokat bírláták az MDP vezetését. Felléptek az életszínvonal, az iparosítás, a nemzeti sajátosságok figyelembevétele és más kérdésekben elkövetett hibák ellen. E bírálatuk nem egyszer találkozott olyanok véleményével, akik az ellenforradalom alatt „a barikád túlsó oldalán álltak.” Látszólag tehát közös platformra kerültek. De csak látszólag. Ne felejtsük el, hogy az ellenforradalom volt a nagy vízválasztó. Akkor derült ki, hogy ki, miért bírált. Kit vezetett a párt védése, féltése, kit pedig annak elárulása. Október- novemberben mindenki tettekkel és ténylegesen bizonyította: mit akar, kikkel és merre tart?! Nem egyszer tapasztalható az is, hogy derék, becsületes emberek azért tagadják, hogy az ő városukban, községükben ellenforradalom volt, mert ott még nem került sor a fehérterrocra jellemző cselekedetekre. Az igaz, hagy nem került sor vérontásra minőén városban, községben, de ez nem vakíthat el bennünket. Békés megyében sem került sor a kommunisták akasztására, de nem ,gz ellenforradaímárok jóvoltából, hanem azért, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok áldozatos segítése megakadályozta, hogy a külföldről irányított ellen- forradalmi elemek a fehéTterrort intézményesítsék. De megyénkben Is megtörténtek az első lépések. Megkezdték a néphez hű kommunisták letartóztatását. Kezdetét vette az első aktus, amely — a forradalmi erők gyors fellépése nélkül — előbb-utóhb a forradalmi elemek lemészárlásához vezetett volna.S a jobb megértés kedvéért ezt Mindszenty hírhedt rádiónyilatkozata közérthetően is kifejezésre juttatta. Egyrészt tehát az ellenforradalmi erők. szervezettsége és demagógiája, másrészt a pártvezetés gyengesége és a benne helyet foglaló Nagy Imre-csoport árulása volt az oka aimak, hogy a dolgozó tömegek többsége passzív volt, s egy része pedig aktívan részt- vett az ellenforradalomban, noha nem tudta, hogy önmaga ellen harcol. Természetesen a munkásosztály és a dolgozó nép legjobbjai kezdettől fogva szerobenállof- tak az ellenforradalommal, s közülük nem kevesen az ellenforradalom elleni f°°vveres harcban is resztvettek. Az eddigiekből láthatjuk, tehát, hogy egy társadalmi megmozdulás jellegét — bár befolyásolhatják a résztvevők, a jelszavak — célkitűzései döntik el. Az 1956 októberi megmozdulás azért ellenforradalom, mert fő célja a munkás* osztály hatalmának megdöntése, a burzsoázia hatalmának visszaállítása volt. Mi újság a nagyvilágban? Nyugatnémetország rakétafegyvereket kap Az utóbbi napokban mind több szó esett arról, hogy a nyugati hatalmak rakétafegyverekkel fogják ellátni a NATO-tagállamokat, a többi között. Nyugat-Néroetorszá- got is. Jelentések érkeztek arról, hogy Heyne kereszténydemokrata parlamenti képviselő, aki részt vesz a NATO - tagországok parlamenti képviselőinek párizsi ülésszakán, a leghatározottabban követelte, hogy az atlanti országok a lehető legrövidebb időn belül dolgozzanak ki közös tervet a fegyvergyártásra és a katonai tudományos kutatásokra. Minden előzetes cáfolat ellenére hétfőn a nyugatnémet szövetségi gyűlés hadügyi bizottsága — a- mint kiszivárgott hírek mondják — a NATO-államók közötti koordinálási kérdésekkel és a nyugatnémet hadseregnek a többi NATO- országhoz hasonlóan rakétafegyverekkel való felszerelésével foglalkozott. Egyes hírek szerint a nyugatnémet hadsereg Matador- tipusú amerikai rakétákat fog kapni. Ezek hatótávolsága nyolcszáz kilométer körül van. A bonni hadügyminisztérium szóvivőjének a hadügyi bizottság ülését követő nyilatkozatából kiderül, hogy a rakétafegyverekkel való felszerelés kérdése már befejezett ténynek tekintendő és a KÜLFÖLDI HÍREK NEW YORK (TASZSZ). A Biztonsági Tanács november U-i ülésén tovább tárgyalta a kasmíri kérdést. Krisna Menőn, India képviselője, folytatta India e kérdésben elfoglalt álláspontjának kifejtését. * LONDON (Reuter). A bonni hadügyminisztérium nyolc katonai szakértője hétfőn este Londonba érkezett, hogy megtekintse az angol gyártmányú irányított lövedékeket és Radar-felszereléseket. * WASHINGTON (Reuter). Carl Durham, az amerikai kongresszus egyesített atomerőbizottságának elnöke hétfőn sajtótudósítók előtt utalt arra, hogy a kongresszus biztosítékokat óhajt majd kapni az Egyesült Államok ■ biztonságáért felelős vezető személyiségektől, mielőtt hozzájárulna ahkoz, hogy az Egyesült Államok atomtitkokat adjon át szövetségeseinek. A kongresszus kifejezi majd az iránti aggodalmát is, hogy a titkok „esetleges ellenségek" birtokába kerülhetnek. A vezetése alatt álló bizottság kikéri majd a központi hírszerző szolgálat tanácsát ebben a kérdésben. * BUKAREST (MTI). A Doftani Múzeumban vasárnap d'éelőtt ünnepi gyűlésen emlékeznek meg arról a szomorú napról, amelyen tizenhét évvel ezelőtt a doftani börtön beomlott falai maguk alá temették a komúnisták romániai pártjának töb veztőjét. és számos antifasiszta harcost. problémát csupán a rakéták atom- robbanófejjel való felszerelése okozza. Amerikában ugyanis érvényben van egy olyan törvény, a- mely megtiltja az atomfegyverek idegen hatalmaknak való átadását, eladását, stb. Nyugatnémet részről úgy akarják kijátszani ezt a törvényt, hogy kijelentik: a robbanófejet nem lehet a rakétáktól messze tárolni, vagyis az atomrobbanófejeket is nyugatnémet területre kell hozni és „egyelőre amerikai felügyelet alatt kell tartani”. (MTI) Mai KOMMENTÁRUNK Szuper-NATO a láthatáron így gondolja Eisenhower és MacMillan. Most törik a fejüket egy olyan tervezeten, mely szerint egy „atlanti-minisztertanácsot” kellene alakítani, melynek teljhatalma len- jj ne abban a kérdésben, hogy az atlanti nemzetekét háborúra kötelezheti. A Daily Mail kottyantotta el ezt a „titkos szuper NATÖ-tervezetet”, de nem sok újat mondott vele. Esienhowerék célja már rég- |} óta világos: minden áron fenntartani a feszültséget Kelet és Nyugat között, minden áron megtartani bázisaikat, gyarmataikat és befolyásukat a világ különböző részein —- természetesen a haladás erői ellen —, és nyilvánvaló szovjetellenes színezetben. Az már most is bizonyos, hogy ez az elgondolás igen sok és nagy akadályba ütközik majd, mert a résztvevők célja nem egy. Amerika a szövetség militarista jellegét a- karja továbbfejleszteni, Anglia — Nyugat-Németország ellenében — újból az „első számú partner” szerepét akarja visszanyerni, és így tovább: a résztvevő államok aligha e- gyeznének ebben a kérdésben. A washingtoni erőpolitika csődöt mondott, — ezt tudja a világ, és most Eisenhower újból ennek az irányzatnak a folytatását tűzte ki célul. A józanabb nyugati körök és a közvélemény álláspontja azonban egészen más. A legtalálóbban a Washington Post fogalmazta meg ezt: „a nyugati hatalmaknak nem annyira egymással, mint inkább a másik oldallal kell tárgyalniuk. Tudomásul kell venniük: sem zsarolás, sem kényszerítés, sem nyomás útján nem vehetjük rá a Szovjetuniót olyan megegyezésre, amely csak nekünk előnyös.’ Véleményünk az, hogy a kérdések megoldásának első állomása egy magasszínvonalú nagyhatalmi értekezlet lehet csak, ahogy azt Hruscsov elvtárs javasolta. Az amerikai stratégia válságos napjait éli. A kérdés: szuper-NATO, vagy tárgyalás? Nem vitás, hogy a nyugati országok népei mit követelnek, és mit akarnak. Az embermilliók mindig a békét, és sohasem a háborút választják!
