Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-12 / 265. szám

1957. november 1?., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 VISSZASZERZIK HÍRNEVÜKET ez örménykútiak ilyen címmel kezdeném riportomat .mert e szónak, hogy „hírnév", az örménykútiak esetében, igen nagy nyomatéke van. Az elmúlt években majdnem mindennapos volt szereplésük az újságban, dicséretet dicséret követett. Az ellenforradalom óta azonban vajmi kevés eredményt ismertettünk az állami gazdaságról, pedig mint a tényék mutatják, van itt egy jó batyura való. Az őszi szél szokatlanul beret- válja arcunkat, amint határszem­lére indulunk Gajdács András íő- agronómussal a 3520 kát. holdas gazdaságban. Sokan úgy mondják Ürménykúlról, hogy „Magyarország arany­tartaléka.'* Kát bizony, ami azt illeti, arany földjei is vannak- Nagyon kevé6 helyen terem az országban olyan szépen a kukorica, búza, mint az örménykút! közép-kötött földön. Manapság a határ egészen sírna, nem látni kukoricaszárat sehol, gépek járják a földeket, igyeksze­nek az utolsó szántanivalóval. A- mint lassan halad autónk a dűlő- útón, s nézzük a határt, Gajdács elvtárs ismerteti velem a gazda­ságban eddig elvégzett őszi mun­kákat. Megtudom, hogy október 25-én befejezték a vetést. Terve­zett 800 kát. hold búzavetésük már zöldül. A szakember sem tudná más jelzővel illeti ezt a szépen el­münkéit búzatáblákat, minthogy — kitűnőek. Kellemes a külső szemlélőnek, amikor a szép búza­táblák mellett elhalad, amikor életerősen, fiatalosan látja a jövő évi kenyérnékvalót, szívja kellé-" mes, friss illatát a fakadó új élet­nek. Ötven kát. holdon kísérlet­képpen vétett a gazdaság U. 3-as fajtájú búzát, amit a közelmúlt­ban Udvaros nevű növénynemesí­tő állított a termelés szolgálatába, mint új fajtát. Sok reményt fűz a gazdaság ehhez a búzafajtához, mivel nem dől meg, megfelelő szalmatermése is van, — no, meg természetes, ami legfontosabb, magtermése is. Ügy mondhatjuk, hogy az U. 3-as (ha beválik), a „kombájnok búzája”. Miért? Mert a kombájnokkal gondos munkát csak az álló gabonákban lehet vé­gezni. Egy nagyszerű kezdeményezés is van nálunk — mondja Gajdács elvtárs — az őszi gabonák vető­ágyát kivétel nélkül dísztiller tár­csával készítettük el. Szántani nem szántottunk egy barázdát sem. No, most már rátjöttem, hogy miben rejlik a titka a tükörsima búzatábláknak. Ez évben ör- ménykúton nagy jégverés volt, gyönyörűek voltak itt a búzatáb­lák az elmúlt év hasonló idősza­kában is —- mondja a főagronó- mus. De a jégverés ellenére még­is tizenegy mázsa átlagot adott minden kát. hold. nál a munkát, valamint ellenőrzi a szakszerű tárolást. Gyakorlati idejét tölti a gazdaságban, az \grár Egyetem ötödéves tanulója: agronómus akar lenni. Jó termést adott a dugványrépa, s a jövő év­ben is jó terméskilátások vannak magrépamagból. * Röviddel ezután, amint elbú­csúztunk a répaprizmáktól, s irányt vettünk a központ felé: az út melletti táblában Skorka And­rással találkoztunk, amint DT. traktorával kifordult a barázdá­ból. Elmondta, hogy barátjával naponta közel 10 kát. holdat szántanak fel. Sietős a munka, mert szerdán át­vonulnak a Pankotái Állami Gaz­daságba segíteni a traktorosok­nak a szántásban. Kissé könnye­dén volt öltözve, s bizony vacogott a foga. Rögtön vissza is szaladt a gép fülkéjébe, ahol jó meleg vár­ta. Skorka elvtárs nemcsak trak­toros, hanem a haza őre is. Mun­kásőr... Elmondja, hogy nem so­kan vannak a gazdaságban mun­kásőrök, de ez a 'kis kollektíva A amint belefordult a kö- j vetkező barázdába gépével, úgy | tetszett nekem, mintha már jövő évben lennénk. Azért gondolom így, mert ez a szántás tavasziak alá készül: lucernát fognak bele vetni. A riportom elején felfedtem a „hírnév“ szó jelentőségét. Hogy mennyire szép eredményt ért el az Örménykúfi Állami Gazdaság e termelési évben, azt a következő tényszámok igazolják: 1956-ban egy mázsa búza elő­állítási költsége 114,80 forint volt. Míg 1955-ben csak 155 forint. Az örménykúti gazdaság minden évben fejlődik. Vigyáznak a mun­kabérekre is. Elhatározta a veze­tőség, hogy csak a teljesített mun­káért fizetnek. Hatmillió kétszáz­ezer forint évi munkabéralapból ezidáig 340 ezer forintot takarítot­tak meg, de úgy, hogy a munká­sok is meg vannak elégedve a fi­zetéssel. Nyilván nem könnyű do­log ez. Gondosságra, pontosságra van szükség, amely elsősorban a vezetőség jó munkájától függ. Ta­lán még ennyit: nem veszett el a jó hírnév, napról-napra gyarapszik a gazdaság, erősödik kollektívája. Szín Béla Kitiltanak a Békés melyei hímzések és csipkék ?Jgy indult, akárcsak egy kis csermely, s most már áruval á- rasztja el az országot, piacot hódit magának a külországokban is a Szarvasi Háziipari Szövetkezet. Nyersanyagának egy jó része a magyar föld, vagyis agyag, kukorisacsuhé, s a cérna, ami Tóth Ist­ván, Prág Jenöné, Polgár Zoltánná, Széplaki Istvánná és a többi ek kezében drága értékké, valutává, a magyar nép művészetének hirdetőjévé válik. Agyagfazekak, csuhékosarak, csipkék, szőnyegek, háziszőtte sek, himézések garmada. Szarvasi, kondorost, dévaványai, köröstar- csat férfiak, háziasszonyok, lányok kezemunkája. Az asszonyok megfőzik az ételt, kimosnak, kitakarítanak, elringatják gyermekü­ket, s aztán a nap világossága, vagy a villany fénye mellett al­kotnak. Vezetőjük egy törékeny, energiával, szervezőkészséggel te­le, művészetre született asszony: dr. Szabó Lorándné. Nemcsak irányít, hanem keresi, kutatja a falvakban élő tehetségeket, a már-már feledésbe menő magyar és szlovák népmotívumokat, s a fürge ujjak fazékra festik, vászonra hímezik, csipkévé formálják. Tavaly háromszázegynéhányan voltak, er év októberéig öt és félszázan, szilveszterig legalább ezren lesznek. Az év kilenc hónap­ja alatt nyolc millió forintnál is több értéket termeltek. Húszezer csuhékosaruk a nyugati országok lakóinak háztartásában van már, s év végéig még odakerül vagy tizenkétezer. Piacot hódított már nyugaton a csipkéjük is. Ütban van az első mintakollekció­juk. Szépsége, értéke vetekszik a világhírű halasi csipkével. Motí vumait évtizedekig a köröstarcsai Széplaki Istvánná őrizte. Most a Szarvasi Háziipari Szövetkezet tagjaként közkinccsé, világhódító útjára bocsátotta. Jövő év májusában világkiállítás nyílik Belgium fővárosában. Brüsszelben. Békés megye eddig névtelen népművészei már ké­szítik a kiállítás magyar anyagának egy részét 15 000 forint értékű csipkét, ugyanannyi értékű agyagfazekat, s ezenkívül sok házi­szőttest, hímzést. November 8-án együtt voltak a Szarvasi Háziipari Szövetkezet kincset készítő tagjai. Számot vetettek kilenc hónapi munkájukról és így együtt is megünnepelték azt a napot, amely szélesre tárta az utat a népek jólétének növelése, művészetének fejlődése felé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hőseinek dcsőségét, eszmé­jük igazát és legyőzhetetlenségét hirdetik a világnak a Békés me gyei asszonyok, lányok, férfiak keze és esze munkája is: az elnyo­mott emberek szívét megdobogtató'fazékakj hímzések, csipkék. S mi a tervük a jövőben? — kérdeztem. A jövő évi aratás­kor legalább 13 mázsát várunk — válaszolja, miközben odaérünk a dugványrépaszedőkhöz. Közel 120 dolgozó szorgoskodik a 43 kát. hold répaföldön és a prizmák körül. A jövő évben magnyerésre ül­tetjük el a dugványrépát, — mondja kérdezés nélkül egy egé­szen fiatalnak látszó ember, amint a bemutatkozás után megtudjuk, Kertész Kálmán egyetemi hallga­tó, ö veszi számba a prizmások­Hit láttam a Jókai Étteremben? Szeretem a zenét, persze a jó bort se vetem meg. A társaságot is szeretem. Persze ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, egy ét­terem nem elég, kell hozzá pincér, zene, ital és vacsora. Én úgy lá­tom, ez mind megtalálható a Jó­kai Étteremben. Tiszta, rendes hely — mondják a kijövő vendé­gek. Kezdem a zenekarnál. Purcsi Pepi bácsi prímás már hetvene­dik éve felé közeledik, de ha a hegedűjét megszólaltatja, szinte újjászületnek a vendégek. Az íz letes ételek, az elsőrendű kiszol­gálás mind megtalálható a Jókai Étteremben. Adamik elvtárs az étterem üzletvezetője. Barátságos, szimpatikus és Igen udvarias em­ber. Minden munkatársával órá­kig elbeszélget, s kérdezgeti tő­lük, mit, hogyan szeretnének az étteremben látni. Aki őt ismeri, csak a jót tudja elmondani róla. Nagyon szereti beosztottjait, per­sze a munkát megköveteli tőlük. A raktárt is bemutatta, ahol tisz­taságot, rendet láthattam. El­mondta Adamik elctúrs, hogy ok­tóberben nem tudtak még úgy kellően berendezkedni, mint aho­gyan a közönség megkívánta vol­na, de a novemberi hónapban már több magyar nóta-estet is rév deznek. Remélem, mire e sorok napvilá­got látnak, mehetünk a Jókaiba magyarnóta-estre és Pacsi Pepi bácsi zenekarát hallgatva kelle­mesen szórakozni. Ifj. Harmathy Lajos Békéscsaba —=== H=I=R—E=K --------! A M EZŐGAZDASÁGBÓL lUTiiíTimÉTiÉiTÉiTáTiiTiTi** ‘ Néhány szó a Békéscsabái Eredményes kísérletek a magyar tyúkfajták tojáshozamának növelésére A baromfihús- és tojásellátás fokozatos emelkedését Ígérik a- zok a kísérletek, amelyek most fejeződtek be a Kisállattenyész­tési Kutató Intézetben. A nemesitési kísérleteknél abból Indultak ki, hogy a hazai baromfitenyésztési viszonyoknak legjobban a ma­gyar tyúkfajla felel meg, ennek azonban sokkal alacsonyabb a hús- és tojáshozama, mint a híres, részben nálunk Is elterjedt kül­földi fajtáké. A kutatóintézetben éveken át választották ki és te­nyésztették tovább a fehér, sárga és kendermagos magyar tyúkok legnagyobb hús- és tojáshozamú egyedeit. Ma már olyan törzsál­lományuk van, amely termelőképességével megközelíti a legjobb külföldi fajtákat. Az intézetben kitenyésztett magyar tyúkok súlya két és fél kiló, míg az országos átlagsúly a két kilót sem éri el. Még jelen­tősebb az eredmény a tojáshozam növelésében. Országos átlagban egy-egy tyúk nem ad hetvennél—nyolcvannál több tojást évente. Az intézetben kitenyésztett törzs megközelítette ennek a kétsze­resét: a 150—160 darabot. Az intézet évente ötvenezer—hatvanezer kinemesített magyar­fajta naposcsibét ad át az állami és a kísérleti gazdaságoknak, a termelőszövetkezeteknek és az egyéni gazdáknak. Háromszáz hektár beültetéséhez elegendő facsemetét küldenek a bükki csemetekertekből az Alföld fásításához A Nyugatbükki Állami Erdőgazdasági csemetekertjeiben ÚO—35 millió facsemetét nevelnek évente. A bükki erdőség felújításán kívül nagy mennyiséget szállítanak az alföldi terü­letekre is a legelő- és a niezővédő erdősávokkoz, a községek és a tanyák, továbbá a tiszamenti árvízvédelmi fásításokhoz is. Ebben a gazdasági évben több mint 300 hektárt fásítanak be a bükki facsemetékkel az Alfödön, elsősorban az erőben szegény, tiszamenti részeken. 41. sz.llulóközlekectési Vállalat tájékoztatójáról A tizenkét oHdalas közlekedési és szállítási tájékoztatóban a több­nyire helyes propaganda szöveg mellett a „Taxi” című fejezetben ilyesmit olvashatunk: „Esküvőre száguld...'1 — enyhén szólva, ez túlzás, és különben is mit szól ehhez a közlekedési rendőrség.- ’’Keresztelőre pedig gyorsan viszi gyermekét". —- No, ezek szerint a brosúra szerkesztőkre senki nem mondhatja, hogy szektásak. „Ki­szolgálás elsőrendű, szép, kényel­mes, gyors, megbízható” — így szól a következő mondat. Megértem, hogy a kiszolgálás el­sőrendű, gyors és megbízható, de az már gondolkodóba ejt, hogyan lehet a kiszolgálás szép. Eszerint lehetne csinos is. Ez alatt azután érthet mindenki, amit akar. Végül egy kérdés: Ha Skoda gépkocsival a tarifa kilométerenként 2,40 forint és a kiszolgálás megbízható, miként le­hetséges, hogy november 0-én 14,35 órakor a Csaba Étteremtől a vas­útállomási g a menetdíj 10.60 fo­rintba került. A kocsi visszafelé útját is meg kell fizetni? És ha a taxi az állomáson visszafelé felvesz egy utast és beviszi a szállodáig, az is megfizeti a 10,60 forintot? Mert így a tarifa kilométerenként 5,30 forint. „Minden taxiban az utazás szóra­kozás" — hirdeti a brosúra. Meg­vallom, egyáltalán nem élveztem a szórakozás gyönyörét, amikor a vasútállomás felé haladva, azon iz­gultam, hogy lekésem a vonatot és közben az jutott eszembe, hogy ed­dig minden esetben ezért a két ki­lométeres útért 4,80 forint helyett 10,60 forintot fizettem. Beda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents